Békés Megyei Népújság, 1985. november (40. évfolyam, 257-281. szám)
1985-11-14 / 267. szám
Itt van az ősz — mondja az őz Fotó: Fazekas László Vállalkozói praktikák Különös gyakorlatra derítettek fényt egy közérdekű bejelentés kapcsán a népi ellenőrök. A termelőszövetkezet alkalmazottja, akit egy budapesti üzembe helyeztek ki, szóvá tette, hogy ő csupán 4200 forint fizetést kap, ugyanakkor az őt foglalkoztató vállalat havonta 16 ezret fizet utána munkaadójának, a téesznek. Hogy lehetséges ez? — töprengtek a népi ellenőrök. S egyáltalán miért került a téesz embere a húsüzembe? Van arra mód, hogy egy termelőszövetkezet vállalatok részére, akár azok telephelyein is, bérmunkát végezzen, meghatározott területen. Kirendelés esetén a munkáltató a foglalkoztató vállalattól a kifizetett bérköltség lő százalékára tarthat igényt, Lényeges vonása az ezt szabályozó rendeletnek, hogy a foglalkoztató vállalatnak a hozzá kirendelt dogozók bérét a progresszív nyereségadó számításánál figyelembe kell venni. Ám az említett esetben nyei szerinti 200 ezer pedagógust kiképezzék; jó, ha a felét tudják adni. Sok képesítés nélküli pedagógus dolgozik az általános iskolákban, zömük az első-második osztályban. Sajnos — tette hozzá Gawlina docens — mert épp ott. lenne a legnagyobb szükség a képesített nevelőre, ahol a gyerekek a betűvetést tanulják. Célszerűbb lenne ezért a végzett pedagógusokat az alsóba irányítani, a képesítés nélkülieket pedig a felső tagozatba tenni, de hát a szakmai hiúság ennek a legtöbb helyen gátat szab. Csak Krakkóban 800 képesítés nélküli pedagógus dolgozik. Általában gyenge a pedagógusok fizetése, ami aztán — más tényezők mellett — végső soron odavezetett, hogy elnőiesedett a pálya. Bemard Gawlina a Jagelló Egyetem párttag oktatóinak azon többségéhez tartozik, akik a legnehezebb időben is vállalták a LEMP- hez tartozásukat. Ezekről az esztendőkről, a válság éveiről és a konszolidáció folyamatáról kérdeztük a továbbiakban. — Nehéz időszakot éltünk itt át, és sok tekintetben nehéz a helyzet még ma is. De már nem kell olyan félelemben élni, mint akkor, 1980—81-ben. Mint tudják, a Szolidaritás itt is kiépítette a maga szervezetét. Sokan beléptek, én kívül maradtam. Ennek mélyebb — biztos fura, hogy ezt mondom, de — történelmi okai voltak. Az 1956-os és 1968-as lengyelországi válságot ■— az előbbit diákként, az utóbbit már tanárként — emocionálisan éltem meg, és megvalnem ez történt. Ugyanis nem meghatározott gazdasági tevékenységre, hanem bizonyos számú munkaerő átengedésére vállalkoztak. Az ügyben érintett felek együttműködésüket ma is vállalkozói tevékenységnek tartják. A „vállalkozás” a következőkből áll: a toborzás útján fölvett, vagy már korábban foglalkoztatott dolgozókat, a szakcsoportok tagjait átadják a vállalatok illetékes vezetőinek, és a továbbiakban azok szervezik, irányítják munkájukat. A foglalkoztató vállalatok feladata a betanítás, az átképzés, a szociális ellátás, a munkavédelmi kiképzés. Ha nincs elegendő munka, akkor óradíjat számolnak el az embereknek. Hasonló módon foglalkoztattak dolgozókat borsodi, szabolcs-szatmári termelőszövetkezetek, mégpedig 1200—1360 forintos napidíjért. A vállalatok a kényszer- helyzetre hivatkoznak, arra. hogy a munkaerőhiány miatt képtelenek lennének teljelom, utólag ezért nagyon restellem magam. A mostanit érett emberként, racionálisan szemléltem. De gyakorlatiasabb okom is volt arra, hogy távol tartsam magam a Szolidaritástól. Megfigyeltem, hogy a leghangosabb elemei a leggyengébb oktatók és kutatók voltak. Ez az oka annak is, hogy a professzorok közül nagyon