Békés Megyei Népújság, 1985. november (40. évfolyam, 257-281. szám)

1985-11-14 / 267. szám

1985. november 14., csütörtök II tévé és a szabad levegő Semmi kétség, kell mind a kettő, vitázni csak az arányo­kon lehet. Jó-e, ha túlságosan az egyik felé billen a mérleg, vagy az a helyes, ha középen áll meg a mutató? De ez csak elv, mi a gyakorlat? Lehet, hogy a népi mondással egyezik: ha ezt az ujjamat harapom, ez fáj, ha amazt, az. Különösen gyermekek esetében. Mert okos a mai gyerek, jóval többet tud, mint a régiek annak idején, s nagyrészt a tévé jóvoltá­ból, ám egyre több a rosszul fejlett, hiszen keveset mozog. Márpedig az ép testben, ép lélek — sőt szellem! — örök ide­ál. Először nézzük meg, hogy látja ezt a tévé-, szabadlevegő-, mozgásviszonyt az iskola, aztán a szülő. — A mi iskolánk nagy — mondja dr. Pataj Pál, a bé­késcsabai Szabó Pál téri is­kola igazgatója —, szinte nagyüzem, az 1300 tanulójá­val. Az első és második osz­tályokban egész napos, illet­ve régi fajta, délelőtti taní­tás folyik, délután napközi­vel. Az előbbiben minden­nap van testnevelési óra, az utóbbiban ciklusonként öt­ször, s ezt háromszor egy óra játékos-mozgás foglalkozás egészíti ki a napköziben. Elégnek tűnik, ha nem vesz- szük figyelembe, hogy a leg­több gyerek az egész napot az iskolában tölti. Hatkor nyitunk, s fél hétkor már 300 kisgyerek itt van, s bi­zony nem egy közülük este hatig. — És az iskola mégsem szaladgáló-, hancúrozóterep, hanem olyan hely, ahol ül­nek. dolgoznak a gyerekek. — Igen, annak ellenére is, hogy igyekszünk különböző programokkal, sporttal lazí­tani ezen. A tény, akkor is tény: a többség keveset mo­zog. De nemcsak itt, otthon is. — Ebben a tévé a ludas? — Erről a tanító nénik tudnának mesélni. A tapasz­talatokat kerülőúton szerzik, nem direkt kérdésekkel, s az eredmény: az első és máso­dikosok kétharmad része es­te is nézi a felnőttműsort, mert egy szobában laknak, vagy egyedül van otthon. Ha a gyermekre gyakorolt ha­tást most nem érintjük, csak a mozgásvonatkozást, a kép így néz ki: ül a tanuló majd egész nap az iskolában, de még otthon is. — Mit lehet tenni az egészségesebb életmód érde­kében? — Mi tesszük a magunkét, hétvégi családi programokat szervezünk, sportrendezvény­nyel vagy kirándulással, s van játszóházunk és egyéb lehetőségeket is teremtünk, hogy éljenek vele, és igé­nyeket alakítsunk ki, ame­lyek idővel szokássá válnak. Komáromi Lajosné dobozi adminisztrátor ötéves kisfia élvezi az óvoda és a kertes családi ház szabadságát. — Ha nem esik az eső, még ilyenkor is biciklizik egy kicsit, amikor hazajön — mondja az édesanya —, mert ezért van oda legjobban, meg a labdázást szereti. A szomszéd gyerekekkel sokat játszik, s egész nyáron vit­tük magunkkal a háztáji földre. Ott aztán volt nap­fény, levegő, futkorászás bő­ven. Télen, hóban, fagyban is kimegyünk az udvarra, utcára, sétálni vagy szánkóz­ni, ha csak lehet hármas­ban, ha nem, akkor vagy én, vagy a férjem van vele. Ne­künk sem árt egy kis moz­gás. — Szereti-e lAijcsika a té­vét? — A meséket, hét közben mást nem is nézhet, mert este nyolckor ágyban a he­lye. Rendelet születeti... Kötelező: két idegen nyelv Életképek. Egy szovjet­unióbeli utunk során szomo­rú szívvel néztem honfitár­saimat, akiknek többsége nyolc éven át tanulta a köz­oktatás kebelén belül az orosz nyelvet, s meg sem mert vagy tudott