Békés Megyei Népújság, 1986. január (41. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-17 / 14. szám

NÉPÚJSÁG 1986. január 17., péntek Mezőgazdasági aktíva Békéscsabán (Folytatás az 1. oldalról) erősödtek. A zöldséggel be­vetett terület 10 ezer 118 hektárra nőtt, ami 24 szá­zalékos gyarapodásnak felel meg. Jelentős a területnöve­kedés a zöldborsó, a zöldbab és a vöröshagyma termelésé­ben. Az egyik legfontosabb zöldségünk a zöldborsó, ha nem is érte el az 1984-es re­kordot, tavaly ismét kiváló termést adott: hektáronként átlagosan 5,9 tonnát — mon­dotta a megyei tanács elnök- helyettese, majd a kisterme­lés aktuális kérdéseivel fog­lalkozott. Mint azt kifejtet­te, a feldolgozó vállalatok közül a hűtőház és a kon­zervgyár igen jól integrálja a kisüzemi zöldségtermesz­tést. A házikertekben meg­termett, de le nem szerző­dött áruk felvásárlásával megyénknek csaknem min­den zöldségforgalmazó bolt­ja foglalkozott. Ennek is köszönhető, hogy az előző évekhez képest bőséges volt az ellátás, s mindez az ala­csonyabb árakban is tükrö­ződött. Az állattenyésztésről szól­va az előadó megállapította: az elmúlt tervciklusban is a mezőgazdaság dinamikus fej­lődésének egyik forrása az állattenyésztés volt: öt esz­tendő alatt, a?- előző terv­ciklushoz képest, 21,5 száza­lékkal több húst és csaknem 31 százalékkal több tejet ér­tékesítettek a termelők. Ez­zel szemben viszont tavaly a termelési érték és az állat­létszám jelentősen csökkent. Nem új jelenségről van szó. hiszen az utóbbi esztendők­ben a fejlesztések elmaradá­sa, a rekonstrukciók meg­torpanása jelezte: az állat- tenyésztés látványos fejlődé­sének műszaki, technikai, anyagi háttere romlik. Az ágazat nyereségtermelő ké­pességével függ össze, hogy a mezőgazdaság egyéb terü­letéhez viszonyítva, a rosz- szabb körülmények között dolgozó állattenyésztők anya­gi és erkölcsi megbecsülése a mezőgazdasági átlag alatt alakul, s ez a tény hosszabb távon negatív szelekciót von­hat maga után. Már most látszik: nem biztosított az ágazatban a megfelelő után­pótlás. A referátumból kitűnt: tavaly a megye állattenyész­tése — a baromfi kivételé­vel — létszámban és terme­lésben minden állatfajnál el­maradt az 1984-es szinttől. A tehénállomány például egy év alatt több mint 5 szá­zalékkal apadt, az átlagnál nagyobb ütemben csökkent az állomány a kisgazdasá­gokban. A tervciklus során megépült három új és a 16 telep rekonstrukciója kevés volt ahhoz, hogy a tehénlét­számot szinten tartsa, vi­szont elősegítette a tejter­melés növekedését. Több éves genetikai munka hatá­sára tovább növekedett a tejhozam, s ez napjainkban tehenenként megközelíti az 5 ezer 200 litert. Az állattenyésztés termelé­si értékének több mint a fe­lét a sertés adja. A jelentős sertéstelepi rekonstrukciós beruházások nyomán — két korszerű telep épült, továb­bi negyyenkettőn fejeződött be a rekontsrukció — a nagyüzemi vágósertés-ter­melés az 1981-es 51 ezer ton­náról 1984-ben 66 ezer ton­nára növekedett. Tavaly vi­szont óriási visszaesés kö­vetkezett be. Az ossz sertés­létszám 14 százalékkal, ezen belül a kocaállomány 16 szá­zalékkal csökkent. Ennek következtében az elmúlt év­ben megyénkből 150 ezer­rel kevesebb hízót kapott a feldolgozó ipar, mint egy esztendővel korábban. Csökkent a juhállomány is. Az utóbbi évek tenden­ciája nyomán a legnagyobb veszélyben ez az állatfaj van. Rendezetlen a tenyész­téspolitika, leromlott a te- nyészállomány. Ezt így sum­mázta Murányi Miklós. — Szükségesnek tartjuk, hogy országosan világosab­ban fogalmazzák meg az igényeket, a megoldás lehe­tőségeit. Követendő példá­nak tartjuk a birkaállomány további kihelyezését a kis­üzemekbe és a fejés terjesz­tését, mellyel jelenleg csu­pán öt nagyüzemünk foglal­kozik. A baromfitenyésztésről el­hangzott: a termelés nagy­sága a mindenkori piaci igé­nyekhez igazodik. Megyénk két feldolgozó vállalata az elmúlt évben 53 ezer tonna árut dolgozott fel, termelé­sük öt százalékkal haladta meg az előző évit. Terméke­ikre a magasabb feldolgozá­si fok volt a jellemző. A beszámoló taglalta to­vábbá a takarmánygazdál­kodást. Ezen belül is ki­emelten foglalkozott az élel­miszeripari melléktermékek és az állati hulladékok hasz­nosításával. A mezőgazdasági nagyüze­mek integráló tevékenysége mellett mind nagyobb az áfészek kistermelést koordi­náló szerepe. A megye kis- árutermelésének egyötödét szervezik, koordinálják, aminek az értéke tavaly egy- milliárd 75 millió forint volt, ezzel a szektor országosan az első helyen áll. Csak néhány számadat: tavaly több mint 13 ezer tonna burgonyát, zöldséget és gyümölcsöt vá­sároltak fel, 20 százalékkal többet, mint az előző év­ben. A fogyasztási szövetke­zeteknek jelentős szerepük volt az ellátás javításában. A feldolgozó iparnak átad­tak 5 ezer 500 tonna barom­fit, 600 tonna nyulat, 130 tonna galambot, s több mint 600 tonna mézet, valamint sok egyéb terméket. Megyénkben nem nagy termelési értékű, de fontos ágazat a halászat és a vad- gazdálkodás. Az elmúlt év­ben a megtermelt hal meny- nyisége meghaladta a 3 ezer 200 tonnát. A vadgazdálko­dásnak az értékelőállításon túl sportolási, pihenési sze­repe is van. Persze, az sem elhanyagolható, hogy az ága­zat jelentős mennyiségű vad­húst termel exportra, évente 70 millió forint értékű dol­lárbevételhez juttatja a ha­zai gazdaságot. Az élelmiszeripar termelé­sével kapcsolatban elhang­zott, hogy kereken 14 mil­liárd forint értékű terméket állítottak elő. A megye ösz­szes exportjának több mint 51 százalékát az élelmiszer- ipar adta. Az élelmiszerek feldolgozási szintje emelke­dett, a vállalatok töreked­tek mind belföldön, mind pedig az export terén a kor­szerű táplálkozás elvének megfelelően a választék bő­vítésére. Befejeződött a hű­tő- és a baromfiipar rekon­strukciója, a Gyulai Húskom­binátban kicserélték a sertés­vágó vonalat, felépült az oros­házi, a gyulai, a békéscsabai kenyérgyár és süteményüzem, befejeződött a békéscsabai tejfeldolgozó. Az angol Schweppes céggel történt kooperáció eredményeként korszerűsödött az üdítőital­gyártás. A következő évek­ben Mezőkovácsházán és Szeghalmon új sütőüzem épül, megkezdődik a Békés­csabai Konzervgyár egyes üzemeinek rekonstrukciója, hozzálátnak a békéscsabai Zöldért vágóhídjának korsze­rűsítéséhez. Murányi Miklós referátu­ma végén a VII. ötéves terv megyei célkitűzéseivel foglal­kozott. Mint mondotta, me­gyénk mezőgazdasága a