Békés Megyei Népújság, 1985. november (40. évfolyam, 257-281. szám)
1985-11-15 / 268. szám
1985. november 15.. péntek Uz új vállalatvezetési formák bevezetésének tapasztalatai Eddig a vállalatok több mint negyedénél került sor az új irányítási formák bevezetésére, illetve a vezető- választásra, s az átállások eddigi tapasztalatai kedvezőek —, állapították meg előzetes felméréseik alapján az Országos Vezetőképző Központ szakemberei, akik november 22-én országos tanácskozás keretében kívánják elősegíteni az átállás legfontosabb tapasztalatainak értékelését. Az Elnöki Tanács 1984. évi törvényerejű rendelete, illetve a kormány, valamint a SZOT elnöksége együttes irányelvei szerint 1986 végéig a vállalatok többségénél be kell fejezni az új vezetési formák bevezetését. A tervek szerint a vállalatok 27 százaléka marad 1986 után is államigazgatási irányítás alatt. A Központi Statisztikai Hivatal szakemberei elkészítették és az igazságügyi szervek rendelkezésére bocsátották azt az összesítő jelentést, amely a bűnözés magyarországi alakulását taglalja az elmúlt húsz évben regisztrált tények, adatok tükrében. E bűnügyi „kórkép" szerint ellentmondásosan alakult hazánkban a bűnözés az 1984 végével zárult utóbbi két évtizedben. A hetvenes évek végéig kismértékű emelkedés vagy stagnálás jellemezte a bűnelkövetések számszerű alakulását. Ezt akkor nemzetközi viszonylatban pozitívan lehetett értékelni, a legtöbb szocialista országgal azonosan, mert a tőkés országok nagy részében a bűnözés növekedése volt a jellemző. 1980 óta viszont a bűnözés nálunk is emelkedő tendenciát mutat, az adatok szerint hasonló gondok jelentkeznek más szocialista országokban is. Az igazságügy statisztikai adatai többek között azt is jelzik, hogy az utóbbi öt évben bekövetkezett gazdasági változások hatással voltak a munka néküli jövedelemszerzést célzó törekvésekre. ' A bűnözés terjedelmét megközelítően jellemző adat az ismertté vált közvádas bűncselekmények száma: ez 1984-ben 157 ezer volt, és húsz év alatt 29 százalékkal amit részben tevékenységük, részben az általuk kielégített szükségletek jellege tesz indokolttá. A jövőben vállalati tanács irányítja a cégek 47 százalékát, főleg az 500 fős kollektívát meghaladó nagy- vállalatoknál. A többi 26 százaléknál pedig a dolgozók által közvetlenül választott vezetőség látja el az irányítási teendőket. Eddig az átállásra kötelezett vállalatoknak több mint egyharmada — csaknem 500 vállalat — kezdett hozzá az átszervezéshez. Jelentős többségük korábban minisztériumi irányítás alá tartozott. A legelőrehaladottabb a helyzet a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumhoz tartozó vállalatoknál, ahol az átállásra kötelezett gazdálkodó szervezeteknek emelkedett. 1965-ben 334 volt az ismertté vált bűn- cselekmények napi átlaga, 1984-ben már 430. Ugyanakkor a felderítési arány romlott: 1984-ben nagyjából minden harmadik bűncselekmény elkövetője maradt ismeretlen. Az ilyen tettesek aránya igen magas — csaknem a fele — a vagyon elleni bűncselekmények, ezen belül még magasabb a betöréses lopások eseteiben. A bűnözés struktúrája tekintetében — húsz év változatlan tapasztalatai szerint — döntően a vagyon elleni bűncselekmények aránya a legnagyobb, ilyen az ismertté vált bűncselekmények mintegy 60 százaléka. Két évtized alatt a vagyon elleni bűnözésen belül a társadalmi tulajdont károsító bűncselekmények száma 14 százalékkal csökkent, a személyek javai ellen elköve- tetteké viszont 49 százalékkal emelkedett. Statisztikai nagyságrendben a második helyen a közlekedési bűn- cselekmények állnak, amelyek száma húsz év alatt 35 százalékkal nőtt, s arányuk az összes bűnözésen belül 12 százalék körül alakult. Ebben az időszakban 30 ezer ember halt meg, és csaknem 700 ezer sérült meg közlekedési baleset következtében. A közlekedési bűn- cselekmények túlnyomó részét, így pédáui 1984-ben 73 százalékát ittas járművezetöbb mint kétharmada — 206 vállalat — tartotta meg eddig a választásokat. Mintegy száz ipari és csaknem harminc építőipari vállalatnál is sor sor került már az új formák bevezetésére, összességében az említett választások 95 százalékánál az addigi igazgatót erősítették meg pozíciójában. Az új vezetési formákra történő átállás országos folyamata ez év végén a félidejéhez ér. A november végi tanácskozás — az eddigi tapasztalatok összegzésével — a további átszervezések megkönnyítését is szolgálja. A téma iránti érdeklődést mutatja, hogy az eredetileg 250 résztvevőre tervezett konferenciát végül is több mint 800 szakember számára tartják majd meg. téssel követték el; az ilyen cselekmények száma megháromszorozódott két évtized alatt. A közvéleményt mindig élénken foglalkoztató erőszakos és garázda jellegű bűncselekmények bizonyos stagnálás után az elmúlt öt évben jelentős mértékben megszaporodtak. Az ide tartozó legsúlyosabb bűncselekmény, az emberölés viszont esztendők óta állandóságot mutat: évente 200 körül van azoknak a száma, akik így vesztik életüket, s körülbelül ugyanennyi esetben fordul elő emberölési kísérlet is. Tanulságos adatokkal szolgál a gazdasági bűnözés is, amely nagyságrendben az összes bűnözésen belül csupán 3 százalék. E bűncselekmény-sorozatban elsősorban a deviza- és vámbűncselekmények száma nagy. Jóllehet a szabálysértési értékhatárok felemelése — tehát az, hogy az élet által meghaladott jogi kereteken időközönként igazítottak — az utóbbi években csökkenést eredményezett, az elmúlt húsz év egészét tekintve e bűncselekmények száma mégis emelkedett. A házasság, a család és az ifjúság elleni bűnözés eseteinek körében a tartási kötelezettség elmulasztása a legjellemzőbb bűncselekmény, amelynek gyakorisága — a válások számának emelkedésével — az elmúlt két évtizedben csaknem kétszeresére nőtt. Húsz év bűnözési adatai Budapesten él a nyolcvanéves Artz Antal hegedűjavító. Képünk a mestert munka közben ábrázolja (MTl-fotó — Tóth István Csaba felv. — KS) Középtermetű, kissé mo- lett asszony, kreol bőréhez jól illik hullámos ősz haja. Délelőtti műszakját olyan pontosan kezdi, mint máskor, keze villámgyorsan jár a csomagolóban, de messziről látni, hogy gondolatai elkalandoztak. Tekintete szomorú, némán, hangulatlanul sír. Duzzadt szemhéja, könnyzacskója álmatlanságról tanúskodik. Ha egy asszony könnyes szemmel dolgozik, annak ezernyi oka lehet: családi, munkahelyi probléma stb . . . Ezért félve kérdezem: — Mi a baj? — Ma dolgozom utoljára, nyugdíjba megyek — szipogja Keresztesi Zoltánné, a Béköt vésztői telepének dolgozója. — Nehéz szívvel válók meg a társaságtól. Nagyon szerettem itt lenni. Nap mint nap úgy jöttem ide, mintha hazamennék testvéreimhez, vagy gyerekkori jó pajtásaimhoz. Mondták, hogy maradjak, de én nagyon elfáradtam kérem. 'Agyondolgozott bütykös kezeit ölébe ejti, szemét lesüti és nagv sokára mesélni kezd, amiből kirajzolódik előttem egy küzdelmes asz- szonysors. — Hatan voltunk testvérek. Szüleim dolgos emberek voltak, szülőfalujukat szerették, bennünket is erre neveltek. Ma is itt élünk valamennyien; 12 éves koromban már Vizesfásra jártam, búzát acatoltam, rizst gyomláltam, szedtem a muhart és más gazt. Azután minden nyáron elszegődtem Duna- tetétlenre hónaposnak, itt főleg a répatermelés munkálatait bízták ránk. Nagyon nehéz munka volt, bizony minden falat kenyérért jól megdolgoztunk. — Hogyan alakult további sorsa ? — Tizenhat éves koromban férjhez mentem. A párom zenész, az ő kezét kímélni kell a nehéz fizikai munkától, naponta több órát gyakorol. Így hát rám szakadt a munka neheze. Neveltem borjút, malacot, sok csirkét, hogy mielőbb berendezhessük saját otthonunkat. Húsz évig házakhoz jártam. Vállaltam nagytakarítást, mosást, vasalást, tapasztottam a ház falát, a padlást, meszeltem, mázoltam. Mentem én, ha esett, ha fújt. Három léből mostunk kézzel, öblítettünk a gémes- kútnál a komisz téli hidegben is. Csak az tudja, hogy ez mit jelent, aki végigcsinálta. Nem csoda, hogy 55 éves koromban minden csontom fáj. Éjszaka, ha megpihen a test, azt sem tudom, hová rakjam a karjaimat, lábaimat, a két vállam is iszonyúan fáj. — A gazdák pedig szeszélyesek voltak. Olykor megfizettek rendesen, de ha az ándungjuk úgy kívánta, löktek is valamit, meg nem is. Sokszor kihasználtak, tudták, Mariska úgyis eljön. Édes jó istenem, mennyit szenvedtem a széltől, a hidegtől, de sok vödör vizet, behordtam a kutakból a házakba . . . — Mióta dolgozik kollektívában ? — A Béke Tsz-be mentem 14 évvel ezelőtt. Nagyon sz - vesen fogadtak, háztájit is kaptam, soha nem volt senkivel vitám. De aztán jöttek a nagy gépek, az asszonyokra már nem volt olyan nagy szükség. Négy év után átjöttem ide. Megszerettem a társaságot, éreztem, hogy ez kölcsönös. Csomagolok, címkézek, patentolok, mindig azt csinálom, amit mondanak. Csak egyet nem tűrök, a lazsálást. Ha valamelyik géphez nem érkezik a „gazdája", én máris érdeklődöm: nem tudjátok, mi van vele, szabadságon van, netán beteg? Mindenkit számon tartok. —• Engem mindig mindenütt befogadtak! Érzem, hogy a munkámért becsülnek. Ha Békéscsabáról a Lengyelország 1985 őszén 0 Kitüntetés katonáktól Lengyelországi utazásunk I programját előzetesen meg- I küldött kéréseink alapján ál- I lították össze. Jeleztük, hogy I egyházi személyiségekkel és I katonákkal is szeretnénk találkozni. Szó ami szó, nem sok esélyt adtunk ennek. így aztán nem is lepett meg bennünket a hír: a katolikus egyház nem vállalta a találkozót. Egészen pontosan, teljesíthetetlen feltételeket szabott, ami mögött nyilvánvalóan a sajtónyilvánosságtól való elzárkózás húzódott meg. Csakhogy az utóbbi esztendőkben általában a szocialista országok sajtójával szemben tapasztalható ez a visszafogottság. Ami persze annak ismeretében érthető, hogy a katolikus egyház hivatalos lapja a Tygodnik Powszechny nemhogy kormánypártinak, de még csak lojálisnak sem mondható. A lapból fordított szövegek alapján olyan érzésünk támadt, mintha a Szolidaritás letűnt elemei az utóvédharcaik fórumának tekintenék a lapot. E körülmények ismeretében személyes találkozás nélkül is tévedhetetlenül I megítélhető viszonyuk a konszolidációs folyamathoz. A katonákkal több szerencsénk volt. Mi több, a visszafogottnak várt rövid találkozóból utunk leghosszabb eszmecseréje lett, amelynek végén, mindketten, lengyel katonák és mi, magyar újságWaldemar Konopka ezredes írók szívből keseregtünk azon, hogy el kell köszönni egymástól. Igazán derék, nagyszerű tiszteket ismertünk meg a Varsó melletti tábori iskolán, ahova bennünket vittek. Nyíltságukat mi sem jellemzi jobban, mint az első, félve feltett — nehogy katonai titkot sértsünk — kérdésünkre adott válaszuk bevezető mondata: nekünk az a titkunk. hogy nincs titkunk. Magát valamennyire is tisztességesnek tartó vendég ezek után még azt is alig akarja meglátni — csak nézi. de nem látja (!) —, ami egészen biztosan nem képez titkot. Az iskolán — ahol mellesleg mi voltunk az első külközpontból kijönnek a vezetők, ők is mindig megkérdezik: „Hogy van, Mariska néni?” El tudja képzelni, mit jelent ez nekem?. . . Ekkor végképp eltörik a mécses, Mariska néni barna arcán visszavonhatatlanul peregnek a könnyek. — Ne sírjon, Mariska néni — vigasztalja S. Kovács Sándorné telepvezető. — Az ajtónk mindig nyitva áll, bármikor jöhet beszélgetni, vagy ha elunta magát, dolgozni. A brigádvacsorákon is maga főzi majd nekünk azt a finom káposztát tyúkhússal, mint azelőtt tette. — Sok ilyen munkásasz- szonyt kívánok az üzemeknek — magyarázza Kovács- né. — ö nem kerüli, hanem követeli a munkát. Ha elfogyott keze alól a csomagol- nivaló, azonnal jön. Egy percig nem tud tétlenül ülni. Műszak végén néhány percre összejön a társaság. A telepvezető meleg szavakkal köszönti az ünnepeltet, a szocialista brigádtagok rengeteg virággal, húsdarálóval, tálaló-, evőeszközkészlettel kedveskednek. Mariska néni sírva veszi át az ajándékokat, bánatosan néz körül, jólesik neki, hogy munkatársai is megkönnyezték. Nekem még elmondta; soha nem éreztették vele, hogy cigányasszony. Ezt nem felejti el. — Hát ennyi az én életrajzom, nincs több mondanivalóm . . . Ary Róza földi civil küldöttség — tisztek továbbképzése folyik. Képzési struktúráját tekintve a tisztiiskola és a katonai akadémia között elhelyezkedő intézményben zászlóaljparancsnokságok szintjéig képeznek tiszteket. Megtekintve az oktatótermeket és az iskolamúzeumot, szembetűnt a haladó katonai hagyományok ápolása, és a hazafias nevelésre fordított megkülönböztetett figyelem. Hasonlóan sokat foglalkoznak az emberekkel való bánásmód, a szép beszéd, az agitatív előadásmód elsajátításával, ’ illetve fejlesztésével (külön tantermeik vannak, ahol szimulált közönség jelenlétében retorikát tanulhatnak a tisztek). A képzésben, az oktatástechnikai eszközök fejlesztésében a hallgatók öntevékenységére építenek; több olyan berendezést, segédeszközt mutattak, amelyet maguk fejlesztettek ki és készítettek el. Az iskola hallgatói 1981 decemberében részt vettek a szükségállapot bevezetésében. Mi sem természetesebb, hogy az iskola megtekintése után, Golik parancsnok irodájában Waldemar Konopka, Ryszard Przelaskowski és Ryszard Kardos ezredeseket, parancsnok-helyetteseket a katonák helytállásáról kérdeztük. — A lengyel társadalom olyan állapotában jelentették be a szükségállapotot — kezdte a választ Konopka ezredes —, amikor a teljes ösz- szeomlás fenyegette az országot. Tovább nem lehetett várni, hamarább pedig nem