nyikkanni. Nyolc kárbaveszett év e nyelv szempontjából, s ki tudja, hány száz elvesztege­tett óra. És a felsőoktatás. Mint olyan hallgató, akinek egyik szakja idegen nyelv, két évig köteles voltam egy má­sik idegen nyelvet is tanul­ni. Élveztem, szerettem, mert jó alapokat vittem ma­gammal a gimnáziumból. De néhány társam produkcióit kínszenvedés volt végighall­gatni. A természettudományi karon is kötelező volt egy idegen nyelv, de — s erre jól emlékszem —, szegény ok­tató, hogy bírja türelemmel a munkáját, megegyezett az évfolyam többségével, hogy iránta való kíméletből, egy biztos elégséges reményében nem kell az óráit látogatni­uk. (Azóta, e suba alatt fel­mentettek nyögve-kínlódva fordítják a szakirodalmat, amire munkájukhoz feltétle­nül szükség van.) S végül az utolsó példa. Már közszájon forog, hogy kis hazánkban soha ennyi, hirtelen doktorálni akaró je­lentkező nem volt, mint ép­pen ebben az esztendőben. Az ok egyszerű: jövőre már a doktorihoz nyelvvizsga is szükségeltetik .. . Az idegen nyelvoktatás ho­ni problémáinak elemzésére már vaskos tudományos dol­gozatok, jelentések készül­tek, sőt mi több, apró lépé­sek is történtek a javítás ér­dekében. Ez alkalomból e gondok elemzésére nem vál­lalkozhatunk, viszont öröm­mel adunk helyt egy új mű­velődési miniszteri rende­letnek, amely a közelmúlt­ban született az idegen nyel­vek tanulásáról a felsőokta­tási intézményekben. E ren­delet feltehetően nem fog üdvrivalgást kiváltani a jö­vőre felvételt nyert ifjaink körében, akik igazán majd csak munkájuk során döb­benhetnek rá: milyen jól jártak. * * * A Művelődési Minisztéri­um nem véletlenül hivta ösz- sze az újságírókat. Földiák Gábor miniszterhelyettes nyíltan meg is fogalmazta, hogy a sajtó lelkes támoga­tására számít az új rendelet megértetésében. Soha ennél kellemesebb kérést. Hiszen éppen a sajtó munkásai har­colnak évek óta azért, hogy végre ki tudjunk törni nyel­vi elszigeteltségünkből, s hogy megszűnjön — rossz hasonlattal élve — nemzet­közi méretű kukaságunk. Az új rendelet is ennek érdeké­ben született. Reméljük, egy átfogó, a helyzetet lényege­sen javítani tudó döntésso­rozat egyik lépéséről van szó. A rendelet szerint a jövő tanévtől az egyetemeken és a tanárképző főiskolákon a hallgatók két idegen nyelv­ből kötelesek alap- és záró­vizsgát tenni. Az egyik nyelv az orosz, a másik egy élő idegen nyelv vagy a latin. (Ez utóbbi nyelv elismerése — Nem zúgolódik? — Már nem, mert így szoktattuk. Szombat-vasár­nap viszont megnézheti a gyermekfilmeket, de ezek még igazán nem kötik le, sokkal inkább a játék. Meg is látszik rajta, hogy sokat mozog, mert erős, jó felépí­tésű gyerek, nem fog köny- nyen rajta a betegség. — Mi ugyan bérházban la­kunk — jegyzi meg elöljá­róban Barabás Jánosné gyu­lai takarítónő —, de a hét­éves fiam és kilencéves lá­nyom sokat van lent a ját­szótéren. Ugyanakkor nagy tévébarát mindkettő, s a könyvtárt is látogatják. Sze­rintem ez így jó, mert egyik sem megy a másik rovására. A fiam, ha csak teheti, rúg­ja a labdát, s bár még csak elsős, már rágja a fülünket, hogy bunyózni szeretne. De nem is hiszem, hogy ilyen korán el lehet kezdeni, majd megérdeklődöm. Eddig csak azt mondtuk neki, előbb ta­nuljon meg szépen írni, mert ezzel baj van. — Én kicsiket, elsősöket, másodikosokat tanítok — mondja Pataki L ászióné, a békési 2-es iskola tanítónő­je —, s jól tudom, óriási a mozgásigényük, de a szelle­mi felfogóképességük is. Ez utóbbi fejlesztésére sokkal több a lehetőség, lépten­nyomon intellektuális be­nyomások érik a mai gyere­keket, egyre kevesebb vi­szont a mozgási lehetőségük, holott a kettő egysége volna a fontos, már csak az egy­másra gyakorolt hatás miatt is. — Nem fárasztó nekik az óvoda után a komoly isko­lai munka? — Hogyne lenne az, s pont ezért, minden órakezdés után húsz perccel, egy rö­vidke frissítő, lazító mozgást csinálunk, hogy jobban tud­janak figyelni. A délelőtti négy-öt tanórát az ebéd kö­veti, majd egyórás játék az udvaron, s csak aztán jön a napközis foglalkozás. Szeren­csére nagy az iskolaudvar, de ha esik az eső, már baj van. — A saját gyerekei mek­korák? — A kislány óvodás, a nagy meg hetedik osztályos. A férjem imádja a sp'ortot, edző is, így ő lelkesíti moz­gásra a családot, de ez nagy­jából csak a kertre korláto­zódik és az oda-vissza ke­rékpározásra. Nehéz is min­denre időt szakítani, amikor sokféle érdeklődésű egy gyerek: intenzíven zongorá­zik, most is versenyre ké­szül, de a tévében is minden jó műsor érdekli. És akkor hol van még a tanulás? A megoldás csak az, hogy ros­tálni kell a tévéműsorokat. Még a jókat is. Vass Márta Fotó: Gál Edit is új vonás.) A hallgatók a kötelező idegen nyelvet két egymásra épülő szakaszban tanulják, amelyek során elő­ször általános társalgási, a második szakaszban pedig szakszövegolvasási és szak­mai társalgási készséget sze­reznek. Az általános nyelvi alapvizsga és a szaknyelvi záróvizsga letételének határ­idejét az egyes felsőoktatási intézmények önállóan kiala­kított tanterveik alapján ha­tározzák meg. Ugyanakkor az alap- és záróvizsga a kép­zés ideje alatt külön és együttesen is letehető. Az alapvizsga bármelyik felső- oktatási intézményben érvé­nyes, a záróvizsgák elfoga­dásáról azonban — az eset­leges intézményváltoztatás esetén — az érintett egyetem vagy főiskola dönt. Ez a szi­gorítás érthető, mert ha va­laki a vegyészkarról átlova­gol a jogi karra, bizony nem sokra megy a szakszövegtu­dásával. Üj vonásnak számít az is, hogy nem kell alapvizsgáz­nia annak, aki az adott nyelvből tagozatos, speciális tantervű középiskolai képzés során jelesre érettségizett. E döntés már a közoktatásra kíván serkentően hatni. A Magyar és a Művelődési Közlönyben megjelent ren­delet egyébként pontosan rögzíti az alap és záróvizsga nyelvi követelményeit, ami szerint már megkezdhetik a felkészülést a jövendő egye­temi és főiskolai hallgatók. A rendelet szól a mentesíté­sekről is. Így mentesíthetők a két idegennyelv-szakosok, valamint azok, akik közép­vagy felsőfokú állami nyelv­vizsga bizonyítvánnyal, vagy azzal egyenértékű oklevéllel rendelkeznek. A művelődési miniszterhe­lyettes azt is elmondta a saj­tótájékoztatón, hogy a Ma­gyar Néphadsereg néhány alakulatánál kísérletképpen az előfelvételisek számára — önkéntes alapon biztosítják az orosz nyelv tanulását, amelyből a vállalkozók vala­melyik közeli felsőoktatási intézményben vizsgát is te­hetnek. Ugyanakkor az egye­temeken lehetőség van egy harmadik élő idegen nyelv felvételére is, amelyekből a hallgató ugyancsak tehet alap- és záróvizsgát. Mind­ezt abból az ésszerű meg­gondolásból, hogy aki nyel­vet akar tanulni, annak szá­mára minden lehetőséget meg kell adni. A sajtótájékoztatón arra is felhívták a figyelmünket, hogy a minisztérium nem ringatja álmokban magát, mert tudja, hogy nem a fel­sőoktatás feladata megtaní­tani egy vagy több idegen nyelvet, ebből a közoktatás­nak is vállalnia kell a rá eső részt. (Például szervezhetnek nyelvvizsga-előkészítő tanfo­lyamot is.) * * * A rendelet megszületett te­hát, a megvalósításához szük­séges személyi feltételeket is biztosította hozzá a Művelő­dési Minisztérium, a többi a hallgatókon és az oktatói­kon múlik. Az eredmény ugyan hosszú évek múltán mérhető majd csak le, ami­kor egy-egy tárgyalás, kül­földi partner fogadása nem­csak egy tolmács kínkeser­ves munkája lesz, hanem a szakemberek is részt tudnak vállalni közvetlenül belőle. S amikor az idegen nyelvű szakirodalom alkalmazása — forintokban mérhetően — je­lentkezik majd a népgazda­ságban, és az eltévedt turis­ta sem csak mutogatás után jut el céljához. Bár ezt már csak szépségtapaszként, rá­adásként értékelhetjük majd. B. Sajti Emese HANGSZÓRÓ Ma este nálunk... Annak idején (tavaly októberben) örömmel üdvözöltük a Petőfi rádió új, Napközben című műsorát, mely a Zenedél- előttöt váltotta fel, s egy órával több időt is kapott elődjé­nél. Mit ígértek a szerkesztők? — frisseséget, aktualitáso­kat, azonnali reagálást a napi beharangozott témákkal kap­csolatos kérdésekre. A Napközbenről induláskor — s utána is — elismerően szóltunk már e hasábokon, mert a szerkesztők megtartották ígéretüket, és — alkalmazkodva az új igényekhez — tényleg színes, élvezhető, magazinjellegű műsorokat kapott a hall­gató. Külön erényként emlegettük: kerülik a tudálékosságot, ugyanakkor egy-egy kérdést körbejárva megfelelő ismerete­ket nyújtanak, könnyed, mindenki számára érthető módon. Az utóbbi időben azonban megkockáztattuk már azt a ki­jelentést is: alkalmanként a kifulladás jelei mutatkoznak e délelőttökön, s néha mondvacsinált dolgoknak kerítenek nagy feneket. Épp ezért érthetetlen számomra, hogy az alig több mint egyéves „csecsemőnek” van már „kisöccse” is, a Napközben különkiadása, Ma este nálunk . .. címmel. Kétségek már hét­főn délelőtt, amikor beharangozták, támadtak bennem az es­ti műsorral kapcsolatban. Arról beszéltek, olyan dolgokról lesz szó, melyek már nem „fértek be” a délelőtti adásokba. Egyenes adás volt, riporterek, szakértők és illetékesek be­szélgettek a Kádióújságban is jelzett, s tényleg érdekesnek ígérkező témákról: Ki fogalmaz a hivatalban? — Kerítések az erdőben — Hogyan választ pályát a szülő? — Céklafe­jek a pult két oldalán —, hogy csak néhányat említsek. Nem részletezem, hogyan fejtették ki nézeteiket az egyes •kérdésekről a résztvevők, hiszen nem ez a lényeg. Azt sem mondom, hogy érdektelen volt ez az egy óra., voltak azért felvillanások is benne. Mindenesetre én úgy éreztem magam, mint aki véletlenül egy baráti társaság mellé csöppent, s közben kénytelen-kelletlen hallania kell a szomszédok jópo- fáskodását, kissé erőltetett humorukat. Csak néha-néha kap­tam fel a fejem, s hegyeztem a fülem. Mindent egybevetve, úgy érzem, nem volt érdemes még a Napközben különkiadására vállalkozni, mert a most elhang­zottakról délelőttönként is lehetne, lehetett volna szó a Pe­tőfi adón. Apropó: még csak azt nem értem — igaz, ez már csak formai kérdés —, miért a Kossuth adó műsorában sze­repelt ez a különkiadás? Válasz most nem volt Ez az alcím kissé megtévesztő, ezért sietve leszögezem: nem a Válasz című, kedd este a Petőfi adón elhangzott if­júsági kulturális körkép minősítését jelenti. Mert maga a műsor, mely havonta jelentkezik, most is kitűnő, pergő volt, sokféle gondról, eseményről, kezdeményezésről tájékoztatott bennünket rövid beszélgetésekben, pár szavas mondatokban — és lényegretörően. Ez — ide kívánkozik — mindenképpen a szerkesztő műsorvezető érdeme, Szabó Orsolyáé. Mégis, miért van hát ez az alcím e sorok felett? Mert sze­repelt az összeállításban egy vállalati könyvtáros monológja is, amely kérdéssel zárult. Erre nem tudott felelni a ripor­ter. A könyvtáros története röviden: Megnézte kimutatásait, s látta, a sok képzőművészeti köny­vet nem forgatja a dolgozók közül régóta senki sem. Arra gondolt, egy iskolának kellene ajándékozni e köteteket, hogy hasznossá váljanak. Művészeti gimnáziumot választott, fe­lettesei beleegyeztek az akcióba. Már csomagolta a könyve­ket, amikor hivatta egyik főnöke. Egészségéről, közérzetéről, gondjairól faggatta először. Jólesett neki az érdeklődés. Majd a főnök rátért a könyvekre. Kissé elhamarkodottnak tartotta a választást, s egy másik középiskolát javasolt. Történetesén a gyereke is oda jár ... A könyvtáros nyelt egyet, mit tehetett, átrendezte a cso­magokat, mindegyik könyvből két példány volt. Mikor kész volt, megjelent a könyvtárban az igazgató. (Ilyen még nem fordult elő!) A „vezér” kedves, tapintatos, érdeklődő volt, az­tán a könyvekre terelte a szót. Természetesen neki még jobb ötlete volt, hiszen az ő gyereke egy harmadik iskolába jár... A könyvtáros a története végén ezt kérdezte: most azután mit csináljon, hogyan ossza három felé a két könyvcsoma- got? Szabó Orsolya nem válaszolt a feltett kérdésre, de mit is válaszolhatott volna? Mert nem nehéz belátni, bárhogy dönt is a könyvtáros, mindenképpen ő lesz a szenvedő alany. Saj­nos . . . (pénzes) Expressz, a hirdetési napilap Másfél év alatt több, mint negyedmillió ingatlant adtak el az országban az Expressz révén. Ez a hirdetési napi­lap az ingatlanforgalomban máris nagy szerepet játszik. Ezen kívül több tízezer em­bernek sikerült a lapban el­helyezett hirdetések révén a korábbinál jobban fizetett, vagy a korábbinál alkalma­sabb munkahelyet találnia. Ugyancsak tízezrekben fe­jezhető ki az eladott, meg­vett, lecserélt legkülönbö­zőbb tulajdonságú tárgyak száma. Egyedül a párválasz­tásról nincsen adat, pedig az Expresszben tömegével ad­nak fel ilyen hirdetést is. Rövidesen mindennap megjelenő újság lesz az! Ejxpressz, és újabb tarta­lommal bővül. Mozgalmassá váló gazdasági életünk igé­nyel egy úgynevezett marke­ting újságot is, vagyis az; árureklám és a piackutatás célját szolgáló sajtóterméket. Ezért a jövőben a termelő vállalatok az Expressz-új- ság révén tájékoztatják a lakosságot az árukínálatról. Továbbá különszámok is megjelennek. Először decem­ber elején kerül az utcára a Karácsonyi Expressz. Eb­ben az ünnepi ajádékozást segítő árukínálat, ártájékoz­tató lesz, és ajándékozási pszichológiai tanácsadás. Egyebek között olvasható majd benne, hogy hol lehet búvárszivattyút javíttatni, milyen az új Zsolnay-étkész- let, hol lesznek a nagyobb szilveszteri bálok, hová le­het év végén olcsón utazni. Nagy részvétel jellemzi a férjek és feleségek karácso­nyi ötletversenyét. A leg­jobb ajándékötleteket a szer­kesztőség jutalmazza.

Next

/
Thumbnails
Contents