kevesen tartoztak közéjük. De taszítottak az olyan esetek is, hogy például a filozófiai karon az egyik vezetőjük csempész volt, jugoszláv, magyar meg svéd vámosok kapták el, s a végén úgy lejáratta magát, hogy már maguk a Szolidaritás vezetői akartak megszabadulni tőle. — Melyik volt a legnehezebb időszak ? — Közvetlenül a szükség- állapot előtti. Előfordult, hogy olyanok, akikkel magánemberként összej ártunk, benn az egyetemen nem tartották velem a kapcsolatot, mert féltek a hangadóktól. De az is megtörtént, hogy egy reggel arra ébredtünk, hogy a lakásunk ajtajára bennünket, kommunistákat pocskondiázó szöveget ragasztottak. Azt mondta a feleségem, hagyjuk ott, és igaza volt. mert azt láttam, hogy a velünk egy lépcsőházban élő tizenegy család (a szöveget egyébként az egyetemről tette oda valaki) sokkal nehezebben élte át a megaláztatásunkat, mint mi. Nagy segítséget jelentett nekem, hogy otthon nyugodt családi hátterem volt, mert a helyzet megítélésében azonos véleményen voltunk a feleségemmel. A másik körülmény, ami segített átélni a nehéz napokat, Stanislaw síteni tervüket, szállításaikat. Az egyik üzemben például 20 ezer tonna durvalemez elkészítése a tét. S ha ezt nem tudják legyártani, nagy exportőrök tervei kerülnek veszélybe. Ezek bizony nyomós érvek! Csakhogy a téeszek — ez bizonyosodott be a vizsgálatnál — nem létszámtartalékaikat használták föl, hanem máshonnan csábítottak el, csoportosítottak át embereket. Zavart okoz az is. hogy az átadott emberek rendszerint több pénzt kapnak, mint a vállalat saját dolgozói. A vállalatok elsősorban azért érdekeltek ebben az „üzletben”, mert a bérbe vett dolgozók után kifizetett pénzt anyag-, anyagjellegű költségként számolják el, s így a megtakarított bérköltséget bérfejlesztésre fordíthatják. Természetesen, az így elért bérmegtakarításnak is ára van, ugyanis ezt két-három- szoros költségtöbblettel érik el: ez tehát árfelhajtó hatású is lehet. Félő az is, hogy a munkaerő egy része így nem oda kerül, ahol a legnagyobb szükség volna rá, Cseh János Kaniának, a LEMP előző első titkárának az a kijelentése volt, hogy úgy fogják védeni a szocializmust, mint ahogy a haza függetlenségét. Ettől kezdve biztosak voltunk abban, hogy ha a helyzet kritikussá válik, a hadsereg megvédi a rendszert. — A szükségállapot bejelentése nagy megkönnyebbülést hozott. — Igen, de a munka nem lett kevesebb. Hozzá kellett kezdeni a lelkek megnyeréséhez. A fő feladat most az igazi bizalom megszerzése. És itt nem lehet kapkodni, erőszakoskodni, mert olyanok kellenek csak. akik teljes meggyőződéssel mellénk állnak. Fontos dolognak tartom, hogy egyetlen oktatót vagy hallgatót sem küldtek el az egyetemről. Emiatt vannak még itt ellenzékiek, akiknek egy része a klérussal tart kapcsolatot. De hiszek abban, hogy előbb- utóbb elszigetelődnek. A Szolidaritás eposza 1981-ben véget ért. Mi meg napról napra többen vagyunk. Ezért nincs szükségünk arra, hogy néhány „Walesa” ellen offenzívát indítsunk. Bernard Gawlina docens az órájára tekintett. Este kilenc volt. Zárják a kaput, menni kell, ne haragudjanak — mondta. Aztán még hozzátette, hogy a portás miatt, mert elmegy az utolsó busz, amely a város másik végébe viszi haza. Együtt léptünk ki a csípős októberi estébe. A második saroknál váltunk el, meleg szavakkal és kézszorítással. Arpási Zoltán (Következik: Kitüntetés katonáktól) 1985. november 14., csütörtök Csökkent a nyúltenyésztési kedv Hazánkban a hatvanas évek elején indult jelentősebb fejlődésnek a házinyúl- tenyésztés. A kezdeti próbálkozások után, néhány év alatt a fogyasztási szövetkezetek keretében mintegy 700 szakcsoport alakult az országban. Az ágazat három esztendeje, 1982-ben ért a csúcsra, ekkor exportbevétele megközelítette az 50 millió dollárt. Azóta fokozatos visszaesés tanúi lehettünk. Bár Nyugat-Európában — elsősorban Olaszországban — változatlan a kereslet a magyar húsnyúl iránt, a kistermelők elsősorban anyagi gondokra hivatkozva egyre több helyen számolják fel az állományt. EMELKEDTEK A KÖLTSÉGEK Az orosházi Orovecz Ferenc 22 .esztendeje foglalkozik nyúltenyésztéssel. Már évek óta törzstenyésztő. Jelenleg is 50 anyát gondoz otthon. — Sajnos, a múlt év óta jelentősen megnőttek a költségek. Emelkedett a takarmányok, valamint az energia ára. A melléktermékek és hulladékok felhasználása is egyre több gondot okoz. — Megéri-e evvel együtt a házinyúllal foglalkozni? — Jómagam fajtatisztán tenyésztem az új-zélandi, a magyar óriás, a bécsi kék, valamint a csincsilla fajtákat. Nálunk az áfész szakcsoportja 3 hektár földet bérel a tsz-ektől, segítve ezzel a kistermelőket. Emellett évente a tanácstól is kapunk 20—30 üres portát, házhelyet, ahova lucernát lehet telepíteni. Nekem a törzstenyésztésből származó bevétel adja a jövedelmet. Most a magasabb téli ár bevezetésével kedvezőbbé válik az értékesítés. Hízó Károlyné, a Gyula és Vidéke Áfész felvásárlási szakmai vezetője a következőket mondja a működési területükön kialakult helyzetről. — Nálunk is visszaesés tapasztalható. Gyulán a közelmúltban 8—10 jelentősebb kistermelő számolta fel az állományt. Márpedig aki egyszer abbahagyta, az biztos Megállt az idő!? Idő: XX. század, pontosabban az 1950. esztendő. Hely: Magyarország, részletesebben Békés megye, szarvasi járás. De menjünk közelebb. — Kondoros, vasútállomás váróterme .. . Hatalmas betűkkel így kiált egy hirdetmény a falon: BETEKINTÉS A DÍJSZABÁSBA. Tekintsünk be: „A magyar szent korona országa területén érvényes díjtételek ...” De csodálkozásunk még korántsem ért véget. Szemben, a másik oldalon egy képes faliújság: Sanghai felszabadításáért induló kínai hadsereg rohamozó katonáinak képsorozata. Ebből bárki megtudhatja, hogy Sanghajt a kínai néphadsereg fel fogja szabadítani?! A harmadik oldalon öles betűk hirdetik: SZAVAZZ A NÉPFRONTRA! Kondorosi vasútállomás dolgozói! Szerény véleményem szerint Ti alaposan elaludtatok ... Már leszavaztunk a népfrontra. Méghozzá győzelmesen, egységesen. Néhány százalék híján 100 százalékban. Ti bizonyára a hiányzó néhány százalékot alkottátok. A kínai néphadsereg nemhogy felszabadította Sanghait, hanem egész Kínát... Az úgynevezett „magyar szent korona” nem annyira szent már, mert sok millió magyar vére tapad hozzá, azonkívül az egész annyit ér. amennyit a súlya nyom . . . (Viharsarok Népe, 1950. november 12.) nem kezdi újra. Ebben az évben 33 ezer nyúl átvételét irányoztuk elő. Az eddigi teljesítések alapján mintegy 30 ezer átvételére számítunk. A felvásárolt mennyiség 60 százaléka exportra kerül. A Vaskúti Bácska Tsz-szel állunk szerződéses kapcsolatban. Szeretnénk a termelés fellendítésére a közeljövőben tenyésznyulakat kihelyezni a kistermelőkhöz. Elsősorban Eleken, Kétegy- házán és Geszten kívánunk előrelépni a nyúltenyésztés- ben. VÉGET ÉRT A NYÜLHÁBORŰ? A nyolcvanas évekig a baromfifeldolgozó vállalatok foglalkoztak a nyúl átvételével. Aztán sorra jelentek meg a nagyüzemi felvásárlók: Bikali A. G., Környei Mezőgazdasági Kombinát, Dunavarsányi Petőfi Tsz. Békésben kezdetben a dunavarsányi szövetkezet szervezte az átvételt. Alexy Pál, az Orosháza és Vidéke Áfész felvásárlási főelőadója így értékel; — Szövetkezetünknek 1982- ben a szállítási • problémák miatt megromlott a kapcsolata a dunavarsányiakkal. Ezért 1983-tól a feldolgozóval üzemelő Vaskúti Bácska Tsz-szel alakítottunk ki szerződéses viszonyt. Támogattuk ketreccel, tenyésznyúllal a termelőket. Előfordult néhányszor, hogy a dunavarsá- nyiak ráígértek a vaskútiak áraira, s a magasabb összegért szakcsoportunk tagjai inkább nekik adták el a nyulat. Az áfésznek mindez jelentős kiesést okozott, mivel a mi eszközeink voltak a kistenyésztőknél. Ügy tűnik, mára lecsillapodtak a kedélyek. A Vaskúti Bácska Tsz korrekt partnernek bizonyult és így ö nyerte meg a versenyt. — Hogyan alakul az idei tervteljesítés? — Nem sok biztatót mondhatok. Míg tavaly 102 tonna nyulat értékesítettünk, az idén az első háromnegyed évben csak 65 tonnát. Azt már látjuk, hogy nem sikerül teljesíteni az előirányzatot. Ügy véljük: akkor járnának jobban a termelők, ha a garantált áron felül — az értékesítéstől és a minőségtől függően — kiegészítést is kapnának. (Export- vagy minőségi felár stb.) BIZTATÓ KILÁTÁSOK Békés megyében nincs nagy hagyománya a nyúlte- nyésztésnek. Területünkön a sertés háttérbe szorította a kisállatokat. Fekete Béláné, a Mészöv osztályvezetője kimutatásokat tesz az asztalra. — Két éve, 1983-ban 660 tonna nyulat vásároltak fel az áfészek. Tavaly ez a szám már csak 578 tonna volt. Az idén az első háromnegyed évben 385 tonnánál tartunk. Megyénkben az országosnál kisebb mértékű, mintegy 10 százalékos visszaesés tapasztalható. A csökkenés okai között szerepel a tápárak emelkedése, a cégek között kialakult árháború. Míg korábban a legjelentősebb vírusos nyúlbetegség, a My- xomatózis elleni oltás költségeit a forgalmazó magára vállalta, napjainkban csak a tenyészállatok vakcinázását fizetik ki. Szerencsére az idén nagyobb járvány nem volt a megyében. — Milyen intézkedések várhatók jövőre az ágazat pozíciójának javítására? — Fogyasztási szövetkezeteink a Vaskúti Bácska Tszszel jó együttműködést alakítottak ki. A vaskútiak a közelmúltban szaktanácsadót állítottak be a megyében, aki sorra járja az áfészeket és a kistermelőket. Hamarosan tényésznyúl-kihelyezési akciót indítanak. Mindenképpen kedvező, hogy a Bácska Tsz-ben extenzív körülmények között tartják a tenyészállományt. * * * Békés megye nem jelentős nyúltenyésztő körzet. Ennek ellenére a kistenyésztők köréből érkező jelzéseket, amelyek a csökkenéshez vezettek, mielőbb meg kellene vizsgálni. A magyar húsnyúl iránt külföldön továbbra is nagy a kereslet. Népgazdaságunk jelenlegi helyzetében nem mondhatunk le a nyálért kapott valutáról. Verasztó Lajos Pályázati felhívás Piac, verseny és kockázat Piac, verseny és kockázat címmel rendez konferenciát a Szervezési és Vezetési Tudományos Társaság Fiatalok Bizottsága 1986. július 10-től 12-ig Nyíregyházán. A tanácskozás tervezett szekciói a következők: a piaci viszonyok tökéletesítésének népgazdasági szintű elméletei és módszerei; a piaci viszonyokhoz való alkalmazkodás szervezeti megoldásai; a szorított piaci viszonyok közötti korszerű vezetői, emberi viselkedés kérdései a tudományban és a gyakorlatban; a különböző marketingelemek felhasználása a sikeres piaci érvényesülés szolgálatában. Aki a részt venni szándékozók közül a felsorolt témákban előadást kíván tartani, az november 30-ig küldheti be jelentkezését az SZVT Fiatalok Bizottsága címére, Budapestre, a VI. kerület, Anker köz 1-be. n Domus Lakberendezési áruház Vállalat OOMUS új lakberendezési boltja Dévaványán NYITÁS: NOVEMBER 25-ÉN. VÁSÁROLHATÓK: szekrénysorok, kárpitozott garnitúrák, konyhabútorok, étkezők, kiegészítő kisbútorok, szőnyegek, függönyök, csillárok.
