Békés Megyei Népújság, 1985. december (40. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-07 / 287. szám

O X&“4-JIISZAG A 4” a«»». % ; ÍV, Emlékezés Bereczki Máiéra Kilencven éve, 72 éves ko­rában Kunágotán halt meg és itt is nyugszik az 1848— 49-es szabadságharc egyik hű katonája, a múltszázad­végi Magyarország legna­gyobb — de számos európai államban is elismert — gyü­mölcsfa nemesítője, Bereczki Máté. A gyászos világosi fegyverletétel után, az ön­kényuralom idején azok kö­zé tartozott, akiket élet-ha­lálra üldöztek az osztrák ha­tóságok a szabadságharcban tanúsított hazafiúi tevékeny­ségükért. Nyolc évig bujdo­sott az üldözők elöl, a for­galomtól és a hatósági em­berektől távol eső országré­szen, s végül is itt talált kellő menedékhelyet, itt telepedett le a Kunágota és Mezőko- vácsháza közötti határban, Sármezei Antal nagybirtokos tanyáján. De nemcsak menedéket, hanem tíz évig munkát és kenyeret kapott. Életének legtermékenyebb éveiből az utolsó harminchármat itt él­te le. Tíz évi házi tanítósko­dása mellett a gazdája által bérelt ötszázholdás kincstá­ri föld ötholdas területén nagy szorgalommal gyü- mölcsfa-nemesítő telepet lé­tesített. kifejlesztve magában azt a tudományt, amelynek csíráját még kisfiú korában a jó anyjától tanulta: a fa­nemesítés tudományát. Az Alföld pusztaságában létesített kertjében meghú­zódva fejlesztette a gyümöl- csészet elvi és gyakorlati tu­dományát a magyar haza javára.. Feladatának tekin­tette: „Kitanulni a legjele­sebb gyümölcsfajok sokasá­gából azokat, amelyek a gyü- mölcstenyésztésre annyira nem kedvező alföldi viszo­nyaink közt is biztos siker­rel volnának tenyészthetők s haszonnal volnának nagy­ban is elterjeszthetek.” így és itt lett a jogi képesítésű jeles történelmi tanárból, az 1848-ban kivívott szabadság bátor védelmezőjéből Ma­gyarország akkoriban legna­gyobb gyümölcskertészeti szaktekintélye, tudósa a po- mológiának. Munkájában maradandó sikereket ért el. összegyűj­tött és továbbfejlesztett ta­pasztalatait tanulmányok százaiban, levelek ezreiben megírva továbbadta. Nagy négykötetes — kevés pél­dányszámban kiadott, ma már csak néhány helyen hozzá­férhető — művében a „Gyü- mölcsészeti Vázlatokéban rendszerezte, összegezte az utókornak szánt, legfontosabb ismereteit. Bereczki Máté életútja, te­vékenysége. tanítása nem­csak a múltban hatott, ha­nem ma is, a jeles gyümölcs­kertész, nemezedékek munká­jában, eredményében: a ne­mesebb gyümölcsök születé­sében és tenyésztésében. Termékenyítőleg hat a jövő­ben is. Ezt segítve hasznos lenne írásainak ma is idősze­rű legértékesebb részét kri­tikai kiadásban könnyebben hozzáférhetővé tenni a gyü­mölcskertészetet szeretők tá­borának. Ez lenne legmél­tóbb emlékezés reá — halá­lának majdani századik év­fordulóján. Dr. Szabó Pál szomszéd vármegyéiben sok oly hely fordul elő, mely va­lamely épületnek alakiáról vette nevét, pld. Gerendás, Pitvaros, ötvenablak. Kama­rás. Ilyen név Ajtós is. Ezen nevek bizonyosan még azon időből valók, midőn az első birtokosok itt letelepedvén a legelső lakházakat kezdették építeni s az egyik pitvarral, másik sok ablakkal, harma­dik kapun kívül ajtóval is ellátva volt. E nevek tehát még az első település korára mutatnak.” Kiss Lajos a Földrajzi ne­vek etimológiai szótárában az ajtós szó eredetét az aj­tóőriző, ajtónálló főnévből származtatja. Ajtóson született a XV. században Száraz Antal, az ajtósiak jobbágya, aki ké­sőbb a mesterséget kitanul­va aranyműves lett Gyulán, ö volt Albrecht Dürer (1471 —1528) nürnbergi festőmű­vész nagyapja. Dürer ajtósi kötődésére utal neve is, ame­lyet az ajtó szó német je­lentéséből (Tűr) származtat­nak. A. Z. F©tó: Szőke Margit 1985. december 7., szombat Éveket, évtizedeket, sokan egy életet élnek együtt lakóhelyük nevével. Hordozzuk magunk­kal. magunkban mint a hazához kötő anya­nyelvet anélkül, hogy tudnánk mit is jelente­nek, honnan is származnak e helységnevek. Ma lduló sorozatunkkal Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai gzótása alapján — de régi kötetekben is búvárkodva — a Békés megyei helységneveknek eredünk nyomába. Azzal a nem titkolt szándékkal, hogy hátha kedvet te­remtünk abhoz, hogy településeinken — amo­lyan hajdani országzászlóhoz hasonlóan — kö­be vésve, vagy bronzba öntve is elhelyezik majd a szómagyarázatokat. S találkozhatunk azzal, hogy honnan is származik a név, mely nekünk az utcánkat, a lakóházunkat, szerette­inket, sokunknak a szülőhelyet is jelenti. A név, amely elválaszthatatlan álmainktól, örö­meinktől, keserveinktől és halottainktól, velünk cl, és a szülőföldhöz, tágabban a megyéhez, a hazához köt bennünket. J jaán Lajos szerint Aj- tós a „hajdani fe­hér Körös jobb part­ján s a gyulai tanyáktól Vészéig terjed". A település a török hódoltság idején el­néptelenedett. Később újra­települt, jelenleg Ajtósfalva néven Gyulához tartozik. A helységnév eredetéről szintén Haán Lajos Békés vármegye hajdana című kö­tetében az alábbiakat írja: .......Békésben és annak N evezetes tájak, történelmi emlékek II I VULl ttTKÖR BIRTOKA AZ AJTOSI NEHES AYTHOSSY NEMZETSEC «UY601 ALBERT. 1427 + 1502 A NURNBERCBE VA ÖTVÖS IS SZÁRMÁZOTT. AZ 0 OTT SZÜLETETT az IFJABB DÜRER ALBERT *1471 + MINT FESTŐMŰVÉSZ LETT VILÁG MUM UMÖKAFIVERET A KÖLNBEN MEGTELEPEDETT MIKLÓST PEDIG. MINT JELES ÖTVOSMESTERT állította AZ IFJ. DÜRER ALBERT NALALANAk AHAOlNUXíUM KEZDÉSÉRE EGY A szabadságharc bukása után alig pár évvel — 1853— 54-ben — került ki a fenti című négykötetes mű Emich Gusztáv nyomdájából, Ku- binyi Ferencz és Vahot Imre szerkesztésében. S most 130 évvel később hasonmás ki­adásban jelent meg az ér­deklődő olvasók nagy meg­elégedésére, ez a hatalmas könyvvállalkozás, melynek előszavát a két szerkesztő így kezdte: „Vállalatunk czélja: a természet áldásai­ban, szépségeiben, a történe­ti műemlékekben, népéle­tünk eredeti sajátságaiban egyaránt gazdag, s tudomány, művészet, ipar, kereskedés s gazdászat dolgában is szép előmenetelt mutatható Ma­gyarország és Erdély múlt és jelen állapotját. termé- szettani, történeti, állam-, föld-, népismei és szépiro­dalmi tekintetben, hű leírá­sok és képek által, nem csak a bel-, de a külfölddel is körülményesen. alaposan megismertetni”. Majd témák szerint részletesen fölfedték munkamódszerüket és a szer­kesztés elveit, elképzeléseit. Az óriási munka első kö­tetének élén A magyar nem­zeti múzeum címmel Kubi- nyi Ágoston múzeumigazga­tó tanulmánya áll. Rövid történeti vázlatban ismerteti a Szécsényi-országos könyv­tár alapítását, annak „ván­dorlásait", a múzeum épí­tését, anyagának gyarapodá­sát és az írás idejekori álla­potát, a következő felosztás szerint. 1. A könyvtár, II. A kincstár. III. Természetiek és kézműtaniak osztálya, IV. Képtári osztály. S a legelső kép, e képes krónikában gróf Szécsényi Ferenczet, az ala­pítót ábrázolja. Az első kötet 16 tanulmányt tartalmaz, leghosszabb és legrészletesebb a Kecskemét és a kecskeméti puszták, melynek szerzője a későbbi­ekben is sokat szereplő Va­hot Imre. Leírja a város tör­ténetét a legrégibb időktől a török hódoltságig, s a török- kuruc világon át a jelenko­rig. Foglalkozik a természe­ti adottságokkal, a termelés­sel, de magával az ott lakó néppel is, „vallása, tájszó- lásmódja, jelleme, foglalko­zásai, viselete, mulatságai, táncza, zenéje” szerint. Majd a város vallási és közintéz­ményei, s épületei bemutatá­sával zárul a dolgozat. Minden írás — Budavár Mátyás király idejében. Sze- pesvár, Kolozsvár, Vácz haj­dan és most, Lorántfi Su­sanna levele és életrajza stb. — érdekes, de különösen az Brassai Sámuel eszmefuttatá­sa. a Füvészet a magyarok­nál. Kiemelkedik a szakmai­val összekapcsolt általános — olykor filozofikus — mon­danivalójával, ízes magyar nyelvével, fogalmazásának szépségével. A természettu­domány ismeretét, nagyobb becsületét sürgeti s a tanítás fontosságát hangsúlyozza a gyakorlat szerepével együtt, csak aztán ismerteti a füvé­szet magyar irodalmát, Mé- lius Juhász Pétertől kezdve. Csupán az első kötetben 85 képet, 40 krétakőrajzot és 45 czink- és fametszetet találni. A második kötetet a tájak bemutatása jellemzi. Erdély­ből a Szent Anna tava, Fo- garas, Marosvásárhely, a Radnóti kastély, az udvarhe­lyi vár. A marmarosi ván­dorlások pedig Csekétól Szi­getig, Marmaros-szigeten át a vizsói és vaséri völgyig és a havasokig vezetnek a szlatinai sóaknákhoz. De ka, történelmi és gazdasági szempontból egyaránt. Több kisebb tanulmányból áll, kü­lönböző szerzőktől, kiknek egyike azért is figyelemre méltó, mivel az egyetlen nő e között van, név szerint Szále-Kovács Júlia, ö írta Szentmiklós történetét. s munkája az átlagszínvonaltól semmivel sem marad el. Ne­vezetes régiségek — az óbu­dai sztéla, a sziszeki sírkő, a nagyváradi emlékpohár —, s népszokások és tájképek zár­ják a kötetet. A negyedik kötet több mint felét Eger ési környéké­nek szentelik a szerkesztők. A történelmi rész négy feje­zetre osztva Vahot Imre helyt kapott a kötetben az első magyar pesti gőzfürdő, a váczi süketnéma „növelőinté­zet”, a kalotaszegi népvise­let, az agárdi nép, és több más mellett egy írás Kölcsey Ferencről. S kép, kép minde­nütt, mint előbb és utóbb is, szépen megrajzolva, s jó ki­vitelben. A harmadik kötetet Nyit- ra és .vidéke nyitja, a kecs­kemétihez hasonló részletes­séggel és elrendezésben. Ha bakugrásnak tűnik is, nem sokkal utána A somogyi köz­nép közt forgó szavak című tájszógyűjtemény következik, meg A miskolezi boszor- kánypör, és A néma barátok emlékei Majkon. A Hírneves magyarok képcsarnoka két részre oszlik, a régibb és az újabb korira. A Munkács és környéke szintén átfogó, alapos mun­munkája, s a jelenállapot hat tanulmányából is egyet ö írt, az Eger külseje, belseje ál­talában véve; lakóinak szá­ma, foglalkozása, műipara, kereskedése, társadalmi éle­te, fürdői. Mindent, amivel ez a nagy­szabású mű foglalkozik, le­hetetlen fölsorolni, amint le­hetetlen volt annak idején a haza minden részének helyt adni. Nagy és nevezetes; tájak hiányoznak, de még így is lenyűgöző, amit a négy kö­tet nyújt tartalmában, for­májában. Nem számít, hogy nem rendszerezve foglalko­zik a témákkal, inkább elő­nyös, mivel minden kötet csupa változatosság. Sikei'e annak idején sem maradt el, és most is méltó arra. hogy az eredeti köntösben a mai olvasó kezébe kerüljön. Vass Márta SZÜLŐFÖLDÜNK Helységneveink nyomában

Next

/
Thumbnails
Contents