Békés Megyei Népújság, 1985. december (40. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-16 / 294. szám

NÉPÚJSÁG

1985. december 16., hétfő

Egy kérdés

— három vélemény

Kinek, illetve kiknek a hozzászólása tetszett a legjobban?

Gyulavári Pál, a Békés Megyei Tanács elnöke: — Nagyon érdekelt az, amiről Garai Róbert, a Magyar Külügyi Intézet igazgatója beszélt. Ezenkívül igazi színfoltja volt a kongresszusnak Darócz Ernőné hozzászólása. D. Kál- dy Zoltán, az evangélikus egyház országos elnök-püspöke és Szokolay Sándor zeneszerző szereplése pedig erősen hatott az érzelmekre.

Bozojevich Lajos, a Sarkadi Cukorgyár osztályvezetője:

— Az evangélikus püspök által mondottak mellett nagy érdeklődéssel hallgattam, amit Szokolay Sándor a tanulók túlzott megterheléséről mondott. Egyetértek ezzel, mert a két középiskolás gyermekem — ha eleget akar tenni az iskolai követelményeknek — szinte nap mint nap erőn felül küzd meg a jó eredmények eléréséért, olykor a pihenésre, a kikapcsolódásra szánt idő terhére.

Szente Sándor, az Orosházi Olajipari Vállalat műszerésze: — Elsősorban Szokolay Sándor és dr. Ádám Antal, pécsi egyetemi tanár gondolatgazdag, jelentős társadalmi véleményt tükröző felszólalása ragadta meg a figyelmemet. Egyetértek például azzal a javaslattal, hogy intézményesíteni kellene a népszavazást.

Elhunyt Oláh István

(1926—1985)

Mély megrendüléssel és fájdalommal tudatjuk, hogy Oláh István elvtárs, hadseregtábornok, honvédelmi miniszter, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának tagja, a magyar munkásmozgalom kiemelkedő személyisége 1985. december 15-én elhunyt. Temetésének megszervezésére bizottság alakult.

Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa, Magyar Népköztársaság Honvédelmi Minisztériuma

(Folytatás a 2. oldalról)

kai a művészekkel, tudósokkal, akik társadalmi céljaink megvalósításáért az első vonalban küzdöttek.

Ezt követően a kongresz- .szusi vita lezárult, s Pozsgay Imre emelkedett szólásra, hogy összefoglalja az elhangzottakat.

— Kiterjedt és nagy érdeklődés mellett lezajlott vita volt ez, amelynek során 54-en szóltak hozzá és rajtuk kívül még 62-en kértek szót — mondotta elöljáróban. — Azoknak a véleménye, akik e három nap során nem jutottak szóhoz, ugyanúgy bekerül a kongresszus dokumentumaiba, s a kongresszus útmutatásai, állásfoglalásai között e hozzászólásokat is figyelembe vesszük majd.

— Ügy hiszem, a kongresszus elérte célját, s még inkább eléri azt, ha megerősíti az állásfoglalást, amely a jövő feladatainak megoldását szolgálja, s megerősíti azt a testületet, amely képes lesz e feladatokat az ország színe előtt képviselni. A tanácskozás kiegyensúlyozott, jó légkörű munkaértekezlet volt — állapította meg. — Mértéktartóan, aránytévesztés nélkül, egy nagy nemzeti összefogás jegyében erősítette a szocializmus pozícióit országunkban. A vita tehát nem torzította el a nép hangját, s nem tartalmazott egyetlen olyan elemet sem, amelyik ne e színtérre való lett volna.

— Ez nem jelenti azt, hogy

minden hozzászólással egyet-, értenék — folytatta a főtitkár —, hiszen homlokegyenest ellentétes álláspontok is elhangzottak. De volt néhány alapkérdés, amelyet se a kongresszus, se „környezete” nem vitatott. Ezek pedig éppen a szocialista nemzeti egység alapelvei. Az a gondolat hatotta át a tanácskozás munkáját, hogy ebben az országban szocializmus van, amely nem megtűrt életformája, hanem vállalt közösségi létformája ennek a népnek, s amelyben kifejeződik a társadalmi haladáshoz fűződő érdekünk és nemzeti identitásunk egyaránt.

