Békés Megyei Népújság, 1985. november (40. évfolyam, 257-281. szám)
1985-11-16 / 269. szám
1985. november 16., szombat UNiWkrira KULTURÁLIS MELLÉKLET A szivárványkapun innen és túl Felemás élmények a vásárhelyi őszi tárlatról Nem kelletek hosszú évek a fiatal csabai Tóth Ernőnek ahhoz, hogy a vásárhelyi őszi tárlatok állandó főszereplőinek holdudvarából maga is igazi sztárrá lépjen elő. Igaz, ez az átrendeződés több más okkal is összefügg. Már évekkel ezelőtt megjelentek az igen makacsul védelmezett ..váserhelyi iskola” bástyáin a hajszálrepedések, mostanra pedig e réseken meghatározó karakterrel vonult be az eddigi holdudvar. Megtűrt alkotók váltak főszereplőkké, bizonytalan, Vásárhelyhez csak laza szálakkal kötődő kísérleti áramlatok lettek meghatározókká, új tendenciák karak- terizálódtak, életművek teljesedtek ki, egy-egy különös hang artikulálódott figyelmet érdemlő üzenetté. S ennek a folyamatnak — akarva-aka- ratlanul — egyik jelentős egyénisége Tóth Ernő. Mese- birodalma újabb és újabb terepeket hódít meg, alakjai a bohócruhák, artistadresszek, színházi jelmezek alatt is korunk hús-vér figurái, szivár- ványos tájainak motívumai, a körülöttünk levő természet átírt élményei, konstrukcióit is a technikatörténet eredményeiből formálja meseországának szerkezeteivé. Valamennyiünk számára többrétegű élményt jelentenek festményei, a felszín esztétikus fantáziavilágától a mögöttes, groteszk felé hajló, az emberi kapcsolatok szálait újrakötözni igyekvő, a humánum reményét soha el nem vesztő festői alapállás felé. Ez óvja őt a kisszerű és olcsó megoldásoktól, a könnyű népszerűségtől Gazdagon burjánzó fantáziáját egészséges és józan világszemlélet tartja kordában. Így lehetnek a meseországi kirándulások emlékképei emberi gyarlóságaink és örömeink látleletei is. Felnőtt mellé egy másik békéscsabai festő, Várkonyi János, aki most a mozi bűvöletében készített érdekes és izgalmas, asszociatív képekkel jelentkezett. Ehhez az áramlathoz sorolható Kéri László, akinek mellbe- vágóak korszerű technikai megoldásokban bővelkedő, kimerevített, összekopírozott s ezáltal új dimenziókat nyitó „filmkockái”. Vagy János- házi Ágnes, aki a mélybarnák sötétjéből hívja elő múltbéli jeleneteit érett festőiség- gel. Meghatározóak a gyulai művésztelep tagjainak szociografikus töltésű hipperrea- lista művei. Szakáll Ágnes Gyarapodtunk című tükrös önarcképe nemcsak biztos mesterségbeli felkészültségről és Határozott festői koncepcióról árulkodik, de beavat bennünket az anyai örömök régióiba is. Marosvári György, Balogh Gyula, és Székelyhídi Attila tény-képei mellett keresettnek hat Cze- ne Gábor hipernaturalista enteriőrje. A lírai realizmus két kiemelkedő képviselője, az egyre elmélyültebb Somos Miklós és a pontos hangulatjelentéseket festő Lieber Eva. Űj név a sorban Tácsik János, "akinek barokk parafrázisai bravúros stílustanulmányok. Ha már az értékeknél tartunk, ide kell sorolni a han- sányan szemtelen Földi Pétert, Tenk Lászlót, akinek Tavasz-sorozata festői feltámadásról tanúskodik. Zoltán- fy István Ars poétika című képe mély filozófia, érett művészi hitvallás, ugyanakkor egy örök festői dilemma megragadása. Lóránt János két akvarellje pompás mestermunka, Kovács Tamás Jerikóból jövünk című sorozata bár biblikus témát dolgoz fel, de jelenhez szóló intése egyértelmű, Koszta Rozália tőmondatainak is megvan az üzenete. Az idei Tor- nyai-plakettes Krajcsovics Éva négy líraian átélt és konstruktívan . átírt képpel szerepel, emlékezetesen. A grafikák között öröm látni Ágotha Margit mindig biztos szinten garantáló metszeteit, Czinke Ferenc megújulást sejtető lapjait és Kiss Tibor finom tónusú mini aktjait. Az érmek döntő része unalmas, érződik rajtuk a megbízók elvárása, sok a visszatérő motívum, a konzervatív megoldás. Kiss György vulkánikus törésvonalai és Fritz Mihály Scar- latti-érmének csipkefinom megoldásai üdítőek. Meg kell említeni még a plasztikák között Kotsis Nagy Margit. Albert Ildikó, Lantos Gyöngyi, Máté István, Kutas László, Lapis András, Mihály Gábor, Zsin Zsuzsa és Trischler Ferenc nevét. És hol vannak a „nagyok”, akik évtizedeken át uralták a Tornyai János Múzeum falait?! Sajnos, megtorpanásuk, határozatlanságuk igencsak egyértelmű. Mintha most ütött volna vissza a néha öncélú favorizálás: a régi, őszinte indulat önismétléssé vált, a tartalom közhelyek imamalmává, s mindez együtt erőszakolt önigazolássá. Németh József körül is bezárult az önmaga építette körbástya. Kurucz D. István házasságkötő terembe szánta Faültetés című hatalmas munkáját — nemcsak a festőhöz, de a de- rekegyháziakhoz is méltatlanul. Szurcsik János any- nyira vázlatszerü, hogy már- már üres, Fodor József már- télyi motívumait erőszakpl- ja, Hézső Ferenc „Visszatérése” sem hozott még igazi eredményeket, Szalay Ferenc, bár talányosán gondolatgazdag, de még nem kellően tisztázott, Patay László zsúfolt és fölfejthetetlen. Szabó Iván nem tud elszakadni sémáitól, Kamotsay István nagyot akaró indulata közhelyekké merevedik, Nagy Sándor pattintott kőasszonyaiból mostanra tizenkettő egy tucat. Hogy határkőhöz érkezett nemcsak a vásárhelyi őszi tárlat, de a színvonalát, karakterét meghatározó ötvenes-hatvanasok nemzedéke is konfrontál az utánuk jövő fiatalokkal; azt bizonyára sokan érzik az alkotók közül is. Szalay Ferenc például Túl a kapun című festményén mintha a befelé fordulást választaná, a makacs értékőrzést, a kivívott eredmények védelmét. Tóth Ernő viszont átlép a Szivárványkapun, és a pompázatos szalag alatt egy nemzedék nevében hoz új hangot, kér nagyobb figyelmet. Tandi Lajos Cholera morbus A közigazgatást is meghátrálásra kényszerítő járvány Ügy tűnik, a békéscsabai Tevan Andor Nyomdaipari Szakközép- és Szakmunkás- képző Iskola által útjára indított „fekete könyvek” sorozat gazdag termést ígér. Egy esztendő alatt ugyanis már eddig négy könyv jutott el a művelődéstörténet, hely- történet kedvelőinek kezébe, s az sem véletlen, hogy a könyvgyűjtők is szemet vetettek rá. Az indító kötet, a Tanúk és vádlottak vallomásai szerzője, a sorozat kigondo- lója és lelkes gondozója, Gecsei Lajos jelentkezett ismét újabb munkával, amelyben Cholera morbus címmel az 1831. évi kolera- járvány eseményeit dolgozta fel Gyulán és Váriban. A könnyű olvasmánynak aligha nevezhető ' Cholera mor- busban Gecsei Lajos^rövid áttekintést ad a korábban több tucat névvel illetett rettenetes betegségről, a koleráról, amely Koch Róbert 1884-es felfedezése után is százezrével szedte áldozatait Földünkön. A betegség magyarországi megjelenését — más kutatókkal ellentétben — írásában nem Galícia felől származtatja, hanem a Mára- marosból Szolnokra sót szállító kereskedőknek tulajdonítja. A rettegett kór még első megjelenésekor, 1831-ben kétszázezer életet követelve „söpör át” hazánkon, Békés vármegyében 6083 lakost ragadva el. A betegség Szarvason jelentkezett először, s a védekezés Békés megyében — az előzetes figyelmeztetések ellenére — ténylegesen csak akkor kezdődött el. A Krónika című részben Gecsei Lajos jól érzékelteti azokat a kétségeket, tétovázásokat, amit a járványügyi tapasztalatlanságra, s a „felsőbb” döntés, valamint a betegség ismeretének hiányára lehet visszavezetni. Gyulán először 1831. július 17-én tapasztalták az első megbetegedést, a „íelsőbbség”, a Helytartótanács viszont csak július 21-én adott ki a védekezésben hasznosítható, gyakorlati tanácsokat tartalmazó leiratot. A szigorú — útelzárásokban, ellenőrzésekben, őrségek létesítésében, gyülekezési tilalomban és a betegek elkülönítésében megnyilvánuló — intézkedését a Helytartótanács már augusztus 21-én kénytelen volt visszavonni. A szerző munkájának középpontjában éppen ennek a ténynek a sokoldalú bizonyítása és megvilágítása áll. Nevezetesen, hogy a szigorú járványügyi intézkedések hogyan kényszerítették meghátrálásra először a vármegyei vezetőket, majd a Helytartó- tanácsot is. Hogy a betegségtől való rettegésnél miért volt erősebb a jövőről való gondoskodás igénye — hiszen a betakarítás időszakáról volt szó —, és a vallásos érzület. A betegség terjedésének szinte minden fontosabb stációján végigvezet bennünket Gecsei Lajos, miközben a védekezés munkálataiban | Cholera morbus If A/. 1831. évi kolerajárvány eseményei jé Gyulán cs Váriban í? hősiesen helytállókat, a tudatlanságból vagy szükségből ellenállást tanúsítókat is megértéssel mutatja be. Munkájában az akkori idők egészségügyi ellátásának szegényességére, Gyula város hősies küzdelmére és áldozatvállalására, s e harc közben magára utaltságára is fényt derít. Hálás feladat lenne akárcsak nagyjából is elmesélni könyve tartalmát, ugyanis annyira olvasmányos, izgalmas. Pedig a szerző nem törekedett • stílusában az olvasó dolgát megkönnyíteni, mert — valószínű tudatosan —, a régies nyelvet használja mindvégig. így a korabeli dokumentumok nem is nagyon ütnek el nyelvi hangulatukban a szerző által írottaktól. Talán ez is oka lehet, hogy az olvasó könnyebben tud azonosulni a kordonon át- szökőkkel, a gyülekezési tilalmat megszegőkkel, a kenyérért, segélyért folyamodókkal, a temetkezésre vonatkozó rendelkezések kijátszóival. Gecsei Lajos ugyanis minden jelenségnek megkeresi az okát, s a föltárt bizonyítékok segítségével több oldalról is megvilágítja azokat. E rettenetes kór pusztítását leírva így tud méltó és hiteles emléket állítani eleink szenvedéseiről, kényszerű kiszolgáltatottságáról. Néhány — a kolera elleni küzdelemben példásan helytálló — orvosnak, tanítónak, segítőnek is megadva 150 év múltán az elismerést. A szerző munkájában arra is gondolt, hogy a fontosabb eseményeket műve végén kronológiai sorrendben újra felidézze. Sőt, s ez már inkább a szakembernek mond többet, az akkor használatos receptekből is ad ízelítőt, mi több, a Helytartótanács által országosan használatra adott gyógymódot is mellékeli. Ma már a laikus is mosolyog rajta, de ebből is kitűnik, milyen hiábavaló küzdelmet folytattak tudományos ismeretek híján — ezzel a már nálunk ismeretlen kórral. A „fekete könyvek” eddig hol ilyen, hol olyan mecénás segítségével jelentek meg. A Cholera morbus Gyula Város Tanácsa egészségügyi osztályának anyagi támogatásával. Gyanítom, ez lehet az oka, hogy a Békés vármegyei kolerajárvány teljes feltérképezése, feldolgozása helyett csak Gyula város és Vári történetét kaphatta kézhez az olvasó. Tudjuk, pénzszűkében élünk. Mégis úgy vélem, ha a megyei tanács egészség- ügyi osztálya is felkarolja Gecsei Lajos értékes munkáját, még gazdagabb, átfogóbb, értékesebb ismeretekkel gyarapodott volna szű- kebb pátriánk művelődés- és helytörténete. B. Sajti Emese Hézső Ferenc: Vizitáció Szúdy Géza versei: Kagylózúgás Mi visszhangzik örökké, amerre csak elhaladok, a folyton leomló s újraépülö falak tövében? Mi a ' zárt erdők lombkoronái közt, a csillogó hajnali vizek fölött, s az éjszakák bugyraiban? Mi visszhangzik örökké a keresztelők és temetések e zebracsíkos átkelőhelyein, szerelmek napsütötte táján, s az elhagyatottság száraz vízmosásaiban? Mi az ifjúság roppant ege alatt s az öregség homályló barlangjai öblén? Mi az őszi ködök ponyvája alatt, a jéggel páncélozott folyók üveges partjai közt? Mi a városok örökös ostromzajában? Mi az emberi magány e világűri csendjében? Mi visszhangzik az elszennyeződő vizekben s levegőben, a haldokló tölgyesek mélyén, ahol kiveszett fajok árnyai imbolyognak? Mi a végveszély óráiban, melyeknek kondulása mintha sűrűsödne már e süppedékek fölött, elkínzó álmaink atlantiszi homályán? A szél ki- s bejár Egy ismeretlen város nagy néptelen terén kiáltozom halálos vak rémületben én. Remélem, hogy csak álom, nyomasztó és beteg. Kiáltozom, és várom, hogy majd felébredek. De semmi nem történik. A nap delel, leszáll. A kapuk tárva végig, és a szél ki- s bejár. Velence Ha nem kószálnék rióid között, hinném: fantazma vagy te, város! S bár káprázat nélkül a lét hiányos, kétszer is vagy: való és tükrözött. Az álom itt kövekbe öltözött, s bolond, ki vélné, hogy szavam dagályos. Márvány és víz frigye . .. Törvénytelen? Szabályos? Sosem kérdi, ki véled töltözött. Árnyaim közül ide költözött, lelkem egy része folyton néked áldoz. Harangszóként fölötted lengve szálldos, s galambként hull le tornyaid között, ha mért időm mindent lefölözött. .. A szépségverte. szív halált sem átkoz.
