Békés Megyei Népújság, 1985. november (40. évfolyam, 257-281. szám)
1985-11-30 / 281. szám
1985. november 30., szombat o Kétsoprony Hasznosításra vár a tsz étterme A bevásárlóközpont Az ellátásról a Békéscsaba és Vidéke Afész gondoskodik Község - önerőből Akár kerekasztal-beszélgetésnek is tekinthetnénk, hiszen heten üljük körül az asztalt: Seres Dániel, aki 1956 és 1979 között volt Kétsoprony tanácselnöke, ma nyugdíjas, aztán Petrovszki Mihály, aki a legutóbbi választásig látta el a tanácselnöki tisztet, de már „társadalmi munkában” a helyi tsz elnöki teendői mellett. Itt van utódja, dr. Kossuth László állattorvos is, Viczián Pálné tanács- titkárral, Angyalos Lajos községi párttitkárral, meg Ku- kely János iskolaigazgatóval zárul a kör. Beszédtémánk: Kétsoprony, a ma ezerhatszáz lakost számláló község, amely a Békéscsabáról, Békésről, Kondorosról meg Kamutról „irányított" sopronyi tanyákból alakult 1952-ben. — Talán, ha jól emlékszem. ötszáznegyven-valamennyi volt az utolsó tanyaszám. Itt benn a faluközpontban jóformán semmi nem volt a templomon, egy szatócsbolton, az öreg iskolán, meg két házon kívül — emlékezik vissza Seres Dániel, így folytatva : — Az emberek nem is nagyon hitték, hogy itt egyáltalán falu lehet. Nem mozdultak, vártak. Akkor jött ötvenhat, még nagyobb lett a zavar. Utána engem választottak tanácselnöknek, elhatároztuk, hogy mostmár felépítjük a községünket. Azt láttuk, hogy a szétszórt tanyák akadályozzák a nagy- üzemileg művelhető táblák kialakítást, de hát lesöpörni se lehetett a tanyákat a föld színéről. Hiányzott ott egyébként minden. Kétsopronyban '59- ben láttunk először villanyt, amikor az akkori egyik tée- szünk, a Hunyadi bevezette. Mi azután nekiláttunk a tanyák villamosításának is. mert ’57—58-ban megindultak ugyan, főleg a fiatalok, a faluközpont felé, de hatvanig csak húsz ház épült, úgyhogy mi akként voltunk vele, hogy a tanyavilág itt nemigen fog teljesen megszűnni, ezért vittük a villanyt a sűrűsoros tanyákhoz. No akkoriban ezért egyáltalán nem dicsértek meg bennünket. Erzsiké a megmondhatója, milyen nehezen indult minden. Erzsiké, Vicziánné möso- lyogva idézi: ötvennyolcban esküdtünk a férjemmel, akkor még FA-Karusz vitte a násznépet, ahogy akkor tréfásan neveztük a teherautóból kialakított személyszállító járművet. Buszjáratot csak később kaptunk, amikor megépítettük ehhez a buszfordulót, meg a pihenő szobát. Egyébként hozzáteszem az előbbiekhez, hogy villanyunk is úgy lett, hogy a 19 kilométeres vezeték tulajdonképpen üzemi vezetékként épült a szövetkezet részére. A beköltözés egyébként jobban a hatvanas évek végén, a hetvenes évek elején kapott nagyobb lendületet, amikorra az új kéttan- termes iskola után elkészült a törpevízművünk is. — Na, az a kéttantermes iskola az egyetlen egyébként, ami nem községi pénzből épült — jegyzi most meg az iskolaigazgató, amire Petrovszki Mihály a Rákóczi Tsz elnöke a következőket mondja: — Ogy is fogalmazhatnánk, hogy ez a község szinte önerőből épült fel. A „csatát" a törpevízművel nyertük meg. Ez volt az első olyan nagy akció, amely az ittlakók ap- raját-nagyját megmozgatta: fejenként 33 méter árkot ástunk akkor a vízvezetéknek. E nagy próba után már szinte természetes volt mindenkinek, hogy járdánk is csak így lesz. Ma már, a legújabb utcát kivéve, mindenütt rendes járda van, ösz- szesen 13 kilométer hosszú. — Ennek az a története — veszi vissza a szót Seres Dániel, hogy megjelent a községházán Viczián Gyurka azzal az ötlettel, hogy ha a tanács adja az anyagot, ők, a lakosok megcsinálják a járdát maguknak társadalmi munkában. — A művelődési ház is úgy épült hatvanban, hogy a tsz- ek adták a fuvart, a sopro- nyiak a társadalmi munkát, a Szlovák Szövetség meg a berendezést — veti közbe Angyalos Lajos párttitkár, hozzátéve, hogy a bolthálózatot is lakossági célrészjegyjegyzésével alakította ki Kétsopronyban az Afész. — Na és az iskola, hogy lett nyolctantermes? — kérdezi erre az iskolaigazgató társaitól, mire ők egymást erősítve sorolják: ’59-ben kaptuk a két új tantermet, ahhoz maguk ragasztották hozzá hetvennégyben a másik kettőt, majd most legutóbb az újabb négyet, így van 8 tantermes iskolájuk '83 óta. — De a testnevelési foglalkozásokat a művelődési házban tartjuk — így szól az igazgató kiegészítése. — Baj van a művelődési házzal most — árulja el Viczián Pálné. — Eddig a tsz vállalta a fenntartását, de most szeretné átadni nekünk. — Kénytelenek vagyunk — ismeri el a tsz-elnök. — Nem bírjuk. Volt három aszályos évünk, ez bennünket, vetőmagtermesztőket különösen sújtott. Amióta 1967- től a Hunyadi, meg a Dózsa Rákóczi néven együtt gazdálkodik, ilyen nehéz éveket egymásutánban nem is láttunk. Ráadásul belefogtunk egy nagyberuházásba, 18 millióért gépműhelyet építünk. Szóval sok ez, persze nem jelenti azt, hogy nem támogatjuk tovább a művelődési házat ezután már. — Baj is lenne, mert nemcsak, hogy a 180 tanulónk (valamikor 300 volt) jár oda testnevelésre, de van nekünk hímzőszakkörünk, aztán népitánc-csoportunk. Most tervezzük a Röpülj páva kör megalapítását. Tudni kell, hogy Kétsoprony szlovák település, a tanítás is két nyelven folyik, már az óvodában is tanulnak a gyerekek szlovákul. Jelen pillanatban is van tanulónk a pozsonyi egyetemen. Kialakult a nevelőtestületünk is, 7 pedagógusnak épített házat a faluban. A baj csak az, hogy 6 tanítónk, tanárunk készül nyugdíjba. S nehéz az utánpótlás, de addig a megyei tanács segítségével most két szolgálati lakást is építünk — sóhajt az igazgató, s a hirtelen támadt kis szünetben szóhoz jut az új tanácselnök is. — Sajnos, aki tanul, nemigen tud itt megmaradni. A tsz-ben dolgoznak vagy ötszázan, de ott már minden hely betelt, ahová tanult ember kell. A tsz foglalkoztatja a szakmunkásokat is, akik a lakossági szolgáltatásokat is ellátják egyben a községben, azután nincs tovább, így van az, hogy ez a falu 2400 lakossal indult, ma jó, ha vagyunk 1600-an. 300 család itt él benn. a többi, a lakosság egyharmada a tanyán, de a falu népe állandóan fogy. — Érdekes a dolog ezzel a tanyával is — szól elgondolkodva a párttitkár. — Az első időkben a tanyákról jöttek csapatostul a fiatalok befelé, építkeztek. A második hullámban, a belterületi második nemzedékből sokan átmenetileg kimentek tanyára, pénzt gyűjteni házépítésre, sertéstartásból. Mert Kétsoprony ma is meghizlal 7 ezer sertést évente. — Tőkehúsból nem kaptunk központi keretből egy grammot sem — toldja közbe, a falu saját vágóhídját és önerőből létesített húsboltját is megemlítve az állatorvos úgy, hogy Angyalos Lajos azért kizökkenés nélkül folytathassa: — No ez a két hullám elment, jött a harmadik. a. tanyáinkra máshonnan betelepülők, akik közül őszintén szólva nem mindenkinek örülünk. — Bizony — mondja Viczián Pálné —, nekünk eddig „munkanélküli” volt a gyámügyesünk. Csak mostanában szaporodott meg a dolga, hogy egy-két messziről jött gyorsan meggazdagodni próbáló is tanyát, vett nálunk. — Én azt mondom. volt haszna is a „nyitásnak”: 530 zártkertet osztottunk ki, az óvoda jóformán ebből épült. Aztán az előbbinél sokkal nagyobb gondnak tartom, hogy amellett a 120 kétsop- ronyi mellett, akik naponta eljárnak innen munkába, iskolába, vannak még vagy 50-en, akik dolgoznának, de nincs hol — jelenti ki erre dr. Kossuth László, mire Petrovszki Mihály veszi föl a „kesztyűt”: — A gyulai kötőiparral köthettünk volna szerződést. Itt van a ’78-ban megépített éttermünk, amely ma kihasználatlanság miatt lezárva áll, abban berendezhettük volna az üzemet, de a két műszakot nem vállalták az asszonyok, most a konzervgyárba szállítjuk őket naponta. — Van gond, van gond, persze van gond. Például a crossbar. Megépítettük az alállomásnak a helyiségét, s csak utólag tudtuk meg, hogy ettől a 24 várakozó még nem kap telefont — magyarázza Seres Dániel töprengő arckifejezéssel. Hirtelen szünet támadt. Kihasználom. — És a gyönyörű nyárfasort, Kétsoprony igazi ékességét nem sajnálják? Egymás szavába vágnak szinte. — Sajnáljuk, de elöregedett már. Az egyik úgy tört ketté, hogy majd agyonütött egy trabantost. De így tényleg nagyon kopasz a falu. Szeretnénk a bekötő út mentén egy új fasort. Több zöldterület is kellene a faluba. Mert a kényelmünk már megvan. Tavaly lakossági hozzájárulással meg közmunkával a gázt is bevezettük. Hátra van még a vízminőség javítása, a temető korszerűsítése, új tejbegyűjtő, állatátvevő, mázsaház építése, öregek klubja. De összefogva majd csak megoldjuk ezeket is. Sok sikert kívánunk! Kőváry E. Péter Kislexikon Kétsoprony alapfokú település. 1952-ben alakult. Békéscsaba, Kamut, Kondoros lakott helyeiből. Tanácstagok száma: 15 fő A község területe: 5124 ha Lakónépesség száma: * 1984-ben: 1597 élve születés 18 házasságkötés 13 halálozás 21 ideköltözés 52 elköltözés 69 tényleges fogyás 20 belterületi lakás 265 tanya 293 1960—1969 között 104 lakás épült 1970—1979 között 115 lakás épült 1980 óta évente átlagosan 8 lakás épült Háztartási villamosenergia-fogyasztók száma: 505 Vízláhózatba bekapcsolt lakások száma: 227 Vízvezeték-hálózat hossza, km: 4,2 Vezetékes gázhálózatba bekapcsolt lakások száma: 161 Vezetékes gázhálózat hossza, km: Napközi otthonos óvodai férőhely 6,9 75 Általános iskolai tanuló 193 Napközis tanuló 51 Aktív kereső 767 fő ebből tsz-tag: 459 fő Inaktív 278 fő Eltartott 552 fő A Rákóczi Tsz irodaháza------------;■----| % f 1-ISL A települést az idén kapcsolták be az országos távhívó hálózatba Az új napközis óvoda A tsz korszerű terménytárolója Fotó: Fazekas László
