Békés Megyei Népújság, 1985. november (40. évfolyam, 257-281. szám)
1985-11-16 / 269. szám
NÉPÚJSÁG 1985. november 16., szombat Hétvégi nyitva tartás S okféle becslés és felmérés készült már arról, mennyi munkaidő esik ki a termelésből amiatt, hogy a különféle szolgáltatók — OTP, posta, ruhatisztító, iparcikküzlet, ablaküvegező és mások — csak a délelőtti és a kora délutáni órákban fogadják az ügyfeleket, a vevőket, illetve a megrendelőket. Az érintett ágazatok közül eddig a Belkereskedelmi Minisztérium tett a legtöbbet a helyzet javításáért; az idén májusban kiadott rendelete egyebek között azt célozta, hogy az üzletek a hét hat napján fogadják a vevőket. Mint a többi ágazatban, úgy a kereskedelemben is az ötnapos munkahét korábbi bevezetése nehezíti a megoldást. A kereskedelemben dolgozókat sem lehet arra kényszeríteni, hogy a hét hat napján dolgozzanak, ezért a rendelet is elsősorban azokat a boltokat célozhatja meg( amelyekben elég alkalmazott van ahhoz, hogy a heti két szabadnap kiadásával is hat napon át tudjanak nyitva tartani. Ám még így is bajos a rendelet végrehajtása, hiszen senkinek sem mindegy, hogy szombatra vagy a hét valamelyik más napjára esik-e a szabadnapja. Nyilvánvaló, hogy mindenki szombatön és vasárnap szeretne otthon maradni, amikor nincs kire hagyni a bölcsődés, az óvodás és az iskolás gyerekeket, és amikor a család együtt lehel. Ám ha mindenkinek megadatik ez a lehetőség, akkor ott vagyunk, ahol voltunk: munkaidőben kell mindent intézni, a tanácsnál, a rendőrségen csakúgy, mint a szolgáltatóiparban vagy a kereskedelemben. A belkereskedelmi miniszteri rendeletet meglehetősen eltérő módon fogadták az érintett vállalatok, szövetkezetek. Akárcsak a helyi tanácsok. amelyek bizonyos esetekben felmentést adhatnak a hatnapos nyitva tartási kötelezettség alól. Azokat az élelmiszerüzleteket, amelyekben legalább négyen dolgoznak, sikerült szinte vita nélkül átállítani a hatnapos nyitva tartásra. Nem így a hasonló létszámú iparcikküzleteket. Ezek gazdái — a vállalatok, a szövetkezetek — akkor is gyakran kértek felmentést a rendelet alól, ha létszámuk elegendő lett volna a hatnapos nyitva tartáshoz. S mi történj, ha a helyi tanácstól nem kapták meg a felmentést? Szinte kivétel nélkül fellebbeztek. És ha a megyei, illetve a Fővárosi Tanács is elutasította kérésüket? Nos, akadnak vállalatok, amelyek ennek ellenére is ragaszkodnak, a szombati zárva tartáshoz. Ez a renitens magatartás jellemzi az Ofotértet, a Bizományi Áruház Vállalatot, a Vasértet, a Tüzépet, az Öra- és Ékszer- kereskedelmi Vállalatot, az S-modell hálózatot és néhány iparvállalatot, amely mintaboltot tart fenn. Hogy csak néhány baranyai példát említsünk: a bizományi három pécsi boltja a másodfokú kötelezés ellenére sem kapott utasítást a vállalati központtól, hogy ezután nyisson ki szombatonként is. A szintén pécsi Ofo- tért odáig megy, hogy inkább csökkenti a létszámát, hétköznapokon is csak . egy műszakban fogadja a vevőket, ha másként nem ússza meg á szombati munkát. Természetesen nem ez az ellenállás jellemző a kereskedelemre: a vállalatok, szövetkezetek többsége végrehajtotta a rendeletet és így jelentősen bővült a szombati vásárlási lehetőség az iparcikk- és a ruházati kereskedelemben, Budapesten például 291-gyel csökkent a szombaton zárva tartó üzletek száma. Némi javulás bekövetkezett a kis, 1-3 személyes üzleteknél is. Bár ezek — kevés kivételtől eltekintve — továbbra is csak öt napon át fogadják a vevőket, most már nem okvetlenül valamennyit szombaton, hanem esetleg a hét valamelyik más napján tartják zárva. A kistelepüléseken az osztott nyitva tartás — vagyis a déli szünet — szélesebb körű bevezetésével sikerült a szombati árusítást meghonosítani. A szerződéses és a magánboltok nyitva tartási ideje is jobban igazodik most az igényekhez, ami részben a tanácsok koordinációjának köszönhető. Másfelől megfigyelhető, hogy az élelmiszer- szakmában dolgozó magán- kereskedők és szerződéses boltvezetők egyre nagyobb számban vállalkoznak a heti hatnapos, sőt, a vasárnapi nyitva tartásra is. Ami az utóbbit illeti — túl az idegenforgalmi területeken az üdülési szezonban egyébként is folyamatosan nyitva tartó mintegy 1500 üzleten — további helyeken is felhúzzák a redőnyt vasárnaponként. A rendelet ezt nem tiltja, de nem is ösztönzi, a szakmai szakszervezetnék pedig az az álláspontja, hogy ahol a dolgozók erre önként vállalkoznak, s munkájukat tisztességesen megfizetik, ot' megengedhető a vasamat munka. Persze, csak ha a fo gyasztó is igényli. Tehát tulajdonképpen csak a lehető séggel él a többi között a Nógrád Megyei Élelmiszerkereskedelmi Vállalat, amely 3, a Barcsi Vörös Csillag Tsz, a Gyula és Vidéke Áfész, a Békés és Vidéke Áfész, amely egy-egy élelmiszerboltját vasárnap is működteti. Sopronban, ahol bizonyára a külföldiek vá sárlásaira számítanak, 11 élelmiszerbolt szerződéses vezetője döntött úgy, hogy vasárnap is árusít. n belkereskedelmi miniszteri rendelet nyomán tehát javultak a munkaidőn kívüli vásárlási lehetőségek; bár legalább hasonlóképp bővülne az idő. amikor a posta, az OTP, az autójavító és a többi szolgáltató is a lakosság rendelkezésére áll! Gál Zsuzsa Felszedik a balatoni stégeket Az Országos Vízügyi Hivatal elnökének rendelete értelmében november 1. után. tehát a téli időszakra egyetlen horgászstég sem maradhat kinn a Balaton partján. A csaknem 5000 stégtulajdonos többsége be is tartja az előírást, időben felszedte, s eltávolította a stéget, körülbelül 450 azonban még ezekben a napokban a parton, illetve a vízben áll. A Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság balatoni kirendeltsége jegyzéket készít róluk és felszólítja a tulajdonosaikat a rendelet végrehajtására Ha ennek sem tesznek eleget, a vízügyi kirendeltség távolítja el, természetesen a tulajdonosok költségére a stégeket. Az intézkedés a Balaton vizének védelmét szolgálja. A stégek eltávolítása előfeltétele annak, hogy minden nádat levághassanak, a szabadon sarjadzó új, egészséges nád betölthesse fontos szerepét a tó vizének tisztulásában. Mire megöregszünk... Látogatóban egy veterán házaspárnál Új vásárlók, új díszítés a Herendi Porcelángyárban Megváltozott a Herendi Porcelángyár vásárlóinak összetétele, ezzel párhuzamosan az ő igényeiknek megfelelően a készletek, dísztárgyak egy részének díszítése is. Az utóbbi 20—30 esztendőben Európa volt a herendi termékek fő piaca, újabban Távol-Keleten és Amerikában legnagyobb az érdeklődés a különleges porcelán iránt. A korábbitól eltérő piaci igényeknek, ízlésnek megfelelően módosítani kellett a színeket és a mintákat egyaránt. Visszanyúltak a múlt századi termékekhez, a múzeumban és az archívumban őrzött mintákat újították fel. Különösen nagy sikere van közülük a dédanyáink korában divatos