Békés Megyei Népújság, 1985. november (40. évfolyam, 257-281. szám)

1985-11-14 / 267. szám

1985. november 14., csütörtök Százötvenen fellebbeztek Legyen hitele a tanácstagnak Kávészüret fegyverrel Hz összevont adózás tapasztalatai Az általános jövedelem­adó-rendelet szerint 1984. ja­nuár 1-től a különböző jö­vedelmek után az állampol­gároknak összevontan is adózniuk kell. A rendelet megalkotóinak ezzel az volt a céljuk, hogy az adózók a ténylegesen elért jövedelme­ik után adózzanak, függetle­nül a jövedelmek keletkezé­si helyétől. Korábban, ha valaki egy helyről, mondjuk 80 ezer forint jövedelmet ka­pott, akkor lényegesen több adót fizetett, mint az, aki­nek ugyancsak 80 ezer fo­rint jövedelme volt, de a pénzt öt helyről kapta. Egyébként az új adózás a néhány év múlva bevezetés­re kerülő személyi jövede­lemadózás alapját, első lép­csőfokát jelenti. Az 198.4-es tapasztalatok­ról Zahoránné Csillag Mári­át, a megyei illetékhivatal főmunkatársát kérdeztük. — Az adatgyűjtés alapja az állampolgárokat azonosító személyi szám, ami a számí­tógépes adatfeldolgozás se­gítségével lehetővé teszi, hogy évenként összegezzük a személyenként szerzett jö­vedelmeket, függetlenül a kifizetési helyektől. Az adat­szolgáltatásra új nyomtat­ványt vezetett be a Pénz­ügyminisztérium — az úgy­nevezett jövedelemadó-köte­les kifizetések adatközlő lapját —, amelyet az illeték- hivatalban szerezhettek, il­letve szerezhetnek be az in­tézmények, vállalatok, szö­vetkezetek. Sajnos, az első évben nem sikerült minden új előírásnak érvényt sze­rezni. A -kifizetőhelyek egy- harmada nem tett eleget be­jelentési kötelezettségének. Erőfeszítéseink ellenére sem volt teljes körű az adatszol­gáltatás. De gondot okoztak a hiányosan vagy tévesen kitöltött adatlapok is. Tud­niillik a kifizetőhelyek a hi­vatalunkhoz küldik el a kitöltött nyomtatványokat, amelyeket a számítógépes adatfeldolgozás előtt for­mailag ellenőrzünk. Gyakori eset volt, hogy többször kel­lett egy-egy adatlapot visz- szaküldenünk a cégeknek és csak jelentős időeltolódással postázhattuk a Pénzügyi és Számítástechnikai Intézetnek végleges feldolgozásra. Leg­több gondunk a rosszul meg­jelölt személyi számok mi­att volt. VVWWiWMWW A zökkenők ellenére az új jövedelemadózás alapvetően megfelelt a követelmények­nek. Az adózók kifizetett jö­vedelemadója a korábbinál lényegesen jobban tükrözte a tényleges jövedelmeket. A különböző jövedelmek ösz- szesítése után a jövedelem- adó progresszivitása miatt megyénkben 442 adózónál ál­lapítottak meg adókülönbö­zetet, de az adóhatóság a különbözetet csak akkor számolta el, ha az megha­ladta a 2000 forintot. A különböző forrásokból származó jövedelmek össze­vonását, a progresszív adóz­tatást a következő példával szemléltethetjük. Egy adózó­nak három helyről egyenként 30—30 ezer forint jövedelme volt. Harmincezer forint jö­vedelem után 80 százalék az adóalap, azaz 24 ezer forint. Ezután 640 forint adót kel­lett fizetni. Együttesen tehát ez az adózó háromszor 640 forint, összesen 1920 forint adót fizetett be. A követke­ző évben, amikor elkészül az összesítés, az illetőnek meg­állapítják, hogy együttesen 90 ezer forint jövedelmet ért el, aminek 80 százalék az adóalapja, 72 ezer fo­rint. A progresszivitás mi­att 72 ezer forint után 6 ezer forint az adókötelezett­ség. De korábban már kifi­zetett 1920 forint adót, ezért pótlólagosan csak 4080 fo­rint adót írnak elő. Békés megyében az első évben, azaz az 1984-ben szerzett jövedelmek után 442 adózónak összesen 3 mil­lió forint adókülönbözetet ír­tak elő pótlólagosan. Száz­ötvenen fellebbeztek, ennek a felét helybenhagyták, így ténylegesen 370-en fizettek pótlólagosan adót. A vi­szonylag sok elfogadott fel­lebbezés okáról Zahoránné Csillag Mária a következő­ket mondja: — Jó néhány kifizetőhely tévesen értelmezte az új adó­rendeletet és a bruttó jöve­delmet jelölte meg adóalap­nak, pedig a levonásos jöve­delemadó alá eső tételek adóalapját úgy kapjuk meg, ha a bevételt 20 százalékkal csökkentjük. (Ez jjem vo­natkozik a gazdasági munka- közösségekre, ahol a bruttó összegből 5 százalékos adó­mentes hányadot és az SZTK-járulékot kell levonni az adóalap megállapításá­hoz.) Nem egy esetben téve­sen közöltek adatokat. Pél­dául a kifizető szervek több ember jövedelmét egy sze­mélyi számon jelentették. Gyakran előfordult ilyen a zenészeknél, a libatömőknél, a juhnyíróknál és a lóver­senyrendezőknél. WWWWWWWJW» — Tudomásom szerint a kifizetőhelyek a téves, hiá­nyos adatszolgáltatásukért — nem beszélve azokról, akik egyáltalán nem szolgáltattak adatot az illetékhivatalnak — semmilyen szankcióban nem részesültek, noha ezzel pénz­ügyi szabálysértést követtek el. — Az első évben nem le­hetett célunk a mindenáron való bírságolás, a szabály­sértési eljárások rázúdítása a vállalatokra, intézményekre. De a jövőben szigorúbban járunk el a mulasztásokat el­követőkkel szemben. Ezúton is szeretném felhívni a ki- fizetőhelyek figyelmét az adatszolgáltatási kötelezett­ségük folyamatos teljesítésé­re, mert ellenkező esetben most már pénzügyi szabály­sértési eljárást kezdeménye­zünk. Lovász Sándor Konzervgyár vállalati-szövetkezeti kooperációban Komplett kis konzervgyá­rat hoz létre két partner­gazdaságával a Szegedi Kon­zervgyár. Az Ásotthalmi Fel- szabadulás Termelőszövetke­zettel kötött megállapodás szerint a téesz adja az üzem­házat és a munkaerőt, a gyár pedig a berendezést. Egyebek között egy orosz ételspecialitást, zakuszkát készítenek majd benne, hely­ben termelt paprikából és paradicsomból. A békéssám­soni közös gazdaságban ugyancsak zöldség- és gyü- mölcSfronzerveket állítanak elő. A két szövetkezeti üzem együttesen 120 embert fog­lalkoztat, és évente körül­belül 5000 tonna zöldség-, gyümölcskonzervet ad piacra. Az új kisüzemek létreho­zására a Szatymazi Finn— Magyar Barátság Termelőszö­vetkezettel közösen kialakí­tott pritaminpapríka-feldol- gozó működésének kedvező tapasztalatai ösztönözték a gyárat és a mezőgazdasági üzemeket. A Szegedi Kon­zervgyárnak egyébként eze­ken kívül is mintegy félszáz termelőszövetkezettel van különféle szintű termelési együttműködése. — Egyszer még csak meg­választhatják az embert minden különösebb előz­mény nélkül, de másodszor­ra már nagyon igyekeznie kell — persze, ha az ember vállalja is az ezzel járó nem kis fáradságot —, hogy el­nyerje választói bizalmát. Ha ez így van, akkor Zöldi László nagyon igye­kezhetett, hiszen az első tanácstagi választás óta fo­lyamatosan látja el ezt a tisztséget, vagyis 35 év alatt még valahányszor elnyerte választói rokonszenvét. Zöldi László politikai munkásként ismerkedett meg először Kétegyháza gondjaival, és azokkal a leg­fontosabb fejlesztési célkitű­zésekkel, amelyeket min­denképpen meg