Békés Megyei Népújság, 1985. november (40. évfolyam, 257-281. szám)
1985-11-30 / 281. szám
1985. november 30., szombat Molnár Mihályné alig várta a könyvtár megnyitását... Fotó: Szőke Margit Kondorosi könyvtár ki van festve... Beszélgetés egy megnyitóünnepség előtt Kondoros történetében nevezetes dátum marad november 27-e. Ekkor rendezték meg a felújított nagyközségi könyvtár megnyitó- ünnepségét, melyen Soron László, a Művelődési Minisztérium könyvtári osztályának főelőadója mondott beszédet. Mokran Mátyás tanácselnököt a megnyitó ünnepség előtt kerestük fe] irodájában, s arról kérdeztük, kik bábáskodtak az újjávarázsolt kondorosi könyvtár létrejöttében? — A könyvtár belső átalakítása és felújítása ösz- szesen 1 millió 300 ezer forintba került. A tanács ebből mintegy 600 ezer forinSutyinszki Jánost, a békéscsabai szlovák tanítási nyelvű általános iskola és gimnázium magyar—oroszének—zene szakos tanárát sokan ismerik a megyeszékhelyen. Elsősorban mint az Általános munkásdalkör karnagyát vagy mint a Békéscsabai szimfonikus zenekar tagját, de amatőr rádiósként is. Azt azonban kevesen tudják róla: tankönyveket ír. Én is véletlenül tudtam meg nemrég, ezért kerestem fel otthonában egyhónapos alkotószabadságának. egyik napján. Otthoni, kényelmes ruhában fogad, betessékel az egyik szobába, mely most a dolgozószoba szerepét tölti be. Az asztalon könyvek, dossziék, gépelt papírok, ceruzák, radírok hevernek. De minden könyv, segédeszköz nem fér el a kis dohányzó- asztalon, alatta és körülötte is — főleg szlovák nyelvű — könyvek sokasága, az egyik kinyitva, a másik megjelölve, behajtva egy-egy résznél. Azt mondhatná bárki, óriási a rendetlenség, de ha valaki szépen elrendezné a köteteket, a különböző papírokat, azt hiszem, Sutyinszki Jánosnak főne a feje, s kellene legalább egy nap, mire mindent megtalálna. Mert ebben a „rendetlenségben” mégis egyfajta rend van, olyan, amelyben csak ő tud eligazodni. — Hát — tárja szét a kezét, s körbemutat —, így dolgozom ... — Hogyan is kezdődött ez a fajta munka? — kérdezem. — Először 1969-ben kértek fel lektorálásra, a szlovák gimnázium számára készült énekgyűjteménynek voltam szakmai bírálója. Az tot vállalt, a többit társadalmi összefogással sikerült biztosítani. Felsorolni is alig győzi azokat az intézményeket, üzemeket, amelyek segítségükre siettek az átalakításban. Az Országos Közművelődési Tanács a zenei részleg teljes felújításához nyújtott anyagi támogatást, a Békés Megyei Tanács ugyancsak jelentős összeggel segítette őket. A Békés Megyei Könyvtár sem maradhat ki a sorból, hiszen a berendezés jó részét ők adták, s szakmai tanácsokkal sem fukarkodtak, csak úgy, mint a szarvasi könyvtár munkatársai. De nem feledkezhetünk meg az Egyesült 1978-as új „Tanterv és utasítás” előírta, hogy a magyar tankönyvekkel egyenértékű módon, anyanyelven kell a szlovák tanítási nyelvű iskolák tanulói számára kidolgozni az összes zenei ismeretet. Olyan zenei anyagon keresztül, mely az itteni szlováksághoz közel áll, ami sajátjuk. Ez volt szerintem Kodály módszerének első helyes értelmezése, hiszen minden népet saját népzenéjén keresztül kell az egyetemes zene irodalmába elvezetni. — Az alsó