Békés Megyei Népújság, 1986. január (41. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-03 / 2. szám
NÉPÚJSÁG 1986. január 3., péntek Évkezdet üzemeinkben Zám András vezérigazgató tájékoztatta a húskombinát dolgozóit (Folytatás az 1. oldalról) milliárd forintot, a nyereség pedig 50—60 millióval a tervezettet. Ennek köszönhetően a tavalyi évben több pénz jutott a szociálpolitikai célok megvalósítására. Mintegy 3 millió forint kölcsönt adtak lakásépítés, illetve -vásárlás céljára 42 dolgozónak, akiknek fele az-ifjúsági korosztályba tartozik. A célokról szólva egyebek között elhangzott, szeretnének folyamatosan és tartósan bekerülni az amerikai piacra, amihez tovább kell folytatni a már tavaly megkezdett vágóvonal felújítását, illetve korszerűsítését. Ennek második üteme valószínűen februárban folytatódik. A vezérigazgató a vállalat előtt álló feladatok sikeres teljesítése érdekében kérte a munkáskollektíva támogatását, eredményesebb munkáját. MŰSZAKI VASIPARI SZÖVETKEZET Mezőberényben a szövetkezetben- vezetői megbeszéléssel kezdődött az év első munkanapja. Filozof György elnök foglalta össze röviden az elmúlt év eredményeit. Jól sikerült az esztendő, a szövetkezet a 83 millió forintos szintről 100 millió forintra növelte éves érbevételét, tőkés exportjukat 20 százalékkal fokozták. A nyereséget megduplázták a múlt évben, ennek eredményeként 13 százalékos bérfejlesztést hajthattak végre. Ilyen eredmények után érthetően jó hangulatban találtuk a szövetkezet vezérkarát. Bizakodva várják ezt az évet is, mert úgy tűnik, rég nem sikerült ilyen jól indítani a termelést. A szükséges alapanyagok mind rendelkezésre állnak, és nincs hiány megrendelésekben sem. Máris jelentős exportmegrendelések vannak tarsolyukban. És ha már ilyen jól összejött minden, szeretnék elkerülni azt a gyakori hibát, hogy egy laza első negyedév után az év végén kell majd nagy hajrával behozni a lemaradást. Ezért már az első munkanapon teljes intenzitással dolgozott a szövetkezet valamennyi rétege. TELEKGERENDÁS, VÖRÖS CSILLAG TSZ A Telekgerendási Vörös Csillag Tsz-ben ezekben a napokban folyik a leltározás, és a zárszámadási előkészületek adnak munkát az itt dolgozóknak. A növény- termesztésben szünetelnek a munkálatok, a gépműhelyben a traktorosok is segítenek a szokásos javitásoknál, karbantartásoknál. A kőművesek jelenleg az üzemi konyha felújításánál serénykednek. Az év első napján mintegy kilencvenen dolgoztak a tsz-ben. Idei terveikről Kelle Mihály elnök a következőket mondja: — Azt szeretnénk, ha eredményesebb évet tudhatnánk magunk mögött ’86' ban, mint tavaly. A szabályozó szorításai minket is elértek, s jó lenne, ha enyhülnének ezen a területen a gondok. Az elmúlt három esztendőben aszály sújtotta a szövetkezetét, mindez különösen a vetőmagtermesztésben éreztette kedvezőtlen hatását. Az állattenyésztésben minőségi változásokra törekszünk. Szarvasmarhatelepünkön kívánunk kialakítani egy korszerű sertéstenyésztelepet. Ez ügyben már előrehaladott tárgyalásokat folytattunk a Kahyb rendszerrel. Amennyiben létrejönnek a tenyésztés kedvező feltételei, úgy nő a hízókibocsátásunk, ezáltal az árbevételünk. Tagjaink gyakran mondják, hogy igen kevés a jövedelmük, bízunk abban, hogy ezen a téren is sikerül előrelépni 1986-ban. HIDASHÄTI Állami gazdasAg Az év első munkanapján mintegy 1100-an dolgoztak a Hidasháti Állami Gazdaságban. Mint Kovács János igazgatóhelyettes elmondotta, az állattenyésztésben folyamatos munkával töltötték az ünnepeket a dolgozók. A növénytermesztésben jelenleg a havas időjárás miatt nem tudnak dolgozni. A gépműhelyekben nagy erővel folyik az erő- és munkagépek