Békés Megyei Népújság, 1985. november (40. évfolyam, 257-281. szám)
1985-11-16 / 269. szám
1 1985. november 16., szombat o SZÜLŐFÖLDÜNK Nincs új a Nap alatt — Békés megyében sem Miről (is) írt az újság 1882-ben? Hányszor zsörtölődünk, ha hivatalban udvariatlanságot tapasztalunk, hányszor kapnak a fiatalok megrovást az idősektől, és sorolhatnánk még tovább sok mindent, ami időnként bosszúságra ad okot. És hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy ilyesmi csak manapság fordul elő, bezzeg a régi időkben elő sem fordulhatott. Elég viszont találomra felütni egy több mint százéves újságot, például az 1882-es Békést — hogy már a saját portánk előtt seperjünk —, és rögvest látjuk: nincs új a Nap alatt. Elődeink sem voltak jobbak a Deákné vásznánál. Az alább következő szó szerinti idézetek ezt bizonyítják, csak most a meghökkenést derűs mosoly kíséri. Szarvasról több fővárosi lap a következő tragikomikus történetet közli: E napokban Horváth Gyula körösszabályozási kormány- biztos bement a szarvasi íáviróhivatalba, és udvariasan kérdezte, hogy felvesznek-e még sürgönyt? — Hivatalos óra után nem szoktunk! — válaszoló a távíró hivatalnok. — De, ha nekem sürgős dolgom lenne? — folytató a kormánybiztos. — Ha sürgős, hagyja holnapra! — viszonzá nevetve a táviró tiszt. Erre aztán a kormánybiztos megismertetvén magát, követelte hogy most múr üljön asztalához, és szíveskedjék a következő sürgönyt felvenni: „Közlekedési miniszter, Budapest. A szarvasi távíró ellen gorombáskodás miatt rögtöni vizsgálatot kérek.” A hivatalnok nem nevetett többé. A vizsgálatra Temesvárról egy távíró,—N.-váradról egy postafelügyelő el is ment Szarvasra. Nem jó gorom- báskodni, ha az ember udvarias is lehet. Rendőröket a békési református templomba! — Az tovább nem tűrhető, amit itt a szószék háta megetti 2 első karzati padban elkövetnek. Az itt ülők — helyesebben egymás hátán fekvők ugyanis egész istentisztelet alatt botránkoztató módon taszigálják, szorongatják egymást, hogy csak az első padban ülhessnek. Csodáljuk, hogy az egyházi elöljáróság rég ki nem űzte már az ott rakoncátlankodó legénységet az isten házából. — Felhívjuk -rá a. figyelmet. WWW/ Levél Gyulaváriból. Krónikát lehetne írni azon különböző tolvaj ásókról, betörésekről és egyéb kihágásokról, amelyek nálunk fél év óta előfordulnak. A nyáron holdvilágos éjszaka egy, négy utczára szolló boltot raboltak ki, ablakának vasrácsait felfeszítvén. Később egy éjjel 7 különböző helyen kíséreltek meg betörést, de a tolvajok a még ébren levő gazdák: által elűzettek. Egy ízben fényes nappal is betörtek egy szélső házba, amelynek lakói dolgozni voltak. Azóta is majdnem minden este halljuk, hogy most itt, majd másutt vittek el valamit. Az utczán való lövöldözés napirenden van, így a napokban is egy este 4 úriember hozzám jött, egyszerre csak lövés hallatszik, s a sörét a fülük mellett sivít el! Nem állítom, hogy szándékosan történt, de ha könnyelmű legénykedésből is, könnyen végzetessé válhatott volna. Így áll nálunk a személy- és vagyonbiztonság! És miért? Azért, mert nálunk semmiféle néven nevezendő őrt nem ismernek. Mert legfeljebb gúnyból, de komolyan nem lehet őrségnek nevezni azon 2 szál kisbírót és egy szál „hadnagyot”, a kik, ha őrködnek felettünk, azt csak is álmukban teszik: — valóságban nincs lélek sem, a ki éjjel a köz- biztonság, a tűzbiztonság, s a lakók békés nyugalma felett őrködnék. S az elöljáróság nem tesz semmit. . . WWW/ A rendőrség figyelmébe ajánljuk Gyulavárosának azon régibb szabályrendeletét, melynélfogva a főbb utczákon levő házak tulajdonosai házaikra az utcza felöl csatornát kötelesek alkalmazni. A főutcza egy tizenegy ablakos házán még mindig nincs csatorna, pedig tulajdonosa — különben érdemleges városatya — bizonyosan belefolyt a szabály- rendelet alkotásába. — Talán a szabályrendelet is ,,rer cipe”? Másnak írják. WWW/ Vonatkésés. Lapunk zártakor értesültünk, hogy a tegnapi pesti vonat Csabára a csaba—n.-váradi vonat indulásáig nem érkezett meg. minek következtében tegnap délután a pesti lapokat nem kaptuk meg . Vass Márta Korabeli kép Szarvasról Hazai tájakon Tüzérmúzeum Várpalotán Hazánkban az első fegyvermúzeumot Várpalotán, az iparvárosban nyitották meg 1977-ben, mint az Országos Hadtörténeti Múzeum tüzér- múzeumát. Várpalota legjelentősebb műemléke a Thury György vár, amelyben az Országos Vegyészeti Múzeum kapott helyet. Mellette hasonlóan előkelő helyet foglal el a Tési-domb egyik kiemelkedő részén épült Zichy-kastély. A barokk épületet 1725-ben emelték, tehát több mint 250 esztendővel ezelőtt. Földszintjén — a kor szokásának megfelelően — Gábor arkangyal tiszteletére kápolnát rendeztek be, amelyet Acsá- di Ádám veszprémi megyéspüspök 1727-ben szentelt fel nagy ceremóniával. A kastélykápolna egyházi jellege 1931-ben megszűnt. Csupán érdekesség, hogy a dombot később a tetején emelt barokk épületről Kastély-dombnak nevezték el. Az egész környéken uralkodik, gyönyörű kilátást nyújt a Péti-medencére. A kastély könyvtárszobájának mennyezetén Pálik Béla jeles múlt századi festőnk alkotása található. Az 1870- es években készült freskó címe: A szerelem fogságában. 1860-ban a kastély leégett. Ybl Miklós neves építészünk irányításával három év múlva, 1863-ban újjáépítették a földszinti kápolnával együtt. Jelenleg a Magyar Néphadsereg tulajdonában van a várpalotai kastély. Itt nyitotta meg 1977.-ben az Országos Hadtörténeti Múzeum a tüzérmúzeumot. Négy teremben tárják a látogatók elé az egyes történelmi korok tüzérségi technikáját, a tüzérkég tervezését és hozzá a harcászatát is. Láthatják az érdeklődők az ostromgépek megjelenésétől az első világháborúig terjedő időszak tüzérfegyverzetét. Bemutatják a Magyar Tanácsköztársaság tüzérségét, a második világháború fegyvereit, a Magyar Néphadsereg és a Varsói Szerződés tagállamainak tüzérségét. A várpalotai kastély szépen kialakított és rendszeresen gondozott parkját is a múzeumi kiállítás szolgálatába állították: lövegek, rakéták, aknavetők láthatók a sétányok mellett. Kezdettől azt a célt tűzte maga elé a várpalotai tüzérmúzeum, hogy segíti, szem- léltetővé teszi a tanulóifjúság számára a történelem- órákat. A helybeli és a környéken levő — de távolabbi — iskolák tanulói csoportosan keresik fel a múzeumot, és szaktanárok vezetésével ismerkednek a történelmi korok harcászatával, fegyverzetével, a hozzájuk fűződő politikai, gazdasági helyzettel. Így a várpalotai tüzérmúzeum több célt is szolgál. Megismerteti a látogatókat egy adott kor építészeti stílusával, művészeti-irányzatával, egy fegyvernem fejlődésével, harcászatával, s a történelmi ismeretek által ha- zafiságra neveli fiataljain*at Gáldonyi Béla Halasi séta Kiskunhalas a Duna—Tisza közének közepén fekszik. A több mint 600 éves Halas egyike az ország legrégebbi mezővárosainak. A régi Hglas helyét, kiterjedését erédetileg a várost körülvevő víz szabta meg. A víz nádas mocsaraival, rejtőző szigeteivel védelmet nyújtott a halasiaknak a támadó hadak ellen. „Óva is intette a budai pasa a kóborlók adószedőit attól az istenkísértéstől, hogy a ku- tyahitűek nádasok ölén rejtőző városába kíséret nélkül bemerészkedjenek." Egyébként e vizek halban oly bőségesek voltak, hogy a legfontosabb jövedelemforrást a halászat jelentette. Egyes történetírók szerint a város még a- nevét is halbősége után kapta. Halasról az első írásosadat 1366-ból származik, mely szerint: a környéken letelepedett kun Cserdán nemzetség kapitányának székhelye Halas. Az oklevelek 1408-ban tesznek újra említést Halasról. Ez évben Zsigmond király átutazóban rendelkezett itt birtokügyekben. Albert király 1439-i oklevele szerint már város, s Bács-Bodrog megyéhez tartozott. Később a Hunyadiaké lett ez a terület, majd Mátyás királlyá választásával királyi birtokká vált. A török uralom alatt átvonuló tatár hadak a várost kétszer is elpusztították, 1596 és 1626 között lakatlan volt. Ám a túlélők és az idetelepülök újra és újra benépesítették. A török után jelentkező bécsi császári hatalommal a halasiak már üldözött protestáns hitük miatt is szemben álltak. A jobbágyi alávetettségből Halas csak 1745-ben a redempcióval (önmegváltással) szabadult meg. A II. világháború kitörése előtti időkben Kiskunhalas az ország egyik legszegényebb városa volt. A múltjára, történelmére, fejlődésére joggal büszke Kiskunhalas ma már több mint 30 ezer lakosú, állandóan változó, alakuló alföldi kisváros lett. Hornok Ernő képriportja A városközpontban magasodik a tanácsháza tornya A századfordulón (1902) Dékáni Árpád, a halasi református gimnázium rajztanára terveiből, Markovits Mária csipkevarró kivitelezésében megszületett a halasi csipke, mely később méltó versenytársa lett a velencei és a brüsszeli csipkének A csipkeház és csipkemúzeum A református templom mellett most épül az új imaház. Előtérben a Petőfi-szobor A Kiskunhalasi Építőipari Vállalat (Kunép) kötvények kibocsátásával teremtett pénzügyi alapot a különleges — a táj építészeti stílusát követő — lakótömb építéséhez Szilády Áron lelkész, országgyűlési képviselő, nyelvész és irodalmár a névadója a több mint 350 éves halasi gimnáziumnak