Ugyanakkor a megközelítési módokban, a politika kialakításának és gyakorlásának tekintetében és sok más kérdésben nagyon eleven, helyenként éles vita volt.

— Mindvégig érvényesült egy másik lényeges, a köz- megegyezéshez hozzá tartozó alapelv: biztonságunkat, a társadalmi fejlődéshez fűződő érdekeinket leghívebben a Szovjetunióval, a szocialista országokkal alkotott közösségünk, együttes védelmi és gazdasági szervezeteink, intézményeink fejezik ki. Nyitva állunk a világban mindenfajta jó szándék előtt, amely nemzeti érdekeinket nem sérti, és a békét szolgálja. A béke ügyében meglevő közmegegyezés tükröződött az eszmecserében, megmutatván, hogy nincs

olyan réteg vagy csoport hazánkban, amelyik ne békepolitikát akarna.

— Nagy jelentőségű volt az MSZMP Központi Bizottságának, a kormánynak a kongresszus iránt tanúsított figyelme. Külön jólesett itt üdvözölni a párt főtitkárát, Kádár János elvtársat és hallani Lázár György miniszterelnöknek a Központi Bizottság és a kormány nevében elmondott szavait.

Pozsgay Imre kitért arra is, hogy nemcsak a tanácskozóteremben, hanem azon kívül, a kongresszuson jelen levő munkásokkal és parasztokkal, az egyházi személyiségekkel, a népfrontmozga- lom egykori küzdőtársaival és a kultúra, a tudomány művelőivel folytatott beszélgetések során is értékes, továbbgondolásra érdemes gondolatokkal gazdagodhatott a mozgalom. Meleg szavakkal szólt a népfrontmozgalomban együttműködő társadalmi és politikai szervezetek tevékenységéről, a kongresz- szus munkájához nyújtott hozzájárulásukról is.

Pozsgay Imre ezután néhány, a vitában elhangzó kérdéscsoportra reagált. A javaslatot az új országos tanács figyelmébe ajánlva egyetértőleg szólt arról a kezdeményezésről, hogy alkossunk más országok haladó erőivel közös népfrontot a béke védelmére.

A különböző társadalmi osztályok, rétegek helyzetéről, a köztük levő egyenlőtlenségről elhangzottakra reagálva leszögezte: az egyenlőtlenségek megszüntetésének ma még nincsenek meg a feltételei. Az alapprobléma az, hogy az egyenlőtlenségek nem a társadalmi cér lóknak megfelelően mutatkoznak, ezért nem előrelendítő, hanem inkább visszahúzó erőt jelentenek. Kitért nemzetiségi politikánkra. amely visszatérő témája volt a tanácskozásnak. Illyés Gyula gondolatát idézve leszögezte: ebben az országban magyarnak lenni nem származás, haaem választás kérdése. Magyarok és nem magyarok e hazán belül úgy élhetnek tisztességben egymással, ha ezt az elvet tartjuk szem előtt, s ha ebben kényszerek nélkül, szabad belátás alapján, állam- polgári jogainak teljes birtokában dönthet mindenki.

A Hazafias Népfront közjogi szerepéről szólva kiemelte, hogy a mozgafcm e feladatát — ahogy az idei választások megmutatták — egyre eredményesebben látja el. A kongresszuson is nagy hangsúlyt kapott gazdaság- politikai kérdésekkel összefüggésben kijelentette: — A nemzeti közmegegyezés követelményei közé ttartozik ma, hogy bármely poszton dolgozzék is valaki, legyen illetékes a gazdaság dolgaiban. A gazdaság közügy, a nemzet jövője, fejlődési lehetősége múlik rajta.

Ezután a mozgalom településpolitikai feladataival foglalkozott. A népfront — mondotta — olyan egészséges egyensúly kialakítására törekszik, amelyben valamennyi település emberhez méltó körülményeket biztosíthat lakóinak. Ehhez nyújt változatlanul nagy segítséget a településfejlesztési társadalmi munka, amely a lakosság áldozatkészségével egészíti ki a költségvetés korlátozott forrásait.

A művelődés, a nevelés kérdéseiről elhangzott számos felszólalásra utalva úgy fogalmazott: a legfontosabb közművelődési intézmény az iskola. Ennek személyiség- formáló munkáját egészíti ki a többi. Felhívta a figyelmet : a ma felnövő nemzedékek „sikerre orientáltak”, s mivel nem tudják, hogy kudarc is lehetséges az életben, annak elviselésére alkalmatlanok. Az egész ország érdeke, hogy a nevelés a családban, az iskolában és másutt előre tudjon lépni e tekintetben. Ugyancsak kifejezte egyetértését azokkal a hozzászólókkal, akik nyelvi kultúránk állapotát, annak hiányosságait úgy bírálták, mint a felelős emberi magatartás, a nyílt közéleti kiállás helyenkénti hiányával is összefüggő problémát.

A továbbiakban a természet- és környezetvédelem fontosságát hangsúlyozta, azt szorgalmazva, hogy a népfront a szocialista nemzeti egység jegyében vállalja ennek az ügynek a képviseletét.

Szinte valamennyi kongresszusi felszólalásból összecsengett — mondotta Pozsgay Imre.—, hogy ebben az országban a cselekvő együttműködés politikai feltétele a szocialista demokrácia fejlesztése. Egy olyan népi részvétel lehetősége tárult fel itt, a demokrácia intézményeinek fejlesztésében, amely az ország hasznára van, a nemzeti felemelkedést szolgálhatja, ugyanakkor a rendet és a fegyelmet is erősítheti. A népfront vezető testületéinek fontos feladata lesz folyamatosan vizsgálni: hogyan lehet teljesítőképességünket a demokráciával is növelni.

— Nem kozkázat nélküli intézmény a demokrácia — folytatta. — Vereség érheti az igazságot is, kisebbségbe szorulhat. A kontraszelekciót is támogathatja, ha rövid távú érdekekhez kapcsolódik. Konkrétan: a tanácsi

Bőséges

információk

A kongresszus szervezőinek figyelmességére vall az az igyekezet, amely a résztvevők hasznos kiadványokkal és egyéb dokumentumokkal való folyamatos ellátására irányult. Az országos jelentőségű társadalmi esemény alkalmával jelentette meg a Kossuth Könyvkiadó a Mit kell tudni a Hazafias Népfrontról?, továbbá A népfront Magyarországon című könyveket. Ezenkívül az érdeklődők kézbe vehették az Olvasó nép és a Népfront című folyóiratok legfrissebb példányait is. Az már csak természetes, hogy a Hazafias Népfront napilapját, a Magyar Nemzetet szintén megkapták péntek és szombat reggel a küldöttek. Ugyancsak a VIII. HNF-kongresszus- sal egy időben látott napvilágot a HNF Országos Tanácsa által készített A szó becsülete kiadvány, amelyben íróink az anyanyelvről fejtik ki nézeteiket, summázzák gondolataikat. Mindezeket a publikációkat Békés megye küldöttei, meghívottai is nagy érdeklődéssel olvasták.

önkormányzatok csak akkor válhatnak az igazi demokrácia színterévé, ha működésük gazdasági feltételeit, döntési lehetőségeiket a nemzeti jövedelem növekedésével arányosan megteremtjük.

Pozsgay Imre végezetül hangsúlyozta: a szocializmus nem lezárt rendszer, s a kommunizmus nem elvont cél, hanem valóságos mozgalom, amelyben kritikailag meghaladjuk nap mint nap azt, amit már elértünk. Ezt érdemes figyelembe venni e fórumon is. Ezen az alapon, a pártunk XIII. kongresszusán elfogadott határozat nemzeti programként való vállalásával kongresszusunk, a Hazafias Népfront most megalakuló új testületéi be- tölthetik azt a hivatást, amelyet a magyar társadalom tőlük elvár.

Pozsgay Imre vitaösszefoglalója után határozathozatal következett. A kongresszus egyhangúlag elfogadta az országos tanács jelentését a legutóbbi kongresszus óta végzett munkáról, az országos tanács nevében elmondott főtitkári beszámolót, a hozzászólásokra adott vitaösszefoglaló választ, az országos pénzügyi ellenőrző bizottság jelentését, valamint a Hazafias Népfront állás- foglalásának és a, mozgalom alapszabályának a tervezetét, s egyúttal megbízta az országos tanácsot, valamint a megválasztandó országos titkárságot: a vitában elhangzottakat mérlegelve végezzék el a dokumentumokon a szükséges módosításokat és gondoskodjanak azok közzétételéről.

A kongresszus megerősítette az országos tanács tagjait, majd elfogadta a jelölő- bizottság javaslatát és megválasztotta az országos pénzügyi ellenőrző bizottság tagjait. Ezután a két új testület megtartotta alakuló ülését, amelynek során megválasztotta a tisztségviselőket, az elnökség és a titkárság tagjait, kijelölte az országos testületek társadalmi bizottságainak vezetőit, kinevezte az országos titkárság osztályvezetőit, és megerősítette tisztségükben a népfrontsajtó vezetőit.

A Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöke: Kállai Gyula, alelnökök: Bencsik István, Bihari István, Czibere Tibor, Horváth Lászlóné, Márton János, Papp Gyula, Szemök József és Varga Imre.

A HNF OT főtitkára: Pozsgay Imre, titkárok: Garam- völgyi József, Molnár Béla és Ribánszki Róbert.

Az országos tanács elnökségének tagjai: Apró Antal, Asbót Jánosné, Ádám Antal, Bartha Tibor, Bognár József, Duschek Lajosné, Ernőd Péter, Fekete Gyula, Gyúró Ferenc, Hambuch Géza, Hantos János, Horváth Endre, Ispánovits Márton, István Lajos, Jakab Róbertné, Jakab Sándor, Kanyar József, D. Káldy Zoltán, Krá- likné Cser Erzsébet, Kodály- né Péczely Sarolta, Koncz Károly, Kósáné Kovács Magda, Kovács András, Kovács Béla, Láng István, Lékai László, Losonczi Pál, Mándity Marin, Márk György, Mészáros Imre, Molnár Frigyes, Molnár Sándor, Nagy Józsefné, Papp Lajos, Peják Emil, Pethő Tibor, Pióker Ignác, Polinszky Károly, Rónai Rudolf, Rott- ler Ferenc, Sarlós István, Schöner Alfréd, Sebestyén Nándorné, S. Hegedűs László, Szabó István, Sza- layné Pásztor Gabriella, Szentistványi Gyuláné, Székely György, Szilvasán Pál, Tóth János, Trautmann Rezső, Vadász Anna és V. Nagy Imre.

A Hazafias ■ Népfront VIII. kongresszusa Kállai Gyula zárszavát követően a Szózat eléneklésével ért véget.

Oláh István 1926. december 16-án, sokgyermekes parasztcsaládban született, Nádudvaron. A szülői ház forradalmi szellemű nevelésének hatására közvetlenül a felszabadulást követően aktív tagja lett a Magyar Kommunista Pártnak. A debreceni ideiglenes nemzeti kormány 1944. december 23-i felhívására az elsők között önként jelentkezett az akkor szerveződő új demokratikus hadseregbe. Az a szándék vezette őt is, mint azt a sokezer haladó gondolkodású magyar embert, akik a fegyveres harc vállalásával is kifejezték: a magyar nép legjobbjai szembefordulnak a hitleri Németországgal, a rájuk kényszerí- tett idegen elnyomás kiszolgálóival, a hazaáruló és népellenes politikával. Ifjú kori döntése életre szóló volt, végleg elkötelezte magát a demokratikus átalakulás, a szocializmus ügye, a haza fegyveres szolgálata mellett. 1945 tavaszán a szovjet hadsereg oldalán alakulatával ausztriai hadműveleti területre vonult. Hazatérve folytatta a katonai szolgálat miatt megszakított tanulmányait. 1947-ben a debreceni tanítóképzőben tanítói képesítést szerzett. Felismerve és megértve a néphatalom védelmének fontosságát, a párt megbízásából 1947-ben útja ismét a néphadseregbe vezetett. 1947— 49 között a Kossuth Akadémia hallgatója lett, ahol kitűnt kimagasló képességeivel. 1949-ben hadnagyként avatták tisztté. Katonai pályája során az ország számos helyőrségében szolgált, és szakaszparancsnoktól szinte minden parancsnoki beosztást betöltve jutott el a honvédelmi miniszteri tisztségig.

Egész életét végigkísérte a társadalom és a hadtudományok iránti nagyfokú érdeklődés. 1952-ben elvégezte a Honvéd Akadémia magasabb parancsnoki tanfolyamát. 1964-ben a Szovjetunióban a fegyveres erők

Vasárnapra teljesítette 1985. évi tervét a Veszprémi Szénbányák Vállalat. Az idei követelmény 3 millió 750 ezer tonna szén kitermelése volt; december végéig előreláthatóan még mintegy 150 ezer tonna szenet hoznak felszínre. A sikerben valamennyi bányaüzemnek, az ajkai, balinkai, dudari. várpalotai szénmedence dolgozóinak részük van, hiszen ebben az időszakban a bányaüzemek mindegyike teljesítette az 1985-re meghatározott követelményeket. A

vezérkari akadémiáján magas szintű katonai ismeretekre tett szert. Kimagasló vezetői adottságai képessé tették arra, hogy a Magyar Néphadsereg fejlesztésének és korszerűsítésének nagy feladatait a Honvédelmi Minisztérium számos vezető posztján, közöttük több mint 12 évig a vezérkar főnökeként, az utóbbi egy évben pedig mint honvédelmi miniszter, eredményesen oldja meg.

Szívelégtelenség miatt bekövetkezett hirtelen halálával nagy veszteség érte a magyar forradalmi munkás- mozgalmat és néphadseregünket. Oláh István részese volt a párt honvédelmi politikája formálásának, gyakorlati megvalósításának. Munkáját nagy hozzáértéssel, töretlen akarattal, szorgalommal és előrelátással végezte. A Magyar Néphadsereg fejlesztésében az ország lehetőségeire épülő, a szövetségesek körében is elismerést kiváltó megoldások kezdeményezője volt. Mint kommunista katonai vezető minden beosztásában nagy figyelmet fordított arra, hogy sokoldalúan ismerje a hadsereg 'életét, beosztottjainak szolgálati körülményeit. A szocializmus építésének és védelmének kérdéseit mindig egységben szemlélte, és javaslatait is ennek szellemében fogalmazta meg. A béke megóvásának igazi híve volt. Katonai feladatait minden beosztásban áldozatkészen, a szocialista hazáért, a nemzetért érzett felelősséggel, példamutató kommunista elkötelezettséggel látta el. Hivatásának teljesítése közben nagy aktivitással vette ki részét a közéletből is. Több mint egy évtizede tagja az MSZMP Központi Bizottságának, alelnö- ke a Magyar Ellenállók, Antifasiszták ' Szövetségének. Fáradhatatlan munkálkodása, humánus gondolkodása, igazságérzete tiszteletet és megbecsülést váltott ki társadalmunkban, a fegyveres erők és testületek körében.

Oláh István igaz hazafiként és internacionalistaként elévülhetetlen érdemeket szerzett a magyar— szovjet barátság erősítésében, a Varsói Szerződés hadseregei közötti fegyverbarátság elmélyítésében, a Magyar Néphadsereg nemzetközi kapcsolatainak ápolásában.

Eredményes munkájának elismeréseként magas hazai és külföldi kitüntetésekben részesült. Megkapta többek között a Munkás-Paraszt Hatalomért Emlékérmet és a Szocialista Magyarországért Érdemrendet.

megnövekedett szénigények miatt a Veszprémi Szénbányák már 19 megyébe szállítja a tüzelőanyagot, eddig 825 ezer tonna szenet adott át a belkereskedelemnek a lakossági igények kielégítésére. Ez 160 ezer tonnával több a tervezettnél, illetve a szerződésben vállaltaknál. Mindemellett a vállalat bányái jól felkészültek a jövő évi nagyobb széntermelésre, vágathajtási tervüket az év végéig várhatóan mintegy 3 kilométerrel teljesítik túl.

Teljesitették tervükéi a Veszprémi Szénbányák