javítása. Az irodákban a mérlegkészítéssel foglalkoznak a szakemberek. Arra a kérdésre, hogy mit várnak 1986-tól, az igazgatóhelyettes a következőket mondotta: — Eredményesebb évet várunk 1986-tól. A 3 éve tartó aszály után reméljük, kegyesebb lesz hozzánk az időjárás az idén. A növény- termesztésben a hozamok fokozása a cél, természetesen ügyelünk a költségek alakulására is. Kedvezően érintette gazdaságunkat a tejártámogatás bevezetése, s a 8 százalékos halártámogatás is javítja az ágazat pozícióját. Növeljük a kiegészítő tevékenységünket, bővítjük az ipari termékfeldolgozást a gazdaságban. A vetőmagüzemben, reméljük, jobb hibridkukorica-termés esetén nagyobb jövedelmet érhetünk el az idén. METAKÉMIA IPARI SZÖVETKEZET A körösladányi szövetkezet elnöke, Nyerges László is azzal a hírrel fogadott bennünket, hogy teljes létszámmal és lendülettel kezdődött a termelés. Gyártják és csomagolják a cipőpasztákat, melyekből komoly hiány keletkezett az év második felében. Az elnök szerint erről ők nem tehetnek, az utolsó tubusig mindent leszállítottak, amit a kereskedelem rendelt. Csak hát úgy tűnik, ezekkel a filléres cikkekkel nem szívesen foglalkoznak a kereskedők. Ha megrendelik, a szövetkezet jóval nagyobb mennyiségek gyártására is képes lenne. A kereskedelemmel egyébként is sok gondjuk volt az elmúlt évben. Sokféle általuk gyártott háztartás-vegyipari cikk került fel hosz- szabb-rövidebb ideig a hiánycikkek listájára, ők pedig nem győztek kilincselni, hogy valahogyan eladják a már legyártott portékát. A kereskedelem tehát nem közvetített igazán a gyártó és a vevő között. Abban bíznak viszont, hogy az idei év jobb lesz. Az importból származó alapanyagok többsége kisebb fennakadásokkal, de beérkezett, és jelentősebb rendelésállomány teljesítését kezdhették meg mint egy éve. A folyamatos termék- fejlesztés eredményeként több új háztartás-vegyipari cikk kerül rövidesen forgalomba, és az év közepétől kezdik árusítani az újonnan kifejlesztett, japán hatóanyaggal működő elektromos rovarirtót. B. O., L. L„ V. L. Szárítógép segíti az exportminőség elérését a Mezőbcrényi Vasipari Szövetkezetben Fotó: szőke Margit Negyvenesek V olt gimnáziumi osztálytársam elém tesz egy EKG- vizsgálati lapot. Rajta a neve, I. S., személyi száma: 1 460911... Nézem a piros milliméterpapíron a szívdobbanásokat regisztráló kék vonalfutamokat. Nyugodt szakaszok, hegyes amplitúdójú kitérések, szabályos ritmusban. Nem találok rajta semmi különöset. Mutatja a fönti két görbe kiugró hegyeit és a megjegyzés rovatot: „stresszjelek”. „Nincs semmi baj, öregem” — mondja. „Nem kell megijedni, ezek csak jelzések, figyelmeztetések. A mi korunkban szinte már természetesek. A gyógymód nagyon egyszerű: kicsit pihenni kellene, egészségesebben táplálkozni, többet tartózkodni friss levegőn, rendszeresen sportolni. Egyszerű ugye? Hajtunk megállás nélkül, néha bekapunk egy-két falatot, aztán este a vacsora, meg a sör, és ugyan hol vehetünk a városban friss levegőt?! Másképp kellene élnünk, de nem hiszem, hogy mi, negyvenesek már tudunk másképpen élni. Pedig hányszor halljuk, ennek a korosztálynak a vállán nyugszik az ország sorsa, ez a beérkezettek generációja, a derékhad, az élete teljében levő sereg, a leginkább teljesítményre orientált korosztály. Valóban így kellene lenni?!” A múltkoriban a családi fényképek között böngésztem. Előkerült egy fotó — az ötvenes évek végén készülhetett. Rajta apám, anyám és a három gyerek. Apám annyi idős lehetett, mint most én. S mennyivel idősebbnek tűnik! Akkor ínár vagy tíz éve szürke öltönyben járt, nyakkendőt hordott, bizonyos volt abban, hogy abból a hivatali székből megy nyugdíjba, amelyen akkor ült. Negyvenéves korára az élet egyszerű, egyértelmű és átlátható lett számára. Egy fennsík viszonyait térképezte föl, de jól tudta, élete végéig már ez lesz a terepe. A mai negyvenesek még nem igazán az úgynevezett békeviselt nemzedék tagjai. Születésükkor még nem tűnt el a háború árnyéka, sokuk apja testi és lelki sérülésekkel érkezett a világégés csatamezőiről, összetörtén a hadifogságból, nem volt megfelelő táplálék ... gyengébben fejlett, horpadt mellű gyerekek sorakoztak az iskolai tornaórákon, lebegő klottgatyákban. Gyerekfejjel éppen csak beleremegtek ’56 földindulásába, kísérleti nyulai voltak az oktatás reformfolyamatainak, az úttörő- és ifjúsági mozgalomnak. Ma már túl vannak a pályakezdés buktatóin, túl az első házasságon, túl az első sikereken és megaláztatásokon. Álmaikból tapasztalat lett: már nem reménykednek, hanem rafinált terveket eszelnek ki: mielőtt az asztalra csapnának, körülnéznek és megsimítják a lakkozott asztallapot: mielőtt közbekiabálnának, hogy „Kérem, nem ebben egyeztünk meg, ez így nem igaz!”, elszámolnak tízig: mindent elsöprő lelkesedésük legfeljebb kitartó munkabírássá fékeződött. Ebből a generációból keveseknek adatott meg a vezetés megtisztelő feladata és kíméletlen felelőssége. Előttük jár a „fényes szelek nemzedéke”, akik gyakorta fölemlegetik, hogy ők bezzeg huszonévesen kerültek a közélet embert próbáló mélyvizébe, pedig úszni sem tudtak. A most negyvenesek jól úsznak. Több úszásnemet kipróbáltak, * de a lábuk még mindig leér abban a medencében, ahová kiosztották számukra a bérleteket. Még nem halt ki mindegyikükből az egészséges becsvágy, de forog a gyomruk a talpnyalástól, a székféltő hatalom kicsinyes praktikáitól, az utánuk jövő nemzedék gátlástalan karrierizmusától. Különös harapófogó ez, szorít az előttünk járók hitüket dogmává merevítő demagógiája, és az utánuk érkezők öntelt magabiztossága. Hol van még az a fennsík? A mai negyvenesek ugyan megszerezték — legtöbbjük szülői segítséggel — jórészt lakótelepi lakásukat, s ráment vagy tíz év, míg a betonfalak között otthont teremtettek. Megszülettek a gyerekek, akik felnövőben vannak, mind jobban fölsrófolt igényekkel állnak eléjük. Megy még az öreg tragacs is — amit 6-8 éve sikerült szerezni, szintén szülői támogatással —, de ideje volna azt is kicserélni, de hát erről álmodni se nagyon lehet. Lakáscserén kell gondolkodni, közben a szülők is nyugdíjba mentek, s ha nem is pénzbeli támogatást várnak, de találkozásokat, beszélgetéseket. hétvégi együttlétet, segítséget a kertben, a hivatali útvesztőkben, a konyha kimeszelésében, a savanyúság eltevésében. Tán az utolsó lehetőség a pályamódositásra, tizenöt év tapasztalatainak hasznosítására valahol, talán, másutt. Üj közegben a pihenő szárnyak is meglendülhetnének még. De hát annyi minden köt, oly sok a visszahúzó erő. Negyvenévesen már nehezen mozdul az ember. a zt mondják, ez a generáció a társadalom derékhada. Vállán nyugszik népünk sorsa. Már nem ugrándozik, hanem tapasztalatai birtokában következetesen és kitartóan dolgozik. Véleményének már súlya van, csak beért ötleteit osztja meg, mérlegelt gondolatokat tesz közkinccsé.' A „kívánság” rovatban a szárnyaló álmok körültekintő kis tervekké csökevényesedtek, a „kiadás” rubrikába szerényebb energiák kerültek, a „bevételbe” jószerével csak pénzben kifejezhető tételek. A piros milliméterpapíron a szívritmust regisztráló kék vonalfutamok stresszjeleket mutatnak. Pedig húsz évük van a nyugdíjig. Több, mint amit eddig munkában töltöttek. Nem mindegy, hogyan telik el ez a két évtized. Sem nekik, sem az országnak. Tandi Lajos
