Békés Megyei Népújság, 1985. november (40. évfolyam, 257-281. szám)
1985-11-15 / 268. szám
NÉPÚJSÁG Beruházások a DÉTE taggazdaságaiban Dél-Békés megyében elsősorban a gabona- és húsprogram megvalósítását szolgáló beruházások fejeződtek be az elmúlt években. A VII. ötéves tervidőszakban viszont ismét előtérbe kerülnek a növénytermesztés fejlesztését célzó beruházások. Az üzemekben az ágazat gépesítési hátterét kívánják megteremteni, ezért a meglevő összegek több mint 60 százalékát a gépesítésre fordítják. A beruházáspolitika hiányossága: a gazdaságok túlságosan a hitelek és. az esetleges támogatások 'megszerzésére összpontosítanak a szűkös saját források miatt. A termelőszövetkezetek az elmúlt négy esztendőben anyagi erejüket meghaladóan ruháztak be. Ugyanakkor vállalati befektetéseket vizsgálva megállapítható: 1982ben és 83-ban csökkent a gépesítési beruházások aránya. A múlt esztendőben megállt ez a kedvezőtlen tendencia és emelkedett a műszaki fejlesztésre fordított összeg. Várhatóan a VII. ötéves tervben tovább nő a gépesítési beruházások aránya. Minderre nagy szükség van. mivel a gazdaságokban jelentős a gépek és járművek elhasználódása, sok a nullára leírt gép, amelyek magas költséggel vesznek részt a termelésben. ENERGIARACIONALIZÁLÁS A DÉTE területén a kormányprogram keretében a VI. ötéves terv folyamán a gazdálkodó egységek több mint 80 százalékában befejeződött a gázprogram. Az idei munkálatokat is figyelembe véve, eddig 28 nagyüzembe jutott el a földgáz. A következő tervidőszak elején kapcsolódik be a gázszolgáltatásba Békéssámson. Fő feladat a kevermesi térség (Kever- mes. Kunágota, Nagykamarás) gázhálózatának kiépítése. Ennek jelenleg fő akadálya, hogy először a térségben egy 17 kilométeres állami beruházásból megvalósuló gerincvezetéket kell lefektetni. További energiamegtakarítást eredményezhet a nagy- fogyasztású szárítók átalakítása a nagyszénási. illetve a debreceni módszer alapján. Eddig már kilenc tsz-ben alakították át a szárítókat. A vizsgálatok adatai szerint a szárító fűtőérték-meg takarítása évente 20—25 százalék. A jövőben meg kell gyorsítani a szárítók átalakitási folyamatát. A Dél-Békés megyei tájkörzet gazdag termálvízlelő területekben. A feltárható vizek magas hőfokúak, sajnos, jelentős bennük a gázképződés, gyakori a vízkőlerakódás. Ma már ismeretesek olyan műszaki eljárások, amelyekkel ezek a gondok kiküszöbölhetők. A geotermikus energia hasznosítását az állam is támogatja. A magas beruházási költségek miatt azonban az üzemek ma még ódzkodnak a termálvizek hasznosításától. Az utóbbi időben előtérbe került a melléktermékek felhasználása. Az új tüzelőberendezések (szalma-, faapríték-üzemelé- sű) száma nő.. Sajnos, ezek a berendezések költségesek, s tovább növeli a ráfordításokat a tároló és kiszolgáló berendezések létrehozása. MELIORÁCIÓ, AGROKÉMIAI KÖZPONTOK Az elmúlt években — elsősorban a gyakori belvízveszély miatt — megindult a megye déli területein is a melioráció. Battonya térségében máj' be is fejeződött a komplex meliorációs program. Emellett a tervidőszakban — igaz, áthúzódásokkal — az orosházi Dózsa, a csa- nádapácai Széchenyi, a pusztaföldvári Lenin, a tótkomló- si Haladás és Kossuth, a nagybánhegyesi Zalka és a medgyesbodzási Egyetértés Tsz-ben valósul meg a talajok javítása. A VII. ötéves tervben további meliorációs beruházás indul négy helyen (Dombegyház, Kevermes. Kunágota, Nagykamarás). Mintegy ‘22 ezer hektáron javul a talajok termőképessége, ezzel segítve a gabonaprogram teljesítését. Bővül a térség agrokémiai hálózata. A nagyszénási után további agrokémiai központok létesülnek. Csor- váson és Kardoskúton az idén kezdték meg az új agrokémiai telepek építését. A következő ütemben Mezőko- vácsházán. a Mezőhegyesi Mezőgazdasági Kombinát társulásával, valamint Lökös- házán épül agrokémiai központ. A négy új beruházás elkészülte után kisebb veszteséggel, több mint 125 ezey hektárra jut el majd a műtrágya. VÁLLALATI beruházások A Magyarbánhegyesi Bar- tövnél 1978-ban kezdődött a rekonstrukció. A bővítés és korszerűsítés eredményeként a keltetési kapacitás mintegy 20 millióra nőtt, s várhatóan jövőre már 21—23 millió csibe kikeltetésére lesz lehetőség. Az Orosházi Baromfifeldolgozó Vállalatnál korszerűsítették a technológiai sorokat. A keletkezett hulladék feldolgozására húspépüzemet hoztak létre évi 20 ezer tonna kapacitással. Az olcsó és fehérjedús mellékterméket az orosházi Dózsa és Petőfi Tsz. valamint a nagyszénási Október 6. Termelőszövetkezet használja fel. A gyomaend- rődi Viharsarok Halászati Tsz-ben 80 millió forint értékű halfeldolgozót létesítettek. ♦ A DÉTE tagüzemeiben a VI. ötéves terv eddigi időszakában évente mintegy 550 millió forintot fordítottak beruházásra. Ennek az összegnek 45 százalékát építkezésekre, 48 százalékát a műszaki fejlesztésre használták. A VII. ötéves tervben yár- hatóan a gépberuházások aránya eléri a 60 százalékot. Ismereteink szerint jövőre javul a mezőgazdasági üzemek pozíciója. Több pénz jut majd a beruházásokra. Természetesen a jelentősebb anyagi erőt ésszerűen kell felhasználni a gazdaságokban. A tervezéskor már erre is gondoltak a DÉTE tagüzemeiben. Verasztó Lajos lett volna célszerű lépni. Az állam és a párt vezetése azt a pillanatot várta meg. amikor a társadalom többsége elszakadt a Szolidaritás szélsőséges elemeitől, amikor már nyilvánvalóvá vált, hogy egyenes az út a testvérharchoz, a szocializmus megdöntéséhez. — Hogy tudták megőrizni a válság ideje alatt a hadsereg ideológiai egységét? — Kezdettől fogva nyíltan politizáltunk. A társadalomiján végbement eseményeket folyamatosan értékeltük és magyaráztuk. A sorkatonák kiképzésében. oktatásában nagy figyelmet fordítottunk a fegyelemre, a társadalom iránti felelősség elmélyítésére. Minél jobban mélyült a válság, annál elszántabbak voltunk arra, hogy megvéd- jük a társadalmi vívmányokat. A szükségállapot bevezetését megelőző hónapokban, amikor tiszteket vezényeltek az ipari üzemekbe a termelés megszervezésére, és segítésére, közvetlen, személyes tapasztalatot szereztünk az országban kialakult súlyos helyzetről, láttuk a rendszerhez hű erők fenyegetett helyzetét. A történelem bennünket, lengyeleket megtanított arra. hogy ha a hadsereg demora- lizálódik. a nemzet mindig válságba zuhan. Ez a tapasztalatunk is segített abban, hogy — miközben a nehéz időszakban minden ingott — a hadsereg szilárdan állt a helyén. — Hogy fogadta a lakosság a katonákat? — A parasztoknak és a munkásoknak már elegük volt a zűrzavarból, megunták a rendetlenséget. A társadalom többsége rendre vágyott, a paraszt, hogy világos feltételek között művelhesse földjét, a munkás pedig, hogy legyen értelme a munkájának. Mi parancsba kaptuk, hogy a lakosságot mindenben segíteni kell. Senkit és semmilyen kérést nem szabad elutasítani. tgv aztán hozzánk fordultak mindennel, attól kezdve, hogy csöpög a csap, egészen odáig, hogy lakás kellene. Vannak ügyek a jelentősebbek közül, amelyek sorsát még ma is figyelemmel kísérjük. A bizalom mértékét jelzi, hogy nagyon sok tiszttel azóta is kapcsolatot tartanak azok a falubeliek, akikhez a szükségállapot idején vezényelték. őket. De a szolgálatukat az utcán teljesítő kiskatonáknak is közvetlen kapcsolatuk volt. a lakossággal. Az emberek oda mentek hozzájuk, ajándékokkal kedveskedtek, és teát vi- tek nekik. Kimondva, kimon7 datlanul psziohikailag erősítették bennük, hogy nemzeti feladatot hajtanak végre. — Milyen a lengyel hadsereg megítélése a társadalomban most, a küldetés befejezése után? — Higgye el — vette át a szót Kardas ezredes , nem öröm nekünk katonáknak, ha a társadalomnak segíteni kell, mert annak általában súlyos oka van. Mi segítettünk, mert történelmileg felelősek voltunk az ország sorsáért. A legnagyobb győzelemnek azt tartjuk, hogy fellépésünkkel sikerült megakadályozni a vérontást. Ügy érezzük, a lengyel hadsereg győztesen, a társadalom előtt erkölcsileg megerősödve tért vissza a laktanyába. Az országban előrehaladt a konszolidáció. A párt és a kormány a tevékenységét újrateremtve, következetesen dolgozik a hozott döntések végrehajtásán, a bizalom visszaszerzésén. A válság időszakára értve mondom: ideig-óráig meg lehet szédíteni embereket, de hosszú távon és végletesen nem. A lengyel nép negyven éve él ebben a rendszerben, és ezalatt túl sokat kapott tőle — a kudarcok és hibák ellenére is — ahhoz, hogy ne tagadja meg. Jaruzelski tár bornok ezt így fogalmázta meg ’83 májusában. „Nem a szocializmus okozott csalódást Lengyelországban, hanem a hiányosságai”. A hiányosságokon pedig csak egy módon lehet segíteni: nyíltsággal. Hogy mindenki mindenhol ugyanazt mondja, mert csak ez óv meg bennünket a tévedéseinktől és az önhittségtől. Az. idő ugyancsak eljárt felettünk a parancsnoki szobában. A, cigarettafüstöt vágni lehetett volna, s a teánkról gondoskodó kiskatona is már háromszor fordult a teáskannával. Menni készültünk. De előtte még Konopka^ ezredes meleg szavak, no meg a lengyel—magyar fegyverbarát- ság méltatása kíséretében átnyújtotta nekünk az iskola kitüntető jelvényét. Voltam katona, mégis ez az első katonai kitüntetésem. Több, mintha itthon kaptam volna. Árpási Zoltán Következik: Kollégák között Varsóban. 1985. november 15., péntek Ifjúság, szórakozás, vendéglátás Némely közgazdász szerint a mai vendéglátás a hazai népgazdaság állatorvosi lova, amelyen minden jó és rossz demonstrálható. Mindez persze nem ennyire egyszerű. Ha valakinek lehetősége van a kulisszák mögé is bepillantást nyerni, igencsak módosulhat a véleménye. Máris kettéválik minden; egyrészt az oly sokat hibáztatott — s igencsak joggal! — vendéglátáson mintha fellelhetőek lennének a gyógyulás jegyei, másrészt ehhez a kilábaláshoz igencsak nem volt képes alkalmazkodni (nem tud felnőni?) a vendég, a közönség. Az állítás bizonyításra szorul. Lássunk hozzá, kíséreljük meg. „Egyrészt” Évekkel ezelőtt hallottam egy prímástól: „Uram, a zenekarnak akkor is játszania keir, ha egyetlen vendég sem ül az asztaloknál. Különben nem is lesz itt vendég!. . Akkor ennek a megállapításnak senki nem tulajdonított jelentőséget. Ma azonban mindez hitvallás is lehetne; elsősorban a szerződéses üzemeltetésű vendéglátóhelyek bérlőinek alapelve. Hogy ez így van, azt személyesen is tapasztalhattuk az elmúlt hét végén, amikor Tábor Antallal, a Szakszervezetek Békés Megyei Tanácsa ifjúsági titkárával és Hajdú Antallal, az Országos Szórakoztatózenei Központ (OSZK) megyei ki- rendeltségének vezetőjével Észak-Békésben több településen a vendéglátóipari szórakoztatás helyzetéről gyűjtöttünk információkat. Mert amikor jött az a bizonyos váltás és egyre több egységet adtak ki az áfé- szek és a megyei vendéglátóvállalat szerződéses üzemeltetésbe, hirtelen váltak meg a zenekaroktól. Némi malíciával úgy is lehet fogalmazni, hogy a zenekarokkal együtt maradtak el a vendégek is. Természetesen sántít az ok és okozat közti összefüggés,’ hiszen a vendégek elmaradásának más oka (is) volt: a pillanatok alatt magasba szökő árak. Ha kevesebb is a vendég, de azért van! S akkor hozzá még többet kell szerezni. S elsősorban a fiatalok köréből. Hogy miért éppen ez a korosztály a megcélzott, azt talán nem kell magyarázni. Becsábításuk módja alapjaiban egységes, taktikájában persze más és más. Az alap a gépzene, pontosabban. a diszkó. Amit újabban a videóval is „színesítenek”. Az idézőjel is magyarázatot érdemel. A „klasszikus” diszkóban gyakorlatilag csak egy érzékszervet, a fület, a hallást „kapcsolják" ki. Ezt a kábító őrületet fokozza a terembe szétszórt képernyőkön viliódzó képi mákony: így nemcsak a zene igazi lüktetésére, de a másik (a táncpartner) személyére sem kell figyelni. Mindegy lesz hát, hogy kivel, hogyan és (időben, térben) miképpen koptatjuk a parkettet . . . De a vendéglátóegység vezetőjének még ez is a jó (?) megoldás: nem kell zenészekkel tárgyalnia, egy személyről van csak szó, olcsóbb is az egész, mégis tele a presszó, az étterem . . .« Ezt, az évek óta tartó konjunktúrát persze a diszkósok is kihasználják. Sajnos, még ma is előfordul, hogy egy- egy engedéllyel rendelkező lemezlovas úgymond „kölcsönadja” engedélyét és így másokkal tartatja meg az általa felvállalt programokat. Ha ilyenkor egy véletlen baleset történik, annak jogilag is súlyos következményei lehetnek mind a „kölcsönzőt", mind a felelőtlenül a helyettesítést vállalót, .mind az üzletvezetőt illetőleg. Természetesen a video tekintetében sem éppen rendezett a helyzet. Hiába jelennek meg a témát illető jogszabályok, azok értelmezése és alkalmazása tekintetében' igencsak nagy a zűrzavar. Persze, oldalakon keresztül lehetne elemezni és fel-, megmutatni ezeket a hiányosságokat; a lényeg: nem éppen a diszkókon részt vevő tizenévesek lelki-szellemi épülését szolgálják az ezeken a helyeken sugárzott műsorok. „Másrészt” Az előző „fejezetben" a vendéglátókról volt szó, s szándékosan nem említettünk neveket. A következőkben, amikor is a vendég oldaláról próbáljuk megvizsgálni a vendéglátóipari szórakoztatás és szórakozás lehetőségét, inkább stílszerű és illő a nevek említése, a közelebbi megjelölés. Nos, kezdjük mindjárt Gyomaendrőddel, pontosabban a helyiek által Hollernek ismert Körös Szálló éttermével. Mint azt Hankó Mihály üzletvezető is elmondotta, a pénteki diszkók után nem kevés meny- nyiségű kettő- és ötdecis röviditalos üveget kell eltakarítaniuk. A diszkóba pedig elsősorban a tizenévesek járnak, akiket — s a kilátásba helyezett, szerencsére mind jobban szigorított büntetés terhe okán — persze nem szolgálnak ki szeszes itallal a felszolgálók. A tinik így „segítenek” magukon. A miértre van egy kevésbé közismert és általában mással elfedett magyarázat. Sajnos, de a kulturált szórakozás példája ismeretlen a mai fiatalok előtt. Bármennyire is furcsának hangzik, de például inni (s szeszes italt!) is meg kell tanítani a fiatalokat, nevelni kell őket a hogyanra. Hiszen a legbigottabb bornemissza sem hihet abban, hogy az absztinencia az egyedül üdvözítő. S ha valamit hirtelen és botor érvekkel körülbástyázottan tiltunk a fiatalok elől, ők természetszerűen fel akarják fedezni a tiltott gyümölcs ízét. Ennek pedig csak egy lehet az eredője: korlátlanul és minden erkölcsi gátlás híján „szabadulnak rá” a tiltottra. Mert igenis a szeszfogyasztásnak is megvan a maga kultúrája, ahogyan minden emberi cselekvésnek, tevékenységnek. Sajnos, ma a vendéglátás „élvezetének" ez az oldala nem alakulhatott ki. Valamivel jobb a kép a ,,H.oller”-től néhány méterre, a Fészek presszóban. Este kilenckor záróra péntekenként és a hét utolsó napján, hogy aztán tízkor újra. amolyan helyi bárként nyissanak. Az OSZK Kaleidoszkóp fantázianevű műsorszervező irodájának műsorát fogadják ilyenkor. Kimondottan „katonaviselteknek” szól a vagy százperces program, hiszen a fellépő görlök egy része még a legáltalánosabb fehérneműdarabokat sem viseli fellépése közben. Szeptember közepe óta tart a sorozat, s egvelőre nem veszik észre a rendezők a kifáradás felbukkanását. S mi több (ellenpélda a békési Hableányban és a gyulai Aranykeresztben tapasztaltak; bár ez utóbbiban a gyomaihoz hasonló műsor újra megy), a közönség megnyilatkozása sem veszélyezteti ennek a típusú szórakoztatásnak a színvonalesését. Marad-junk az észak-békési városi jogú nagyközségben még néhány mondat erejéig. Az endrődi Hídfő étteremben (III. osztályú) ritkán tapasztalható tisztaság és szervezettség uralkodik. A Dógi Ambrus vezette trió az . említett „kényszer” miatt pártolt át népi zenéről a szalonzenére. A kiszolgálás színvonala (és a mellék- helyiségek állapota — bocsánat, de ma már ez is fontos szempont!) csak az elismerés hangján említhető. S ha már itt tartunk: a szarvasi Árpád Szálló presz- szójában az üzletvezető-helyettes hiába is szabadkozott, az este ötkor elénk táruló kép (két főiskola van a városban!) mindent megmagyarázott. A másodosztályú presszó berendezése még egy söntésben is feltűnést keltene, annyira elhasznált, kopott. A mellékhelyiségről talán jobb nem is beszélni. Mindent megmagyaráz az a tény, hogy a megyei vendéglátóipari vállalat tulajdonába tartozó egységet rövidesen felújítják. Ahogy mondani szokás: tetőtől talpig új ruhát kap. Az építkezés ideje alatt megyénk legszebb nagyterme, az Árpád Szálló emeleti vigadója lesz az, amelyik az éttermet, a presszót befogadja. S hadd jegyezzük meg: ebben a kategóriában hazánk egyik legszebb táncterme a szarvasi... De maradjunk még néhány gondolat erejéig megyénk egyik idegenforgalmi szempontból oly fontos városában. A Körös-holtág melletti Halászcsárdában kéttagú (!) népi zenekar játszik esténként Bogdán József vezetésével. Ettől függetlenül (vagy éppen ezért?) a város legnépszerűbb „diákkocsmá- ja”. Nem kell titkolni, hogy a szerződéses üzletvezető és a csárda személyzete fontosnak (mert zsebre megy!?) tartja, hogy ez így legyen. S az sem zavarja őket különösebben, hogy szemben „kacsalábon forgó" új étterem épül, amely hamarosan a konkurenciát fogja jelenteni. ...és még valami! A tapasztalatokban bővelkedő körút utolsó állomása a köröstarcsai Halászcsárda. Utunk során véletlenül értesültünk arról, hogy az OSZK műsorirodájának egyik műsorát — amely a gyomaihoz hasonló jellegű — a körzet áfés-zei vezető munkatái-- sainak itf mutatják be. Mi tagadás, nem éppen ideális hely ez a III. osztályú, cementlapos aljzatú, bizony dohos kocsma jellegű csárda. Egy fiatal férfiénekes (ope- retldalokat, örökzöld slágereket és népies műdalokat ad elő igen jó színvonalon), két alig öltözött ifjú táncosnő (a budapesti dzsesszbalett- iskola növendékei; mozgásukon, előadásmódjukon látszott is!), valamint Nicole lépett a közönség elé. Nicole ebben a műfajban ritkán látható ízlésességgel és eleganciával mutatta be vetkőzőszámát. Röviden ennyit erről a dél- utánról-estéről. Ami kimondottan a fiatalok szórakoztatásának tapasztalatait illeti, egy mondat jár azóta is a fejemben. Dankó Jánostól való, aki a szarvasi tanács művelődési osztályának felügyelője és társadalmi munkában az OSZK körzeti megbízottja is. „A fiatalok szórakozását ma már nein szervezni, hanem szerveződni kell hagyni" — hangzik a mondat. Bővíthető és továbbgondolható. Hogy mi érdemes támogatásra és mit kell(ene) sürgősen jogszabályokkal, szigorú és rendszeres ellenőrzésekkel visszaszorítani, netán korlátozni. Miben kell gyorsan a példa- mutatást megadni, s miben megszüntetni .. . Ha ön, kedves > olvasó, szülő, akkor azért, ha fiatal, akkor ennek okán, ha érdekelt a pult túloldalán, akkor meg amiatt; ha pedig csak egyszerű vendég, akkor is folytassa tovább. Talán elérkezünk valahová, ami értelmes, ami hasznos, ami jó . . . Nemesi László
