Békés Megyei Népújság, 1985. december (40. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-07 / 287. szám

1985. december 7„ szombat ■MHilHMTcl Jelenet az első felvonásból, a dohánygyárnál. Carmen — Szonda Éva és Don Jósé — Vajk György Fotó: Kovács Erzsébet Bizet Carmenja Békéscsabán flz Ön véleményét is várják n megyei könyvtár közművelődési terveiről Az első jó érzés nem is az volt, hogy a Szegedi Nemzeti Színház Oberfrank Géza di­rigálásával és rendezésében elhozott Békéscsabára egy nevezetesen szép, habár nem hibamentes, mégis emlékeze­tes Carmen-előadást, hanem az, hogy telt ház tapsolta vé­gig a Jókai Színházban ezt a Carment. Sokan és sokfé­le átkot szórtak már a csa­bai közönségre, hogy „vidé­ki”, hogy nem kell itt más, csak operett; hogy színház­kultúra és Békéscsaba az két különböző fogalom; hogy komoly zene és Békéscsaba hasonlóképpen. Aztán kita­lálták a Jókai Színház veze­tői (és milyen okosan ta­lálták ki!), hogy operabemu­tatókat „bérelnek” Szeged­ről és Debrecenből, s mit tesz isten: nem vallottak ve­le sem szégyent, sem csődöt. Nem kell hozzá különöseb­ben érzékeny közönségisme­ret, ha megállapítjuk: az operabemutatók szorgalma­zása sikeres volt, valóságos törzsközönség alakult ki. és (mint szerdán este is) zsú­folásig megtölti a színház nézőterét. Mi ez. ha nem an­nak világos cáfolata, hogy „itt csak az operett megy”, vagy egyszerűen csak annyi, hogy felnőtt egy zeneértő kö­zönség, amely igényli az operaelőadásokat, szeret hangversenyre járni, és (ta­lán ideje jön), hogy Shakes­peare, Moliére, Örkény Ist­ván (teljesen logikátlan vá­logatás) is telt házakat és olyan értő közönséget vonz majd, mint Bizet Carmenje legutóbb. A pusztító szenvedély gyö­nyörű zenedrámáját alkotta meg Bizet a Carmennel, rit­ka, szép alkalom volt halla- ni-látni, és még azt sem vet­tük észre, hogy ezúttal a má­sodik szereposztás jött ven­dégszerepelni. Kitűnő együt­tes a szegedi operatársulat, nyilván erejét-kvalitását a szegedi szabadtéri játékok is jó irányban befolyásolják, de hát ki kérdi meg, valami miért szép, miért felemelő, miért élmény? Itt is a vég­eredmény az, ami számít, és a végeredmény: vastapsos si­ker a negyedik felvonás vé­gén. Pedig nem úgy indult, hogy így felforrósodik a le­vegő, a színház légtere. Az első felvonás némi bizonyta­lankodásokkal indult, ä sze­replők-énekesek nem talál­ták önmagukat és egymást, pedig már akkor kitűnt: Vajk György (Don Jósé) ér­zelemgazdag, kitűnő tenor, és Szonda Éva hajlékony, ha­bár nem teljesen Carmen-tü- zű szopránja megrázó pilla­natokat tartogat még. Aztán jött Micaela szerepében Iván Ildikó, a kemény, de élv- hajhász hadnagy, Zuniga, Szakály Péter, és Gurbán Já­nos mint Escamillo, a bika­viador: hogy máris teljes pompájában (a remekül hangzó zenekar jóvoltából is) kibontakozzon Bizet világsi­kerű operája, a Carmen. Az operák történetében feljegyezték, hogy a Car­men — első bemutatóján — megbukott. Azt is, hogy a káprázathoz és pompához szokott párizsi közönség nem értette Bizet valóságábrázo­lását, és fintorgott attól, hogy emberi vallomást lás­son az emberről, a pusztító szenvedélyű szerelemről, vá­gyakról, örömökről. Hogy mindez ma szinte hihetetlen: ennyit változott a világ ben­nünk és körülöttünk. A Szegedi Nemzeti Szín­ház operatársulata íme, sor­ra aratja sikereit a békés­csabai színházban is. Ez a Carmen-előadás, mely Ober­frank Géza zenei egyénisé­gét és rendezői sokoldalúsá­gát, lényegre törekvéseit vi­lágosan visszaadja, végül is felívelt a vastapsos elisme­résig, a feljegyzésre érdemes zenei élményig. A már emlí­tett nagy pillanatok, részle­tek egyike az opera talán legismertebb áriája, a virág­ária Vajk György produkció­jában a mindent lebíró, ki­védhetetlen szenvedély. a tragédia nyitánya volt. Póz­mentes, nyílt előadást kap­tunk, melyben az egyes je­lenetek drámai feszültségét több, egészen színvonalas énekesi alakítás és a muziká­lis, dinamikusan mozgatott kar is kellően kiemelte. Szólni kell még a díszle­tekről. melyek hangulatilag is megfelelő keretet adtak az előadáshoz (Mira János mun­kája), a spanyol világot és ízlést mértéktartóan tükröző jelmezekről, melyek Ék Er­zsébet tervezői műhelyében születtek, valamint a tánc­betétekről, ezek koreográfu­saként Kuli Ferenc nevét jegyzik. Sass Ervin „Bekapcsolódva a városi közművelődési intézmények közötti munkamegosztásba, olyan témákkal és azokkal a rétegekkel, kiscsoportokkal szeretnénk elsősorban fog­lalkozni, amelyekkel a többi intézménynek nincs módja” — fogalmazta meg elképze­léseik lényegét Zsíros Ist- vánné, a Békés Megyei Könyvtár közművelődési te­vékenységért felelős cso­port Vezetője. A nyár végén az ország egyik legszebb könyvtára nyílt meg Békéscsabán; ne­künk, békésieknek minden­képpen a legcsodásabb, való ­di büszkeség. Egy nagyszerű közgyűjteményt befogadó épületegyüttes és ugyanak­kor közművelődési intéz­mény is. Olyan, amelynek jut — és ennek így kell lennie — ideje, ereje, tehetsége ar­ra is, ami több a hagyomá­nyos könyvtári tevékenység­nél. Ezekről, a jövő évi ter­vekről beszélgettünk. adottság a kamara­programokra A vagy másfél száz gyer­mek kényelmes elhelyezésére alkalmas játszóterem (amely az Élővíz-csatorna felőli ol­dalon, a régi épületben ka­pott helyet) mellett a legna­gyobb helyiség száz nézőt, hallgatót tud befogadni. Eb­ből az adottságból kiindulva olyan programokat szeret­nének szervezni, amelyek ka- marajellegűek, s amelyek sajátos igényeket elégítenek ki. Számítanak arra, hogy a városban is gyarapodó kul­turális egyesületek vagy akár baráti társaságok részére is helyet, igényük szerint prog­ramokat biztosíthatnak. A városszépítő egyesület is úgy tervezi, hogy találkozásait a könyvtárban tartja, s máris itt az otthona a Megyei Mű-’ velődési Központ honismere­ti körének. Főbb vonalaiban már el­készült az 1986. évre szóló közművelődési terv. A leg- fiatalabbaknak szombaton­ként délután három óra után, a felnőtteknek pedig hétköznapokon a késő dél­utáni, illetve a kora esti órákban szeretnének progra­mokat szervezni. Ezek a ren­dezvények zöme értelemsze­rűen az irodalomhoz (és per­sze társművészeteihez), va­lamint a jeles könyvészeti ünnepekhez kapcsolódik. Egy-egy programtípusból legfeljebb havi egyet tarta­nak majd, hogy ezzel is fenntartsák a közönség ér­deklődését. 0 gyerekeknek, a tiniknek A következő napokban a megyei könyvtárba látogató­kat meg fogják kérni az ol­vasószolgálat munkatársai egy-egy rövid terjedelmű kérdőív kitöltésére. Az íven a következő évi programok egy részének ajánlása szere­pel, de azt is kérik, hogy igé­nyeiket, kívánságaikat is tün­tessék fel. A tájékozódás cél­ja értelemszerűen az, hogy minél jobban szolgálhassák majd a közönséget, s akár a sajátos igényeket is kielégít­hessék. Nos, a legfiatalabbaknak a már említett, gazdagon fel­szerelt játszóteremben lesz­nek zömében a programok. Február 4-én például a Kár­pát-medence táncaiból lesz bemutatókkal színesített gyermektáncház, majd feb­ruár 17-én nekik muzsikál a Kaláka együttes. Terveznek olyan kamarakoncertet is (a Szegedi fúvósötös közremű­ködésével), amelyet hang­szerismertetéssel kötnek egy­be. Áprilisban a békéscsabai Napsugár bábegyüttes tagjai bábkészítési bemutatót tar­tanak az érdeklődő kisisko­lásoknak. De nemcsak benn a könyvtár épületében lesz­nek érdekes rendezvények. Tavasszal — majd a követ­kező tanév elején, ősszel is — olyan kirándulás lesz, amelynek, keretében a gyere­keknek a Móra Könyvkiadó szerkesztőinek segítségével mutatják be a természet, az élővilág néhány érdekessé­gét. Májusban anyák napja előtt ajándékkészítésre hív­ják a legfiatalabbakat, majd a városi gyermeknapi prog­ram részeként játszóházat tartanak. A gyermekkönyv­hétre pályázatot hirdetnek, rajz- és szavalóverseny is lesz. A középiskolás korúaknak például hangversenysoroza­tot indítanak, amelynek első alkalma január 21-én lesz, a téma pedig az orosz zenei romantika. Áprilisban Szend- rey-Karper „ László gitár-, Matuz István fuvola- és Ba­ranyai László zongoraművész ad koncertet. A nyár folya­mán azoknak a harmadikos középiskolásoknak szeretné­nek olvasótábort szervezni, akik továbbtanulni akarnak. Februárban itt lesz a Ber­zsenyi versmondó verseny megyei selejtezője, amelynek rendezője az MMK. A nyá­ri hónapokban a lehetőségek szerint szabad téren, a könyvtár átriumában akar­ják a programokat megtar­tani. ... és a felnőtteknek- mindenkinek Az irodalmi jellegű estek sorát január 13-án Tomanek Gábornak, a megyei színház művészének Erato című ön­álló műsora nyitja meg. Feb­ruárban a mezőgazdasági könyvhónaphoz, áprilisban a költészet napjához, május végén az ünnepi könyvhét­hez, decemberben pedig a gyermekkönyvhéthez kap­csolódóan szerveznek prog­ramokat. Júliusban az átri­umban hangverseny lesz. Augusztusban a könyvtár ad otthont a Magyar Könyvtá­rosok Egyesülete háromna­pos vándorgyűlésének. A zenei programok sorá­ban tallózva több csemege is ígérkezik, öt-hat részből álló előadássorozatot tervez­tek (kamarakoncerttel egy­bekötve) a mai magyar ze­néről. Az esteket egy-egy kortárs zeneszerző vezeti majd. Áprilisban Kokas Klá­ra zenepedagógus lesz a vendég, aki a Kodály-mód- szerről tart előadást és be­mutató foglalkozást elsősor­ban pedagógusoknak. Ezt a rendezvényt videoszalagra akarják venni, majd sokszo­rosítani, és megyénkben ter­jeszteni. Az ősz kiemelkedő eseménye lesz az a program, amelyet Liszt Ferenc szüle­tésének 175. évfordulójára készítenek elő. Az eddigiekből is kiderült, hogy nemcsak a város kö­zönségére, hanem megyénk többi településén élő érdek­lődőkre is számítanak. A képzőművészet barátainak is előadássorozatot terveznek, amelyek alkalmain a mai magyar képzőművészet esy- egy ágáról (januárban a fes­tészetről, márciusban a gra­fikáról, majd ősszel a szob­rászatról, a belső építészet­ről és végül a fotóművészet­ről) lenne szó. A már említett baráti kö­rök, klubok, közösségek ki­alakítását, annak megköny- nyítését szolgálja például az a másik sorozat is, amelyet szintén a jövő év elején bo­csátanak útjára az angol, a német és az orosz nyelvet már beszélők, értők, illetve most tanulók számára. Az adott nyelven lesznek majd a találkozások előadásai. Ha­sonló célzattal szeretnék megalakítani a Stúdió ’86 el­nevezésű klubot a Televízió szerkesztőségével közösen. Havonta egyszer egy keddi adást követően a műsor va­lamelyik vendégével talál­kozhatnak majd az érdeklő­dők a megyei könyvtár va­lamelyik klubjában. S végül még néhány mon­dat a könyvtár nyújtotta szolgáltatások bővüléséről. Lassan kialakul a videobázis, a moziüzemi vállalat segít­ségével pedig a felnőtteknek és a gyermekeknek külön- külön rendszeres „vetítése­ket” szeretnének tartani: in­dul a videomozi. MOZI Nyomás utána! E. B. Clucher rendező fel­tehetően máris bekerült a Legek könyvébe, mert any- nyiszor sikerült neki meghá­moznia a léggömböt, amit le­hetetlenség lenne bárkinek túlszárnyalni. Valamikor, na­gyon régen kiötlött két von­zó, érdekes figurát, szelle­mes, szórakoztató szituációba helyezte őket, s a vidámság­ra, könnyed szórakozásra ki­éhezett milliók világszerte ráharaptak. A kedves kis hó­golyó elindult a csúcsról, s már a lavinává terebélye­sedett. Végeérhetetlen gör­geteggé, amely — mily ter­mészetellenes dolog — nem kergeti, de maga felé vonz­za az embereket. Egymás sarkát taposva rohannak a mozipénztárakhoz, hogy az­tán mind csalódottabban áll­janak fel a film után nehe­zen kiharcolt székükről. Közben múlik az idő, a sok evészettől a kemény öklű Búd Spencer hatalmas poca­kot növesztett, behízta a sze­meit, a szívtipró, kedves csi­bész, Terence Hill pedig megtanult görkolycsolyázni és hasbeszélni. A nevükkel fémjelzett Clucher filmek pedig egyre sápkórosabbak, unalmasabbak lettek. A régi petárdák pukkadoznak újra. persze egyre halkabban, véz­nábban. Minden filmben sze­gény Búd és Terence kényte­len újraismerkedni, ami már magában egy vicc. A néző azt várja, hogy amikor meg­látják egymást néhány hó­nap elmúltával, egymás nya­kába esnek, s sűrű könnye­ket hullatnak a viszontlátás örömére. Erről persze szó sem le­het, a rendező makacs, mert hát nem akar holmi folyta­tásos képregény vádjába es­ni. Ezért most újból összeis­mertette őket, hogy ökölvet­ve, mint botcsinálta CIA- ügynököket dobja be egy vi­lágmegváltó akcióba. És nem fogják elhinni! A két szu­perfiú legyőzte az emberek agyából a számok világát kirakétázni akaró őrült mil­liomost. No nem ment egy­szerűen, mert számtalan hamburgernek, pofonnak és hasba rúgásnak kellett áldoz­ni közben. Persze a tudo­mány legújabb eredményeit is bedobta a rendező, mert hát a könnyű műfajnak sem illik lemaradni. Olyan budit (ez nem Spencer beceneve) konstruáltatok amelyik liftként szolgált, a rakétákat csak úgy lekoppintotta, meg­szülte a mindent tudó cso­daautót — cukros máz he­lyett arannyal befújva —, s a legjobb csipogót megszé­gyenítő fagylalt adó-vevőt. Szóval bevetett apait, anya­it, mégsem ihlett jót. Mert valószínű elfáradt. Elfelejtették a filmben pél­dául megrajzolni a figurá­kat, kidolgozni az ötleteket — bár egy-két szellemes megoldás azért csak akadt —, poénokat. A dialógusok szinte eltűntek, a két fősze­replő már alig beszél egy­mással, feltehetően, mert un­ják a rájuk erőltetett süket­ségeket, de az is lehet, hogy az egész miskulanciát. Csak­hogy gondolom, nekik is bő­ven hoz a konyhára, így in­kább elrejtik viszolygásukat, ami úgy lehetséges a leg­könnyebben, ha nem beszél­nek. Azért ha jósolni lehet, szí­vesen elárulom, hogy a Nyo­más utána! kasszasiker lesz, s a jelen gazdasági helyzet­ben ez ellen nem illik szól­ni. Akkor azt ajánlom: uccu neki, azaz nyomás utána! B. S. E. (Nemesi) Ilyen volt szeptemberben és ilyen is marad (ha nem jobb . ..) a máris közkedvelt játszóte­rem Fotó: Szőke Margit

Next

/
Thumbnails
Contents