Békés Megyei Népújság, 1985. december (40. évfolyam, 282-306. szám)
1985-12-31 / 306. szám
1985. december 31., kedd NÉPÚJSÁG Szilveszteri beszélgetés színészekkel Az óév és az új esztendő fordulóján az ember szívesen emlékezik vagy tekint vissza az elmúlt időszakra, vagy inkább felejteni szeretné a megtörténteket. A számvetés és az előretekintés. a tervezés kora ez. Az ünnepélyes fogadalmaké, a nagy ígéreteké. Milyen volt 1985 a munkában és a magánéletben? Mire gondol vissza örömmel és mire nem? Hogyan búcsúztatja az évet? Mit tervez, tervez-e egyáltalán jövőre? Erről vallanak a következőkben színművészeink. Meglehet, hogy inkább komoly dolgokról esik szó, s nem tréfáról, humorról, amit — ilyenkor legalábbis — szívesebben fogadnánk; de úgy tűnik, az élet ilyen. Felkai Eszter: Milyen évem volt 1985? Változó, mint az időjárás. Az első fele valamivel mozgalmasabb, a második csöndesebb. Férjemmel közösen önálló estünk volt a Fészekben; nem régen közvetítette a rádió. Sokan hallgatták a városban, de máshol is. Jólesett, hogy tetszett, a kollégák pedig elismerően nyilatkoztak. A szilveszter éjszakát munkával töltjük. Csongrá- don és környékén, Szentesen és Szegeden lépünk fel. Az éjfélt ott köszöntjük, ahol éppen ér, nem otthon. Pedig mindig vágytam arra, hogy családi körben maradhassak ezen az éjszakán, de a munka valahogy mindig közbeszól. Fárasztó így, de eddig azért mindig jó hangulatban telt el a szilveszter. Azt tartják, hogy amilyenek az óév utolsó órái, olyan lesz a következő esztendő is; tehát munka. De engem ez nem zavar. Szeretek dolgozni. Várom az évad többi feladatát. Aztán az év elejétől már tervezi az ember a nyári szabadságot. Hobbim az utazás. Nyáron mindig tengerre megyünk. Számomra nap és víz nélkül nem igazi a nyár. Gálfy László: Se jót, se rosszat nem tudok mondani. Még nem is volt időm gondolkodni ezen a ’85-ös éven. Most is a próba, a jelenlegi munkám foglalkoztat. Fogadalmakat meg nem szoktam tenni. Azokat nagyban befolyásolják a külső körülmények, aztán úgyis változtatni kell rajtuk. Ez tény, a tények meg mindig szomorúak. Legszívesebben kikapcsolnám a decembert az életemből. Nem szeretem igazán. Ilyenkor még az évszak sem dől el; hogy tél van-e vagy ősz. Eső esik hó helyett. A január, az más. Akkor tél van, hój meg hideg. Az új évre nem tervezek. Szeretném persze, hogy a színházban közönség legyen. A színház ott kezdődik, ahol közönség van. De én egyedül ezt hiába akarom. Színházat nem lehet egyedül csinálni. Annyi minden kellene hozzá, s egyre kevesebb dolog jön ősze... Én alapjában véve vidám természetű ember vagyok, szeretek élni. imádom az életet. De most annyira leköt a próba, az időjárás is olyan nyomasztó. Nem lehet így egy évre visz- szatek inteni. Várday Zoltán: Se hideg, se meleg nem volt ez az év. Lehetett volna jobb is. A legkedvesebb emlékem a Furcsa pár, ami egyértelműen megérte az évadot. Élmény volt a Háztűznéző meg a Liliomfi is, de évek múlva, lehet, hogy ezekre már nem emlékszem, a Furcsa párra viszont biztos. A szakszervezeti titkárság megnehezítette az életemet, mindenki tudja, hogy neija leányálom. Én egyébként már 85-ben új életet kezdtem, nem vártam meg az új évet. Megpróbálkoztam valami újjal. írtam egy mesét, amit be is mutattunk, s már több színház is érdeklődött utána. Szilveszter éjszakáján két fellépésem lesz két helyen, utána alvás. Fél egykor már remélem, ágyban leszek. Tervezni lehet a jövőt, de úgyis másként alakul. Olyan az új esztendő, mint a házasság, vagy még annál is bizonytalanabb, mert ott legalább a nő biztos. A színházi szakmában meg még az év sem az. . . Mivel tudom, hogy a színész számára nem adódik minden évben egy Furcsa pár, már régen dédelgetem magamban egy krimivígjáték ötletét, amelyben olyan szerepet írok magamnak, amilyet én akarok. Remélem. a kollégák sem fognak panaszkodni. 1986-ra főleg jó előadásokat kívánok magamnak és a közönségnek is. Barbinek Péter: Rossz évem volt. Január 1-én karamboloztam. Akkor egy ismerős azt mondta, az ember egész évben azt csinálja, amit az első nap. Volt is súlyos összeütközésem, konfliktusom bőven, művészi, emberi, hivatalos. Beteg voltam, az egész nyaram erre ment rá. Talán az új szezonnal kezdett valahogy megfordulni a sorsom. Ebben meghatározó volt Ugo Betti darabja. A Cyrano óta kevés szerepet tartottam eny- nyire fontosnak. Szélsőséges indulatokat váltott ki az előadás és szélsőséges kritikákat. Élveztem, hogy olyan eszközöket' kellett teremteni magamnak, amelyek a klubszínház kis terének ' megfelelnek. Lelkiekben, mesterségbeliekben egyaránt rengeteget kaptam Angelo figurájától. Szilveszterezni búvóhelyre megyek, ahol 200 kilométeres körzetben nincs színház. Karácsony másnapjától január elejéig ott leszek, nehogy elsején megint karambolozzak. Egyetlenegyszer dolgoztam szilveszter éjszakán, négy-öt helyen léptem fel egymás után. S bár a fizetésem többszörösét megkerestem, elhatároztam, hogy soha többet! Olyan megalázó volt, hogy nem rám figyeltek. Január elseje a nagy újrakezdések, nekirugaszkodások, fogadkozások napja. Nekem inkább a szeptember eleje ilyen, az új évad kezdete. A szilveszter, az új év tiszteletére nem ünnepiek különösképpen. Mindenesetre az előzőnél jobb naptári évet kívánok magamnak. Az embert persze a körülményei is alakítják, nemcsak fordítva. 1986-ban két fontos feladat vár rám: a Forgatókönyv után az Esőcsinálóban játszom, és egy zenés darabot rendezek. Pálfy Margit: Amikor az a nagy szélvihar volt Budapesten, éppen Budapesten a Rákóczi úton sétáltam, az Uránia mozi előtt nézegettem Szegedi Dóra fényképét. Akkor zuhant le a mozi kőerkélye meg a transzparensek! Engem egy idősebb nő rántott félre. Óriási zaj, porfelhő, végítélet-hangulat! Majdnem meghaltam! A sapkám leröpült, a kabátom elszakadt. „Rossz passzban” voltam, pedig igazán jó évet zártam. Williams darabjában Carol Curtere életem legnagyobb élménye volt. Aztán Paulette márkinő a Szabad szélben. Piát nagyon szeretem a Kecskeszigetben. Éz a kamaraelőadás nagyszerű, hogy olyan közel vagyunk egymáshoz, a nézőkhöz, egyszerűen nem tudok másra figyelni. Szívesen emlékszem vissza Az ösztön és az értelem párviadalára, amitől egyébként nagyon féltem. Jártam Londonban, Párizsban. Láttam Az ifjúság édes madarát a Royal Shakespeare Company előadásában. Baráti társasággal töltöm a szilveszter éjszakát Budapesten, ilyenkor nem szabad reggelig lefeküdni. Engem hakni zni nem is hívnak, nem vagyok az a humoros alkat. Jövőre önálló estet szeretnék színdarabokból összeállítani, igazi színes palettát a drámától a vígjátékig, ahol minden oldalamat megmutathatom. 1986: félek a páros számoktól. Megújulás, változás kellene! Úgy érzem, valami újat kellene kezdeni magammal. Más frizura kellene, más öltözködés, feltöltődés. És tanulni, látni, menni! Harkányi János: Nagyon jó évtől búcsúzom. A Learben Kentet szerettem, A borban Baracs Imrét szintén. Theseust menet közben kedveltem meg. Éreztem, hogy sikerültek ezek a szerepek, s szakmailag is jó volt a visszhangjuk. A színész számára nagyon fontos, hogy milyen szerepeket kap, s hogyan oldja meg azokat. Ettől függ a közérzete. Ezért örülök, és ezért vagyok itt. A Jókai Színházban remek csapat jött össze. Az óév búcsúztatása családi ünnep. Otthon. Budapesten töltöm a karácsonyt, a szilvesztert, két és fél éves Dávid és 11 hónapos Jankó fiammal. Velük lenni nagyszerű, a legnagyobb öröm, pihenés, és persze fáradság is. Színházat, jövőt tervezni nem lehet. A műsort nem én állítom össze, nincs beleszólásom. A javaslatokról leszoktam. Mindenesetre szeretnék jó darabokat, jó szerepeket. Nehéz, színvonalas előadásokra is szívesen vállalkozom. Gondolkodom egyéni előadói esteken. Hodu Józseffel közösen Szabad ötletek címmel József Attila- estet állítottunk össze A Gyopár klubban volt a bemutató, január 1-től több fellépést tervezünk. Szabó Zsuzsa: Két alakításra emlékszem szívesen, a Gellérthegyi álmokra és Cicmil Ográdra A legbátrabb gyávából. A Furcsa párt nagyon szerettem. Ilyen társasággal a sok turné sem volt fárasztó, hanem szórakozás, kirándulás. Nagyon sokat dolgoztam az elmúlt évben, nyáron Jugoszláviában voltunk, az is nagy élmény volt! Eddig minden szilveszterkor felléptem valahol. Mióta itt vagyok Békéscsabán, most először pihenek, társaságban töltöm az éjszakát. December 23-tól január 2-ig szünet van a színházban, ez is új; hazautazom, várnak otthon. Szeretnék játszani Békás József meséjében, és végre egy zenés darabban, mert a Bástyasétány óta ilyenben nem kaptam szerepet. Még valamit szeretnék '86-ban: ha Budapesten játsszuk a Háztűznézőt, meghívom a tanáraimat, Simon Zsuzsát és Szabó Gyulát. Szeretném bebizonyítani, hogy alkalmas vagyok a pályára . . . Tomanek Gábor: Amióta Békéscsabára szerződtem, szerepekben, barátokban, •nyugalomban megtaláltam mindazt, amire vágytam. Tulajdonképpen semmi bajom nem volt az elmúlt évvel; játszottam mindenben, operettben, vígjátékban, mesében. S a színész pályáján ez a legnagyobb érték, ha mindent játszhat. Kellemes emlékem fűződik a közönséghez; rendhagyó irodalmi órákon, meseelőadásokon, haknikon is érződik az emberek őszinte szeretete Öröm járni a művelődési otthonokat, ahová mindig visszavárnak. Szilveszterkor általában egy-egy fellépésem van, aztán éjféltől buli a színészklubban vagy valakinél. Többen kifogásolják, hogy az utóbbi időben felszedtem néhány kilót. December 31. éjszakája a fogadalmaké. Ilyenkor én is mindig megígérem. hogy fogyni fogok, és leszokom a dohányzásról. Tervezni csak a saját dolgaimat szoktam. Februárban Csók címmel Dóczi Lajos— Fényes Szabolcs zenés vígjátékát rendezi Barbinek Péter, ezt magánvállalkozásban adjuk elő. Aztán önálló estem lesz, Erato címmel a világirodalom és a magyar költészet szerelmesverseiből, az új megyei könyvtárban . . . Niedzielsky Katalin Szex és ifjúság Tiltsunk vagy neveljünk? A közelmúltban a Magyar Család- és Nővédelmi Tudományos Társaság az ifjúságnak az önálló életkezdésre történő felkészüléséről és felkészítéséről tartott győri tanácskozásán megkérdezték a meghívott fiatalokat: mi a véleményük az elhangzottakról? Többszöri felszólításra is csupán néhány mondat volt a válasz: másként akarnak élni, mint a szüleik, és arról panaszkodtak, hogy nincs akihez bizalommal fordulhatnának égető gondjaikkal. Az iskolák nem biztosítanak éhhez megfelelő lehetőséget, és iskolán kívül sem különb a helyzet. Az újságok „Orvos válaszol” rovataitól legalább feleletet lehet remélni, de ez sem lehet végleges és kielégítő megoldás. Az újságíró-szövetségben az ifjúsági sajtó és a némiség témaköréről tartott ankéton is különösen szenvedélyessé vált a vita. amikor „Az orvos' válaszol” rovatok kerültek szóba. A problémával kapcsolatban néhány kérdést tettünk fel dr. Veres Pál orvos-újságírónak, aki több mint két évtizeddel ezelőtt elsőként kezdett válaszolni az ifjúság diszkrét kérdéseire. — Az újságok olvasói gyakran kételkednek abban, hogy az orvosi válaszok valóságos levelekre adnak feleletet. Lehetséges, hogy csupán a hecc kedvéért íródtak? Vagy netán a válaszoló találja ki azokat? — Természetesen az újságokhoz is érkeznek beugrató levelek, de a nekem küldött több mint húszezer levél túlnyomó többsége névvel, címmel és nem ritkán felbélyegzett válaszborítékkal érkezett. Ez eleve kizárja, hogy félrevezetés lenne, ezért nincs szükségem arra. hogy a fantáziámat erőltessem. A jeligékkel kezdődő üzeneteimben is többnyire névvel jelentkezőkhöz szólok, mert többen is érdeklődnek hasonló problémákról, és azoknak is felelek, akik fel sem merik tenni kérdéseiket. — Gyakran találkozik levelezőivel? — Ha azokat is közéjük veszem, akik csak olvasnak, de nem írnak, akkor igennel válaszolhatok. Művelődési házak, iskolák gyakran hívnak meg egy-egy előadás, vagy rendhagyó osztályfőnöki óra megtartására. Sajnos, elég jellemző, hogy a pedagógusok nem hallgatnak meg. arra hivatkoznak, nem akarják a fiatalokat zavarni! De például Szombathelyen, az Entzbruder Dezső Egészség- ügyi Szakközépiskola igazgatónője nemcsak részt vett a növendékeinek tartott fel- világosító előadáson, hanem elrendelte, hogy a következő tanévben minden tanuló és oktató kötelezően hallgasson meg. Megfelelő befogadású terem nem lévén, három előadáson váltott műszakban adtam elő a mondanivalómat. — Mit szólnak a konzervatív szülők, hogy gyermekeiket az iskolai tananyagon túlmenően világosítják fel? — Nemcsak a szülőkkel, olykor a pedagógusokkal is harcolni kell emiatt. Többnyire olyanokkal, akik hallomásból ismernek, és nem a tényekre alapítják elutasító véleményüket. Cegléden a pedagógusok egy része megtiltotta növendékeinek, hogy a művelődési házban meghirdetett előadásomon részt vegyenek. Szerencsére nem ez a jellemző hozzáállás. A Zala megyei Páka községben az általános iskolások felső tagozatosainak osztályfőnöki órán tartott előadásom — pedagógusok és a szülői munkaközösség vezetői is meghallgatták — hosszú ideig beszédtéma volt a kisközségben. A következő évben a szülőknek számoltam be arról, hogy mit és miért mondtam a gyermekeiknek. Valamennyi szülő, de gyermektelen házaspárok is megjelentek a zsúfolásig megtelt művelődési házban és osztatlan sikere volt az elméleti és gyakorlati tájékoztatásnak. — Mi a véleménye arról, hogy az oly sok vitát kiváltó „Orvos válaszol”-rovatok olykor egymásnak ellentmondóan felelnek ugyanarra a kérdésre? — Ennek a jogos bírálatnak több oka van. Mindenekelőtt az, hogy a válaszolók — akad köztük sportorvos, szülész-nőgyógyász, genetikus, üzemorvos, gyermekpszichológus, pszichiáter — a maguk szakmai látószögéből ítélik meg a kérdéseket. Egységes, elfogadott álláspont nincs, és nem is lehet mindaddig, amíg egyetemeinken, főiskoláinkon a kívánalomnak megfelelő mértékben nem oktatják a családi életnek ezt a rendkívül fontos területét. A szexet hol lebecsülik, hol túlértékelik, csak az bizonyos, hogy az oktatásban nincs a helyén. A rossz nemi kapcsolat tönkreteszi a házasságot, a jó szexuális együttlét önmagában még nem menti meg. A megalapozott családi élethez az eredményes nemi nevelés is hozzátartozik, de ez mesz- szemenően nem azonos a nemi szabadossággal, hanem annak éppen az ellenkezője. Meg kell vitatni, hogy mit mondjunk a gyermekeinknek. mert csak a tiltással nem jutunk előre. És ameddig nincs elérhető, szervezett, megbecsült intézménye a diszkrét kérdések megválaszolásának, addig az „Orvos válaszol”-rovatok nem szűnnek meg az érdeklődés hiányában. S. P.
