Békés Megyei Népújság, 1985. december (40. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-31 / 306. szám

1985. december 31., kedd NÉPÚJSÁG Szilveszteri sziporka Az EV Az év utolsó napjain ezt kérdeztük különböző foglal­kozású emberektől. A tsz-elnök. Hegedűs Béla: — Az év szenzációja szá­munkra. hogy talpra álltunk. Termelőszövetkezetünk az 1984-es 10 millió forintos veszteséggel szemben több mint 40 milliós nyereséget produkált 1985-ben, s ez nem vicc. de nagyon vidám dolog. A tagság 1985 karácsonyát jobban ünnepelte, több ke­rült a zsebekbe, bár minden bizonnyal többet is dolgoz­tak. Kívánom, hogy legalább ilyen esztendeje legyen 1986- ban is gazdaságunknak, és a magyar népgazdaságnak is! A műszaki kárszakértő, Boriszov Gábor: vicce sztorija szenzációja ? — Majd' három hónapig dolgoztunk a nyáron a Bala­tonnál, a földrengéskárokat mértük fel. Közben sok vic­ces helyzettel is találkoztunk. Kezdem egy pajzánnal: a tsz-eket. gazdaságokat jártuk körbe, benéztünk minden helyiségbe. Szobáról szobára haladtunk az építésvezetővel, míg eljutottunk a pénztárig. ..Itt magánál van repedés. Juliska?” — kérdezte kísé­rőnk, mire a hölgy pirulva, de határozottan: ,,Juj, Pis­tám, van, de az nem a föld­rengéskor keletkezett!” A főorvos, dr. Rück And­rás: — Most már ‘ jót derülök én is rajta, de akkor nem találtam viccesnek n dolgot. Az történt ugyanis, hogy egy éjszaka betörték a kocsim szélvédőjét és feltörték az autót. Kora reggel megyek le, látom, mi a helyzet. S ahogy jobban benézek a ko­csiba — hát, a hátsó ülésen megtalálom az alvó tettest is! Kissé mámorosán itt ke­resett szállást magának, ak­kurátusán kívül hagyva a ci­pőjét és a kalapját. A kereskedő. Szabó Ger­gely: — Jön a múltkor egy ked­ves vevő és mondja, hogy kér egy kiló kakaskarajt! Időbe telt, míg rájöttünk: rö­vidkarajt keres. Máskor meg tányérvirágolajat kerestek nálunk — most már tudom, ez a napraforgóolaj. De a legaranyosabb: tortát rendelt nálunk valaki. Kérdezzük. aztán mi legyen a felirat? Mire ő: ..Évike 25'éves”. To­vábbítjuk a rendelést a cuk­rászüzemnek. ahol a cukrász legyint: ,,Ez semmi, a múlt­kor egy tortára azt kellett írnunk, hogy .Pistike 50 éves!” . .. A tehertaxis, Grálip Ábel: — Karácsony előtt, péntek délben jött egy fuvaroztató, hogy szállítsak neki bontott libát Budapestre. Délután 3- kor indultunk. Kecskemét­nél kitört a szélvédő. Négy órát vártunk, míg az új szél­védő megjött Csabáról, így éjszaka értünk Budapestre. A piac telítve volt. Bejártuk Pestet, de sehol sem kellett a liba. Hazaindultunk, vala­mikor haza is értünk, lerak­tuk az árut. A fuvaroztató arra kért, hogy ne kelljen fi­zetnie csak másnap, miután eladta a libát. Befizettem he­lyette az ötezer forintot. Az­óta várom, hogy rendezi a cehhet. Igaz, kaptam tőle két libát, mégis — ne tartsanak hálátlannak —. úgy érzem, nem vagyok a pénzemnél. Kérdésünk egy kártyanaptár apropóján A szarvasi kemping szobaáraiban ő is benne foglaltatik? „Tisztelt Szerkesztőség!” Tizennyolc éves Volán-dolgozó vagyok. Nem egyébért írok, mint hogy eszembe jutott egy nagy ötlet! Talán szabadalmaz­tatni is lehetne. Sokat beszélünk a dohányzás ártalmairól, meg arról, hogyan lehetne leszokni. Én magam is dohányzó vagyok, ki is próbáltam a tabexet, vagy hogy eldobom, és többet nem gyújtok rá, de nem ment. És most jött a mentő­ötlet: fogunk egy szál