tagozatos könyvek készültek el korábban... — Igen, ezeket is közelebbről ismerem, hiszen mindegyiknek bírálója voltam. Kitűnő könyvek ezek, dr. Zalotai Józsefné munkái. Ö helyzeti előnyben volt, korábban Szlovákiában élt, s közelebbről ismerte az ottani népzenét. — Neked nem volt ilyen előnyöd, mégis milyen alapokkal rendelkeztél, amikor elvállaltad az ötödikes tankönyv megírását? — A szlovák népzenével akkor kezdtem behatóbban megismerkedni, amikor Békéscsabára jöttem, bár otthon, Pitvaroson is kaptam bizonyos alapokat. Később, nyugodtan állíthatom, sikerült egyre mélyebben megismernem a szlovák népzene sajátosságait. Sokfajta képzésen, kurzuson vettem részt azóta, s időközben jó, baráti kapcsolatokat is kiépítettem szlovák zeneszerzőkkel, zenetudósokkal, tankönyvírókkal, karnagyokkal. Az évek során pedig meglehetősen nagy gyűjteményre is szert tettem e tárgykörben. — Mikor kaptad az első megbízást? — 1982-ben, az ötödikes tankönyvre. Ez tavaly megjelent, s bizony egy kicsit meglepett, hogy mennyire kedvező volt a fogadtatása. Termelőszövetkezetről, a takarmánykeverő közös vállalatról, a költségvetési üzemről és a kondorosi Áfészről, hiszen ők Is segítettek, amennyit csak tudtak. Qmi szép, az szép Később, mikor az egyesített közművelődési intézmények vezetőjével, Kalham- mer Mátyásnéval beszélgetünk, ismét arról győződhetünk meg, a falu egy emberként mozdult meg a könyvtárért. Otthon, munka közben ... Következett a hatodikos könyv, már ez is a gyerekek kezében van. Ezután már egyszerre kaptam a megbízást a hetedikes és a nyolcadikos könyv megírására. Az előző már nyomdában van, az utóbbit pedig most írom. — Mi a legfőbb törekvésed ezekben a könyvekben? — Az, hogy minél több hazai, magyarországi szlovák népdal kerüljön a tanulók elé. S mivel úgy látom, a gyerekek egyre távolodnak anyanyelvűktől, hagyományaiktól, e könyvek segítséget adhatnak abban, hogy erősödjön bennük a nemzetiségi tudat, hogy mélyebben ismerjék meg saját kultúrájukat is. — Sorban, mondhatni gyorsan készültek el a könyvek ... — A kívülálló számára talán így tűnhet. Egyébként azonban többhónapos intenzív munkával „jön össze” egy-egy könyv, s mindezt tanítás és más egyéb elfoglaltságom mellett csináltam. Az is igaz, hogy a két utóbbi könyv befejezésére egy-egy — Szívét, lelkét adta mindenki. Volt, aki két cserép virágot tudott csak felajánlani, hát azt hozott. Nem véletlen, hogy határidőre elkészült a könyvtár. S milyen könyvtár! Valóban szép. Beszélgetésünk idején még az előcsarnokban várakoznak a megnyitóra érkezettek. Az ünnepi szavak után kapnak bebocsátást, hogy a meglepetés erejével hasson rájuk a szépen berendezett, tágas olvasóterem, a felnőtt- s a gyerekrészleg (eddig közös volt), s a bőséges könyvvá- laszték: korábban helyszűke miatt a kötetek jó része a raktárban sorvadozott. A Gazdasági Műszaki Ellátó Szolgálat — a kivitelező — is kitett magáért. Elégedetten nézhetünk végig a termeken. Hát még a könyvtár dolgozói hogy örülhetnek ! A 220 négyzetméter helyett most 390-en kölcsönözhetik a mintegy 25 ezer kötetet. Feldolgozóhelyiségük is van már, s a mintegy 600 hanglemezt felnőttek, s gyerekek egyaránt hallgathatják, mert mindkét részlegben van zenehallgatási lehetőség... Türelmes és hűséges olvasék — Egy évig és egy hónapig nem voltunk nyitva — teszi még hozzá Kalhammer- né —, nem csoda hát, ha nagyon várták már a kon- dorosiak ezt a napot. Délelőtt betért hozzánk egy bácsi, hogy az új világatlaszt holnapra készítsük elő, mert ő már nyitáskor itt lesz, s ez érdekli legjobban .. . Odakint az előcsarnokban nagy a mozgolódás. Néhány perc múlva 3 óra, kezdődik hónap alkotói szabadságot kaptam. — Kifizetődő-e a tankönyvírás? — Erre én is kíváncsi voltam, így azután, egy üresórámban kiszámítottam, hogy például az ötödikes könyv esetében kilenc forint nyolcvan fillérért dolgoztam óránként.. . De nem is ez a lényeg, szívesen csinálom, s örülök, hogy mások és saját magam munkáját is könnyíthetem. — Ezek szerint jól használhatóak a tankönyveid ... — Az eddigi visszajelzések erre utalnak, nemcsak a könyvek tartalmát dicsérik, hanem felépítését, praktikusságát is. Érdekes az, hogy olyan iskolákban is keresik ezeket, ahol fakultative tanítják a szlovákot. Az ottani tanárok szerint megköny- nyítik az anyanyelvi oktatást. Még sok mindenről beszélgettünk. Például arról, hogy mennyire nehéz betörnie egy a megnyitó. . . Molnár Mi- hálynéval, a takarmánykeverő közös vállalat ellenőrével azért időnk van még néhány szót váltani. — A közgazdasági egyetem levelező hallgatója vagyok. Képzelheti, milyen gondot jelentett eddig a kötelező irodalom és a szakcikkek beszerzése! S mondja, mennyit utazott Békéscsabára, mennyi időt töltött ott — hisz e könyvek jó részét ki sem kölcsönözhette —, s hogy a szombatjai sokszor rámentek erre. — Azért itt is segítettek, amit lehetett, megszerezték nekem könyvtárközi kölcsönzés útján. De most már ennek vége, ma haza sem megyek könyv nélkül. Kunstár Pali bácsi is örömmel várakozik, együtt a többiekkel. Nyugdíjba vonulása óta több ideje van az olvasásra, ezért is jött el most a megnyitóra. — A történelmi, Hunyadiak korabeli könyveket szeretem a legjobban. Amíg a könyvtár zárva volt, a magam, s a gyerekeim családi könyvtárát vehettem csak igénybe. Pali bácsi kertészkedni is szeret, így hát — kellemeset a hasznossal —, szak- irodalmat is haza szokott vinni, itt akad bőven az is ... Meg kell szakítanunk a beszélgetést, kezdődik a megnyitó. Aztán kinyílnak az ajtók, s az ünnepség résztvevői birtokukba vehetik az újjávarázsolt könyvtárat. Most még az épületét nézik, az ízléses berendezést ... Lépni alig tudnak a tömegtől, most nincs alkalom elmélyült olvasgatásra Majd holnap, ha a kondorosi könyvtár visszatér a megszokott hétköznapokhoz ... tankönyvírók közé, s arról is, a nyolcadikos könyv megírását követően sem marad „munka nélkül”, az Országos Pedagógiai Intézet kérésére a tankönyvekhez csatlakozó tanári kézikönyveket kell elkészítenie. Mielőtt elbúcsúztam volna tőle, bemutatott egy ötletes, saját maga készítette szerkezetet, amit „kottasorhúzó szerkentyűnek" nevezett el. S valóban, rendkívül praktikus, gyorsan, egyenletesen lehet segítségével a kottákat megrajzolni. Vigyáz is rá, hiszen még nagyon gyakran szüksége lesz erre... Egyetlen dolog maradt ki, a beszélgetés során egészen mellékesen említett valamit. Most ezt leírom, mert azt hiszem, Sutyinszki Jánoson kívül eddig nem tudta senki: néhány hete miniszteri dicséretben részesült a hatodikos énekkönyvéért. Pénzes Ferenc MOZI a tűz háborúja Fel kellene frissíteni, újra megerősíteni a filmművészet és a közönség jó viszonyát. Túljutni a lehetetlen állapoton, amikor főként rémtörténetekre vagy „jó kis marhaságokra” telik meg a mozi, s a közönség messze elkerüli a művészi igénnyel készült darabokat. Tisztelet a ritka kivételeknek. Pedig éppen a film igényelné leginkább, hogy a jelen kor embere befogadja. Valójában még fel sem mérhető, mennyire időtálló egy-egy film, de úgy tűnik, hogy az igazán kiemelkedő csúcsok kivételével még az értékes többség is hamar elavul. Ha nem számítjuk a tárolás, a konzerválás technikai nehézségeit, akkor se valószínű, hogy mint a könyvtárak kincsei, a mozgóképek is évszázadok múltán csorbítatlan hatni tudjanak. Amilyen hamar ellobbanó a film, olyan frissen, érzékletesen, mérhető módon képes eljutni a közönséghez. Vétek tehát kihasználatlanul , hagyni a lehetőséget, s a mozit átengedni a silányságnak. Mert vannak hitet megerősítő, jó találkozások manapság is. A tűz háborúja cimű kanadai film értékes és népszerű mozidarab, bemutatása pedig jó alkalom, hogy megfigyeljük általa a siker természetrajzát. Címével is tömegeket vonz Jean-Jacques Annaud filmje, hiszen ha azt írnák, hogy elődeink nyomorúságos viszontagságairól lesz szó, nem lenne olyan izgató, mint a kalandokat sejtető „tűz háborúja”. És ha sikerült becsalogatni a nézőt, kapjon épkézláb történetet. Találkozzék olyan hősökkel, akikkel azonosulni tud. Talán itt kereshető a kanadai filmesek sikerének legfőbb titka, hiszen 80 ezer évvel ezelőtt játszódik a történet, amelynek szereplői a mai ember szemével eleinte ijesz- tőek, viszolyogtatóak is, csak a „közösen megélt" kalandok után fogadjuk őket szívünkbe. Amíg a történet pereg, el is gondolkodhatunk, ki-ki saját ízlése és fantáziája szerint, hogy tulajdonképpen hány hét a világ, és miféle küzdelmeket ért meg az ember, amíg eljutott a civilizáció mai állapotához. Az élet szeretetére. megbecsülésére is figyelmeztet az előadás és ennél többet várha- tunk-e a művészettől? Mint az igazán jó alkotások, A tűz háborúja is felfedezéseket ígér. Számomra a cselekmény annyira igaz volt, hogy elhittem közben olyan dolgokat is, amelyekben — tudatlanságom miatt — talán kételkednék. Lehet, hogy 80 ezer évvel ezelőtt bejárható távolságokon belül nem éltek ennyire különböző kultúrájú embercsoportok, ám a vetítés idején ez is hihető volt. Talán az őselefánt se volt olyan könnyen megszelídíthető, mint ahogy a vásznon láthatjuk, de ha lélekben azonosulunk primitív ősünkkel, bizony elhisszük, hogy elfogadja markunkból a fűcsomót a félelmetes állat. Évek, évtizedek óta nyomasztó földünkön az élet megszűnésének lehetősége. Különös izgalma van tehát a kezdetek ábrázolásának. Jó lenne — mielőbb! — egy biztonságos, megnyugodott világban újra megnézni majd A tűz háborúját. Úgy figyelni a szereplők keserveit, hogy ne legyenek bennünk is a rettegések felhangjai. (Andódy) Nagy Ágnes Tankönyvíró pedagógus Vendégségben Sutyinszki Jánosnál Fotó: Szőke Margit vidéki tanárnak a budapesti