kellett való­sítani, ha szűkíteni akarták a falu és város közötti sza­kadékot — ami akkoriban, az 1950-es évek elején igen divatos jelszó volt. A helyi MDP titkáraként részt vett az 1950-es tanácsválasztások előkészítésében. — Futaki János lett a ta­nácselnök. Hogyne emlékez­nék . rá, akkor kezdtem ta­nácstagi pályafutásomat. Mint politikai munkás, a ta­nácstagság mellett helyet kaptam a végrehajtó bizott­ságban is. Még abban az év­ben „kiemeltek”, és beke­rültem Gyulára, a járási ta­nács apparátusába. Nem sok­kal később a kétegyházi ta­nácselnököt beiskolázták, el­került a faluból, így aztán visszahívtak, megválasztottak vb-elnöknek. Ez 1951-ben volt. 25 évesen a nyakamba szakadt egy falu irányításá­nak akkor igencsak nem könnyű feladata. Itt voltam 1964-ig, majd az állami funk­cióból újra visszakerültem a politikai életbe, a községi pártbizottság titkárának. Itt dolgoztam egészen 1982-ig. amikor is egészségi állapo­tom megromlása miatt saj­nos. idő előtt nyugdíjba kel­lett vonulnom. Természetesen a tanács­tagságot továbbra is öröm­mel vállaltam, hiszen a vá­lasztók bizalma, ragaszkodá­sa azt jelentette, bíznak bennem, számítanak tovább­ra is a munkámra. Tulajdon­képpen ez a választás is, mint a többi, egy bizonyos népszerűségi indexnek is megfelel. Hogy milyen volt ez a ma­gunk mögött hagyott 30 esz­tendő? Aki ismeri ezt az időszakot, a kezdeteit, an­nak nem kell különösebben magyarázni. Persze a gon­dok mellett voltak örömök is. A megyében mi voltunk az elsők, akik szinte saját erőből hoztuk létre a törpe- vízmüvet, akkor még arány­lag olcsón. Csodájára is jár­tak, amikor elkészült. Jól emlékszem, több mint egy negyedszázaddal ezelőtt 2 ezer forintot fizettek csalá­donként. Aztán később, ahogy jöttek a jelentkezők, ez az összeg még kevesebb lett. Az elsők között voltunk abban is, hogy ahol csak tudtuk, leraktuk a járdala­pokat a sáros utcákba. Húsz évvel ezelőtt meg felavattuk a művelődési házat, ami ugyancsak nagy szó volt a hozzánk hasonló kisközsége­ket tekintve. Megkérdeztem néhány vá­lasztópolgárt is, akik újra bizalmat szavaztak Zöldi Lászlónak. Egyöntetű volt a vélemény, nem jártak rosz- szul ők sem a tanácstaguk- kal, mert amit csak lehetett, „kiharcolt” a választókör­zetnek. Ha vállalja Zöldi László, a következő válasz­táskor sem „dobhatja be a törülközőt” a tanácstaguk. Nem engedik. Kép, szöveg: Béla Ottó Mindvégig nagy érdeklő­dés kísérte azt a két tájé­koztatót, amelyet a szolida­ritási akciósorozat alkalmá­val a napokban tartottak meg Gyomaendrődön. A sü­tőipari vállalatnál rendezett összejövetelen más üzemek dolgozói is részt vettek. Elsőként Julio Cézár Guz- mán, a Nicaraguái Köztár­saság budapesti nagykövet­ségének ügyvivője ismertette a hazájában uralkodó állapo­tokat, majd Bács Zoltán, az Országos Béketanács mun­katársa, aki egyúttal a tol­mácsolás feladatát is ellátta, e közép-amerikai országban szerzett tapasztalatairól, él­ményeiről számolt be a hall­gatóságnak. Emlékeztetésképpen szó esett arról az alig több mint 3 millió lakosú Nicaraguá­ról, amely nagy árat fize­tett és fizet még ma is azért, mert a Sandinista Nemzeti Felszabadítási Front — a né­pi erőkre támaszkodva — fegyveres harcban, hat év­vel ezelőtt megdöntötte So­moza hatalmát. Jóllehet a diktátor elmenekült, de hí­veiből álló és az USA támo­gatását élvező ellenforradal­márok gyakran még ma is elkövetnek szabotázscselek­ményt, emberrablást, főleg a Hondurasszal határos terüle­teken. Ezért sem tűnik fur­csának, hogy például a ká­vészüreten dolgozók egyik kezében fegyver, a másikban kosár van. A forradalom győzelme előtti két hónap alatt naponta mintegy ezer harcos esett el, és összesen 8 ezer gyermek maradt ár­ván. Ugyanakkor 240 ezer nicaraguai vesztette el ottho­nát. Az anyagi kár értéke elérte az egymilliárd 500 millió dollárt. A hatalmas külföldi adósságok törlesz­tését nagymértékben akadá­lyozza az is, hogy a Rea- gan-kormány kereskedelmi embargót hirdetett meg Ni­caragua ellen, amely egyéb­ként költségvetésének 40—50 százalékát honvédelemre kénytelen fordítani. Pénz­ügyi helyzetén azonban ja­vított a szocialista és egyes kapitalista országoktól ka­pott támogatás. Az Egyesült Államok is hajlandó lenne segíteni, ha Nicaragua töb­bek között megszakítaná kapcsolatait Kubával és a Szovjetunióval; ha az ország úgymond „lefegyverezné magát”. A sandinista kor­mány viszont nem hajlandó tárgyalási alapnak tekinteni a baráti államokkal kialakult jó viszony felmondását. „Ké­szek vagyunk arra — amint a nagykövetségi ügyvivő hangsúlyozta —, hogy haza- küldjük a kubai katonai ta­nácsadókat abban az eset­ben, ha az Egyesült Államok, illetve az általa támogatott fegyveres erők a közép-ame­rikai térséget elhagyják.” A konfliktus elmérgesedé­sét jelzi, hogy az USA több mint tíz légi és szárazföldi katonai bázist hozott létre Hondurasban. Kordont akar vonni Nicaragua köré. De a nép nem teszi le a fegy­vert, mert nem kíván Gra­nada sorsára jutni. Ezért is hirdették ki nemrég az or­szágban a rendkívüli állapo­tot. Bács Zoltán egy békedele­gáció tagjaként járt Nicara­guában. Az egyik katonai körzetben megmutatták azo­kat a hangtompítós géppisz­tolyokat, továbbá gázgráná­tokat és méregfiolákat, ame­lyeket az elfogott ellenforra­dalmároknál találtak. Ám nemcsak a fegyveres táma­dások jelentenek sok szen­vedést a lakosságnak, hanem ezek közvetett vagy közvet­len kihatásai is. Nicaragua katonai helyze­te különben megerősödött, és kemény csapásokat mér az ellenségre. A sandinisták harca védelmi jellegű, ugyan­is csak az ország határain belül küzdenek. Pedig, amint hallottuk, jól ismerik azok­nak az ellenforradalmi tá­boroknak a helyét, amelyek­ben szabotázsakciókra, gyil­kosságokra és egyéb terror- cselekményekre készítik fel az ellenséget hondurasi te­rületen. Nicaragua népe — ha kell — elszántan fog har­colni a jövőben, de a san­dinista kormány mégis azon fáradozik, hogy tárgyalások útján rendeződjék e térség katonapolitikai helyzete. Bukovinszky István Kner-könyvek Horatius-ódák (Európa) — Tí­már György: Szajna-parti Erosz (Európa) P. Szűcs Julian­na : Művészet­történés (Mag­vető) — Ion Barbu: Másod játék (Európa) — Friedhart Klix: Az ébre­dő gondolkodás (Gondolat) — Bucsay Mihály: A pro­testantizmus története Ma­gyarországon * 1521—1945 (Gondolat) — Balassa M. Iván: A parasztház évszá­zadai (Békés Megyei Tanács) — E. H. Gombrich: Rene­szánsz tanulmányok (Corvi­na) ' — Meggyesi Tamás: A városépítés útjai és tévútjai (Műszaki) — Dr, Megyesi Klára: Pajzsmirigybetegsé­gek (Medicina) — Dr. Bo- dánszky Hedvig—dr. Hor­váth Károly: A vékonybél betegségei gyermekkorban (Medicina) — Soltész Nagy Anna: Magad is megvarrha­tod (Móra). A Generál Ipari Szolgáltató Szövetkezet autójavító részlege felvételre keres gépírni tüdő Ogyfélfogadó-számlázót középfokú végzettséggel. ÉRDEKLŐDNI: a személyzeti vezetőnél. Békéscsaba, Bartók Béla út 46—50. Lengyelország 1985 őszén Q Esti beszélgetés a Jagelló egyetemen Krakkó, Jagelló egyetem. Európa egyik legrégebbi fel­sőoktatási intézményét az a III. (Nagy) Kázmér alapítot­ta 1364-ben, akinek Nagy Lajos, a későbbi lengyel- magyar király az unokaöcs- cse volt. Az intézmény á leg­nagyobb lengyel uralkodó di­nasztiáról, a Jagellókról kap­ta nevét. A Jagellók — akik hazai történelmünkkel ana­lógiát keresve jelentőségüket tekintve az Árpád-házi kirá­lyokhoz hasonlíthatók — len­gyel királyi és litván nagy- fejedelmi család tagjai, kö­zülük többen magyar és cseh királyok. A dinasztia 1386 és 1572 között uralkodott. Az egyetemen jelenleg négyezer oktató és technikai segéderő dolgozik. Több mint tízezer hallgató jár az in­tézménybe, közülük kétezren levelező tagozatra. A karo­kon — a magyar gyakorlat­tól eltérően — különböző tu­dományterületekre képeznek szakembereket. A nappali tagozaton a munkás és pa­raszt származásúak aránya 38 százalék, nem jobb, nem rosszabb, mint nálunk. Fel­vételi előtt hozzánk hasonló­an előkészítő tapfolyamot szerveznek nekik, de így is nehezen tudják tartani a je­lenlegi arányt. A válság az egyetemet is megrázta. Hallattak maguk­Rernaril Gawlina docens ról a Jagelló egyetemiek, kü­lönösen a szükségállapot be­vezetése előtti hónapokban. Diáksztrájkok, különböző if­júsági szervezetek létrehozá­sára tett kísérletek jelezték, hogy a Szolidaritás ide is ki­terjesztette tevékenységét. A szükségállapot bevezetése óta rend van. Folyik a konszoli­dáció, bár a történelmi ta­pasztalatok szerint itt vár­hatóan lassúbb lesz, mint az élet más területein. A LEMP egyetemi bizottsága áll a fo­lyamat élén, tagsága — mely a s^jikségállapot előttinél va­lamivel kisebb — a bizalom visszaszerzésén dolgozik. Megalakult az egyetemen a Szocialista Ifjúsági Szövet­ség, a párt ifjúsági szerveze­te, és működik már a dolgo­zók között az új szakszerve­zet. Az országos átlagnál ugyan alacsonyabb arányban, de el­mentek a diákok a szejm- választás napján szavazni, otthon, a szülőkkel többen, a kollégiumokban keveseb­ben. A tanárok döntő több­sége leadta voksát. Este hatra vártak bennün­ket az egyetemre. Pontosak voltunk. Bemard Gawlina, .az egyetem pedagógiai inté­zetének docense fogadott minket. Elnézést kért a ta­lálkozó későre tett időpont­jáért, de hát zsúfolt volt a nap: előadás, konzultáció a diákokkal és pártmunka. Gawlina — mint később ki­derült — az egyetemi párt­végrehajtóbizottság tagja, te­hát igazán közelről ismeri az ott uralkodó politikai viszo­nyokat és közhangulatot. Ki­mért, megfontolt ember. So­kat tűnődött egy-egy vála­szon, hogy a legpontosabb, a legreálisabb képet nyújtsa arról a környezetről, amely­ben él. Docensünk pedagóguskép­zéssel foglalkozik, mi. sem természetesebb, hogy elő­ször erről kérdeztük. Vála­szaiból kitűnt, hogy orszá­gaink hasonló gondokkal küszködnek. Elmondása sze­rint Lengyelországban jelen­leg 50 ezer pedagógus hiány­zik, aminek az az oka, hogy 1974-ben megszüntették az érettségi utáni 2 éves tanító­képzőket. Bár tavalyelőtt a növekvő pedagógushiány mi­att visszaállították ezeket, még sincs reális esély arra, hogy 1995-ig az oktatás igé-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents