Békés Megyei Népújság, 1985. december (40. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-12 / 291. szám

NÉPÚJSÁG

Vonalban voltunk

Orosházán éppen maga a telefonvonal volt az egyik téma, amellyel többen is megkeresték Mihály András tanácselnököt, akit december 2-án, a „Vonalban vagyunk” fórumon lehetett hívni. Összesen hússzor csengett a telefon ezen a délutánon a tanácselnöki irodában, de a kérdés, illetve a téma legalább négyszer ennyi volt. A város további fejlődése, s vele az itt élők életkörülményeinek változásai igen élénken foglalkoztatják az orosháziakat, akik kritikus szemmel figyelik környezetüket, de ugyanakkor készek tenni is érte. Ezt bizonyítják az elhangzott kérdések és vélemények, javaslatok — mert hiszen nemcsak kérdeztek a telefonálók és a levélírók. Telefonjuk nem lévén, ketten ugyanis levelet írtak, egy állampolgár pedig személyesen kereste fel a „Vonalban vagyunk” apropóján a tanácselnököt. Magántermészetű ügyben mindössze egy hívó kérte Mihály András segítségét.

— Orosházán

1985. december 12., csütörtök

Telefon, víz, gáz

Amint a bevezetőben már említettük, többen kérdezték, hogy mikor javul és bővül végre a város telefon- hálózata? Többek között ezt kérdezte az üveggyár szervezési osztálya nevében Bállá Györgyné, majd Bucsai Jenő is.

Nos, a jelenlegi telefon- hálózat bővítése pillanatnyilag lehetetlen, a központ túlterhelt, új állomások bekapcsolására nincs lehetőség. Kedvező változásra csak az új postaépület elkészültével lehet számítani. A fontos, új intézmény helyét kijelölték, — a Rákóczi úton lesz majd —, a tervek elkészültek, arról viszont még nem döntött a Magyar Posta vezetése, hogy mikor kezdődhet a 350—400 milliós beruházás megvalósítása. Ebből a hatalmas összegből egyébként mintegy 50 millió forint a tanácsi pénz, s a többit pedig a posta fedezi. A tervek szerint a lakosság anyagi erejét is bevonják; a Szegedi Postaigazgatóság ugyanis kötvények kibocsátását tervezi. Az építkezést a város vezetői szorgalmazzák, s szeretnék mindenképpen legalább elkezdeni a beruházást a VII. ötéves tervben.

Körösi Zoltán a városi vízhálózat bővítéséről érdeklődött, utalva arra, hogy az újabb és újabb lakások átadásával csökken a víznyomás, nyaranta a magasabb szinteken nincs víz. A válasz szerint Orosházán a VII. ötéves tervben több száz

millió forintos költséggel bővül a vízbázis, két kutat már 1985-ben tanácsi beruházásban telepítettek, de még nem kötötték be a hálózatba, és további fúrások is következnek. Mindez egyrészt a vízminőség javításával jár. másrészt bővül a .tárolókapacitás, megoldódik a víztisztítás gondja, és innen látják el ivóvízzel Nagyszénást és Gádorost is.

Sülé László, a Mikes utcai elavult csapadékvízelvezető rendszerre panaszkodott, továbbá megkérdezte, lesz-e szennyvízcsatorna, s hogy a baromfifeldolgozó vállalat régi szennyvízvezetékére lehet-e rákötni. A megoldás itt a lakossági társulás szervezésével lehetséges. a VII. ötéves tervben ugyanis sem a csapadékvíz-, sem a szennyvízhálózatot bővíteni a Mikes utcában nem lehet. A fejlesztés műszaki lehetőségeit egyébként még vizsgálják.

Madarász István azt kérdezte meg, hogy tervezi-e a tanács a földgáz bevezetését a Csizmadia Sándor utcának az Asztalos János utcától a vasútig terjedő szakaszán? A válasz: a Délép a telephelyéig, a Sip utcáig a saját költségén vezeti a gázt, a tervek most készülnek, és jövőre kezdik a kivitelezést. Természetesen azoknak a tulajdonosoknak, akiknek az ingatlanja előtt elkészül a gázvezeték, közműfejlesztési hozzájárulást kell fizetni. A további szakaszon utcatársulásos formában lesz lehetőség a földgáz bevezetésére.

Gyopáros

Sokan érdeklődtek Gyopáros további fejlődéséről, sorsáról, rendezéséről, a tó tisztításáról. Ezt, kérdezte többek között Tóth Mihály is, míg Gyöngyösi Zoltán a gyopárosi uszoda elkészültéről, Varga Mihályné pedig az úszásoktatás lehetőségeiről érdeklődött.

Gyopáros komplex rendezését szeretné a következő tervidőszakban befejezni a város. Az elképzelésekben 17 milliós fejlesztés szerepel, amiből befejezik a sportmedencét, fúrnak három kutat, és megkezdenék a terület komplex szennyvízrendszerének kiépítését. Az 50 méteres, nyitott sportmedence 1986-ban készül el. Az északi és középső tó iszaptalaní- tására árajánlatot kért a tanács a Székesfehérvári Vízügyi Igazgatóságtól, akik a Velencei-tó iszaptalanítását is végezték. Az ésszerű és a végleges megoldás viszont csak az lehet, ha a tó tisztításával párhuzamosan elkészülne Gyopároson a szennyvízelvezető rendszer is, ami 18—20 millió forintos költséget jelent, s mindennek a megvalósítása csak társadalmi összefogással képzelhető el. Ami az úszásoktatást illeti, erre pár év múlva lesz lehetőség a városban. 1986 szeptemberére készül el az új iskola, amelyhez tornaterem és később tanmedence is kapcsolódhat.

Szintén Tóth Mihály kérdezte meg, hogy az egyik gyopárosi üdülőtelek-sorhoz vezető úgynevezett Springer dűlőút mikor lesz szilárd burkolattal ellátva? A válasz nem biztató: az út terve elkészült, az idén meg is kezdődött volna a munka, de nem jött össze a szükséges pénz, így tehát csak az útépítésben érdekeltek ösz- szefogásával. anyagi hozzájárulásával lesz a jövőben is lehetőség útépítésre.

Városrendezés, ellátás

A Szőlő körút tervét többen szóba hozták, miként a vasúton túli. úgynevezett

Szőlő városrész gondjait is. Foglalkozott ezzel többek között Csizmadia István és Bállá Györgyné is. Pusztai László a Mikszáth utcai — régi nevén Meszes kisköz — bazársor sorsáról, Hatfaludi Lászlóné a Móricz Zsigmond utca—Rákóczi utca sarok beépítéséről és a Munkásőr utcai lakótelep terjeszkedéséről. Ö. Kovács Károly a Győri Vilmos tér—Kossuth utca sarki öreg épület sorsáról, Szikora Lajos pedig az úgynevezett Nagyatádi telep városrész hiányos ellátásáról érdeklődött, illefye azt tette szóvá.

A tanács megkülönböztetett figyelemmel foglalkozik az említett városrészekkel, ezt bizonyítja, hogy a végrehajtó bizottság a jövő év márciusában például önálló napirendként tárgyal a Szőlő városrész helyzetéről, ellátásáról. Ami a tervezett körutat illeti, jövőre kezdődik a megvalósítása, és 1988 nyarán szeretnék átadni a Huba—Lehel utcai saroktól az Iglói utca. vasúti kereszteződésen át a Szőlő városrész, tömbbelsőjében haladva. a Kulich Gyula utcához csatlakozó körutat. A Szőlőkben élők nagyon hiányolnak egy gyógyszertári fiókot. ..Ügy hallottuk, a Dénes tanító utcai orvosi rendelő megüresedik, és akkor jó lenne ott egy gyógyszertárat nyitni” — mondta az egyik telefonáló. Nos, a rendelő marad, csak a szolgálati lakás üresedik meg, de egy orvos házaspár személyében hamarosan új bérlője lesz. itt tehát nincs hely gyógyszertárnak. Az viszont igaz, hogy égető szükség van rá. sőt. az orosházi központi gyógyszertár vállalná is egy fiók működtetését, a központ engedélye kellene hozzá. Helyiségről a tanács rövidesen gondoskodik. A lakossági ellátás javítására egy új ABC is szerepel a tervekben, mégpedig a leendő körút mellett. A tervből viszont csak akkor lehet valóság, ha az érintett kereskedelmi vállalatok vállalkozni tudnak az üzlet létesítésére.