szecessziós mintáknak: a nagy felületű foltokban festett tárgyaknak, amelyeket a természetben található nagyságú vízililiom, kála, árvácska vagy tavirózsa díszít, ugyanakkor ismét újdonságnak számítanak az apró színes virágokkal díszített étkészletek. Közöttük a legnépszerűbbel, a búzavirágmintával napjainkban már ötven festő díszíti az étkészleteket. Visszanyúlnak ötletekért a még távolabbi múltba is. Svájci megrendelésre az úgynevezett nyoni mintát újítják fel. Az 1760— 1790 között a Genfi-tó partján virágzó porcelángyártás sajátos világát idézik fel ezzel. Az akkori stílust ma már csupán a művészettörténeti könyvek emlegetik, most a herendiek ismét életre keltik. A legdrágább egyedi termékeket a japán partner rendeli, aki maga is iparművész és hazájában porcelángyár-tulajdonos. Exkluzív kivitelű perzsa életképekkel díszített készleteket, különleges tányérokat, dísztárgyakat vásárol Herendről. E porcelánok művészi értékének köszönhető, hogy Japánban jelenleg a herendi a li'gdrágá'hh porcelán. Az év minden szakának megvannak a sajátos szépségei, nekem mégis az ősz a legszebb. Talán azért, mert falun születtem s láttam, hogy a parasztember ilyenkor vette számba: mit hozott a konyhára egész évi fáradságos munkája. Mire padlásra, gáréba került az utolsó szem termény, akkorra elvetette a következő évi kenyérnek való magját, soha nem szűnt meg az „új élet”-röl gondoskodni.. . A veröfényes szép őszi napokon — amikor ezer színben pompáznak a fák, bokrok lombkoronái, a ligetben bokáig járunk az avarban, de a kertekben még nyílnak a rózsák, dáliák, krizantémok — külön ajándék a kései napsugár. Az öregek kiülnek a padra, emlékeznek a „régi szép idők”-re, ha nem is voltak mindig olyannyira szépek. Üzemek, intézmények nyugdíjastalálkozóra invitálják az idős embereket. Mi nem vártunk ünnepi találkozóra, otthonukban kerestük fel Máthé Mátyást és feleségét, a viharsarki munkásmozgalom veteránjait. Békéscsaba, Egressy u. IS. Az utcafronton tágas modern ház, a virágoskerten túl szeréig kis lak: itt élnek békés nyugalomban, a lányáékkal egy udvarban, mégis külön, önállóan. Érkezésünkkor a tv műsorát nézték, de a kisasztalon felhalmozott sok napilap és folyóirat arra utal: szeretnek olvasni. — Fiatalkorunk küzdelmes éveiben mindig azzal vigasztaltuk egymást — emlékezik Mária néni —, hogy mire megöregszünk szép csendesen éldegélhetünk. Nem panaszkodhatunk, a férjem kicsit betegeskedik, de ez a mi korunkban már szinte természetes. A ház asszonya szellemileg és fizikailag olyannyira fiatalos, hogy el sem akarom hinni: 1906-ban született. — Ráadásul szegényparaszt család hatodik gyermekeként. A testvéreim gazdáknál szolgáltak. én 16 éves koromban a Hubertus Szövőgyárban kaptam munkát. Akkoriban az nem volt olyan egyszerű. Sokszor és sokan jelentkeztünk, amíg „kegyeskedett” a főnök kiválasztani. Konyharuhát, törölközőt, abroszokat szőttünk. Az volt a szokás, ha valaki egy év alatt jól megtanulja a szövés „tudományát”, hazavihet egy szövőszéket és otthon dolgozhat. Anyám nem engedte a szövőszéket hazavinni, ezért én — mint jó munkaerő — átkerültem a síkkötö üzembe. Főleg angol exportra gyártottunk kesztyűt, mellényt, hazai értékesítésre főként gyermekholmit, ősszel, amikor kezdődött az iskola, keresték a gyermekholmikat, 14—16 órát is dolgoztunk naponta. Télen viszont kényszerpihenőre ítéltek minket, pedig amikor dolgoztunk, akkor is filléreket kaptunk, iszonyú nehéz volt a megélhetés. — Hogyan került kapcsolatba a munkásmozgalommal? — A Trefort utcai munkás- otthon építésénél sok társadalmi munkát végeztem, megismerkedtem mozgalmi emberekkel. 1923-ban beléptem a textilmunkások szak- szervezetébe, 24-ben már vezetőségi tag voltam, mint terembizalmi tudtam, kit, mire lehet mozgósítani. A rendőrség többször betiltotta szervezetünket, de mi azért nem adtuk fel a harcot. Emlékszem, milyen sokat segítettek nekünk a Rokka és a Mercur textilmunkás asszonyai. Amikor megismerkedtem Krisz- toff Andrásáéval a Rokka sztrájkszervezőjével, igyekeztem nálunk hasznosítani az ő gyakorlati tapasztalatait. — Emlékszem, 1932 tavaszán többedmagammal bementem az irodába. Elmondtuk. hogy nem tudunk a pár filléres órabérből megélni, kérjük, emeljenek valamit. Erre a főnök, Deutsch Vilmos felesége azt mondta: „Ha nem elég a keresetük kenyérre, egyenek főtt kukoricát ...”. A főnök megkért, menjünk haza és ha jónak látjuk, jöjjünk be másnap tárgyalni. Másnap ért az ar- culcsapás: öles betűkkel várt minket a hirdetmény. ,,Mindenki el van bocsájtva!. ..” 450-en kerültünk az utcára. Csak az tudja mit jelent gyermeket kenyér nélkül otthon hagyni, aki ezen átesett.. . Én akkor egy évig voltam munkanélküli, előbb a többgyermekes anyákat, aztán a gyengébb idegrendsze- rűeket próbálták visszacsalogatni még kevesebb munkabérért. — A sztrájktanyát ez időben a munkásotthonban ütöttük fel. A városi polgármestertől kaptunk egy kis krumplit, lisztet, zsírt, választottunk szakácsnőt, aki 200—250 személyre főzött. De csak három hétig bírtuk tartani a frontot. Hiába, ahol a pénz, ott a győzelem. Az elkövetkező években még többször, főként 1936-ban voltak sztrájkok. Az sem volt könnyű, amikor hadiüzem lettünk, fegyveres őrök vigyáztak ránk és csak fényképes igazolvánnyal járhattunk munkába. Végül eljött a felszabadulás. De akkor se tüzelő, se üveg az ablakban. Mégis elkezdtük a munkát, örültünk, hogy termelhetünk. — Hogyan alakult azután az élete, az életük? — Az államosítás után a Békéscsabai Kötöttárugyárhoz kerültem. Ott igazán megbecsülték a munkámat. Voltam pártalapszervezeti tag, a megyei pártbizottság tagja egy ciklusban, 23 éven át népi ülnök. Sok jó barátunk, elvtársunk volt, hiszen a háborús években nálunk hallgattuk a rádió moszkvai adását. Ült is érte a férjem, mert nem tudtuk kifizetni a bírságot. — Ma az 1. kerületben segítem a párt- és népfront- munkát, a Békötnél pedig a nyugdíjasbizottság tagja vagyok. Férjem és én — sok más kitüntetés mellett — megkaptuk a Szocialista Hazáért Érdemrendet. Sikerült régi vágyunk: mire megöregedtünk, békességben, nyugalomban élhetünk. Ezt kívánjuk minden munkásembernek . . . Még idekívánkozik: nemcsak párttagságuk kelte, hanem házasságuk évfordulója is meghaladta a fél évszázadot. Ary Róza Lengyelország 1985 őszen Kollégák között Varsóban Jan Ríjak, a Polityka főszerkesztője A tájékoztatáspolitika kulcskérdés a mai lengyel politikai életben. A válság legmélyebb időszaka sok kárt okozott az emberek tudatában. Sok demagógia hangzott el a demokráciáról és a gazdaságról anélkül, hogy akik ezt hangoztatták, a Szolidaritás erői, konstruktív programmal rendelkeztek volna. Amint a szejm- választások adatai is igazolják (a választópolgárok "9 százaléka adta le voksát), a társadalom többsége támogatja a megújulást. — A nyílt politika nemcsak bizalmat teremtő eszköz a hatalom kezében, hg- nem történelmi szükségszerűség is — hangsúlyozta a LEMP KB munkatársa, Xenon Kulej ottjártunkkor. — Megteremtettük a rendszeres és nyílt tájékoztatás szervezeti formáit, létrehoztuk a kormány tájékoztatási hivatalát, kialakítottuk a kormányszóvivői rendszert. .lerzy Úrban hetente tart tájékoztatót a külföldi sajtó képviselőinek, és a találkozó jegyzőkönyvét a kormány lapja szó szerint közli. Hasonlóan rendszeres és részletes tájékoztatást adunk a szejm üléseiről is. Ez a nyíltság jellemezte a szejm-választásokat megelőző időszakot is. A sajtó pontos tájékoztatást adott a jelölőgyűlésekről, amelyek pozitív politikai feszültségben teltek. Sok javaslatot mondtak el azokon, általában olyanokat, amelyekre oda kell figyelnünk. Nagyon tanulságos, hogy a külpolitikával és a központi szervek munkájával kapcsolatban alig hangzott el észrevétel, annál több viszont a helyi hatóságokkal és a helyi ügyekkel szemben. Urban egyébként a választás napján négy sajtótájékoztatót tartott — nagy nemzetközi érdeklődéstől kísérve —, az utolsót éjjel egy órakor. A sajtó megnövekedett felelősségéről és nyíltságáról beszélt nekünk Jan Bijak főszerkesztő is a Polityka szerkesztőségében: — Súlyos válságon mentünk át. Senki sem fogalmaz könnyen a szükségállapotot megelőző időszakról. mi újságírók különösen nem. A mi lapunk egyébként mindig nagy reményeket táplált a megegyezés iránt, hogy mást ne mondjak, arj- nak idején fogadtuk itt a Szolidaritás vezetőit, meg szczecini munkások egy csoportjával tartottunk kapcsolatot, olyanokkal, akik józanok voltak, és akikről hittük, hogy velük jó irányba lehet terelni a dolgokat. Sajnos, tévedtünk, mert a munkások indokolt megmozdulásait — amelyeket a hatalom hibái váltottak ki — csakhamar kisajátították a szocialistaellenes, anarchista erők, akiknek az volt az illúziójuk, hogy átvehetik a hatalmat. Mi az 1980 augusztusában kötött megállapodásokat tiszteletben tartjuk, és azon vagyunk, hogy megtaláljuk az utat azokhoz a becsületes emberekhez, akik a Szolidaritás tagjaiként a mozgalmat jó irányba akarták vinni. Ezért a választás idején sem azt kérdeztük, hogy ki honnan jött, hanem azt mondtuk: csak jöjjenek. Ezt az elvet próbáljuk érvényesíteni a szerkesztői munkában is. Mi azt valljuk, mindazokkal készek vagyunk együttműködni, írásaikat közölni, akik tiszteletben tartják Lengyelország alkotmányát, a LEMP vezető szerepét, valamint a hazai és nemzetközi szövetségeinket. Így lehetséges az, hogy katolikus írások is megjelennek a lapban. Közvetlenül a szejm-választás előtt például egy öreg lelkész levelét közöltük. A nagy tapasztalatú pap sorainak az volt a lényege, hogy nagyon elfáradt már a politikai küzdelemben, és elégedetlen azzal, hogy az egyház belebonyolódott a politikába. Az olvasók kedvezően fogadták a levél közlését. Ám két kielcei főpap is regált a levélre a katolikus lapban, és elítélte az öreg lelkészt, mert az egyház hivatalos álláspontjától eltérő véleményét nem egyeztette velük. Ezek a támadások azonban a nyílt sajtópolitikába vetett hitünket és a konszolidációs folyamat iránti felelősségérzetünket nem gyengítik. A Jan Bijak főszerkesztő nevével jelzett Polityka, mely leginkább a Magyar- ország című hetilapunkkal rokon, Lengyelország legkedveltebb hetilapja. Olyan kiváló újságírók dolgoztak ott, mint Rakowski és Urban.
