Békés Megyei Népújság, 1985. december (40. évfolyam, 282-306. szám)
1985-12-12 / 291. szám
1985. december 12„ csütörtök Előzze meg! Futómű, kerekek, gumiabroncsok Erős, mechanikus igény- bevételek hatására megváltozhat autónk futóművének beállítási értéke. Erre olyan egyértelmű jelekből következtethetünk, mint a kormányzási elégtelenség, illetve a gumiabroncsok egyenlőtlen kopása. A kerekek széttartásánál az első gumiabroncsok belső, összetartásánál pedig a külső profiljai kopnak erősebben. Elégtelen dőlés esetén az egyik kerék ktllső vagy belső profilja kopik jobban. A csipkés kopás a lengéscsillapító hibájára figyelmeztet bennünket. A keréktárcsákat gyakran sár, hó, vagy jég borítja. Ennek következtében kiegyensúlyozatlanok lesznek a kerekek. A tárcsákat tehát érdemes időközönként ellenőrizni és a lerakódásoktól megtisztítani. A gumiabroncsok szelepei a port és a sarat nem szeretik, a beléjük fagyott latyakot pedig végleg nem. Még ősszel pótoljuk ezért az esetleges hiányzó szelepsapkákat, és egész télen át sűrűn ellenőrizzük, nem veszett-e el valamelyik. A gyárilag előírt guminyomás rendszeres ellenőrzése mindig fontos, ősszel és télen azonban különösen az, mert a kocsi stabilitásának egyik legfontosabb feltétele. Hóban és jégen sem szabad csökkenteni a gumik nyomását, mert nem javítja, hanem éppen ellenkezőleg: rontja a stabilitást. A műszaki előírások azt követelik meg, hogy a személyautó gumiabroncsainál legalább 1 milliméter legyen a profilmélység. A hatósági előírás természetesen a végső határt adja meg. A biztonság előírása: 3 milliméternél kisebb profilmélységű gumival ne vágjunk neki az ősznek, télnek. Igen hasznos, ha télen lehetőleg mind a négy keréken hógumi van. Aki viszont télen is kiépített utakon jár, nem feltétlenül kell költenie rá, ha azonban már rászánta a pénzt az M + S jelzésű gumikra (az M és S betűk a német Matsch és Schnee — sár és hó — szavak kezdőbetűi), vegyen hozzájuk külön keréktárcsát is. Hosszú távon olcsóbb és a gumik is továbbtartanak. Fékezés, fékhibák, műszeres vizsgálat í— s néhány jó tanács. Havas, de főleg jeges úton kerüljünk minden hirtelen mozdulatot — hirtelen kormányzást, fékezést, kuplungfelengedést. Sokat használjuk a. motorféket, de a gázpedált is lassan engedjük vissza, mert a hirtelen visz- szaengedéstől is megcsúszhat a kocsi. Csúszós úton lehetőleg soha ne fékezzünk erősen. Ha mégis rákényszerülnénk, szakaszos fékezéssel, a fék pillanatnyi felengedésével egyidejű kormánykorrekcióval igyekezzünk megőrizni a kocsi stabilitását. Télen parkoláskor, soha ne húzzuk be a kéziféket. A fékszerkezet mechanikus részei befagyhatnak, ezen csak a kiolvasztás segít, de gyakran a gépkocsit el kell meleg helyre szállítani. Esős időben, latyakos utakon a fékrendszer szennyeződhet és a fékezés első szakaszában nem a megszokott fékhatást tapasztaljuk. Azon túl, hogy ezzel tudatosan számolunk, nagyon fontosba balesetmegelőzés szempontjából a fékhatás indulás előtti ellenőrzése is. • A tél folyamán időközönként vigyük közlekedésbiztonsági vizsgálatra gépkocsinkat. A Magyar Autóklub műszaki állomásain elvégeztetett műszeres vizsgálat megbízhatóan kiszűri azokat a hibákat, amelyek esetleg végzetes balesethez vezetnének.- kbt — (Folytatjuk) Hz állampolgár jogán... A jó múltkoriban örömmel hallgattam a Kossuth rádió reggeli adásában Békéscsabáról és a megyéről dr. Abrahám Bélával, a városi pártbizottság első titkárával, valamint Araczki Jánossal, a megyei tanács általános elnökhelyettesével készített interjút, egyik kedvenc riporterem, a mindig lényegre tapintó Forró Tamás közvetítésével. Őszintén szólva, többet szerettem volna hallani. A szűkre szabott műsoridők azonban így is reflektorfénybe állították Békéscsabát, a megyét. Ráirányították a hallgatók figyelmét (mindenütt!) a város és az egész megye történelmileg hátrányos helyzetére, amire a Népújságban közölt VII. ötéves tervkoncepciók is utaltak. Ám azt is hallottuk, ebben már némi előrelépés van és a távlati elképzelések is biztatóak. A riportalanyok' kitértek arra is, amire a nehezedő körülmények ellenére joggal lehetünk büszkék. A csabaiak például a modern műszerezettséggel bíró, és még most is bővülő városi kórházra, a korszerű és tág lehetőségeket nyújtó új könyvtárra, az új lakótelepekre, a dinamikusan fejlődő bolthálózatra,. a lakosság segítségével épülő sportcsarnokra. De más városok büszkeségeit is sorolhatnánk hosz- szan. Ezek nagy, valóban országosan is figyelemre méltó példák. Ám vannak ennél jóval kisebbek is. A hétköznapok apró változásai, amelyeket az emberek városuk, településeik új ötéves tervelképzeléseiben megjelölt javaslatok, tehát a jövőbeni fejlődés reményeivel kapcsolnak egybe. És amelyekhez jórészt a maguk önkéntes tevékenységével is hozzájárulnak. Előbb azonban hadd térjek ki valami másra .. . Mostanában, mint írtam, gyakran állnak reflektor- fényben vezetők, s köztük városok, kisebb települések és megyék ,,försztmen”-jei. Néha jogos a pellengérre állításuk, bár a szocialista demokratizmus szélesítésének még bukdácsoló, de egyre inkább kiteljesedő gyakorlata kapcsán, manapság már nem egy ember felelős valamiért. Az autóbuszon hallottam két városbéli ember okfejtését. „Majd akkor szavazom meg a tehót, amikor a házamból kilépve, esős időben, nem gázolok térdig sárban Ha az utcákat akarják rendbe tenni közös pénzekből, ehhez annyit adok, amennyit csak tudok.” Más szóval: a rossz, a nem éppen legaktuálisabb célok kitűzése ütközik a lakók közvetlen érdekeivel. De tegyük szívünkre a kezünket és beszéljünk őszintén: ahol a település- fejlesztéshez égető szükség volna a lakók pénzügyi támogatására. a sok más teher növekedése miatt mindig vannak embercsoportok, akik viszolyognak ettől, akkor is, ha a nagy többség egyetért velük. A települések ennek ellenére örvendetesen és dinamikusan fejlődnek, és ez javítja a lakosság közhangulatát, derűsebbé, könnyebbé teszi mindennapi életét. Ahogy járom a megyét és észreveszem a kisebb változásokat, a fejlődés engem is megragad. Azzal kezdtem, hogy a negatívumok pellengérre állítása manapság talán kissé túlzott mértékben szerepel a sajtóban, a rádióban, a televízióban. Azért van ez. mert a kommunikációs orgánumok fontos feladatuknak tartják éppen a hibák, a fogyatékosságok faragása végett a fellelhető negatívumok reflektorfénybe, „szorí- tóba” állítását. Ez végül is pozitív szándék, ha az arányokban nincs hiba. De úgy folytattam: többet szerettem (szerettünk) volna hallani az interjúalanyoktól, a nagy és ismert jó példák mellett a kisebb, hétköznapibb példákról is. Igaz, sok még a bosszúság, s a kontrasztok nagyok. Ám az éremnek két oldala van, mondják az emberek, akik emlékeznek a régi szegényességünkből eredő po- csolyásokra, ahol az állóvizeknek nem volt kedvük kékleni, s ahol most, mint Békéscsaba egykori vásárterén összkomfortos lakások állnak. Ha végigmegy valaki mondjuk a megyeszékhelyen (bár körülnézhet más városokban, településeken ugyanígy) szembeötlő, örvendetes apró változások tanúja lehet. Az emberek ösz- szejönnek, ki itt. ki ott, és beszélgetnek — közügyekről. Többször és többet, mint bármikor azelőtt, s bár néha szidják is, de többnyire dicsérik városuk, településeik vezetőit. Szóval, Békéscsaba. A város egyik központi részén a nem is olyan régen még jöbbedő-düledező, vályogfalú, vagy muharmezőkkel, lá- posokkal teli Bartók Béla út jobb oldalán mára 10 emeletes házak tömege nőtt. Földszintjeiken üzletsorok, a kis butikoktól a rövidesen átadandó második ABC-áruhá- zig és falatozóig. Megváltozott a régi „lompos” táj arculata, esztétikai állapota, s vele együtt a városlakók életérzete. Nagyvárosi a kép Igaz, az út másik oldala jórészt még a múltat idézi és utcái is a régiek. Ott még falusi a kép. Marad tehát — még a buszon beszélgetőkre utalva — a gondokkal, problémákkal való napi szembekerülés is. ahogyan jelzi ezt a békéscsabai tanács VII. ötéves tervkoncepciója. Nemcsak én mondom, az állampolgár jogán, hanem más emberek is, akik a sok bosszúság ellenére kiállnak a további jó irányú változásokért. Megértjük, ami dereng. Éppen a már meglevő, általunk, állampolgárok által e lapban is javasolt, s azóta megvalósult apró változásokból értjük, értik meg ezt a legtöbben. A cipész örül, hogy végre valóra vált egy tanácstagi beszámolón elmondott javaslata: tegyenek a Kulich Gyula térre elmoz- díthatatlan padokat (ne tudja azokat senki széthurcolni). A kismama azért örül, mert már nem döccen a gyerekkocsi, ha áttolja az útkereszteződéseken (mert lejtősre képezték ki a sarkokat). A gépkocsitulajdonos annak, hogy a szanált épületek helyén autóparkolókat létesítettek (ha átmenetileg is). A nyugdíjas azért, mert a buszmegállók jó részén végre vannak már padok (amelyeken pihenhet, amíg járata megérkezik). Az újságíró annak, hogy a járdáról eltűnt a korlát. A mérnök annak, hogy az utcakereszteződéseknél a sárfelhordás megakadályozására megcsináltatták az úgynevezett „sárrázókat”. A gyerekek annak, hogy már elkezdték a legforgalmasabb gyalogátkelőhelyeken a zebrák festését. A környékbeli tanyaközpontok is örülnek. Annak, hogy járdalapokat kaptak. A város egyik- új lakónegyedének bérlői annak, hogy a földgyaluk végre eltüntették környezetükből az embermagasságig érő gaztengert, s a kivénhedt, beteg fák helyén újakat ültethettek és kaptak virágpalántát is a társadalmi munkához. Mondanak olyat is az emberek, hogy aki kitalálta a Gábor Áron utcától a Lencsési úti lakótelepig vezető új utat, okos ember volt. Ezt pedig a közkívánalom „találta ki”. Rajtuk, mindannyiunkon múlik, hogy ilyen okos cselekedet (amelyhez az új ötéves tervkoncepciók biztatást adnak) mindenütt egyre több legyen. A ma még sok kivetnivaló mellett, most Genf után, reményeink ahhoz is megnőttek, hogy nagyra fejlődhessenek az elültetett fák, kinyíljanak a virágok, szűnjenek a kontrasztok. Hisz az új közeg, a mind emberibb miliő, amit együtt építünk, a miénk. Varga Dezső Variálható kisbútorok Harmincféle elemből variálható bútorcsalád első sorozatai készültek el a Tisza Bútoripari Vállalatnál. A kisebb és nagyobb méretű színes, fényes, laminált és pácolt felületű, gömbölyített, tükrös, világítóé, szennyesruhatartós fürdőszobai, előszobái, stb. elemekből a szobaberendezés számtalan variációja alakítható ki. Az elemenként megvásárolható bútorok tömeges gyártását a jövő év elején kezdik meg. A vállalat másik újdonsága, a víkendházakba szánt összecsukható konyhabútor, a külföldi vevők tetszését is megnyerte. Az első garnitúrákat már el is szállították Ausztriába. Szocialista brigádok a mozgáskorlátozottakért Hétfőn délután Gyulán, a SZOT—Medosz-gyógyüdülő vezetősége és az ott dolgozó szocialista brigádok hívták meg a gyulai mozgáskorlátozottak egyesületének tagjait. Nemcsak Gyuláról, hanem Békéscsabáról, Déva- ványáról, Battonyáról és Békésről is érkeztek szép számmal a vendégek, akiket a gyógyüdülőben Dömény Ferenc üdvözölt, és ismertette meg velük az üdülő munkáját, életét (képünk). A résztvevők nagy érdeklődéssel nézték meg a Békés megyéről szóló színesfilm-be- mutatót, majd baráti beszélgetésen vettek részt a presz- szóban. Itt a szocialista brigádok kedveskedtek teával és lángossal a résztvevőknek, majd a helyi citerazenekar tagjai muzsikáltak nekik. A szívélyes vendéglátásért dr. Bereczki Sándor, a gyulai egyesület titkára, valamint Mekis Pál elnök mondott köszönetét. Kép, szöveg: Béla Ottó Egy „milliomos” gépkocsivezető Higgadtság, rutin és szakmaszeretet. A sok egyéb jó tulajdonság között talán ez a három fő elem szükséges ahhoz, hogy a gépjárművezetők hosszú éveken keresztül biztonságosan közlekedjenek. Csak mellékesen jegyezzük meg: némi szerencse is közrejátszik abban, hogy a veszélyhelyzetbe kerülő vezetőket ne érje baleset. Korai János, a Békés Megyei Polgári Védelmi Parancsnokság gépkocsivezetője a közelmúltban magas kitüntetést vehetett át, a Haza Szolgálatáért Érdemérem arany fokozatát annak elismeréséül, hogy több mint egymillió kilométert vezetett balesetmentesen. Ha jellemezni kellene röviden, elsősorban szerény, nyugodt és megbízható emberi karakterét emelném ki. Elegendő volt hallani azt a néhány keresetlen szót, amelyből arra lehetett következtetni: szüleit, embertársait őszintén tiszteli, szereti. Békéscsabán született 1933-ban. Édesapja MÁV- dolgozó, édesanyja szakácsnő volt. Fiuk a négy elemi és a három gimnáziumi osztály elvégzése után 1947-ben géplakatos-tanuló lett. A szakmunkásvizsga sikeres letételét követően előbb a ke- reki, majd a Felsőnyomási Állami Gazdaságban tevékenykedett. Közben elvégezte a mezőgazdasági gépésztechnikumot Mezőhegyesen. védelmi Szövetségbe, ahol motoroskiképző lett. De korábban tagja volt a SZIT- nek, amely az akkori baloldali fiatalokat tömörítette Több évtizede párttag. A honvédségnél parancsnoki gépkocsivezetőként szolgált, s leszerelése után a Békés Megyei Állatforgalmi Vállalatnál, tíz év elteltével pedig a megyei tanácsnál helyezkedett el. Csak néhány évvel ezelőtt került át a megyei polgári védelmi parancsnokság állományába. Még a hetvenes évek közepén a gépjármű-vezetői és -karbantartó vizsgát is letette. Ez nagyban elősegíti őt ahhoz, hogy a szereléssel, javítással kapcsolatos teendőit precízen elvégezze. Mozgásigényének további kielégítése céljából Telekgerendáson egy 400 négyszög- öles kertet is bérel, ami — véleménye szerint — számára egészségi szempontból nélkülözhetetlen. Így szabad idejének jelentős részét ott tölti el. Téli időszakban az ismerősök felkérésére a disznóvágásoknál segédkezik. Ha ideje engedi, szívesen olvas, vagy rádiót hallgat, illetve nézi a tévé adásait. Büszke családjára. Felesége, akivel 1962-ben kötött Korai János egymillió kilométert vezetett balesetmentesen Fotó: Gál Edit házasságot, mint BM-óvodai dajka dolgozik. A 30 éven át kifejtett lelkiismeretes, példamutató munkájáért az asz- szony megkapta a Szolgálati Érdemérem ezüst fokozatát. Leányuk jövőre fejezi be tanulmányait az egészségügyi főiskolán. Noha Korai János pályája, úgymond, nem bővelkedik látványos eseményekben, de munkája révén mégis annyi embert megismert, s oly sokat hallott-látott, hogy sokszínű élményeiből, gazdag tapasztalataiból talán össze is állhatna egy életregény anyaga. Bukovinszky István