A Mikszáth utcai épületsor sorsa még nem dőlt el. A tanács kiírt a városközpont

rendezésére egy tervpályázatot. amely az említett épületeket is érinti, s a tervbi- rálatra január végén kerül sor. A benyújtott tervjavaslatokról a tanács tájékoztatja majd a lakosságot.

A Móricz Zsigmond utca—Rákóczi út által határolt terület beépítése 1986- ban folytatódik, itt készülnek egy, másfél, kettő és két és fél szobás lakások egyaránt. A Munkásőr utcai lakótelep pedig kelet felé. az Ady Endre utca irányába fejlődik majd tovább a távolabbi jövőben. A Győri Vilmos tér—Kossuth utca sarki öreg épületet — ebben van többek között a cipőbolt — nem szanálják a VII. ötéves tervben. Az épület ugyanis városképi jellegű, ezért helyreállítják.

A Nagyatádi telep néven ismert városrész rossz ellátását tette szóvá Szikora Lajos. „Nincsenek boltok, szolgáltatóegységek. a sütőipari kenyérboltban pálinkát árulnak, a zöldségboltban sört is. Nincs húsbolt, nincs fodrász” — sorolta a gondokat. Terveznek-e itt fejlesztést? Az Orosháza és Vidéke Áfésznél Kiss Sándor kereskedelmi főosztályvezetőtől kértünk erre választ. A jövő nem biztató: a városrészben lakóknak valóban csak az alapellátása biztosított, egy vegyesbolt működik, az is a városrész kapujában. A következő öt évben, a fejlesztési előtervben nem szerepel itt új létesítmény, mivel nincs rá pénz. Viszont: van egy mozgó ABC-jük, ezt ki tudják helyezni a Nagyatádi telepre.

Múzeum, könyvtár, és javaslatok

Dr. Hévízi Sándor, Káplár Károly és Elek László azt tette szóvá, hogy a múzeum kinőtte a raktárát és a kiállítóterem bővítése is égető szükséggé vált. Raktárgondja van a városi könyvtárnak is, és végül: lesz-e pénz a következő tervidőszakban a könyvállomány bővítésére?

A múzeum raktári és kiállítótermi gondjait csak a megyei múzeumi szervezet és a város összefogásával lehet megoldani, mégpedig úgy, hogy a megye állja a nagyobb részt, a város pedig támogatja a kezdeményezést. A könyvállomány gyarapítására természetesen minden évben gondolnak, az ágazati pénzeszközökből erre arányosan fordítanak. Az, hogy az adott évben mennyi jut erre a célra, mindig az éves tervezéskor derül ki.

Gyarmati István sok témát érintett a telefonbeszélgetés során. Egyebek között megkérdezte, lesz-e a városban főiskola, kábeltévé. Nos, főiskola nem lesz. a középfokú oktatást kívánják továbbfejleszteni, és a technikusképzést bevezetni a Táncsics gimnáziumban és a mezőgazdasági szakközépiskolában, mégpedig a gépész-, illetve a baromfiszakon. A kábeltévé nem elérhetetlen álom, hiszen, ha elkészül az új posta, erre is lesz lehetőség.

S végül érdemes szólni az ötletekről, javaslatokról. Az egyik telefonáló indítványozta, hogy a gyopárosi Napsugár Szállóban létesítsenek reumatológiát. Az ötlet nem rossz, csakhogy a Napsugár Szállót már megvásárolta a Dunai Vasmű. Blaskó Sándor levelében többek között azt szorgalmazta, hogy a tervek készítésekor számoljon azzal is a tanács, hogy egyszer majd a városközpontban kapjon helyet a felszabadulási emlékmű. További ötletek: legyen villanyrendőr a Lehel utca—Táncsics utca sarkán, tárják fel a hajdani „város kútját”, létesítsenek táncházat a Gólyafészek étterem nagytermében.

* * *

Ezek a témák kerültek tehát szóba december első hétfőjén Orosházán, amikor Mihály András tanácselnök és munkatársai, így Sándor Antal tanácselnök-helyettes, Sátori Árpád, a műszaki és Balázs János, a pénzügyi, terv- és munkaügyi osztály vezetője volt a vonal egyik végén, és válaszolt a lakosság kérdéseire, meghallgatva a véleményeket, javaslatokat. Valamennyi témára lapunkban természetesen nem tudtunk kitérni — a legfontosabbakat foglaltuk össze hasábjainkon, de a vonalban ki-ki választ kapott, illetve feljegyezték a kérdéseket, és intézkednek a város vezetői.

Az elhangzottakat lejegyezte: Tóth Ibolya

Tízmillió — zsebből

Ékszer- és képaukció Budapesten

A felszabadulás után Magyarországon ’57-ben volt először képaukció. A rendezők szerint azonban még sohasem volt akkora a választék, mint december 10-én és 11-én, a Fővárosi Művelődési Házban tartott BÁV-aukción, ahol 250 kép, ösz- szesen 5 millió 800 ezer forint kikiáltási áron várta a licitet. Az eddigi aukciók tapasztalata szerint a végösszeg 60—80 százalékkal mindig emelkedik. Ékszeraukció ’82 óta van nálunk. Kedden és szerdán 125 ékszer várt gazdára. Itt 750 ezer forint volt az indulási ár. De ez szerda este 6 óráig háromszorosára nő, ígérték a hozzáértők. (Igazuk lett.)

Délután fél 5-kor nyitják ki a nagyterem ajtóit. Két perc múlva már fél ház van. Többnyire középkorúak és a már jóindulattal sem annak mondhatók foglalják el az első sorokat. Tárgyalják a várható eseményeket, katalógust böngésznek, tárcsájukkal játszanak. Háromnegyed ötre megtelik a terem. Egyre több a fiatal. Vagyunk vagy ötszázan, s fura tudni, hogy van itt úgy kétszáz ember, aki zsebből ki tud fizetni 10 milliót, s akadnak itt olyanok is, ^ikik egymaguk hoztak több mint negyedmilliót. Keresem a pénzt. S valóban, itt-ott a szokottnál jobban vigyázza táskáját, retiküljét néhány várakozó.

* * *

Az 50 éves vállas, szemüveges férfi egy Márffy Ödön-kép miatt jött. A kép 20 ezerről indul.

— Meddig tud elmenni? — kérdezem.

— Ki tud itt bármit is? — szól közbe a mellette ülő idős ember. — A múltkor egy kicsi képet kinéztem magamnak. 5 ezerről indult, 20-ig bírtam volna lépést tartani, de bele se tudtam szólni, s már 55-ért elvitték.

A 60 körüli házaspár ezúttal csak néző. Mindketten kigyönyörködték magukat néhány megvásárolhatatlan alkotásban.

A 60 éves asszony a lányával jött. Egy Glatz Oszkár-tesi- ményt adtak be, így ők azon izgulnak, hogy szárnyaljanak az árak (vagy legalább az az egy). 26 ezer forintért vették két éve most 35 az indulási ár.

* * *

Pontosan ötkor bejön a színpadra az árverés két vezetője, s felülnek a középen magasodó asztalhoz. Minden ceremónia nélkül megkezdődik az aukció. Az ékszerek diáit az árverésvezetők asztalának oldalára vetítik ki.

Az első nyitott női aranyóra és kulcs. 12 ezerről indul, s mire leírnám, mi történik, elkel ötvenért. S már ott is a következő. Először szinte hihetetlen, miként tudja a két szószóló ilyen gyorsan áttekinteni a zsúfolt termet. Jönnek az órák, emelkednek a tárcsák, nőnek az árak, aztán „fék”, lecsap a kalapács.

Minden tárgy kicsit másként éli meg a licitet. Van, amelyiknek nyílegyenesen megy föl az árfolyama, a másiknak meg a kikiáltási áron sem akad először gazdája. Aztán valaki tárcsát emel, s mintha a többiek most ébrednének, újabb árajánlatok jönnek. Néha csak ketten harcolnak. Van olyan eset is, hogy valaki egyedül veri fel az árat. Nem megy vele senki, övé lehet a kincs. A tárcsakezelés is külön tanulmányt érdemel. Van, aki magasra emel, van, aki szinte szégyenlősen eltűnik, mások kihívóan pörgetik a licit eszközét.

Harmincéves férfi előttem fizet 13 ezret egy óráért. Autószerelő, az óragyűjtés az egyetlen hobbija. A megálmodott sorozatból már csak három hiányzik. Erre költ mindent, eddig összesen 166 ezret. Az aukció ékszerei különben nem mondhatók szuperdrágának. Értéküket nem annyira a bennük foglalt arany vagy drágakő adja, hanem a kor, a kidolgozás, esetleg valamilyen historikus kötődés.

Az órák után melltűk, függők, nyakékek követik egymást. Egy kabátos úr idegesen felpattan a 49. szám után. Egy melltűt nézett ki karácsonyra a feleségének, de nem bírta a tempót. Morgolódik, kimegy.

* * *

Elfogynak az ékszerek, kis technikai szünet, amíg mindenki kézhez kapja vadászott zsákmányát, s jönnek a képek. Mindjárt nem is akárki: Aba Novák. Első képe 12-ről 20-ra ugrik. A második kép, Kápolna a fák között — minek tagadjam — nagyon megtetszik. Elmélyülten csodálom, aztán már viszik is előlem 28-ért. Két kép. váratlanul, indulási áron sem kell. Ha valamelyik kép ára nagyon nem akar emelkedni, akkor a licit vezetője szinte számonkérően teszi fel a kérdést:

— Senki többet, harmadszor?!?

Ez általában hat, s újra emelkednek a tárcsák. Ha azonban a kép már eléri az árát, az előbbi kérdés zenéje közelít a kijelentés felé. Egy Bán Béla-kép licitjét 19 ezerrel megnyerte mögöttem valaki, de ekkor megszólal egy hang, hogy a szombathelyi képtár él elővásárlási jogával. Kiderül, hogy múzeumiak közé keveredtem. Nem rajonganak az aukciókért.

— Évi 80 ezer forintból hogyan lehet képtárat bővíteni, ilyen árak mellett, ha még azokat továbbpumpálják — így az egyikük.

Csak a védett képekre élveznek elővásárlási jogot. (A védett képek az országból nem kivihetők, s ha megváltozik tulajdonosuk, azt be kell jelenteni.) A licitben a múzeumok nem vehetnek részt (nem érdekük, hogy a kép drágább legyen), ám, ha azt az árat ki tudják fizetni, ami utoljára elhangzott, akkor a védett kép az övék. Canzi Ágost Női képmása okozza az első felhördülést, pedig már egy órája tart az aukció. A Barabás stílusára emlékeztető, megejtően szép kép 60 ezerrel indul és 120-ért talál gazdára. Hogy kit, azt meglátni képtelenség.

— Ne keresse — józanít ki egy hang. — Aki ilyen értéket vesz, az úgyis a fullajtárát küldi.

Csók István, észak-olasz festők és Fényes Adolf után jön a nap szenzációja, Tóbiás visszatérése Ninivébe, ismeretlen firenzei mestertől, a XVII. századból. Negyedmillióról lassan sétál az ár, aztán 340-ről nem megy tovább.

— A Szépművészeti Múzeum elővételi jogot élvez — halljuk oldalról.

■

Kis kárörvendő nevetés. Mégse lett hát magánosé. Megvárom még a Gíatz-festményt. 65-nél sújt le a kalapács. A két hölgy mégse tűnik elégedettnek.

A művelődési ház előtt a tilos parkolás minden változatát bemutatják a Trabantok, Ladák, BMW-k és Mercik. Aki 50 ezerért vásárol, az kibír 200 forint helyszíni bírságot.

Ungár Tamás