Békés Megyei Népújság, 1985. december (40. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-10 / 289. szám

NÉPÚJSÁG 1985. december 10., kedd A Művészeti Alap nagydijainak átadása A Magyar Népköztársaság Művészeti Alapjának 1985. évi nagydíjait, valamint a nívódíjakat hétfőn adták át a Pesti Vigadóban. Veszíts Ferencnek, a Művészeti Alap igazgatójának üdvözlő sza­vai után Mocsár Gábor író, Somogyi József szobrászmű­vész és Demény János zene­esztéta vette át az idei nagy­díjakat. A plakettet — Kiss Sándor szobrászművész mun­káját — minden évben há­rom olyan alkotónak ítélik oda, akik művészi munká­jukkal, illetve tudományos tevékenységükkel elisme­rést váltottak ki a közönség, a kritika és a művésztársa­dalom körében, s tevékeny­ségükkel hozzájárultak a művészeti alap művészet­politikai céljainak elérésé­hez. * * * Az idei irodalmi nagydí­jas, Mocsár Gábor újságíró­ként kezdte tevékenységét. Regények és tanulmányköte­tek fémjelzik irodalmi mun­kásságát, amelyet 1968-ban József Attila-díjjal ismertek el. A zenei nagydíj idei bir­tokosa Demény János zene­esztéta. Elsősorban Bartók Béláról szóló tanulmánykö­tetei. a zeneszerző levelezé­sének rendezése és kiadása tette ismertté a nevét. 1974- ben Erkel-díjjal tüntették ki. A képzőművészeti szak­osztály idei nagydíját So­mogyi József szobrászművész kapta munkásságáért, a mű­vészei közéletben végzett te­vékenységéért. Somogyi Jó­zsef 1974 óta a Képzőművé­szeti Főiskola rektora. Mun­káját számos magas kitünte­téssel jutalmazták. 1954-ben Kossuth-díjat, 1956-ban Munkácsy-díjat, 1970-ben Kiváló Művész címet kapott. A képzőművészeti szak­osztály 1980 óta adja ki je­lentős kiállítások elismerése­ként a Képzőművészeti és Kiállítási Nívódíjat. Az idén festő-, szobrász-, fotómű­vész és keramikus, valamint üvegtervező művészek tárla­tát jutalmazták. Ebben az évben adják át másodszor a művészetszer­vezői nívódíjakat. Munkás­ságáért Dusza Árpádné mű­vészettörténészt. a miskolci galéria igazgatóját, továbbá a Zsennyei Ipari Formater­vező Műhely munkatársait: Cserni József iparművészt. Lelkes Péter formatervező iparművészt, valamint Welsch Jánosné, a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetsége művészeti mun­katársát jutalmazták. A Művészeti Alap nagydí­jainak átadási ünnepségén nyújtották át a zenei szak­osztály Péterfi István-em- lékplakettjét. 1982 óta ad­ják ezt a jutalmat azoknak a zenekritikusoknak és esz­tétáknak, akik dr. Péterfi István, a zenei alap első igazgatójának elgondolásai­val egyetértve és azt foly­tatva fejtik ki tevékenységü­ket. Az idén Pándi Marian­ne zenekritikus kapta e díjat. fl mai regionális tv-műsor szerkesztője Olajos Csongor mondja: szegedi példa nyo­mán beszámolnak az idős­korúak szociális ellátásáról. Ehhez kapcsolódik az új sze- ged-szőregi bentlakásos nap­közi otthon bemutatása. Városunkban ellátogattak a kamerák a Békés Megyei Jókai Színházba is, a Leány­vásár bemutatójáról készült riport. S ha már Békés me­gyénél tartunk, bemutatják Gerendás „nagy házát”, s a gyulai vasútállomás dominó­elvű biztosító berendezését. Közvetlenül az adás előtt, délután forgatják azt a ri­portot, amely a négy szom­széd megye, azaz Bács, Bé­kés, Csongrád és Szolnok út­viszonyairól ad tájékoztatást. Az adás a 23-as, szentesi csatornán 18.30 órakor kez­dődik. Szomjas a kölyök... Harminc körüli férfi lép az étterembe. Jobbjával öt év formájú fiúcska kezét fogja. A gyerek fázva, zsebre du­gott kézzel nézegeti átázott cipőcskéjét, míg apja a pult mellett rendel. — Fél szilva, egy sörrel — mondja kedélyeskedve a fiatal felszolgálónőnek. Valamit még duruzsol a fülébe. Tegeződnek, a beszélgetésből úgy tűnik: törzsvendég a klimóban. — Apu, igyunk egy kólát __— rántja meg sóvárogva a gyerek apja kezét. — Majd otthon kapsz... szörpöt-----— válaszol egy­k edvűen. Egy nyeletre leönti torkán a kisüstit. — Akkor szódát... — próbál alkudozni a nebuló, mi­közben őse üvegből tölti magába a kísérőt. — Apu, szomjas vagyok — így a fiúcska. A fiatalember keze fejével megtörli száját, kisvártatva szólal meg, a gyerekre nézve. — Na, nem bánom. — Már-már azt hiszem, hogy a gyerek is kap valamit, amit nagyon szeretett volna. Köz­ben odabillen a pulthoz a csinos felszolgálónő, s neki folytatja: — Egy pohár vizet adnál? Szomjas ez a ^ Csembaló­és fuvolahangverseny Gyulán A barokk zene a XVII— XVIII. században virágzott. Jellegzetes hangszerei voltak a csembaló, vagyis a zongo­ra elődje és a blockflőtét felváltó, úgynevezett ha­rántfuvola, ami ma már Böhm-billentyűzettel és ezüs­tös fényű fémből elkészítve, a lányok és fiúk kedvenc hangszere. Az Országos Fil­harmónia a gyulai második bérleti hangversenyen e két hangszerre írt barokk mu­zsika felidézésére Sebestyén János Erkel- és Liszt-díjas csemballóművészt, valamint a sajnálatosan távol maradt Matus István Liszt-díjas fu­volaművész helyett fellépő Csöngyösi Zoltán debreceni szakiskolai fuvolatanárt lép­tette fel, akik mindent meg­tettek a barokk muzsika megismerése, megszeretése érdekében. Charles Wesley angol ze­neszerző két csembalóra írt szvitje nyitotta meg a hang­verseny műsorát, ami jel­legzetesen a szigetországi ba­rokk zene hangulatát árasz­totta és alkalmat adott a csembaló sajátos hangzásá­nak megismerésére, hisz Gyu­lán élőben csembalót ritkán hallhattunk. Botár Katalin művészetét Haydn: C-dúr fantázia előadása során is­merhettük meg, hisz e mű rendkívüli technikát igé­nyelt. A Sebestyén—Botár csembalókettős az igazi si­kert Wolfgang Amadeus Mo­zart és Chrisztián Bach, a legkisebb Bach fiú egy-egy szonátájának művészi tol­mácsolásával aratta és ezért lelkes tapsokat kaptak. Sebestyén János és Gyön­gyösi Zoltán két fuvola­csembalóra komponált szo­nátának előadásával bizonyí­totta be, hogy miért vált a műfaj a maga korában nép­szerűvé. A Handel-szonáta négy tételben csillogtatta meg a két hangszer csodála­tos együtthangzását. Viszont Johan Sebastian Bach már virtuóz igénnyel versenyez­tette a két hangszert, hisz a kor tánczenéjének motívu­mai is felcsendültek. A kilencvenperces hang­verseny műsorszámaira Ráz- ga József, a békéscsabai ze­neiskola igazgatója hívta fel a közönség figyelmét. Dr. Márai György Kutatás, haszonrészesedésre A kutatási eredmények ipari alkalmazásának meg­gyorsítása érdekében újsze­rű szerződéses kapcsolatot alakított ki a Vasipari Ku­tató és Fejlesztő Vállalat több hazai nagyüzemmel. A hazánkban még ritkaságnak számító haszonrészesedési szerződés lényege, hogy az érintett üzemek, vállalatok közvetlen térítés nélkül jut­hatnak hozzá a legkorsze­rűbb technológiai megoldá­sokhoz, cserébe a kutatóin­tézet a már bevezetett eljá­rással elért többlettnyere- ségből kér meghatározott arányú részesedést. A VASKÚT szakemberei azt remélik, hogy az új szer­ződéses forma elősegíti majd a legújabb technológiák mi­nél gyorsabb elterjesztését, és közvetlenebb kapcsolatot tesz lehetővé a kutató- és termelőhelyek között. Az új megállapodás alapján ugyan­is olyan cégek is hozzájut­hatnak termelőkapacitást bő­vítő eljáráshoz, amelyek azt eddig pénz híján nem tud­ták megvenni. Mi, európaiak még nem értjük igazán a japán for­matervezést, nem ismerjük eléggé a sajátos nemzeti esz­tétikát, sí azt sem, a szakem­berek miként használják fel munkájukban az oly gazdag népi hagyományokat. De már hallottunk egyet, s mást a japán filozófiáról, tárgy- és anyagformáló művészetről. Arról, hogy az elsődleges szempontok: a praktikusság, a hasiználhatóság, a célirá­nyosság náluk is a legfonto­sabb elvek, mint bárhol más­hol a világon. Az, hogy a ki­vitelezés színvonala orszá­gonként eltér, annak sokfé­le magyarázata van. Csak egyet, ami hazánkban is gát­ja a gazdagabb formai meg­jelenítésnek: a háttéripar fej­letlensége. Egyre nő az igény a kis helyet foglaló tárgyak iránt, született meg az igen kicsire összecsukható kerékpár Fotó: Molnár Géza Iskolák a közlekedésbiztonságért Idegtépő csikorgás. A ve­zető hirtelen fékezett. Re- csegve-ropogva tört össze a kerékpár az első kerekek alatt. És a gyerek ? ... a gyerek kivágódott az út szélére. Megállt á forgalom. Vij­jogva jött a rendőrautó és szirénázva a mentő. Senki 6em tudta, hogyan történt, de mindenki elsápadt egy percre. Megint egy gyermekbal­eset! Csak később, egy szem­tanú mondta el, hogy a kis­fiú hátratekintés, irány jelzés nélkül, féktávolságon belül kanyarodott az autó elé. Sajnos az ilyen és hasonló esetek elég gyakoriak. A leg­drágább kincsünk gyerme­künk, és életük, épségük a közutakon sokszor saját tu­datlanságuk miatt kerül ve­szélybe. Ezt már sok pedagógus felismerte Békés megyében is. és tenni is akar ennek felszámolására. A napokban újabb lépéseket tettek az orosházi pedagógusok is. Az általános iskolák oros­házi területi igazgatói mun­kaközössége kiemelt fontos­ságot tulajdonít a közleke­désre nevelésnek. A munka- közösségi foglalkozásnak ez volt a témája. A tanulókért érzett felelősséget igazolja, hogy a tizennégy iskola kö­zül tizenkettő benevezett az „Iskolák a közlekedésbizton­ságért” 1985—86. évi ver­senymozgalomba. Sebők Mihály, a Békés Megyei Pedagógiai Intézet munkatársa ismertette a me­gye közlekedésre nevelésé­ben elért eredményeit, ösz- szefoglalójában megállapítot­ta, hogy tovább kell lépni az elmélet területéről a gyakor­lati megvalósításra. Ez nem is olyan könnyű, de jó mód­szerrel elérhető. Ezt látták a jelenlevők azon a filmen, amit az előadó egy Magyar- országra adaptált osztrák Átalakítás — a formater­vezés örök feladata. S ebben a megállapításban bizonyára megegyezik minden — japán és magyar, francia és olasz — formatervező, alkotómű­vész, aki ipari sorozatgyár­tásihoz készít új és ötletes, meglepő és mégis vonzó for­mákat, testek és tárgyak, eszközök és anyagok külső hordozójaként, megjelenítő- jeként. Amiben viszont a japán design (dizájn) eltér minden más nemzetétől az, ahogyan ez a tárgyformáló művészet fejlődött a szigetországban. Az elveket maguk a konst­ruktőrök alakítják, sajátosan, különösen, s épp ez a külö­nös lesz majd a megvalósí­tás során általánossá. Ho­gyan? Egy-egy alapelv se­gítségével, például, a színek tartalmának és jelentésiének meghatározásával. A zöld az élet színe. A rózsaszín, ere­dendően a piros az élet, az energia, az életkedv kifejező­je. A kék, mint a víz és a levegő, az élet fennmaradá­sához szükséges alapvető elemek. A sárga az arany, a boldogságot szimbolizálja, míg a szürke a földet borító kavicsot, a miszticizmust je­lenti a japánok számára. A művészet mindig filo­zófiai töltetű, a japán külö­nösen az. Mit jelent mindez a tárgyformálást tekintve? A megjelenítés maga ad erre választ. Egy egyszerű, kecses vo­nalú, szürke váza, s benne egy sízál virág, a természet csodája. Az egyszerűség és az