nép­gazdaság külső és belső egyensúlyi helyzetének szi­lárdítása mellett a gazdaság dinamikusabb növekedését és az életszínvonal érezhető ja­vulását irányozza elő. A me­zőgazdaságban elsősorban a ráfordítások mérséklésével, a nettó termelés 18-21 százalé­kos növekedését, az élelmi­szergazdaságban az élőmun­Hozzászólások Szünet után első hozzászóló­ként Győrfi Károly, a Te- szöv titkára lé­pett a mikro­fonhoz. Beve­zetőben szólt a szövetkezetek érdekképvise­leti munkájáról, majd a gazdál­kodás gondjait elemezje. Mint mondotta, az esztendők során nem módosultak a fő felada­tok, viszont jelentősen vál­toztak a körülmények, nőtt a szövetkezetek között a diffe­renciálódás. Ami az elmúlt évet illeti: biztató, hogy megyénkben tovább csök­kent a veszteséges üzemek száma, a meglévő gondokat is objektív körülmények idézték elő. Végezetül a ke­resetszabályozás adta lehető­ségekről beszélt a Teszöv titkára. Kovács Jó­zsef, a Hidashá- Állami Gazda­ság igazgatója mondotta: két gazda van. Az egyik a népgaz­dasági érdeke­ket figyelembe vevő szabályo­zás, a másik a termelő. Az évek alatt ki­alakult feszült­ségeket saját példával érzé­keltette: 1981-ben 1200, 1985- ben 1609 tehén adott tejet ka hatékonyságának 30 szá­zalékos emelését kell biztosí­tani. A termelés sok irányú fejlesztése mellett, az ágazat is jelentősen hozzájárulhat megyénk szociális, kommu­nális és infrastrukturális el­maradásának csökkentéséhez. A feladatokat összegezve Murányi Miklós rámutatott: — A VII. ötéves terv és ezen belül az idei év célki­tűzései csak úgy valósulhat­nak meg, ha többek között a párt, a gazdasági, a társa­dalmi és az érdekképviseleti szervek, az intézmények, vagyis a termeléshez vala­milyen módon szorosan kö­tődő, kapcsolódó szervezetek következetesen javítják mun­kamódszereiket. Különös fi­gyelmet kell fordítani a ve­zetők személyes példamuta­tására, s határozottabb fel­lépés szükséges a kényel­mességgel, a mulasztással, a társadalmi tulajdon megsér­tőivel szemben. Nem szabad elfelejteni, hogy az arra al­kalmatlan vezetők egész kol­lektívák kezdeményező kész­ségét, munkamorálját el tudják rontani, s körülötte a közömbös, fásult emberek passzív kollektívákká formá­lódnak. Ugyanakkor az ar­ra alkalmas vezetőket politi­kailag, anyagilag, erkölcsileg támogatni, védeni kell. Ad­junk több ösztönzést, segít­séget a feladatok megvaló­sítását bátran vállaló veze­tőknek és kollektíváknak — mondotta befejezésül Murá­nyi Miklós. a gazdaságban, kezdetben 6,5 millió litert, tavaly már 10,3 millió litert. Egy tehén át­laga akkor 5300 liter volt, 1985- ben 6300 liter. A költ­ségek egy literre 5,74 forint, ebből a takarmány 3,14 fo­rint. most 1985-ben 7,74 fo­rintban van egy liter tej, s a takarmány költsége ennek 49 százalékát adja. Ezzel szem­ben a literenkénti haszon öt éve 1,87 forint volt, míg ta­valy már csak 95 fillér. Csizmár Sán­dor, a Békés­csabai Konzerv­gyár termelési osztályvezetője, a zöldségterme­lésről fejtette ki gondolatait. Hozzászólásá­ban természete­sen gyári aspek­tusból közelí­tette meg. Mint mondotta az aszály ellenére a termelő­szövetkeztek a gyár nyers­anyag-szükségletét kielégítet­ték: 59 ezer 304 tonna zöld­ség nyersanyagot vásároltak fel a mezőgazdasági üzemek­től, több mint 290 millió fo­rintot meghaladó értékben. Az idei tervekről elhangzott: a gyár és termelőpartnerei a szerződéseiket megkötötték, az esztendő során csaknem 70 ezer tonna zöldségféle át­vételét és feldolgozását ter­vezik. Varga István, az Országos Munkavédelmi Főfelügyelőség Békés megyei főfelügyelője a megyei helyze­tet elemezte. Kimutatta, hogy az' 1984-ről 1985-re az üze­mi balesetek száma 4500-ról 4700-ra növeke­dett. A 26 halálos kimenete­lű esetből tíz történt a tsz- ekben, egy az élelmiszeripar­ban. A jövőben is komoly feladat tehát a megelőzés. Számíthatnak rá — mondot­ta a vezető szakember, hogy több ellenőrzést tartunk 1986- ban. Hiányosságként említette Varga István, hogy kevés a megyében a felső- és középfokú végzettségű munkavédelmi szakember, Az aktíva résztvevőinek egy csoportja Fotó: Fazekas László ezért gondoskodni kell a szakember utánpótlásról. Lázár Lajos, a Szeghalmi Fe­hér Lajos Ter­melőszövetke­zet elnöke a rizstermesztés helyzetét bon­colgatta. Szólt az elmúlt terv­időszak gond­jairól. Egyebek között kiemelte: az aszályos évek a rizster­mesztést is nagymértékben súlytották, a csapadékhiány hűvös időjárással párosult. Békés megyében 11 nagy­üzem csaknem 3700 hektá­ron termesztett tavaly rizst, hektáronként átlagosan 3,2 tonnás termést takarítottak be. A rizstelepek felújítása fo­lyik. noha az öntözési ked­vezmény a rizst nem érinti, pedig jelentős importot vált ki ezzel a magyar mezőgaz­daság. Rednágel Je­nő, a MÉM fő­osztályvezető­je a mezőgaz­daság és az élelmiszeripar országos ered­ményeiről be­szélt. Szólt a kényszerű pi­acváltásról. Ez­zel kapcsolat­ban elmondta: a magyar me­zőgazdaság nemzetközi ösz- szehasonlításban is jól állja a versenyt, a népgazdaság életében meghatározó szere­pet tölt be. Ecsetelte a ter­melőszövetkezetek közötti termelési színvonalkülönb­ségeket, elemezte az üzemek közötti differenciálódások okait. Szólt a gabonater­mesztés fokozásáról, az ál­lattenyésztés fellendítésének lehetőségeiről, a műszaki fej­lesztésről és a beruházások­ról. Végezetül a VII. ötéves terv célkitűzéseit vázolta. Vörös István, az MSZMP KB gazdaságpoliti­kai osztályának munkatársa, a megye instruk­tora hangsú­lyozta a mező- gazdaság fon­tosságát, az élelmiszeripari termékek stra­tégiai értékét. Nehéz az ága­zat helyzete, hiszen az 1985- ös év kritikus volt, s emiatt feszültségekkel telivé válik, a VII. ötéves terv indító éve, 1986 is. A népgazdaság ter­vezőasztalán mindenkor igy igyekeznek meghozni a szük­séges intézkedéseket. Rend­szeresen évről évre adódnak azonban újabb és újabb fela­datok. A kormányzat által kidolgozott intézkedések mel­lett szükség van arra is, hogy a termelőüzemekben dolgozó szakemberek is mind többet tegyenek a jövedelmezőség javításáért. Dr. Szelezsán János, az MTESZ ellen­őrző bizottsá­gának tagja, a Neumann Já­nos Számítás- technikai Tár­saság alelnöke kettős minő­ségben vett részt az aktí­vaülésen. Be­vezetőben az MTESZ társadalmi szerepét, a mezőgazdaságot segítő te­vékenységét boncolgatta. Ezt követően áttért a számítás- technika gyakorlati lehetősé­geire. Mint mondotta, a szá­mítástechnika a gyakorlat részévé nőtt, termelőerővé vált, az élet diktálta követel­mény mind jobban elterjesz­ti. A társaság vállalkozási lehetőségével segíti a szá­mítástechnika még szélesebb körben való elterjesztését, szorgalmazza a gyakorlati megvalósításokat. Lempert László, a Kétegyházi Béke Tsz elnö­ke a gabona- termesztés ak­tuális felada­tait vette gór­cső alá. Elérhe­tőnek tartja a VII. ötéves terv célkitűzéséit, teljesíthetőnek 1,8 millió ton­na gabona megtermelését. Ennek felté­teleiről azonban gondoskod­ni kell. mert az eszközök el­használódtak, szükséges a pótlásuk, a technológiai fe­gyelem szigorításra szorul, a termelői érdekeltség nem megfelelő. Hozzászólása vé­gén így fogalmazott: „A me­zőgazdasági üzemek a kö­vetkező tervciklusban is ak­tív partnerek akarnak lenni, de az árrendszert úgy kell kialakítani, hogy a gabona- termesztés ne csak politi­kai program legyen, hanem valamennyi benne részt vevő gazdaság közös feladatává és érdekeltségévé válhasson. Zdm András, a Gyulai Hús­kombinát ve­zérigazgatója a VII. ötéves tervidőszakra is áthúzódó gondokról be­szélt. De hang­súlyozta, hogy a belföldi ellá­tás a tervezés­ben, a terme­lésben az első helyen szerepel. Az idén 2 százalékos fogyasztásnöve­kedésre számítanak. Megem­lítette, hogy a terv szerint az idén kevesebb — 860 ezer — sertést vásárolnak fel, de ked­vezőnek ítéli, hogy a minő­ségi termelés kerül előtérbe. Szeretnék elérni, hogy már májusban ismertté váljanak a rákövetkező év termelte­tési, felvásárlási feltételei, hogy a kistermelők és a nagyüzemek jobban felké­szülhessenek. Utolsó hozzá­szólóként dr. Eleki János, a TOT főtitkára, az Elnöki Ta­nács tagja lé­pett a mikro­fonhoz. Elő­ször is kiemel­te: az aktíva­ülést az őszin­te légkör, a jó munkakap­csolat, a ten- niakarás jellemezte. A be­számolóhoz kapcsolódva be­szélt a három aszályos esz­tendő okozta terméskiesések­ről. Mint mondotta, sok üzem a túléléshez kénytelen volt igénybe venni tartalé­kait. A nehéz helyzetbe ke­rült gazdaságoknak a gon­dok ellenére maradt erejük a megújuláshoz. Az elmúlt évet értékelve a TOT főtitkára elmondta, hogy feszültségek keletkez­tek a kedvezőtlen körülmé­nyek között gazdálkodó szö­vetkezetek soraiban, ezen gazdaságok gondja nőtt. A TOT főtitkára taglalta a tej-, a hús-, a gyümölcs- és szőlőtermelés gondjait. Szólt az idei elképzelésekről, a szabályozórendszer módosí­tásáról. Hangsúlyozta: a ma­gyar mezőgazdaság változat­lanul stabilizáló szerepet tölt be népgazdaságunk életé­ben. A közelgő termelőszö­vetkezeti kongresszusról el­mondotta: erősíteni kell a szövetkezeti tagság és a moz­galom további kötődését, kapcsolatrendszerét. Beszélt a háztáji gazdaságok szük­ségességéről, a termelőszö­vetkezetekben az ipari tevé­kenységek meghonosodásá­ról. A TOT főtitkára kiemel­te, hogy feltétlenül szükséges javítani a tagság érdekeltsé­gi rendszerén, ezzel is se­gítve a falvak népességmeg­tartó, lakosságeltartó szere­pét. A termelőszövetkezeti mozgalom céljai egybeesnek a XIII. pártkongresszuson meghatározott agrárpoliti­kai célkitűzésekkel, a ter­melőszövetkezeti tagság nem­csak végrehajtója, hanem alakítója is az agrárpolitiká­nak. L. L.—Sz. J.—Sz. A.

Next

/
Thumbnails
Contents