Békés Megyei Népújság, 1985. november (40. évfolyam, 257-281. szám)
1985-11-18 / 270. szám
1985. november 18., hétfő o „Aranyban!” a vándordíj (Folytatás az 1. oldalról) A megoldás csak részben lehet az, hogy a húsipari vállalatok zöme helyben létesít tanműhelyt. További erőfeszítésekre van szükség. Fontos a szakma népszerűsítése, s annak bemutatása is, hogy a húsiparban magas szakmai és elméleti tudást követelnek meg. Vajon alkalmas-e erre az idén először meghirdetett komplex szakmunkásverseny? Leginkább maguk a versenyzők hivatottak ennek megítélésére. Közülük is a Verseny közben . . . legjobbak egyikét, Silye Istvánt kérdeztük erről, aki a Pest—Nógrád Megyei Húsipari Vállalat színeiben indult, s első helyezéséért hazavihette az „aranybárdot”, a verseny vándordíját: — A korábbi években csak csontozásból vagy vágásból hirdették meg egy-, vagy kétévenként a „próbát”. Ezen a szakterületen aztán kinevelődtek a profik, akik, lehet, más munkát tekintve kevesebbet tudtak — nehéz is volt most váltaniuk. Ezzel szemben a komplex verseny annyit jelent, hogy sertésváFutó: liela Ottó gásból, -felbontásból, mar- hafelvágásból, csontozásból, készítménygyártásból egyaránt megmérettünk. Így sokkal szélesebb skálán mozog a szakmai tudás. és könnyebb a munkahelyek közötti váltás, amire azért még a szalagszerű feldolgozási rendben is gyakran szükség van. A gyárunkon belül szakoktató vagyok, korábban 14 évig csontozóként dolgoztam és éreztem azt, hogy abban profi vagyok, versenyeztem is már éppen tíz évig, de hiányzott a saját munkámban is a teljesebb körű tudás. — Ezen a versenyen a szerzett legtöbb pontszám 120 lehetett a gyakorlati munkáért, önnel együtt 42 versenyzőből 22-en szerdán megszerezhetik a szakmában rangot jelentő címet, a Mester Szakmunkás oklevelet. Ott lesz a vizsgán? — Természetesen, azzal együtt, hogy van már mesterlevelem hentes- és mészárosként, kiválthatnám a magánipart, ennek ellenére ott leszek a vizsgán. — Gratulálunk, gratulálunk — mondják egymás után a fiatalabbak. — Remélem, nem hagyod abba a versenyzést — szorítja meg az első helyezett Silye István kezét az egyik fiatalember. — Egy év múlva már nem indulhatok, elmúlok harmincéves — mondja ő, kicsit sajnálván a dolgot, lelépve a dobogó legmagasabb fokáról, hogy átadhassa az utána jövőknek a helyet. Például annak a fiatal fiúnak, aki Szegedről jött, s remekül rajtolt, kilencedik lett. Pedig meglepetéssel tapasztalták még a régi, rutinos versenyzők is, hogy a tudáspróbának az elméleti része nehéz volt. S a szegedi induló már 19 évesen mester szakmunkássá válhat. A nevezők egyöntetű véleménye ekként formálódott ki a három nap alatt: azért jó, hogy Gyula adott otthont ennek a versenynek, mert tanműhelye ma a legmodernebb hazánkban, a mindennapi munkában hazai és exportfeladatokat egyaránt ellát a húskombinát, s szívesen is látták itt a társvállalatok ifjúságát, vezetőit. S azt sem tartják szégyennek, hogy a három, hazai pályán induló csak a középmezőnybe verekedte be magát. A szakemberek egyöntetű véleménye az volt, hogy a komplex versenyen azok szerepelhettek a legjobban, akik kisebb vállalatoknál dolgoznak, hiszen jobban ismerhetik — a csontozás mellett — a többi munkafolyamatot is. S azzal is egyetértett minden résztvevő, amit a záróünnepségen Silye István mondott: „Ezen a versenyen mindenki kihozhatta magából a legtöbbet.” Számadó Julianna Őszintén a termelőszövetkezeti ifjúságról Az elmúlt húsz esztendőben hazánk mezőgazdasága — ezen belül a szövetkezetek — dinamikusan fejlődött. Az idősebb korosztály tagjai a tsz-ekben fokozatosan átadják helyüket a fiatalabb nemzedéknek. Az eredmények elérésében egyre nagyobb szerepet vállal magára az ifjúság. Békés megyében a termelőszövetkezetekben dolgozó fiatalok száma az utóbbi évtizedben emelkedett, jelenleg meghaladja a tízezret. A fiatalok nagy többsége igyekszik eleget tenni munkahelyén a magasabb szintű követelményeknek. A szövetkezeti ifjúság összetétele (kor, végzettség) meglehetősen vegyes, érdekeik között is eltérések mutatkoznak. A következőkben ennek a rétegnek a sajátos helyzetét kívánjuk bemutatni. Életés munkakörülmények Az élet- és munkakörülmények vizsgálatánál egyik legfontosabb tényező a jövedelem. A fiatalok jövedelmének alakulása területenként és tsz-enként nagy szóródást mutat. Sajnos, nem mindenütt függ a szakképzettségtől, beosztástól, gyakorlati időtől az anyagi elismerés. Az utóbbi években az állam, a szövetkezetek vezetése — a nehezebb feltételek mellett is — jelentős erőfeszítéseket tett megélhetésük javításáért. A már elért eredmények mellett számos jelenség érinti kedvezőtlenül őket. Az önálló lakás megszerzése a kereső, családalapító fiatalok számára egyre nehezebbé válik. A lakásépítési, -vásárlási költségek, a keresetüket meghaladó mértékben növekedtek. A szövetkezetek lehetőségeikhez mérten igyekeznek támogatni lakás- építési törekvéseiket. Napjainkban megállapítható, hogy az ifjúság saját lakáshoz jutását elsősorban a szülők anyagi helyzete határozza meg. Figyelemre méltó jelenség: a lakásgond kihat a fiatalok életfelfogására, közéleti aktivitására, gyakran munkahelyük megválasztására. Mindezt jól érzékelteti, hogy a kezdő agrárértelmiségiek többsége a jobb adottságú, valamint a városi, városkörnyéki közös gazdaságokban helyezkedik el. Mivel Békés megye infrastrukturális ellátottsága roszszabb az országos átlagnál, így ezzel a hátránnyal is meg kell küzdeniük. A szövetkezeti ifjúság nagy többségéről elmondható: szorgalmasan dolgozik, mert jobban akar élni, mint elődei. Véleménynyilvánításaikban nyíltak. őszinték, de soraikban találkozunk egy kisebb, visz- szahúzódó passzív réteggel is. Mivel szabad idejük egy részét plusz jövedelemszerzésre fordítják, kevesebb idő jut a közéleti tevékenységre. A pályakezdők közül a szükségesnél kevesebbet foglalkoznak a szakmunkásokkal, a betanított és segédmunkásokkal pedig alig-alig törődnek. A felsőfokú végzettségűek nem kapnak elég érdemi feladatot, kezdő fizetésüket alacsonynak tartják. Nincs megnyugtatóan rendezve a nyolc általános iskolát végzett 14—18 évesen a termelőszövetkezetben munkát vállalók helyzete sem. Fiatalok a vezetésben Megyénk termelőszövetkezeteiben a fiatal vezetők aránya meghaladja a 20 százalékot. Közülük már minden második részesül erkölcsi elismerésben. Megfigyelhető, hogy azokban a szövetkezetekben alakult ki jól képzett fiatal vezetői gárda, ahol az elsőszámú vezetők nem félnek a tehetséges ifjaktól. Komoly feladatokkal bízzák meg őket, figyelemmel kísérik munkájukat, számon kérik tőlük a rábízottak teljesítését. Gondot jelent több helyen a középszintű vezetők utánpótlása. A szakmunkások nem vállalnak szívesen kisebb vezetői beosztást, mivel így jelentősen csökkenhet — 1000—2000 forinttal — a jövedelmük. A nők körében sem túl vonzók a vezetői posztok. Jelenleg megyénk tsz-eiben mintegy 130 női vezető dolgozik. Gyakran tapasztalható, hogy az irányításra alkalmas fiatal nőket nem a megfelelő beosztásban foglalkoztatják, mert a szülés és gyereknevelés miatt nem tartják őket megbízható munkaerőnek. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a felelősséggel járó vezetői beosztásokat a fiatal nők nem vállalják szívesen, mivel ezek a kötelezettségek csökkentik a családra fordítható időt. A nők vezetővé válását hátráltatja a falvak szolgáltatási színvonalának alacsony volta is. Napjainkban a 30 éven aluli tsz-fiatalok mintegy 25 százaléka KISZ-tag. Ennél lényegesen kevesebb soraikban a párttagok aránya. A lakóterületek társadalmi feladatainak megvalósításában egyre többen veszik ki részüket. Politikailag jól tájékozott az agrárértelmiség, néhány dologban egészséges türelmetlenség észlelhető körükben. Ezek az elsősorban szakmai viták és a termelő- szövetkezetek fejlődését, előrehaladását szolgálják. Művelődés, sportélet A települési viszonyok egyenlőtlensége, a csökkenő szabadidő miatt kulturális ellátottságuk kedvezőtlenebb az ipari területen dolgozókénál. Sokan hiába keresik a művelődési lehetőségeket lakóhelyükön. A közművelődés fontos színterei a falvakban és községekben a művelődési házak és az ifjúsági klubok. Az utóbbi időben csökkent megyénkben az ifjúsági klubok száma, a korábban nagy lendülettel induló klubmozgalom fejlődésében megtorpant. Javultak a sportolási feltételek a termelőszövetkezetekben. Sajnos, a létesítmények számának növekedésével párhuzamosan csökkent a sportolásra, mozgásra fordítható szabad idő. A termelőszövetkezetek jelentős összegeket fordítanak a helyi művelődési házak, sportkörök fenntartására, támogatására. A tsz-szövetség szervezésében a különböző sportnapokon évente mintegy 4 ezren vesznek részt, döntő többségük fiatal. A mezőgazdasági termelő- szövetkezetekben dolgozó fiatalok élet- és munkakörülményeikben jelentős eltérések tapasztalhatók megyénkben. Sajnos, néhány mező- gazdasági szakma társadalmi rangja még ma sem éri el a megfelelőt. így a fiatalok körében csökkent a pálya vonzereje. A jövőben az ifjúsággal szemben magasabb követelményeket kell támasztani minden e^es területen. Meglévő gondjaikra, problémáikra fokozatosan kell megoldást találni. A termelőszövetkezetekben a társadalmi lehetőségekkel a népgazdaság fejlődésével és az adott üzem lehetőségeivel összhangban valósítható meg a fiatalok nevelése, gondjaik megoldása. Amikor velük foglalkozunk, ne feledkezzünk meg arról, hogy ők a nemzetközi rangot kivívott magyar mezőgazdaság utánpótlásgárdáját jelentik. Verasztó Lajos A Kecskeméti Állattenyésztő Vállalat békéscsabai állomása pályázatot hirdet nyugdíjba vonulás miatt 1986. január 1-én megüresedő SZAPORODÁSBIOLÓGIÁI ÁGAZATVEZETÖI MUNKAKÖR BETÖLTÉSÉRE. Szaporodásbiológusi gyakorlattal és vezetői képességgel rendelkező állatorvosok jelentkezését várjuk. Fizetés a kollektív szerződés szerint. Alkalmazás esetén Békéscsabán, kertes szolgálati lakást biztosítunk. Jelentkezés és felvilágosítás: az állomás, Békéscsaba, Penza ltp. 5. sz. alatti központjában. Telefon: 27-611. .Vágom a fát hűvös halomba Fotó: Béla Ottó Jó cipőben járunk... Hogy egyre drágább cipőben járunk, az enyhén szólva bosszantó. De hogy egyre jobb is ez a cipő, az viszont örvendetes. Mindebből az következik, hogy az egyre drágább (és jobb) cipőket ritkábban cseréli fel az ember újra. Inkább kijavíttatja, ha valami „hézag” támad mégis rajtuk. Nem is panaszkodnak mostanában a cipőjavító részlegek, van munkájuk bőven. Azelőtt a levált talpú, szétnyílt felsőrészű, fémszegecses cipőket meg sem lehetett javítani, csupán foltozni tudták a lyukas részeket. Ma — mondja Köpe László, a Körösvidéki Cipész Szövetkezet elnöke — ragasztott és fűzött, modern technológiákkal dolgozunk, s a javításokban a bonyolultabb feladatokat is meg tudjuk oldani a korszerű gépeken ... Gyorsstoppoló, sarokhegyező, tágító, talprészkészítő stb. gépek beszerzésére az elmúlt évek során hárommillió forintot költött a szövetkezet. A jól műszerezett békéscsabai Kinizsi utcai javítórészleg még szombaton is nyitva tart. A szövetkezet négy telephelye (Békés, Gyula, Mezőberény, Batto- nya) a fél megyét behálózza, 49 javítórészlege pedig csaknem mindenütt megtalálható. Korszerű műhelyek kialakításával, célgépek beszerzésével nem utolsósorban a szakmai utánpótlásról való gondoskodással sokat lendített a szövetkezet a megye lakossági szolgáltatásának fejlesztésén a maga területén. A termékszerkezetváltásra, az árutermelés bővítésére — tehát arra, hogy a piacon versenyképesek maradjanak, és „jó cipőben járjanak” —, ha lehet így fogalmazni, még inkább figyelmet fordítottak. Megalakulásától kezdve papucsgyártásáról volt mesz- sze földön híres a szövetkezet. Van olyan kitűnően sikerült modelljük, a komfort papucs, amelyik 15 esztendeje sláger a bel- és külföldi piacon egyaránt: az idei Budapesti Nemzetközi Vásáron, a kéthetes nyitva tartási idő alatt, ötezer párat adtak el belőle, és ezzel a hárommilliomodik komfort típust értékesítették. A világ azonban változik, és ma már az otthoni, valamint az úgynevezett divatpapucsok értékesítésében nem tudnak versenyben maradni a sokkal kisebb költséggel előállított kínai vagy közel-keleti országokban készült hasonló termékekkel szemben. Ezért határozott úgy — a vezetőség kezdeményezésére és jó előkészítésére — a szövetkezet 680 tagú kollektívája, hogy bővítik a piacképes árutermelést. — A hatodik ötéves terv kezdetekor elhatároztuk — tájékoztat az elnök —, hogy az akkori 540 ezer párról egymillió-kétszázezerre növeljük a „menő” papucsgyártásunkat. Év végéig ezt meg is valósítjuk. Emellett célul tűztük ki a termék- szerkezet korszerűsítését, a gyártási rendszer átszervezését. Magyarán: olyan termékek előállítását, amelyek eladhatók bármelyik piacon. Jól felkészültünk erre. A szükséges épületbővítéssel és a legmodernebb gépek beszerzésével együtt a cél megvalósítása harmincmillió forintos beruházást igényelt. Ehhez nagy segítséget kaptunk a KFA-tól és az ipari szövetkezetek fejlesztési bankjától . . . A Német Szövetségi Köztársaságban vásárolt korszerű tüzödei géppark a cipőpiacon jelenleg a legmodernebb. Úgynevezett kaliforniai eljárással készült lábbelik gyártásához szükséges felsőrészeket világszínvonalon képes előállítani a hozzáértő szakmunkások keze nyomán. Ebben pedig nincs hiba. A nyugatnémet szakember, aki az októberi próbaüzemelés során itt járt, a legnagyobb elismerés hangján nyilatkozott a telep ezzel foglalkozó tüzödei munkásainak hozzáértéséről. A hazánkban még nem sok helyen bevezetett kaliforniai technológiai eljárást — mellyel a hajlított cipőket gyártják majd sorozatban — a szövetkezet telepeinek versenyében már öt esztendeje első helyezett mc- zőberényi egységben valósítják meg. A szocialista brigád, amelynek tagjai az eddigi munkagyakorlatnál jóval bonyolultabb tevékenységet igyekeznek elsajátítani, korábban már öt ízben kapták meg a legjobbaknak járó aranykoszorús brigádjelvényt. — Nem félünk bevallani, eleinte tartottunk ettől a komplikált tüzödei munkától — mondja Stefanovits Jánosné, aki az egyik nyugatnémet PFAFF tűzőgépen dolgozik. — De szeretnénk jól csinálni, hogy ez minél több hasznot hozzon szövetkezetünknek, és persze magunknak is ... — Gombosné szalagvezető, akit a nyugatnémet szakember ittjártakor külön dicsért, Plavecz Mihályné, Hegedűs Anna, Kádárné meg a töb- biék is értik a dolgukat, és ez lehetővé teszi, hogy már ebben az évben elérjük a tervezett napi gyártási mennyiséget — mondja Dre- nyovszki Györgyné, a mező- berényi telep vezetője. — Erre szükség is van — így Köpe László. — A próbaüzemeléssel egy időben új üzletet kötöttünk a nyugatnémet Romika céggel napi 500 pár új eljárással készült felsőrész szállítására. A gyártás bővítésére együttműködési tárgyalást folytatunk vietnami partnerekkel, mert úgy látjuk, hosszú távon is gazdaságosnak ígérkezik ez a tevékenységünk .. . Jó cipőben járnak a jelek szerint. Csak még azon kellene törni a fejet, hogy a jobb és reméljük majd belföldön is kapható új termék megvásárlását el tudja-e „viselni” a pénztárcánk is... Varga Dezső