cigarettát, meggyújtjuk, szépen szívjuk — egyszer csak láng, füst és tiszta korom az arcunk. No, mit szólnak? A dohánygyárak a cigarettába építenének egy kis robbanóanyagot, ami máris elvégezné az első lépést a leszokás felé vezető úton. Mellékelek egy rajzot is, hogy ért­hetőbb legyen az eljárás. Utóirat: a módszer persze csak akkor alkalmazható, ha a dohánygyárak titokban építik be a szerkentyűt. Tisztelettel: D. István. Csanádapáca. * * * Kedves olvasóink! Ez a levél nem vicc, valóban egyik olvasónk küldte — és semmi nem utal arra, hogy tréfának szánta — minden­esetre félretettük a szilveszteri bohóságok közé. Három telefon (év vége előtt)... Tanácsülésekről jelentjük Szántó Tegnap délután Szántón ülést tartott a községi ta­nács. Először Kiss László ta­nácselnök számolt be a VI. ötéves terv feladatainak vég­rehajtásáról. Majd Szabó István vb-titkár a VII. öt­éves terv időszakára vonat­kozó koncepciót ismertette. Ezt követően vita követke­zett. Majd a testület — ki­egészítésekkel — elfogadta a két beszámolót. Az ülés bejelentésekkel ért véget. Kútszeg Tegnap délután Kútszegen ülést tartott a községi ta­nács. Először Nagy István tanácselnök számolt be a VI. ötéves terv feladatainak vég­rehajtásáról. Majd Kovács László vb-titkár a VII. öt­éves terv időszakára vonat­kozó koncepciót ismertette. Ezt követően vita követke­zett. Majd a testület — ki­egészítésekkel — elfogadta a két beszámolót. Az ülés bejelentésekkel ért véget. ATI — Azt szeretném tudni, mi a felső korhatára az autó­vezetői tanfolyamnak? — Nincs felső korhatár. Ha valaki egészségileg alkalmas, akkor részt vehet a tanfo­lyamon. — Ettől féltem .. . — Miért? — Mert a nagyapám nyert egy Trabantot a betétköny­vével, és most elhatározta, hogy megtanul vezetni. 87 éves. — 82?! — 87!! — 87?!?! — Igen. Lehetséges ez? — Hát kérem . .. Ha meg­felel az alkalmassági vizs­gán . .. — És le tud vizsgázni? — Ezt előre nem lehet megmondani. Az elméleti vizsga nem könnyű. Most is van, illetve régóta van egy 76 éves bácsi, aki az elméle­ti vizsgán nem tud átvergőd­ni. Mindenesetre az ön nagy­apja alighanem rekorder lesz. — De hát még biciklizni sem tud! — Az nem számít. — Nézze, még nem vettük át azt a kocsit, nem lenne jobb, ha Hycomatot kér­nénk? Ügyis húzza az egyik lábát, ha időjárás-változás várható. — Olyankor a fél ország húzza a lábát. Hycomatot csak az arra jogosultak kap­hatnak, s ők is várakozással. — Szóval ne beszéljem le? — Semmiképp. — De attól is félek, hogy mivel ő nagyon hiú ember, ha kiderül, hogy alkalmat­lan, belebetegszik. — Mindegy, küldje csak el hozzám. Szerintem a nagy­papa még a kísérletezők kö­zött is rekorder lesz. — Sajnos, nem tehetem. Ugyanis én a Népújságtól vagyok ... és ez az egész tré­fa volt. Elnézést érte! — Akkor ugrott a rekord. ÁLLATKÖRHÁZ — Azért hívtam magukat, mert kétfejű borjúnk szüle­tett. Mondja, megmarad? — Nem. — De miért? — Hosszú volna elmonda­ni, de nyugodtan állíthatom, hogy elpusztul. — Pedig olyan egészséges­nek látszik. — Az nem számít semmit. Én már láttam nyolc lábú malacot, s az sem tudott job­ban menni, mint egy négy­lábú, sőt, az is elpusztult. — De hát az újságok sose írták, hogy ezek megdögle- nek. Mindig csak azt olvas­tam, kétfejű borjút ellett a tehén itt meg ott, de hogy a kétfejű borjú megdöglött itt meg ott, azt sosem verték nagydobra. — Tudja, az nem olyan látványos