Békés Megyei Népújság, 1985. október (40. évfolyam, 230-256. szám)
1985-10-12 / 240. szám
4 _________ — A vállalatok sokszor kényszerűen nagy terhet vállalnak a költségvetési kiadások finanszírozásából. Ennek ára van, például az. hogy a vállalati beruházások 1984- ben 2 százalékkal csökkentek az előző évihez képest. Miközben csupán 2 százalékkal nőttek a beruházások, mégis örvendetes, hogy a vállalatok e nehéz helyzetben is 11 százalékkal több műszaki fejlesztési alapot képeztek, mint korábban. A nehéz körülmények között természetesen nőtt a pénzügyi nehézségekkel küszködő vállalatok száma. De a közhiedelemmel ellentétben, azért ez sem általános jelenség. A vállalatok többsége növelte eredményességét. Tavaly 600 ölyan vállalat volt, ahol a nyereséget egyik évről a másikra több mint 20 százalékkal sikerült növelni. Ezzel szemben 48 nem mezőgazdasági vállalat zárta összesen 2 milliárd forint veszteséggel gazdálkodását. Az alaphiányos vállalatok száma körülbelül száz, ebből mintegy tizenötöt tekintünk olyannak, amely valóban súlyos gondokkal küszködik, és a terhek részbeni rendezése 3 milliárd forinttal terhelte az állami költségvetést. Az 1985-ös év nehéz körülmények között indult, és az erőfeszítések ellenére sajnos kiderült, hogy nem egyszerűen téli problémákról van szó. Az eredmények csak igen lassan javulnak. Már most világos, hogy az állami költségvetés hiánya meg fogja haladni azt, ami az országgyűlés jóváhagyott, és úgy vélem, hogy éppen a struktúra átalakítása, a kedvező folyamatok élénkítése, a szociális stabilitás indokolja, hogy ne ragaszkodjunk mereven a jóváhagyott hiány adatához, hanem a lehetséges keretek között a gazdaság eredményességét szolgáló támogatások terén tegyünk lépéseket. Nagyon időszerű és sürgető az MSZMP Központi Bizottságának 1984. áprilisi állásfoglalásában meghatározott komplex gazdaságirányítási feladatok végrehajtása. A szabályozókat, az intézményi és döntési rendszert megújító munkában elengedhetetlennek tartjuk a költségvetés megreformálását is. Ennek a folyamatnak egyes lépései már az 1986. évi költségvetésben is tükröződni fognak. Ismételten szembe kell néznünk azzal, hogy a hatékony termelés kibontakoztatását a költségvetési politikának nem az állam jóléti és struktúraalakító feladatainak csökkentésével, hanem a veszteségek csökkentésével kell szolgálnia. A kormány a kívánatos folyamatok meggyorsítása érdekében a népgazdaság, valamint a súlyos gazdálkodási gondokkal küzdő vállalatok hitelezőinek és dolgozóinak érdekeit egyaránt szem előtt tartó jogszabálytervezeteket fog kidolgozni. A vállalatok viszont joggal számítanak arra, hogy a veszteségek csökkentéséből felszabaduló ösz- szegek egy része a jól dolgozó vállalatok közvetlen terheit mérsékli majd. A sokszor terhesnek tartott pénzügyi feltételek enyhítését tehát nem a hatékonysági követelmények csökkentésének, hanem a pénzügyi rendszer ösztönző ereje fokozásának, a teljesítmények és jövedelmek igazságosabb összehangolásának kell szolgálnia. Feladatnak tekintjük a vállalatok és a lakosság önkéntes megtakarításainak további ösztönzését, mert ez is segít abban, hogy a költség- vetési terhek mérséklődjenek. A lakossági adórendszerben méltányosabb közteherviselést eredményező intézkedéseket kell hozni mind az adó-, mind pedig az illetékrendszerben. A költségvetési intézmények széles köre már eddig is igen sok intézkedést tett a hatékony, takarékos gazdálkodásra, de azért itt sem kevés az olyan intézmény, amely inkább a — kétségkívül valós — szűkösségre hivatkozik, anélkül, hogy alkotón átgondolná a veszteségek és a pazarlás kiküszöbölésének útját. Az indokolatlan kötöttségek csökkentését, és a bevételekben való érdekeltség erősítését kívánjuk, de megköveteljük, hogy a helyi vezetők éljenek is ezekkel a lehetőségekkel. A pénzügyminiszter végül elmondotta, hogy a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság alapvetően pozitívan értékelte a pénzügyi és költségvetési politika szerepét, de rámutatott arra a jogos igényre is, hogy a költségvetési tervezés legyen megalapozottabb, az évközi módosítások valóban csak az ésszerű rugalmasság igényéhez igazodjanak. — Ezt a megállapítást Lázár György elvtárs vitaösz- szefoglalójában teljes mértékben megerősítette. Igyekszünk olyan rendszert és munkastílust kialakítani, amely e hiányosságokat mielőbb csökkenti, s remélhetőleg előbb-utóbb teljesen kiküszöböli — mondotta Hetényi István, majd kérte az országgyűlést, hogy a beterjesztett törvényjavaslatot a bemutatott költségvetési mérleg adatainak megfelelően hagyja jóvá. Tények és adatok az 1984. évi állami költségvetés végrehajtásáról Az állami költségvetés helyzete 1984-ben tovább javult. Ezt a jövedelemközpontosítás fokozása és a takarékosabb költségvetési gazdálkodás eredményezte. A költség- vetési hiány mérséklésére, illetve az el nem költhető költségvetési célmegtakarítások (pl. a hitelfedezi alap feltöltése) növelésére a fizetőképes kereslet és a belföldi árukínálat összhangjának a megőrzése, valamint a belföldi hitelezéshez szükséges banki pénforrások biztosítása érdekében került sor, mert a külföldi források csökkentek. Az állami költségvetés bevételei és kiadásai a következők szerint alakultak: Bevételek Vállalati gazdálkodó szervezetek befizetései Lakossági befizetések Költségvetési szervektől származó bevételek Nemzetközi pénzügyi kapcsolatokból és egyéb forrásokból származó bevételek Bevételek összesen Milliárd forintban 1983. tény -^984. tény 447,0 468,2 37,6 45,1 46,0 49,5 13,1 10,1 543,7 572,9 Lázár György a továbbiakban röviden kitért az építőiparral, a mezőgazdaság érdekeltségének megteremtésével, a jövedelemdifferenciálással, valamint a környezet- védelemmel foglalkozó hozzászólásokra, egyetértve a bennük megfogalmazott fő tennivalók szükségességével, végezetül ugyancsak kifejezte egyetértését azon felszólalások indítékaival, amelyek szorgalmazták, hogy növekedjék a parlament szerepe a közéletben és a kormányzati munka ellenőrzésében. A miniszterelnök válasza után határozathozatal következett. Az Országgyűlés a kormány programját tartalmazó előterjesztést jóváhagyólag— egyhangúlag — tudomásul vette. Ezt követően az elfogadott napirendnek megfelelően Hetényi István pénzügyminiszter terjesztette elő . az 1984. évi állami költségvetés végrehajtásáról szóló törvényi avaslatot. Hetényi István előterjesztése 1985. október 12., szombat Lázár György válasza (Folytatás az 1. oldalról) Bevezetőben a kormány nevében megköszönte, hogy a vitában felszólaló, véleményét kifejtő valamennyi képviselő egyetértett a kormány munkaprogramjával. ígéretet tett arra, hogy a felmerült észrevételeket, javaslatokat az elkövetkező hetekben feldolgozzák, nagy részüket a VII. ötéves tervjavaslat véglegesítésekor hasznosítják, illetőleg a terv részét képező társadalmi, gazdasági programok kidolgozásakor, vagy — ha az lehetséges — haladéktalanul érvényesítik. Kifejezte azt a véleményét: a vita is hozzájárult ahhoz, hogy a kormány még megalapozottabb javaslatot terjeszthessen majd az Ország- gyűlés elé a VII. ötéves tervről. Elismerően szólt a hozzászólások oldottságáról, arról, hogy minden kérdésről — a valaha talán kényesnek nevezettekről is — azzal a természetes nyíltsággal esett szó, ami csak a közvéleményünket jellemző demokratikus légkörben lehetséges. Minden korábbinál nagyobb hangsúlyt kaptak a társadalom, egészét foglalkoztató kérdések. Hogyan tehetjük eredményesebbé a szocialista építőmunkát, miként hasznosíthatjuk jobban a társadalmunkban rejlő lehetőségeket, milyen módon fejlesszük tovább a demokratizmust. Lázár György egyetértett azokkal, akik a kormány- program tervezetében foglaltakat az eddigi munka folytatásának tekintik, hangsúlyozva ugyanakkor azt az új vonást, hogy a feladatok során