Békés Megyei Népújság, 1985. december (40. évfolyam, 282-306. szám)
1985-12-31 / 306. szám
NÉPÚJSÁG 1985. december 31., kedd o Óév — újév Ezerkilencszáznyolcvanötben végighallgattam milyen új könyvek jelennek meg az ünnepi könyvhétre. Nos például dokumentumok erről-arról, mert az emberek szeretik a tényeket. Emlékiratok ugyancsak tényekkel teletűzdelve. Egyszóval: tények, tények, amelyek pontosan rögzítenek, nem imbolyognak ki erre-arra — változatlanok, a földbe vannak gyökerezve, belőlük áll össze az erdő. Ilyen erdő az én álmom is. Erre az erdőre óhajtok. Gyerekkoromtól fogva gyűjtöm a leveleket, a gyökereket, az ágdarabokat a mindenkori erdőhöz, minden esztendő erdejéhez, vagyis kóricálom a dokumentumokat, a tényeket. S most ismét véget ért egy év. Kihúzom fiókjaimat, szétszórok, összesöprök, rendezek és alakítok. Mi van a dobozokban? Garri Kaszparov az új sakkvilágbajnok. Huszonkét éves. Magyarország újra bekerült a soron levő labdarúgóvilágbajnokság döntőjébe. Nagy dolog, jól rámpirítottak ezerkilencszáznyolcvanötben, amikor is mindezek megtörténtek, s az került bele az egyik dobozba, hogy Lengyelországban vagyok életemben először, s hencegek egy kicsit a magyar labdarúgókkal (aranycsapat, jövőre Mexikó), erre ők, h'ogy “Lengyelország pedig: égy világbajnokság, két ezüstérem, stb, stb, jól festünk hát. Két ezüstérem. Nekünk meg csak ezüst ötvennégyben! Köszönöm. De most újra ott vagyunk. Ez is benne van a dobozban. Itt van a Halley-üstökös. Soha életemben nem láthatom többet. Hetvenhét évenként röpül errefelé. Bár állítólag januárban szabadszemmel is megnézhetem. Nincs veszve még semmi. November 16-án B. L. kiérkezett közénk a börtönből 4200 forint rabjövedelemmel. Három nap múlva csak néhány vas csörgött a zsebében, mind elitta. Betört. Ivott. Még egyszer betört. Rajtakapták, Nem sokat teketóriáztak, néhány napra rá megkapta újabb kétesztendei börtönét. Most mennyi lesz a jövedelme? Ma hajnalban betörték a lépcsőházunk ajtajának az üvegét. Négy óra volt, nem aludtam, mert lakást avattak a szomszédban. Nem volt az ipsének kulcsa, hát bevágta az üveget egy kődarabbal. S hallottam az új lakásban, amit én is nyolcvanötben kaptam. Kaptam? No, azért nem ajándék, nem egyszerű jótétemény, de van. Lakásom van ismét nyolcvanötben. Anyám már nem láthatta. Meghalt nyolcvanötben. Sokan meghaltak. Nincs világháború, de halnak. Eltérítettek egy luxushajót. Milyen lehet egy olasz luxushajó? Eltérítettek egy repülőgépet — berobbantották, meghalt hatvan ember. Földrengés ^ volt Mexikóban. Kolumbiában kitört egy vulkán, maga alá temetett egy egész kisvárost az iszap. A kitörésről megint egy1 betörés jut az eszembe. Odaköltöztünk az új házba, két hónapra rá „feltörték” a tizenegyedik emeleti lakásokat. Nem tudom, hogy mit tudtak elvinni. A mi kerékpárunk töretlenül áll a hatodik emeleti szemétledobó előterében. Életem, negyvenhárom évem első új kerékpárja! Ezerkilencszáznyolcvanötben vásároltuk. Ez is volt az idén. Meg az is, hogy eladtam cigánydolgaimat. Hát kicsit furcsa. Cigánydolgok. Tíz éven át gyűjtöttem a magyarországi cigányokról szóló cikkeket, mindenféle írást, könyvet, összeállítottam róluk egy antológiát, s most mindent eladtam egy nagy könyvtárnak. A Széchényi Könyvtár kiállította fönt a várban legszebb, legérdekesebb kódexeinket. Mert új helyre költözött az idén. Már fönt van a várban. Ezen a kiállításon a Halotti Beszédet, az Ó-magyar Mária Siralmat láthatom, s a Königsbergi Töredéket is. A Königsbergi Töredék frissiben került elő Torunból, Lengyelországból, s már meg is nézhetem. Ilyen kiállítás százévenként egyszer adódik. már csak az a kérdés, tudjuk-e, hogy így van. Jó lenne megkérdezni: milyen hosszú sor áll a könyvtár előtt. A hentesüzletekben nincs hosszú sor, kenyerem is van. Cukrom is lesz. Kardoskúton jugoszláv munkás szedte föl francia kombájnjával magyar cukorrépánkat, neki is jut belőle, nekem is. Tudom, arra jártam, egy munkás-olvasótábor vitt oda, mert az idén olvasótáboroztam is. Olvasnak vagy nem olvasnak nálunk, én olvasótáboroztam. Könyveket vettünk elő, verseket hallgattunk, azt se bántam, érdekli-e a kardoskúti tehenészt vagy sem, elmondtam mindenkinek, és úgy mondtam el, mint ami életbevágó. Rájuk csaptam erőszakosan. Arra gondoltam, talán megérzik, mennyire fontos nekik is az a vers. Éppen az! Bertold Brecht a második világháború idején kivagdosta az újságokból a képeket, aztán verseket írt alájuk. Előttem egy fénykép: „Reagan és Gorbacsov első kézfogása”. (Népszabadság, 1985. november 20., szerda, 1. oldal.) Nincs alatta vers hímrímmel, 'nőrímmel, de ez is megtörtént ezerkilencszáznyolcvanötben. Már a táborban is beszélgettünk arról, mi lesz, há Reagan meg Gorbacsov találkozik. Tények, tények, dokumentumok ezerkilencszáznyolc- vanötből. Fontosak, jók, rosszak, magasak, alacsonyak. Egyet még tudok: fölment a lázam, és arra révedtem: izomlázat kaptak az álmaim. Szó szerint ezt álmodtam: „Izomlázat kaptak az álmaim". Belefáradtam az álmaimba — azt jelentené? Nem tudom, mit beszél az álom, meg hát lázas is voltam. — Nyújtsa ki a nyelvét! Még jobban! — mondta az orvos. — Kinyújtottam. — Egy kis fadeszkát dugott a számba. Eltört. — Bocsánat — szólt. — Én erre kivet-, tem a deszkát, aztán a szálkákat is kikotorásztam. — Semicilin — mondta ő. — Hatóránként. Így fejeződött be 1985? Ezzel a ténnyel?. Nem, újabb tényeket, újabb dokumentumokat várok. Győri László Borisz Laszkin: w Érdekes film Van, aki az) hiszi, a mozi csupa szórakozás. Pedig nem így van. Én úgy gondolom, hogy a mozi, a film nagyon nagy művészet, örömet szerez az embernek, serkenti az agyműködést, élénkíti a fantáziát. Ha pedig azokat az embereket vesszük, akik a filmszakmában dolgoznak, rövidebben szólva filmesek, velük szemben meg éppen különleges elvárásaink vannak. A filmeseknek nem olyan egyszerű fantáziával kell rendelkezniük, mint minekünk. hanem alkotó fantáziával. Mert amit ők kigondolnak, azt nem a saját maguk, hanem a mi számunkra teszik. Ezt én nagyon jól tudom. Épp a mi házunkban lakik egy ismert rendező, név szerint Mamikin. Reggelente, amikor elmegy, a felesége már ott áll az erkélyen, és integet neki, mintha búcsúzóul arra figyelmeztetné,' hogy minél jobban menjen a forgatás. A rendező pedig visszamosolyog rá. igyekszem, azt mondja, megszolgálni a bizalmat. Nemrég ennek a rendezőnek a lakására egy meghívó érkezett: a Filmpalotába szólt, a szombati filmvetítésre. A rendező felesége nagyon meg’örült, és így szólt: — Kíváncsi vagyok. Feltétlenül elmegyünk. — Ö, jaj — sóhajtott fel Mamikin, ezzel átnyújtotta a meghívó); a feleségének, aki így láthatta a bélyegzőt: „Egy személyre”. — Kár. Nagyon sajnálom — mondta az asszony. — Én js — felelte a férje. — Szóval egy személy egy érdekes filmet fog nézni, a másik személy pedig egész este itthon fog unatkozni — folytatta a feleség. — Semmit sem tehetünk. Ezúttal a meghívó csak szakmabelieknek szól, feleségek nélkül. Ne szomorkodj, drágám, majd utána részletesen elmesélem a film tartalmát — válaszotla a férj. Eljött a szombat. Este Mamikin kiöltözött, megborotválkozott a Harkov imárká- jú viUanyborotvájával, fogta a meghívóját, és elindult a Filmpalotába. Mikor a feleség egyedül maradt, egy kicsit még a házi munkával foglalatoskodott, azután belenézett a Spartacus—CSZKA jégkorongmérkőzésbe a tévében, még olvasgatott, majd lefeküdt aludni. Azon nyomban felébredt, amint a férje hazatért, és így szólt: — Most megiszunk egy teát és mindent elmesélsz részletesen. Ez lesz az elégtétel ezért a szombat estéért, amelyet a tévével kettesben kellett eltöltenem. — Kérlek. Elmondhatom röviden . . . — Nem röviden. Olyan részletesen, ahogy csak tudod. A feleség feltálalta a teát, hozzá feketeberkenye- lekvárt, leült a pamlagra, és felkészült a történet figyelmes meghallgatására. — Rajta, kezdd el — biztatta a felesége. — Ez a film egyfelől realista alkotás volt, másfelől Llpták Pál: Leány tehénnel viszont egy kissé zavaros, modern történet — kezdte Mamikin. —- A színhely Marokkó. Verőfényes nap. A benzinkút tulajdonosának a lánya egy gyümölcskereskedő autóját tölti. Ez egy keleties külsejű, már nem fiatal férfi. Egy autóbaleset következtében gyermekkora óta amnéziában szenved . .. Figyelmesen nézi a lányt, akit Évának hívnak, és hirtelen emlékképeket kezd látni .. . Még diák, a barátaival megy az utcán valamilyen városban, és egyszer csak egy sarok mögül előbukkan egy nagyon intelligens arcú lány csadorban. A lány szamáron ül és énekel. .. Aztán a diák látja, hogy a szamárháton ülő lánynak, meg ennek, aki az autóját tölti, egyforma arca van. Érted? Egyforma arca. Ugyanaz a lány. Amíg Mamikin szünetet tartott, hogy felidézze emlékezetében az eseménysort, a felesége, akit ez a film már a legelejétől nagyon magával ragadott, felkiáltott: — Istenem! Micsoda gazdag fantázia! Mamikin kiitta a teát és folytatta: — A kereskedő kifizette a benzint, bekapcsolta a gyújtást és azt mondta ennek a lánynak: „Maga benne él az én emlékezetemben. Először ezerkilencszázharmincötben láttam magát.” Éva azt felelte: „Ki van zárva. Negyvenhétben születtem.” Akkor ez a szappankereskedő így szólt: „Szálljon be a kocsiba. Kirándulunk a múltba.” A lány beszállt, és a cselekmény Skandináviában folytatódik .. . Tenger ... a parton gyerekek futnak, köztük van egy kisfiú és egy kislány. A fiú erre a gyümölcskereskedőre hasonlít, a lány pedig egészen olyan, mint ez a lány. Nem amelyik a szamárháton utazott, hanem amelyik az autót töltötte a benzinkútnál ennek a férfinak, aki gyerekkorában elveszítette az emlékezőképességét, és csak az emlékképeiben látja magát. Mamikin újra szünetet tartott, a felesége pedig a fejét csóválta, és így szólt: — Igen ... Az emberi fantázia nem ismer határokat. Ilyen kihegyezett történetet nem mindenki képes Mamikin közbeszólt: — Feltétlenül így van. De hallgasd tovább. A cselekmény fontosabb része a második részben bontakozik ki. A téma egyre izgalmasabb lesz, el fogsz ámulni. — Tudod — mondta a felesége —, idáig olyan feszült figyelemmel hallgattalak, hogy egy kicsit el is fáradtam. Majd holnap befejezed. — Jó — egyezett bele Mamikin. — Kérlek. Ha holnap, hát holnap. Nem bánom. Nagyon megörült a felesége szavainak ugyanis. Valóban: ennyi mindent látni egyetlen este, ennyi mindent megérteni, átélni és ráadásul mindent el is mesélni a saját szavaival — ez nagy, túl nagy megterhelés egy embernek. Pihent egy csöppet majd így szólt: — Tudod, drágám, miért szeretek neked annyira mesélni? Mert úgy tudsz hallgatni, mint senki más... Most pedig szerepet cserélünk : te mesélsz, én hallgatlak. — Mit mesélhetnék én neked? — kérdezte a felesége. —• Hogy telt az estéd? — Hát. .. nem történt semmi különös .. . — Nem telefonáltak? — De igen. Alighogy elmentél, felhívtak a Filmpalotából, és közölték, hogy a mai filmvetítés elmarad, majd a jövő szerdán lesz. Mamikin hallgatott egy kicsit, rágyújtott egy filteres cigarettára, és így szólt: — Sajnálom. — Igen. Én is nagyon sajnálom — válaszolta a feles^Re Somi Éva fordítása Filadelfi Mihály két verse: Naplótöredék Szálkásak, szemünket szúrják a betűk .. . Kristályok formaorgiája ámítana. A lét s a nemlét: tarajos csillagzatok, götehátak, undok-szép hernyók gyermekkorom pacsirtaszárnyain. Már nem vakít többé a remény. Kiket tenyeremből etettelek — kis cédák és latrok — ti is így végzitek. Kurválkodásra hasadt meg a KÁRPIT, az Apokalipszis lovait többé már nem a rémület? a KÖZÖNY üli, s a kiáltás helyett minden száj UGYANAZT bömböli . . . Katonaének Fújj riadót, ha torkodon, mint görögtűz lobban a harag . .. Fújj, hogyha bekerítenek: céda kétség, rosszakarat.. . Fújj, ha megdobbant: egyedül vagy, és átkoznád már Ninivét.. . Töklevél-vigasz nem nyújthat csak árnyat, s a megújulás nem a tiéd! Bánat veri bár tomporod ... s új rohamra nem futja tán. de azért szép volt! Hunyorogj, ásd be magad, s vesd meg a hátad . . . Jurij Szemjonov: Hej, égszínű csónak Hej, égszínű csónak két pár evezővel! Hogy jövök tehozzád? Jó erővel, kedvvel. Hogy fogadsz te engem? Csalogány hangjával. És elvisz a csónak folyó sodrásával. Hej, égszínű csónak két pár evezővel! Győzzük még sokáig jó erővel, kedvvel! Szokolay Károly fordítása