hír, meg nem fo­tózható. — Szóval nem marad meg ... S valami pénzt nem lehet érte kapni? — Legfeljebb egy mutat­ványostól, meg majd a bő­réért 200 forintot. — Az nem sok. Nem jön­ne el valaki hozzánk meg­nézni? — Nekünk itt sok a dol­gunk. Ha holnap is él, hozza be hozzánk. Ebben maradtunk. És el­nézést, hogy nem vittem, pe­dig • a kétfejű borjú nem pusztult el. Mert meg se született. AUTÓJAVÍTÓ — Jó napot kívánok! Az üdítőtől vagyok, Keleti. Van itt egy nyugati kocsi, azzal van baj. — Milyen típus? — ... Rolls Roys. — Roily Roys? — Igen. Itt van a Schwe- pes egyik vezetője, s az előbb el akart indulni, de a gép nem ment. — Egyáltalán? — Az indítómotor megy, szóval van az akkuban, de a motor nem „kapja el". Meg­próbálnak vele valamit csi­nálni? — Feltétlenül. — Javítottak már Rolls Royst? — Hát? . . . aligha hiszem. — S lesz valaki, aki azon­nal ért hozzá vagy inkább beszállítják? — Be is hozhatjuk. — De Karensz (írd: Cur­rents) úr felhívta a legköze­lebbi Rolls Roys-szervizt Becsben, s ott azt mondták, ha vár holnapig, akkor kül­denek szerelőt, ha viszont itt megpróbálkoznak, akkor szál­lítani csak zárt autón le­het. Mert nyitott kocsin nem szabad Rolls Roysot szállítani, az rontja a gyár reklámját. — Öhöm . .. Nekünk csak egy Barkasunk van. Tudja, mit? Várjanak, kimegyünk néhányan, egy olyan váloga­tott brigád, ilyet még úgyse láttunk. Ha kell, nyakkendő- sen is belenyúlunk. — Tudja mit? Ne jöjje­nek. A Népújságtól vagyok, stb. stb .. . — Elejétől fogva sejtettem, egy Rolls Roys nem szokott elromlani. Azt hiszem, harmadik te­lefonunk végére, már a Népújságnak minden hely­zetben bizalmat szavazók is ráébredtek, hogy ezúttal te- lefonbetyárkodtunk. Elnézést érte. Bocsánat, pardon, mea- maximakulpa, (i)xkjúzmí, exküzé, entsuldigebitte, izvi- nyítyepazsálszta, prepács- tye! Ungár Tamás így ír(t)unk mi Hi - hi hírek MA: DÁRIDÓ NAPJA A Nap: kél, és ma pedig senki sem nyug­szik. ÉVFORDULÓ Ma egy éve, 1984. decem­ber 31-én volt utoljára szil­veszter hazánkban. A nap arról nevezetes, hogy ebből az alkalomból az állampolgá­rok zöme a sárga földig le­itta magát. — TÚLTELJESÍTETTE ter­vét a Vörcsöki Közös Válla­lat. Az idén mintegy két fo­rint húsz fillérrel nagyobb volt a bevételük, mint tavaly. — FELKÉSZÜLTEK. A föl­des,i Nagy- család nyugodtan néz a keményebb tél elé. Időben beszereztek egy bal­tát és egy fűrészt. Egyelőre ezeket élesítik. A szekré­nyekből azonban már kipa­kolták a ruhákat . .. — BEFEJEZTÉK. A Lapá- lyosi Egyetértés Termelő­szövetkezetben befejezték a szántást, vetést, aratást: a szö­vetkezet a napokban felosz­lott. — LOTTÓ. A Sportfogadási és Lottó Igazgatóság közli, hogy ezen a héten kihúztak öt számot. Nyeremények van­nak. Ilyen volt... 1985. elején Magyarországot hideg- és hóhullám rázta meg, próbára téve a népgazdaságot. Később több helyütt az árak emelkedése miatt lettünk lúdbő- rösek. Az év folyamán jobbára keleti szél fújt hazánkba, néha azonban nyugatról is be-betört effy-egy széllökés. Az ősz folya­mán a fagyos nemzetközi légkör felengedett, s Genf felől enyhe légtömegek indultak el a világ négy égtája felé, tartósan jobb időt ígérőén. Országunkban hő­mérsékleti maximum és mini­mum is volt. ...ilyen lesz az idő Cv I98(i-ban . . . nem, ezt nem tudjuk. Csak reméljük: az eny­hülés változatlanul folytató­dik . . . — HELYREIGAZÍTÁS. Saj­nos, a tegnapi „Hibaigazítás” lapunkban tévesen jelent meg. Ugyanis a Bú-to-rock együttes nem Gyulán lép fel, mint ahogy tegnapelőtt jelez­tük, s nem is Sarkadon, mi­ként tegnap írtuk. Ellenben ma bútorvásár lesz Béké­sen. — KÖZÜTI INFORMÁCIÓ. Ma délutántól kezdve egyre több furcsa járású emberrel találkozhatunk az utakon, elsősorban a települések bel­területén. Ezért a gépjármű- vezetőket fokozott óvatosság­ra szólítjuk fel, lehetőleg ke­rüljék a négykézláb, kivilá- gítatlanul közlekedőket. S-ben nem láttuk, megkérdeztük: És nálunk mi a helyzet? A Hét-ben tegnap este igen érdekes riport volt a bükki szénégetők életéről, munkájáról. Láthattuk, ho­gyan készül a bpksa, hogyan lesz az óriás hasábfákból szén. S emberközelbe kerül­tek a szénégetők is, akik­nek a munkája romantikus­nak tűnhet első látásra. Azonban kemény, embert próbáló tevékenység ez. Nem csoda hát, ha kevesen fog­lalkoznak már ezzel ha­zánkban. A riport után felhívtuk Illetékest, aki megyénk szén­égetőinek gondjait legjobban ismeri, s megkérdeztük: ná­lunk mi a helyzet? — Hát. helyzet az kétség­kívül van itt is. Az bizonyos, hogy nálunk több a gond a szénégetés területén, hiszen köztudott: errefelé kevésbé találkozhatunk hegyekkel, mint mondjuk: a Bükkben. Így aztán erdő is kevesebb van. _— Ami a fákat illeti. .. — Igen, ez a kardinális kérdés. Mert hát vannak fák megyénkben is, csak nagyon kevés. Ez megnehezíti szén­égetőink munkáját. — Hány szénégető van megyénkben? — Örömmel jelenthetem ki, hogy sokkal több van Békésben, mint a Bükkben! Csak nálunk mások a szoká­sok, mifelénk inkább a kő­szenet égetik, főleg így tél táján. Sajnos, mostanában van egy kis gond, nehezen tudjuk foglalkoztatni a kő­szénégetőket, mivel kevés az alapanyag, s akadozik az utánpótlás. Színes téli riport Eszembe jutnak gyerekkori emlékeim, az akkori telek. Micsoda telek voltak! A szikrázó félméteres havak és félnapos szánkózá­sok mintha ma lettek volna. Mostanában azonban ritkábban van hó. a gyerekek kevésbé - ivezhetik a tél örömeit. Vajon mit csinálhatnak most a szünet­ben, ebben az Őszies, esős időben? Elindulok az egyik lakótelepre. Vigasztalanul csapkod az eső. mire odaérek, csurom víz vagyok. De mégsem búsulok, mert már messziről látom: az egyik lépcső- máz bejáratánál több kisebb-nagyobb gyerek áll. ök lesznek ri­portalanyaim r Odamegyek, hozzájuk, s megkérdezem: — Mit csináltok itt? Végigmérnek. Aztán az egyik kölyök megvetően mondja: — Ácsorgunk. — Miért nem mentek ki a játszótérre? — próbálkozom feloldani az érezhető feszültséget. — Hát. mert esik. vak maga? — Mégis, mit szoktatok ilyenkor játszani? — Liftezünk — mondja egy 14 éves forma, egynyolcvahas jópo­fa lurkó, de látszik rajta, belül dühöng. Aztán ki is robban: — Az anyja jó. . . , már két órája próbálkozunk, de nem sikerült • 'lrontani. Máskor tíz perc az egész. — De hát tudjátok, nem szabad ilyet. . . — Nem-e? — mondják kórusban, s fenyegetően körbevesznek. ! Az egyik apróság két kézzel belecsimpaszkodik a bajuszomba, másik a kalapot veri le a fejemről. Nincs mit tenni, kirángatom lagam a kezük közül.s elfutok. Amikor már a kövek hatósugarából is kikerülök, megállók li­i’gve. s azon morfondírozok, a bajuszom helyét tapogatva, hogy mennyivel jobb volt nekünk, mert télen mindig volt hó. Szegény mai gyerekeknek meg nincs havuk...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents