Békés Megyei Népújság, 1985. december (40. évfolyam, 282-306. szám)
1985-12-07 / 287. szám
NÉPÚJSÁG 1985. december 7., szombat Két harmadéves tanuló bemutatót tart Pályaválasztási nyílt nap az egészségügyi szakiskolában Tíz évvel ezelőtt nyitotta meg kapuit Békéscsabán az egészségügyi szakközépiskola, amely csupán néhány éve gimnázium is. Minden esztendőben sokkal többen jelentkeztek. mint ahány diákot fel tudtak volna venni. Az iskola vezetői mégis nagyon fontos dolognak tartják az úgynevezett nyílt napok rendezését. A cél, hogy sokoldalúan tájékoztassák a pályaválasztás előtt álló nyolcadikosokat és szüleiket. Szeretnék megismertetni velük az egészségügyi szakdolgozói munkakört, az ápolási és asszisztensi hivatás nehézségeit és szépségeit is. Az itt végzettek több mint 90 százaléka a szakképesítésének megfelelő munkát vállal, vagy szakirányú felsőoktatási intézményben tanul tovább. A mai napon, szombaton 9 és 12 óra között a több éves hagyománynak megfelelően ismét nyílt napot tartanak a békéscsabai középiskolában. Az iskola pedagógus kollektívája és a tanulók KISZ-szervezete együttesen alakítják a gazdag programot, amely bemutatja az oktatási intézményt, tájékoztat a gimnázium fakultatív rendszerű képzéséről, bemutatja az egészségügyi szakma néhány vonását. Az elmúlt hetekben hét főből álló kis csapat járta a megyét, hogy kihelyezett pályaválasztási bemutatókon, Orosházán, Mezőkovácshá- zán. Szarvason és Szeghalmon tájékoztassa az érdeklődő diákokat. Megyei népművelők A szegedi körzeti stúdió ma este a 2-es adáson 20 órától népművelők vitatkoznak, beszélgetnek a művelődés mai helyzetéről. Kultúra, szolgáltatás, művelődés, pénz, érték .. . ezek a fogalmak mind gyakrabban bukkannak fel a közművelődési szakemberek eszmecseréiben, amikor választ, megoldást keresnek a kulturális intézmények működésének gondjaira. A műsorban alföldi művelődési házak vezetői beszélgetnek: Bede László Békésről. Pató János Bordányról, Sajtos Géza Kecskemétről és Szabó Béla Szegedről. Zöldellnek a vetések Pénteken is az évszakhoz képest szokatlanul enyhe időjárás volt a Dél-Alföldön. Csongrádban az elmúlt néhány nap alatt az esőzéseket követő felmelegedés, valamint a kiadós napsütés hatására szinte szemmel látható fejlődésnek indultak a több mint 100 000 hektáron vetett őszi kalászosok. Üde zöldek a zsenge vetések és most már a gazdaságok szakemberei bizakodnak abban, hogy a kemény fagyok beköszöntéséig kellően megerősödik a növényállomány. Az utóbbi egy hét alatt előrehaladtak az őszi mélyszántással a Csongrád megyei gazdaságok. Egy hét alatt mintegy 9000 hektáron forgatták meg a talajt. Körülbelül mág ekkora területet kell felszántaniok, hogy végezzenek a tervezett 113 000 hektárnyi talajelőkészítő munkával. Az üvegházakban és a fóliasátrak alatt kedvezően fejlődnek a téli primőrök: a piros rétek, a paradicsom, a saláta. Az üvegházak fűtésére az utóbbi napokban negyedannyi fűtöenergiát használtak fel, mint más esztendők hasonló időszakában. 0 segélyhívók jól vizsgáztak, a csabaiak kevésbé Szeptemberben tíz rendőrségi segélyhívót állítottak fel Békéscsabán. Ezek segítségével éjjel-nappal, egyetlen gombnyomással lehet kapcsolatot teremteni a rendőrségi ügyelettel. Hívás után öt perccel a rendőrjárőr a város legtávolabbi pontját is eléri. Az elmúlt néhány hónap tapasztalatairól Bencsik Pál őrnagyot, a városi kapitányság vezetőhelyettesét kérdezem. — Vajon hogyan vizsgáztak a készülékek, és hogyan vizsgáztunk mi, csabaiak? Tudjuk-e használni őket? — Nem nagyon. A félreértések abból is eredhetnek, hogy a segélyhívók alapvetően különböznek a kaputelefonoktól. A segélyhívó gombját addig kell nyomni, amíg az ügyelet nem válaszol. Akkor a gombot el kell engedni, s a beszélgetés alatt nem kell többet használni. — A készülékeken levő táblácska ez utóbbit nem közli. . . — A segélyhívó az országban mindenütt használatos, szabványos készülék. így a rajta levő tájékoztató is. Ha továbbra is gond lesz a készülék működtetésével, elképzelhető, hogy a tábla szövegén módosítunk. Későbbiekben egyébként még mód lesz húsz segélyhívó kihelyezésére. — Milyen gyakran nyújtott segítséget a készülék? — Az említett gyakorlatlanságok ellenére jól vizsgáztak a készülékek, bár az is tény, hogy több bejelentést vártunk. Az emberek nemegyszer mintha nem is tudnának a készülékekről, holott ott van a kapujuk előtt. A hívók így is fontos és gyors segítséget nyújtottak több esetben. Hívtak minket veszélyesnek induló családi perpatvarokhoz, botrányokozáshoz, verekedésekhez, közlekedési balesethez. Jelentettek rajta tűzeseteket, s egy esetben a hívón keresztül tudtak leggyorsabban mentőt hívni egy szülő nőhöz. S volt olyan eset is amikor azért hívtak minket, mert valaki gyanúsan viselkedett. Ez a hívás sem volt alaptalan. — Gondolom, a garázdák sem pihentek. — Hadd ne adjak ötleteket. de volt, akinek sikerült nagyon egyszerű módon, pillanatok alatt tönkre tenni egy készüléket. Emellett sokan szórakoznak a készülékkel. Szelfemeskednek, trágár szavakkal „üzennek” nekünk. Nem kisasszonyok ülnek az ügyeletén, így nem sértődünk meg egy-egy jó- pofáskodáson, de akkor már zavaró is lehet az ilyen akció. ha elvonja a figyelmünket valami másról. Jelenleg dolgozunk egy olyan módszeren, amellyel tetten érhetjük a garázdákat és a felelőtlenül szórakozókat. Még valamit: sok gyerek is játszik a készülékekkel. Nem lenne rossz, ha a kis im- posztorokat tájékoztatnák e segélyhívók fontosságáról az iskolákban. (ungár) Megemlékezések a magyar sajtó napján (Folytatás az 1. oldalról) A Vörös Újság megjelenésének 67. évfordulójára emlékezve ünnepi ülést tartott pénteken a Magyar Újságírók Országos Szövetségének választmánya a MUOSZ székházában. Pálfy József elnök köszöntötte az ülés résztvevőit, majd Fodor László, a szövetség alelnöke. a Népszava főszerkesztője mondott ünnepi beszédet. Kékesdi Gyula, aZ Arany- toll odaítélésére javaslatot tevő bizottság elnöke lépett a mikrofonhoz, s emlékeztetett arra: a szövetség immár nemes hagyománya. hogy aranytollal tiszteli meg azokat a kollégákat, akik több évtizeden keresztül tisztességgel, becsülettel dolgoztak a demokratikus sajtó, a szocializmus szolgálatában. Ezután átnyújtott a MUOSZ 1985. évi Aranytollát tizennégy újságírónak: Gajdár Pálnak, Gedeon Pálnak, Hantos Évának, Kelen Bélának, Kovács Imrének, Köves Rózsának, Lévai Bélának, Molnár Aurélnak, Rajna Bélának, Ráthonyi Jánosnak, Reményi-Gyenes Istvánnak, Teszkó. Sándornak, Tolnai Erzsébetnek és Vig Istvánnak. Ezután az újságíró-szövetség székházának Rózsa Ferenc termében megkoszorúzták az első magyar legális kommunista lap, a Vörös Újság márvány emléktábláját. A forradalmár elődök emléke előtt tisztelegve az MSZMP KB agitációs és propagandaosztálya nevében koszorút helyezett el Lakatos Ernő osztályvezető és Karvalics László osztályvezető-helyettes, a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatala képviseletében Bányász Rezső államtitkár, a t. h. elnöke és Gelléri Miklós főosztályvezető; a Népszabadság szerkesztősége nevében Borbély Gábor főszerkesztő és Rényi Péter főszerkesztő-helyettes; a Nyomda-, a Papíripar és a Sajtó Dolgozóinak Szakszervezete, valamint a Művészeti Szak- szervezetek Szövetsége részéről Hárai Tibor és Simon László, a két szervezet titkára. A MUOSZ koszorúját Pálfy József és Megyeri Károly főtitkár helyezte el, s koszorúztak az újságíró-isko- lia hallgatói is. A sajtónapi ünnepség baráti találkozóval ért véget. Csütörtökön délután a Békéscsabai Sütőipari Vállalat diót helyettesítő dejós termékeket kínált a Százas ABC kenyeres-pultjánál az érdeklődő vásárlóknak. Ezzel egy időben került a pultokra egy kilogrammos kerek, házi jellegű kenyér is, ami aztán pillanatok alatt el- fogyott. A dejós készítmények egyik ^erénye, hogy a dióshoz viszonyítva 5—10 százalékkal olcsóbbak Fotó: Fazekas László „Vendéglő a vén Márkushoz « Körösladány Vöröshadsereg u. 15. Tel.'30 Telex: 83427- SZERZŐDÉSES ÜZLETVEZETŐ' KOÓS TIBOR Etlapozó Mint ismeretes, hétről hétre ellátogatunk egy-egy étterembe, s az ott tapasztaltakat közreadjuk, hogy átfogó és részletes képet fessünk arról, mit kínál a megyei vendéglátás. L A vándor, még ha autóval is közlekedik a 47-es úton, jó szemmel legyen megáldva, vagy ismerje a megye „gasztronómiai” térképét. Ugyanis Békéscsabáról Szeghalomba menet, Körösladány szivében, csupán Kresz-táblák jelzik: a közelben egy vendéglő leledzik. Persze könnyű annak (jelen esetben nekem is), aki ismeri a „Vendéglő a vén Márkushoz” elnevezésű éttermet, ugyanis annak gyakorta már a körösladányi híd lábánál jelzi gyomra: lassíts! Nos, a táblák hiányát némiképp pótolja, hogy az országút egyik kiszögellésében elhelyezkedő Márkus portálja annál csalogatóbb (annak, aki egy 40—60 kilométeres sebességgel közlekedő autóból észreveszi). A vendéglő előtti .parkolóban most is jó néhány autó, teherautó, sőt kamion áll. Ide sorjázok, s esős nap lévén, a tócsákat és az árkot megkerülve belépek egy söntés jellegű előtérbe, ahol a maga szerénységében húzódnak az abrosz nélküli asztalok. A helyiségből jobbra nyílik az éttermi rész, ami viszont sokkal inkább bizalomgerjesztő. Dél lévén sem sokan ülnek a zöld abrosszal terített asztalok mellett, így csend honol a termen. (Egyik esti ottjártamkor annál zsúfoltabb volt a vendéglő.) Még alig helyezkedtem el az egyik fal melletti asztal végén, máris két hölgy termett az oldalamon (hölgy és nem pincérnő, nem felszolgáló, ugyanis nekem e kifejezések nem szimpatikusak), s rögtön megegyeztünk: ebédelni kívánok. A kért üdítővel egyidejűleg és nagyon hamar kézhez kaptam az étlapot. (Egyébként kólát ittam a négy lehetséges üdítő közül, ami nem volt meleg, de hideg sem: erre mondják, pincehideg.) S akkor nézzük a választékot. Négyféle levest kínálnak, három általánost, amit bármelyik étteremben kérhetek, s egy úgynevezett Márkus-levest, aminek neve önmagában nem írül el semmit, de zárójelben ott szerepel: vesevelő + tojás. Gyakorta ínyencnek érzem magam, ezért ezt választottam, miként második fogásnak a Márkus-szeletet sült burgonyával, sejtve és tudva, hogy ebből sem maradhat ki a belsőség, ami ugye ízlések és pofonok ... de én nagyon szeretem. Persze, mielőtt ezek taglalásába kezdenék, átfutom még, mit-is választhattam volna. Nyolc készétel (köztük pacal, de most nem ezt választom. Sietve hozzáteszem, tttem már Márkus-féle pacalt más alkalommal, s még ha szubjektív is egy ilyen megítélés, vitába szállók előző Étlapozó szerzőjével, aki a tótkomlósi pacalra esküszik . . . Ez a jobb). A frissensültek sora 12 ételféleség 35—45 forint közötti áron, egy kivételével: a velővel-kacsamájjal töltött rántott szelet, ami 65,60 Ft. Egyébként a fele amolyan specialitás a már említett velővel, vesével fűszerezve. S akkor nézzük, mit is kaptam azon rövid idő alatt, míg félig szívtam cigarettámat: a leves némiképp hasonló a kiszely leveshez, de annál sűrűbb, s érződött rajta némi fűszerféleség is, ami pikánssá tette az ízét. A fordulás után (focinyelven szólva) tovább javult a játék. Itt már kezdtem sejteni, hogy kevéske olaszos íz is párosult a Márkus-szelethez, amit a „hölgy” meg is erősített. A sült hús tetejét befodrozta egy tekintélyes meny- nyiségű velő, amelyet a paprika, a fűszerek, illetve a szakács pirosra színezett. Az adag nagy volt, a leves kellemesen meleg, a cékla azonban túlságosan savanyúnak tűnt. Viszont a kávét akkor kaptam meg, amikor letettem a kést és a villát. Míg ez utóbbit iszogattam, körülnéztem jobban. Egyszerű épület, falambériával borítva, s álmennyezet, ami szűkíti az amúgy nagy területet. Pasztellszínű fal, amelyen hasonló tónusú képek sorakoznak. Fejem felett régi és mai vadászeszközök „mini galériája” teszi hangulatossá a képet. Mint említettem: nem először fordultam meg a vendéglőben, s nem is utószor. Jávor Péter ■n ! j