összetettség, ahogyan az egyszerű formájú, kecses vo­nalú vázában ott találjuk a természetet teljes pompájá­ban, a nyíló virágban, amely az első szirom elhervadásá- val az elmúlást is sejteti. Az egyszerűség és össze­tettség egy más összefüggés­ben: a laikus számára meg­foghatatlan bonyolultságú- ak a Hifi-tornyok, a progra­mozható és az ötödik generá­kerékpáros oktatóprogramon bemutatott. A kerékpáros képzés gya­korlati megvalósításáról Né­meth Istvánná, az Orosházi Kulich Gyula Általános Is­kola nevelője — egyben a megyei gyermek- és ifjúsági szakbizottság tagja — szá­molt be. Többek között el­mondotta, hogy az 1984/85. tanévben az oktatóprogramot kísérleti jelleggel osztályá­ban megvalósította. A Béké­sen kipróbáló nevelővel egy­behangzó véleménye a kö­vetkező: az egyszerű. jó, eredményesen használható programot a 3-4. osztályok­ban jó lenne bevezetni. Ezt erősítette meg a Békés Me­gyei KBT gyermek- és if­júsági szakbizottsága is a szeptember 17-i ülésén. Az első lépéseket már meg is tette a megyei alsó tagozatos munkaközösség. Társadalmi munkában Orosházán elké­szültek az oktatóprogram anyagát tartalmazó füzetek. Az értekezlet végén az isko­lák igazgatói meg is kapták azokat. S hogy az érdekeltek — a nevelők — felkészítése e munkára megkezdődjék, a ta­nácskozás délután a Kulich Gyula Általános Iskolában az alsó tagozatos munkakö­zösségi értekezleten folytató­dott. Ezen részt vettek a vá­ros és a környék óvodai, al­só és felső tagozatos közle­kedési szakreferensei és a kerékpáros oktatóprogramot megvalósító 3-4. osztályos nevelők. A feladatsorokat bemutató, az eredményeket összegző előadások és a film­vetítés után gyakorlati ta­nácsokat kaptak a kartársak, amelyek segítségül szolgál­nak majd a munka során. A gyermekek biztonságos közlekedéséért tett újabb lé­pések, reméljük, további eredményeket hoznak. Hári József ált. tan.-felügyelő ciós számítógépiek, és min­den legújabb technikai cso­da. Ezek bonyolultságukkal, összetettségükkel ellentétben a legegyszerűbb formában öltenek testet. Vagyis minél összetettebbek az igények, annál egyszerűbbekké vál­nak a közvetítő elemek. S ez az elv áthatja egész forma- tervezésüket. Érdemesi tovább nézni a kiállítást Budapesten a Ma­gyar Kereskedelmi Kamara Gerlóczy utcai bemutatóter­mében. A rendről szól, a formák rendjéről, a dolgok és a tárgyak rendjéről, s fel­kelti bennünk az érdeklődést, saját érzéseinket a rendhez fűződő viszonyunkról meg­bolygatja. Amíg egyikünk sa­játja a rend, a másik em­bert feszélyezi, vagy gátlá­sokat alakít ki magatartásá­ban. A japán formatervezők úgy gondolják: „A rend ahelyett, hogy kalodába zár­na, ösztönöz, felerősíti az alkotóerőt”. Izgalmas világ. S a végkö­vetkeztetés, a bemutató zá­róakkordja: „Az új technikát nem szabad gyanakvó szem­mel néznünk, ellenkezőleg, ki kell használnunk azt”. S ezt aligha csak a Kereske­delmi Kamarában bemutat­kozó Koike csoport filozó­fiája, társadalmi szemlélete mondatja velük. Ugyanis a 200 tagból álló alkotó kollek­tívában a tervezők, mérnö­kök mellett tevékenykednek kutatók, szociológusok. Szé­les skálán mozog érdeklődé­sük. Foglalkoznak rendszer­tervezéssel, vizuális kommu­nikációval éppúgy, mint kör-, nyezet- és tárgytervezéssel. Ajánlom figyelmükbe ezt az 1986. február 10-ig látha­tó tárlatot, azzal együtt is, hogy szerettem volna mind­ezt a japán lakó- és munka­helyi környezetben elhelyez­ve megcsodálni. Számomra is többet elárult volna a ja­pán emberek életéről, a ja­pán valóságról. — Számadó —

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents