Békés Megyei Népújság, 1985. december (40. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-04 / 284. szám

1985. december 4„ szerda Gondok a gázbekötések körül Békéscsabán Válaszoltak az illetékesek Békéscsabán ebben az évben különösen megnövekedett a lakosság körében a gázt igénylők száma. Sorra alakul­tak az év elején a társulások, s nyújtották be igényüket a városfejlesztési és lebonyolító irodához, mely ez ügy­ben a beruházó szerepét tölti be. A gáz iránti megnövekedett érdeklődéshez nyilván hozzájárult az előző kemény tél, s az akkori tüzelőgond. Sokan úgy gondolták — s persze joggal —, hogy ha be van vezetve a lakásba a gáz, akkor egy életre megoldód­nak a fűtési gondjaik. Ha be van vezetve.... Itt kezdődnek ugyanis a problémák, hiszen az idén, a fűtési idény kezdetére több utcában nem fejeződtek be a munkálatok az ígért határidőre. Azok panaszkodtak- panaszkodnak a legjobban, akik bíztak a vezetékek el­készültében, s nem gondoskodtak tüzelőről. És mostaná­ban tüzelőhöz jutn:, tudjuk, nem könnyű feladat... Miért nem sikerült határidőre átadni minden utcában a vezetéket, illetve megkezdeni a gázszolgáltatást? — ez­zel a kérdéssel kerestük fel az illetékeseket. Erdei Rezső, a Dégáz bé­késcsabai üzemegységének vezetője: — Valószínű: a megrende­lők egy része nincs kellően informálva, s ezért voltak- vannak a panaszok. Több tel­tétele van annak, hogy egy- egy vezetéket üzembe he­lyezhessünk. — Melyek azok? — Ha kész van egy-egy utcában a gázvezeték — eze­ket túlnyomó többségében nem mi fektetjük le. hanem a Lenin Tsz üzeme és gmk- ink —, akkor a műszaki át­adás következik. Ha minden rendben van, a lebonyolító iroda elküldi az üzembe he­lyezés megrendelését, s ne­künk erre, a szerződés értel­mében. harminc napunk van. Ha középnyomású ve­zetékről van szó. akkor hosszabb az eljárás, mivel ilyenkor a Kerületi Bánya­műszaki Felügyelőségtől kell kérni használatba vételi en­gedélyt. S ők szintén 30 na­pon belül adják ezt meg. — Többen azt sérelmezték, hogy utcájukban már régóta kész volt a vezeték, a laká­sok belső szerelési munká­latai is megtörténtek, még­sem tudták időben igénybe venni a gázszolgáltatást az ígért határidőn belül. . . — Sajnos, ez is előfordul, hiszen olyan helyzet is adód­hat. hogy több utca kapcso­lódik egymáshoz, s csak megfelelő sorrendben lehet, azokat bekapcsolni. így meg­történhet: az egyik utcában minden rendben van már. de várni kell. míg — mondjuk — két másik utcában is be­fejezik a munkákat. — Van-e más akadályozó tényező? — Igen. van. Minden év­ben előfordul csúszás, akkor is, ha mi fektetjük a veze­téket. Hiszen még mindig ott tartunk, hogy sokszor anyaghiány miatt vagyunk kénytelenek állni. Csúszás abból is adódhat, ha egy- egy óvodát, iskolát előnyben kell részesítenünk. . Azt hi­szem. ezekben az esetekben nagyobb megértést kellene tanúsítania a lakosoknak. — Nem vállaltak-e több feladatot, mint amennyit teljesíteni tudnak? — Óriási nyomás neheze­dik ránk, hiszen nagyon so­kan akarják bevezetni a gázt. Ebben az évben em­berfeletti munkát végeztünk. igyekszünk minden igényt kielégíteni. S hozzánk nem­csak Békéscsaba tartozik, ha­nem még 18 település is. 1985-ben működési terüle­tünkön több mint 120 kilo­méter hosszú vezetékrend­szert helyeztünk üzembe . .. * * * A Lenin Tsz gázszerelő ágazata a legnagyobb kivite­lező a gázcsövek fektetésé­ben. s nemcsak Békéscsa­bán dolgoznak. .Az ágazat vezetője Eperjessy István: — Minden évben ősszel leülünk a Dégáz és a lebo­nyolító iroda képviselőivel, s megbeszéljük a következő év feladatait, elosztjuk a mun­kát. Azután, a következő év elején újabb egyeztető tár­gyaláson pedig ismertetik, hogy milyen sorrendben kell a munkákat elvégezni. Mi ebben az évben eddig min­den vállalásunkat határidőre teljesítettük. —7 Vagyis, az önök részé­ről nincs semmi gond? — Egy utca van Békéscsa­bán, amelyikkel előrelátha­tólag nem készülünk el az idén, ha az időjárás zordabb lesz. Egyébként több mint 35 kilométer hosszan fektet­tünk vezetéket le az idén, a városkörnyéket is beleértve. — Merült-e fel valamilyen probléma az átadásokkal? — Sajnos, többször elő­fordul. hogy ugyan a műsza­ki átadásoknál nincs semmi gond, mégis vissza kell tar­tanunk a tervdokumentációt — ez az üzembe helyezéshez szükséges —, mivel mun­kánk ellenértékét nem kap­juk meg, a társulások né­hány tagja nem fizet idő-' ben. Ez persze a lebonyolító irodára tartozik elsősorban, hiszen gyakorlatilag mi csak velük vagyunk kapcsolatban, de ennek ellenére mi is szor­galmazzuk a befizetéseket, a többség érdekében. * * * A városfejlesztési és lebo­nyolító iroda vezetője Pó­lyák Istvánná: — Irodánk a beruházó, a lakossági igények hozzánk futnak be. Mi a társulások megbízottaival állunk első­sorban kapcsolatban, de ter­mészetesen bárkit felvilágo­sítunk. aki hozzánk fordul. Mindenkinek elmondjuk, hogy attól függetlenül, mi­korra igazolja vissza a Dé­gáz az egyéni bekötéseket, tartalékoljanak tüzelőt, mert különböző okok miatt elhú­zódhat a bekapcsolás. — Milyen okokra gondol? — Nem mindig az ütem­tervnek megfelelő sorrend­ben valósulnak meg a beru­házások. hiszen utcánként más és más csövekre van ál­talában szükség: kis- vagy középnyomásúakra. Sokszor előfordul anyaghiány, s ez is felboríthatja a sorrendet. Nem mindegy az sem. hogy a lakosság társadalmi mun­kában besegít-e, s burkolt vagy burkolatlan útról van-e szó. — Erre az évre hány ki­lométer vezetékre volt igény? — Az idén 77 utcában 29 kilométer vezeték lefekteté­sére volt lakossági igény. A kivitelezők 24 kilométert vál­laltak ebből, ezzel szemben már teljesítették a 29 kilo­métert. Csak összehasonlítá­sul: 1981 és '84 között 26,9 kilométer gázvezetéket fek­tettek le városunkban. Vagy­is óriási teher nehezedik a kivitelezőkre, hiszen nem sokkal nagyobb létszámmal dolgoznak, mint korábban. — A változás szembeszö­kő, s úgy érzem, nem min­den gondtól mentes . .. — A már említetteken kí­vül a legnagyobb baj a szer­vizelés megoldatlansága. A tanács most újabb tárgya­lást kezdeményez a Fegy­ver- és Gázkészülékek Gyá­ra békéscsabai kirendeltsé­gével. Bízunk benne, ez eredményes lesz. — Más? — Előfordul, hogy egy- egy utcában néhányan tár­sulnak, meg is valósul a ve­zeték, mondjuk 100 méteres szakaszon. Aztán az utca többi lakója is meggondolja magát, s kérik a további fektetést. Ez a fajta szaka­szos munka egyáltalán nem kifizetődő, s akadályozza a folyamatosságot. S még egy dolog: baj van a befizetések­kel is. Mi nem hitelezhe­tünk. nincs rá alapunk, s ha egy társulás néhány tagja nem fizeti be időben a rájuk eső részt, akkor a többség bánja, mert addig nincs gáz­szolgáltatás. * ** Az eredmények látványo­sak, legalábbis, ami a lefek­tetett csövek összhosszúságát illeti. Miért van az mégis, hogy többen panaszkodnak? Ügy hisszük azok járják a hivatalokat, s keresik meg szerkesztőségünket is, akik nem kaptak gázügyben meg­felelő tájékoztatást. Ez a fel­adat, mint megtudtuk, első­sorban a társulások megbí- zottaira hárul. Közülük né­hányan nem kellően infor­málták a társulásokban részt vevőket. Ez a feszült­ségek egyik forrása. Ezen kívül arról is szólnak, hogy a lakáson belüli szerelési munkákat nem teljesítik idő­re a vállalkozók, noha a szerződés megkötése előtt fűt-fát ígérnek. Aztán? Ren­geteg dolgukra hivatkozva, halogatják a munkát. Szóvá teszik többen azt is: hogy az árkok kiásásakor több he­lyütt nincsenek tekintettel a környezetre, fák esnek áldo­zatul, s a lakosok közleke­dését, biztonságát is veszé­lyeztetik a munkálatok ered­ményei. Abban biztosak vagyunk, hogy egyedüli ■— és minden­ki számára üdvözítő — megoldás nem létezik. Ha a lakásokon belüli szerelési munkákat tekintjük, az egyéni megrendelőknek job­ban, körültekintőbben kelle­ne kiválasztaniuk a vállal­kozókat, azokat, akikre bíz­zák ezt a munkát. A kör­nyezeti ártalmakat pedig a tanács határozott intézkedé­sekkel csökkenthetné. S végül amit a legfonto­sabbnak tartunk: megfele­lőbb tájékoztatásra van szükség. A gázügyben érin­tett vállalatok és a város- fejlesztési és lebonyolító iroda fogalmazhatna egy kö­zös levelet, melyben a gáz­bekötések összes lehetséges várható és esetleges körül­ményeiről szólnának, s ezt a levelet átadnák megrendelés­kor mindenkinek. Bizonyára kevesebb lenne a panasz és az értetlenség, s kevesebb ember közérzete romlana meg ősz s tél közeledtén. Pénzes Ferenc Vállalati tanácstagok képzése Újszerű oktatási forma szolgálja a MÉM-hez tartozó vállalatoknál, üzemekben és gazdaságokban a vállalati ta­nácsok tagjainak képzését. Nem szerveznek központi tanfolyamot, hanem az üzemben, a helyszínen tart­ják a tájékoztatást; az elő­adásokat. Az egy-, két-, il­letve háromnapos rendezvé­nyeket a MÉM Mérnök- és Vezető-továbbképző Intéze­tének szakemberei irányít­ják. Ám nem csupán az in­tézet szakgárdája foglalko­zik a tanácstagokkal, hanem az Édosz és a Medosz mun­katársai is bekapcsolódnak a képzésbe. Szükség esetén a minisztérium is elküldi a vállalatirányítással foglalko­zó előadóit az üzemekbe, se­gítve a képzést. A vállalati tanácsok tagjai a jogi és adminisztratív te­endőkről kapnak részletes tá­jékoztatást. A konzultáció­kon sajátos feladataikat is megvitathatják, és választ -kaphatnak a helyben felme­rülő kérdésekre is. Az elő­adók korábban tájékozódnak a vállalat helyzetéről és fel­mérik a vállalati tanács mű­ködésének eddigi tapasztala­tait. A konzultációkon ezek ismeretében ..építik fel’- a tanfolyam munkarendjét. A MÉM intézetének jól bevált gyakorlatát alkalmazzák a tanácstagok képzésénél is; adott helyzeteket elemeznek közösen a hallgatókkal. E „tréning" során például az egyéni vélemények és a kö­zös döntéshez szükséges együttes állásfoglalás össze­hangolását segítik elő. A gyakorlatok egy részénél a tanácstagok kis csoportjait alakítják ki, majd a csopor­tok véleményét kérik ki egy- egy feladat megoldási módo­zatairól. Ezt követően kerül sor a közös vitára, s a dön­téshozatalra. A MÉM területén a válla­lati tanácsok tagjainak kép­zésére más tanfolyamtípuso­kat is szerveznek, hiszen várhatóan több száz üzem érdeklődik az újszerű okta­tási forma iránt. Ellesett pillanatok önkéntelenül is végighallgattam egy le­hangoló beszélgetést egy asztalnál ülve, jó magyaros szokás szerint negyed órát is várva arra, hogy odajöjjön a pincér és egyáltalán megkérdezze, miért vagyok itt, s ha már itt vagyok, mit akarok rendelni. A szomszédos asztalnál sorakozó kis és nagy poharak sűrű koccintgatásával két jól öltözött (de attól még lehettek munká­sok is) férfi ült, s az egyik szemmel lát­ható, súlyos bánatát igyekezett, ki tudja már hányadik féldecivel feloldani. Ügy látszik, sikertelenül, mert szájából szünte­lenül ömlött a kesergő, őszintének tetsző szó, s ha akartam, ha nem, fülemig is el­jutott. — Mert hiába teszek meg mindent ott­hon is. Üvegnek néz. . . Már haza menni sincs kedvem soha . . . beteg vagyok a rész­vétlen kivetettségtől . . . — Ne bánd, koma, csak igyál — biztat­ta társa. — Tán használna, ha egyszer jól elvernéd . . . — Eredj! Ellenségem vagy te is... És úgy érzem belül, ellenem van az egész vi­lág. A munkahelyemen is . . . Szeméből könny buggyant ki, s önkínzó, eufóriás ábrázattal sajnálta magát. Elmentem a pincérhez, 's mondtam, ha nagyon ráér, hozzon egy kólát. Egyúttal megkérdeztem tőle: nem tudja-e, ki az a férfi a szomszéd asztalnál, aki, amióta itt vagyok, már a harmadik, előre kihozatott harmadik féldeci pálinkát vedeli? — De­hogynem — mondta. — Egy lelkibeteg, egyébként nagyon rendes ember. Pilóta egy vállalatnál. — Azért van itt, meri, ahogy tűnik, már sehol sem találja a he­lyét. Szomszédja se bírta soká szóáradatát, s mikor elment, próbáltam vele szót válta­ni. „Csak szörpöt iszom, rosszak az alkat­részeim”, tréfálkoztam. Közlékenynek bi­zonyult, s mikor „fizetni” jött a pincér, ő is .zöldalmát kért, s látszott, hogy ebben a rohanó világban, ahol legtöbben eltávolod­nak a bajba jutott embertől, az örül, ha megértő társra talál és kitárulkozik. Az üdítők szörpölése közben vallott új isme­rősöm. Foglalkozása olyan, hogy nem is ihat (s kiderült a fizetésnél, hogy a félde- ciket is korábbi partnere rendelte, csak ő fizette ki). Szakmáját úgy szereti, hogy ezt meg sem kísérli. Mégis .kinézik” őt már a munkahelyén is, „buggyantnak” tartják, szép gyermekei ellenére családi életre alkalmatlannak, mert nem tud ott­hon harmóniát teremteni. Beteggé teszi ez is, mert munkatársaiért, mint bizalmi, fi­zetség nélkül, munkaidők után, sokszor éjt nappallá téve, mindent megtesz. S azok, akiken nem tud segíteni, sértegetik, mint otthon az asszony: csak a szájadat jártatod, de ötről-hatra nem haladsz. Azt gondolod, a szép szavak használnak min­denütt. Naív és buggyant vagy, aki a csa­ládi életét se tudja rendezni . . . Családi élet. Megromlott ez is. Éppen a sok „különmunka” miatt. Sokszor járt tár­saihoz valami társadalmi ügyért házról házra, s volt, amikor hazaérve alig akar­ták beengedni. — Felesége nem szólt „kimaradásaiért”? — firtatom, amikor szóhoz enged jutni. — Kezdetben nem is kellett szólnia, se­gítettem otthon, amit lehetett, de ahogy jöttek bent a megbízatások.. . Azt hitte, azért maradozok el, mert nem bírom a gyerekek otthoni „zaját”, s inkább más­hová járok, mint sokan mások .. . — Ásott már magában mélyebbre is? Otthon szokta-e mondani: mi dolga bent. a világban, vagy megbeszélik-e, mi újság az asszony munkahelyén? Egyáltalán, kö­zös. témájuk van.-e? — Hagyjuk ezt — legyintett, ám kifeje­zésén vélhetően az elgondolkodás kétsége ült, de lassan felváltotta azt a sebzett lel­ki stressz. Ügy ment ki, mint akinek min­den mindegy, úgysem várja őt jó szóval sehol senki sem . .. Varga Dezső flz egymilliomodik fürdövendég Nagy volt az izgalom va­sárnap Gyulán a Várfürdő előcsarnokában. A pénztá­rosnő előtt különböző színű jegyek hevertek. Az egyik rózsaszínű tömbben lapult a 068 780-as számú, amelyik az egymilliomodik vendégre várt. — 1976 és ’77-et követően, ,ez a harmadik esztendő, amikor a fürdő vendégfor­galma eléri, illetve megha­ladja az egymilliót — újsá­golja örömmel Farkas Sán­dor, a fürdő vezetője. Pedig az év nem úgy indult, hogy számíthattunk volna egymil­lió vendégre. Szerencsére a II. félévtől kezdődően aztán nőtt a forgalom — a jó idő­nek köszönhetően. Ott állunk az előcsarnok­ban Farkas Sándorral, Pet- rovszki Pálnéval, a Gyula Tours vezetőjével és várjuk az egymilliomodikat. Kis­vártatva a pénztárosnő int. Háromtagú család érkezett, övék lett a jegy. — Szeretettel köszöntjük fürdőnk egymilliomodik ven­dégét — lépett hozzájuk gratulálva Farkas Sándor. * Fekete Lászlóék Békéscsa­báról jöttek. mondanunk sem kell, érthető örömmel és meglepetéssel fogadták a gratulációt és természetesen az ezzel járó ajándékokat. A Várfürdő vezetőségétől ha­talmas virágcsokrot kaptak és egy évre szóló családi fürdőbérletet. A helyi áfész- től egy minden jóval meg­tömött félezer forint értékű ajándékkosarat, majd a Bé­késcsabai Állami Gazdaság ajándékát Petrovszki Pálné nyújtotta át: reprezentatív vacsorára szóló meghívót a gyulai Aranykereszt étte­rembe. Kép, szöveg: Béla Ottó

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents