Békés Megyei Népújság, 1986. január (41. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-16 / 13. szám
1986. január 16., csütörtök Megszabadulni a nukleáris katasztrófa félelmétől Mihail Gorbacsov nyilatkozata a meghosszabbított moratóriumról Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára nyilatkozatban fejtette ki az SZKP és a szovjet állam hosszú távú, a 2000. évig szóló külpolitikai programját. A nyilatkozat, amelyet szerdán közölt a TASZSZ szovjet hírügynökség, részletesen kifejti azokat a lépéseket, amelyeket a Szovjetunió véleménye szerint meg kell tenni a béke megóvásáért, a nukleáris fegyverkezési hajsza megfékezéséért. A Szovjetunió azt javasolja — hangzik a többi között az SZKP KB főtitkárának nyilatkozata —, hogy 1986-tal kezdjék meg annak a programnak a megvalósítását, amelynek nyomán az emberiség megszabadul a nukleáris katasztrófa félelmétől. 5—8 év alatt a Szovjetunió és az Egyesült Államok felére csökkenti az egymás területének elérésére alkalmas nukleáris fegyvereit. A megmaradó hordozóeszközökön legfeljebb 6000- 6000 robbanótöltetet hagynak meg. Magától értetődik, hogy ilyen csökkentés csak abban az esetben valósítható meg, hogy ha a Szovjetunió és az Egyesült Államok kölcsönösen lemond a támadó kozmikus fegyverek létrehozásáról, kipróbálásáról és telepítéséről. A Szovjetunió számos alkalommal figyelmeztetett arra, hogy a támadó kozmikus fegyver létrehozása szertefoszlatja a földi nukleáris fegyverek csökkentésének reményét. Az első szakaszban döntenek az európai övezetben telepített közép-hatótávolságú szovjet és amerikai rakéták — ballisztikus és robotrepülőgépek — felszámolásáról. E döntést végre is hajtják, ami az első lépés lenne abba az irányba, hogy az európai kontinenst mentesítsék a nukleáris fegyverektől. Kezdettől fogva szükséges, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok megállapodjanak: beszüntetnek mindenfajta nukleáris robbantást. A két országnak felhívással kell fordulnia a többi országhoz, hogy azok minél hamarabb csatlakozzanak ehhez a moratóriumhoz. A nukleáris leszerelés első szakasza a Szovjetunióra és az Egyesült Államokra vonatkozik, mert példát kell mutatniuk a többi nukleáris hatalomnak. Ezt teljesen nyíltan kifejtettük a genfi találkozó idején Ronald Reagannek, az Egyesült Államok elnökének — mondotta Mihail Gorbacsov. A Szovjetunió és az Egyesült Államok a továbbiakban folytatja azokat a csökkentéseket, amelyekben még az első szakaszban megállapodott, lépéseket tesz a közép-hatótávolságú nukleáris fegyverei felszámolására, és befagyasztja nukleáris eszközeit. Miután a Szovjetunió és az Egyesült Államok a második szakaszban felére csökkentette megfelelő fegyverzetét, újabb radikális lépésre kerül sor: valamennyi atomhatalom megsemmisíti harcászati atomfegyverét, vagyis a legfeljebb 1000 kilométeres hatósugarú eszközeit Ebben a szakaszban a csapásmérő űrfegyverek betiltásáról szóló szovjet —amerikai megállapodásnak többoldalúvá kell válnia azzal, hogy kötelező érvénnyel csatlakozik hozzá valamennyi vezető ipari hatalom. Tilalmat mondanak ki az új fizikai elvekre épülő nem nukleáris fegyverzetek létrehozására. Ezeknek a fegyvereknek a romboló képessége megközelíti a nukleáris és más tömegpusztító fegyverek hatását. A harmadik szakasz 1995-ben kezdődne, és ebben a szakaszban befejeződik a még megmaradt valamennyi nukleáris fegyver felszámolása. 1999 végére a földön nem marad nukleáris fegyver. Egyetemes megállapodást dolgoznak ki arról, hogy ez a fegyverfajta soha többé ne születhessen újjá. A fegyverzet korlátozását és megsemmisítését műszaki eszközökkel, valamint helyszíni ellenőrzésekkel valósítanák meg. A Szovjetunió kész megállapodni bármilyen más, kiegészítő ellenőrző intézkedésben. Vitathatatlan, hogy a nukleáris leszerelés általunk javasolt programja jótékony befolyást gyakorolna a kétoldalú tárgyalásokra és a többoldalú fórumokra. A Szovjetunió tehát azt javasolja, hogy kölcsönösen elfogadható és szigorúan ellenőrzött megállapodások alapján nukleáris fegyverek nélkül lépjünk a harmadik évezredbe. Ha az Egyesült Államok kormányzata hű a nukleáris fegyverek teljes és átfogó felszámolásának céljához — mint ahogy azt számos alkalommal kinyilvánította —, akkor lehetősége nyílik, hogy a gyakorlatban kezdjen foglalkozni ezzel a kérdéssel. A Szovjetunió felhívással fordul minden néphez és államhoz — s mindenekelőtt természetesen a nukleáris államokhoz —, hogy támogassák a nukleáris fegyverzetek felszámolásának 2000. évig szóló programját. Minden előítélettől mentes ember számára teljesen nyilvánvaló, hogy egy ilyen program megvalósításával senki sem veszít, viszont mindenki nyer általa. Egyetemes jelentőségű problémáról van szó, és ezt megoldani közösen lehet és kell. Minél előbb kerül sor e program nyomán gyakorlati lépésekre, annál biztonságosabbá válik az élet földünkön. Ugyanebből a megközelítésből kiindulva, és azzal a törekvéssel, hogy a nukleáris leszerelés programjával ösz- szefüggésiben egy további gyakorlati lépést tegyünk, a Szovjetunió fontos döntést hozott. Három hónappal meghosszabbítjuk az összes nukleáris robbantásra meghirdetett moratóriumunkat, amelyek határideje 1985. december 31- én lejárt. Ez a moratórium később is érvényben marad, ha az Egyesült Államok szintén beszünteti a nukleáris kísérleteket. Még egyszer javasoljuk az Egyesült Államoknak, hogy csatlakozzék ehhez a kezdeményezéshez, melynek jelentősége szó szerint az egész világ számára nyilvánvaló. Tavaly nyár óta javasoljuk az Egyesült Államoknak, hogy kövesse példánkat: szüntesse be a nukleáris robbantásokat. Washington mindeddig nem tette ezt, figyelmen kívül hagyva a közvélemény tiltakozását és követelését, az államok többségének akaratát. Az amerikai fél mind újabb nukleáris szerkezetek robbantásával továbbra is a katonai fölény betelj e- sülhetetlen álmát kergeti. Ez meddő és veszélyes politika. Olyan politika, amely méltatlan a modern társadalom által elért civilizáció szintjéhez. Az amerikai kormány most megint időhöz jutott, hogy mérlegelje a nukleáris robbantások beszüntetésére vonatkozó javaslatunkat, és pozitív választ adjon rá. Ilyen választ várnak Washingtontól mindenütt a világon. A napokban ismét megindulnak Genfben az atom- és űrfegyverekről folytatott szovjet—amerikai tárgyalások. A Genfbe utazó szovjet küldöttségnek utasítása lesz arra, hogy e megállapodásnak megfelelően kezelje a kérdéseket. Ugyanilyen konstruktív álláspontot várunk az amerikai féltől, mindenekelőtt a világűr kérdésében.' Meg kell őriznünk a világűr békéjét, nem vihetünk ki oda csapásmérő fegyvereket. Ilyen fegyvereket nem is szabad létrehozni. A nukleáris probléma európai vonatkozásáról. Rendkívül nyugtalanító az az álláspont, hogy a józan ész minden érvével, az európai népek nemzeti érdekeivel szemben egyes nyugat-európai országokban folytatódik az első csapást mérő amerikai rakéták telepítése. Erről a problémáról már hosszú évek óta tart a vita. Ugyanakkor az európai biztonság feltételei mind rosszabbá válnak. Ideje, hogy gátat emeljünk az események ilyen alakulása elé, hogy kettévágjuk a gordiuszi csomót. A probléma radikális megoldását segítené elő néhány közbülső lépési is. Az államok — sokoldalú alapon — megállapodást köthetnének például arról, hogy senkinek sem adják át a vegyi fegyvereket, és nem telepítik azokat más országok területére sem. A tömegpusztító fegyvereknek az államok fegyvertárából történő kiiktatása mellett a Szovjetunió javasolja, hogy a hagyományos fegyverzetek és fegyveres erők terén is hajtsanak végre egyeztetett csökkentéseket. Ezen a téren az előrelépés kezdetét jelenthetné, ha megállapodási születne a bécsi tárgyalásokon. Most pedig egy olyan fontos fórumról szeretnék szólni, mint az európai bizalom- és biztonságerősítő, valamint leszerelési konferencia. E fórum feladata, hogy gátat szabjon az erő alkalmazásának, és a nyílt háborús készülődésnek — akár szárazföldön, akár tengereken, vagy a légtérben. Ennek lehetőségei kialakultak. Véleményünk szerint különösen a jelenlegi helyzetben szükséges csökkenteni a fegyveres erők létszámát azokon a nagyszabású hadgyakorlatokon, amelyeket a helsinki záróokmány előírásaival összhangban előre be kell jelenteni. Mi elvetjük ezt a cselekvési és gondolkodási módot. Azt szeretnénk, ha 1986 nemcsak egyszerűen a béke éve lenne, hanem azt is lehetővé tenné, hogy a huszadik évszázadot a béke és a nukleáris leszerelés jegyében 'fejezzük be. Az általunk javasolt új külpolitikai kezdeményezések komplexuma arra irányul, hogy az emberiség békés égbolttal és világűrrel köszönthesse a 2000. évet, hogy ne ismerje a nukleáris, a vegyi, vagy bármilyen . más megsemmisülés félelmét, és szilárdan bízhasson saját túlélésében, az emberi faj fennmaradásában. Nincs igazabb, nemesebb és humánusabb feladat, mint az, hogy egyesítsünk minden erőfeszítésit e magasztos cél elérése érdekében. Ezt a feladatot a mi nemzedéknük tagjainak kell elvégeznie, nem háríthatjuk át utódainkra. Ez az idők szava, ha úgy tetszik, ez annak a történelmi felelősségnek a súlya, amelyet a harmadik évezred kezdetéig hátralevő időben hozott döntéseinkért és tetteinkért kell viselnünk. A béke és a leszerelés az SZKP és a szovjet állam külpolitikájának lényege volt és marad. Ezt az irányvonalat követve a Szovjetunió kész a széles körű együttműködésre mindazokkal, akik a józan ész, á jóakarat álláspontján vannak, és akiket áthat az emberiség háborúk, fegyverek nélküli jövője iránt érzett felelősség. NÉPÚJSÁG Béketalálkozó Varsóban A varsói értelmiségi békekongresszus az ENSZ által meghirdetett nemzetközi békeév egyik nyitórendezvénye. Ezen a nemzetközi találkozón öt világrész több mint 300 tudósa, politikusa, művésze tanácskozik arról, hogy miként lehet biztosítani a világ békés jövőjét. D. Mikolaj Kozakiwicz szociológussal, újságíróval és íróval ebből az alkalomból készített interjút a lengyel Interpress sajtóügynökség. — Talán azzal kezdeném — kezdte mondandóját a professzor —, hogy egyes tények intenzíven foglalkoztatnak és nyugtalanítanak. A világ békés jövője szempontjából a legnagyobb veszélyt kétségkívül a fegyverkezési verseny, a hadikiadások állandó növekedése és a más államokkal szemben ellenséges! külpolitika jelenti. Korántsem lebecsülendő veszélyt testesít meg ugyanakkor az ifjúság nacionalista, más népekkel szemben ellenséges szellemű nevelése. — A nacionalizmus fokozódását a társadalmi életnek a politikától igen távol eső szféráiban is tapasztaljuk. Ez a helyzet például a sportban. A leg- drasztikusabb bizonyítékot erre a katasztrofális brüsz- szeli Juventus—Liverpool mérkőzés szolgáltatta. Mélységes nyugtalanságra ad okot az a tény, hogy az egészséges sportversengés szelleme nemegyszer átcsap a versenytársak iránti gyűlöletbe, ahonnan szinte már semmi sem választ el az őket küldő nép, vagy társadalmi rendszer gyűlöletétől. Az ilyen alantas érzelmek, szempontok felszámolására a legjárhatóbb út talán az lenne, ha a világon újraélesztenénk az enyhülési folyamatot. A lengyel külpolitika kitartóan dolgozik ezért. De túl ezen, én óriási jelentőséget tulajdonítok a közvetlen emberi kapcsolatoknak is. Ezek hidat építenek a különböző fajok, vallások és nemzetiségek képviselői között. Az ilyen barátsághi- dak nélkülözhetetlenek az emberiség számára. Bulgária nagy események, ünnepek előtt 0 Szociálpolitika a Rodopi Dohányipari Kombinátban Javult Szegedi Molnár Géza állapota Nyomozás a bécsi merénylet ügyében Szegedi Molnár Géza parodistaművésznek, a merénylet súlyosan sebesült áldozatának állapotát orvosai a kórházi ápolás 3 hetében jónak ítélik; túl van a közvetlen életveszélyen, a kezelés alatt nem léptek fel szövődmények, fizikai erőnléte jó, s az elmúlt napokban hangulata is lényegesen megjavult. Amennyiben állapota — amint remélhető — továbbra is hasonló mértékben javul, orvosai szerint mintegy két hét múlva napirendre kerülhet szállítása, s a hosszabb rehabilitációs kezelés megkezdése egy Graz melletti gyógyintézetben. A Magyar Állami Biztosító már közölte, hogy vállalja e kezelés — tetemes — költségeit is. Osztrák részről eddig nem volt utalás arra, hogy a schwechati merénylet akár osztrák, akár külföldi sebesültjeinek gyógyítási, rehabilitációs költségeit vállalnák. — A bécsi terroristákat egy-két hónapon belül bíróság elé állítják — közölte szerdán az osztrák belügyminiszter szóvivője az MTI tudósítójával. Tájékoztatása szerint a december végi bécsi repülőtéri merénylet után sebesülten elfogott két terroristát \ folyamatosan kihallgatják, de ellentmondásos vallomásaik eddig alig hoztak új elemeket a nyomozás számára. A kihallgatások ugyanakkor — hangsúlyozta a szóvivő — továbbra sem szolgáltak adalékkal arra, hogy bármely arab országnak szerepe ]ett volna a merényletben. A két terrorista annyit közölt, hogy egy, az Abu Nidal-féle szakadár palesztin csoporthoz közel álló kommandóhoz tartoznak, és kiképzésüket Libanonban kapták. Vallomásaikban elítélik a Palesztin Felszabadítási Szervezetet és a közel-keleti békés rendezésre irányuló terveket, erőfeszítéseket. A terroristákra illetékesek szerint minden bizonnyal az osztrák törvények szerint kiszabható legsúlyosabb büntetés, életfogytiglani börtön vár. A rendőrség egyidejűleg — nemzetközi együttműködéssel — folytatja a nyomozást a repülőtéri támadás negyedik részese után (a harmadik életét vesztette), aki az eddigi adatok szerint a merénylet napján Bécsben járt és az akciót irányította. Minden jei arra mutat, hogy a társaihoz hasonlóan hamis okmányokkal utazott terrorista főnök még aznap elhagyta Ausztriát, de azonosítására, felkutatására változatlanul nagy erőfeszítéseket tesznek. Miért szívügye az igazgatónak? A dohánykombinát igazgatója, Nikola Cencerov elnézésünket kérte, hogy kénytelen megvárakoztatni minket, de addig a lelkünkre kötötte, hogy próbáljuk ki a legújabb és legjobb termékeiket. Míg nyugodtan füstöltük a szokatlanul könnyed Főnix, Wellcome és a már erősebb Rodopi cigarettákat, kísérőm és plovdivi tolmácsom, a Sofiapress munkatársa, Georgi Vlaszev elmesélte, hogy Plovdivban régi hagyományai vannak a dohányfeldolgozásnak, s hogy a dohánygyári munkások sokat tettek a város felszabadításáért. A gyár igazgatója is partizán volt, de nem szokott mesélni ezekről az időkről. Munkásként kezdte, aztán a munkásfakultáción elvégezte az egyetemet, ahol gépészmérnöki diplomát szerzett. Először főmérnök, majd igazgató lett a gyárban. Azóta az országban sehol sem csinálják jobban a szociálpolitikát, mint itt, a Rodo- piban, ahol az igazgató szívügye. Mikor Nikola Cencerov, az apró termetű igazgató beszáguldott az irodába, rögtön nekiszegeztem a kérdést: — Hallom, önnek szívügye a dolgozók szociális ellátása. — Ugyan kérem, én csak á párt politikáját igyekszem minél lelkiismeretesebben végrehajtani. A kommunista párt több mint egy évtizede, 1972-ben alkotta meg a decemberi programot a nép életszínvonalának emelésére. A formákat pedig igyekeztünk megtalálni és gazdagítani. Nincs időm mindenről beszámolni, mert sokan vár- ■nak rám, mint mindig, de a lényeget igyekszem összefoglalni. A legfontosabb, hogy teljesítsük a tervet. A szociális intézkedésekkel pedig ezt kell elősegíteni. Ezért van saját orvosi rendelőnk, gyógyszertárunk, boltjaink. Az asszonyok nem idegeskednek azon, hogyan szerezzék be a vacsoránakvalót, s nem kell az orvosnál órákat eltölteni. A receptekre ingyen adják ki a gyógyszert, de 8 éves korig a dolgozók gyermekeinek is. A gyár köt a dolgozóval élet-, lakás- és baleset-biztosítást is, amit szintén helyben intézünk. Amikor bejött láthatta, hogy van saját fodrászunk, kozmetikusunk is, ezzel sok időt megspórolnak az asszonyok. A beteg és terhes anyák ingyen kapják a reggelit, a három, elegánsan felszerelt ebédlőnkben. Az étkezés mindenkinek olcsó, hiszen a reggeli és ebéd árának csak 50 százalékát fizeti a dolgozó. — És mennyi a szociális alapja a gyárnak? — Mindig annyi, amennyire szükség van — kacsintott titokzatosan. — Higyje el, megéri, mert az emberek jól érzik nálunk magukat. Mondhatnám, hogy most évi 2440 leva az átlagjövedelem, de hogy mennyit kap a dolgozó, azt szinte lehetetlen felmérni. Például szerződésben vagyunk egy mezőgazdasági kombináttal. E kapcsolat révén évente 50 ezer csirkét adunk a dolgozóknak engedményes áron, 1500 sertést, meg gyümölcsöt, zöldséget, tejet. Az asszonyok a napi bevásárlásaikat a kombinátban végzik, s nem kell bejárkáljanak a városba. Ez azért is fontos, mert a 3 ezer dolgozónk 75 százaléka nő. Körúton Az igazgató hirtelen felpattant, irány az üzemek! Közben mesélte el, hogy a kombinát még 1985 áprilisában teljesítette az ötéves tervet. de nem is akárhogyan, mert 20 millió levával túl is A három halomra épült Plovdiv egyik „halmocskája” a háttérben (A szerző felvétele)