most már nem az egyensúly megteremtése kerül az első helyre, hanem annak megszilárdítása. Más szóval: nem a korlátozás, hanem a fejlődés programja ez. — Ennek tudatosítása különösen azért fontos — mondotta —, mert a gazdaság lendületbe hozása más megoldásokat kíván, mint az egyensúly megszilárdítása. Az előrehaladásE oz ugyanis elengedhetetlen z irányítási rendszer továbbfejlesztése, amit nem elég csupán igényelni, kívánni — el is kell viselni az ebből származó következményeket. A program végrehajtásának feltételeiről szólva a Minisztertanács elnöke egyetértett azokkal a felszólalókkal, akik feszítettnek, de reálisnak értékelték a kormány előterjesztésében foglalt feladatsort. Több képviselő foglalkozott azzal a kérdéssel, hogy eddig tartalékaink felszínre hozásában a szükségeshez képest lassabban haladtunk előre. Az észrevételekhez hozzáfűzném: nálunk sokkal gazdagabb országok sem engedhetik meg maguknak, hogy dolgozóik a törvényes munkaidőnek csak körülbelül 80 százalékát használják ki, mint ahogy az ma nálunk történik. — Más tényezőket is említhetek : például állóeszközeink meglévő termelő berendezéseink kihasználtságát, vagy exportált termékeink „életkorát”. Kezünkben van egy jelentős eszközállomány, nagy szellemi kapacitással A tavalyi pénzügypolitikai törekvések a népgazdaság több éve előttünk álló céljait szolgálták: a külgazdasági egyensúly javítását, a külföldi adósság csökkentését, és a lakosság fogyasztásának szerény mértékű emelését. E célok szolgálatában a költségvetés a jövedelmek átcsoportosításával elősegítette, hogy a megtermelt nemzeti jövedelem elosztása igazodjék a külső egyensúly követelményeihez; a belföldön fel nem használható jövedelmet megtakarítsuk, és létrejöjjenek az életkörülmények javulásának, a kulturális és szociális, ellátásnak a tervezett anyagi feltételei — mondotta a miniszter. A vállalatok és szövetkezetek fejlődő gazdálkodása biztosította, hogy az ország nemzeti jövedelme összehasonlító árakon számítva 2,7 százalékkal emelkedjék. Az összes jövedelem folyó árakon 9 százalékkal nőtt, és 8 százalékkal növekedhetett a belföldi felhasználás; az ütemkülönbség a külső egyensúly javítását szolgálta. A lakosság pénzjövedel- me is emelkedett, több mint 9 százalékkal, és ez a fogyasztói árak több mint 8 százalékos növekedése mellett lehetővé tette a reáljövedelmek egy főre jutó 1 százalékos emelkedését. Hozzá kell tenni azonban, hogy az árszínvonal viszonylag gyors növekedése 1984-ben is nehezítette a bérből élők és a nyugdíjasok helyzetét; e rétegek reáljövedelme — ha nem tudtak kiegészítő jö- delemhez jutni — elég széles körben tovább csökkent. A költségvetés hiánya közel áll a tervezetthez: az 1983. évi kereken 6 milliárd- dal szemben 3,6 milliárdot tett ki, azaz alig tért el attól, amit az országgyűlés jóváhagyott. A kiadások közül a legnagyobb tétel a költségvetési intézményeké és a társadalombiztosításé. Ezekre kereken 300 milliárd forintot fordítottunk, ami 9 százalékkal több, mint az előző évi. Igyekeztünk megfelelni a takarékosság követelményének úgy, hogy biztosítani tudtuk: a szociális, kulturális és az életszínvonalat közvetlenül szolgáló kiadások valamivel gyorsabb ütemben nőttek, mint ahogyan 1983- ban. Lehetőség nyílott új szociálpolitikai intézkedések végrehajtására is, amelyek több mint 3 milliárd forinttal növelték a lakosság jövedelmét. A családi pótlék, a gyermekgondozási segély és meghatározott körben a nyugdíjak összegét emelni tudtuk. Szeptember 1-től 10 százalékkal növekedett a pedagógusok fizetése. A kormányzat változatlanul nagy figyelmet fordított a lakásépítésre, 70 ezer új lakás épült, bár közülük kevesebb az állami bérlakás, mint a korábbi években. Hetényi István a továbbiakban rámutatott: számolhatunk, s ezeket pótlólagos beruházások nélkül, vagy kevés pótlólagos beruházással is jobban fel kell használnunk. Ez is segíthet abban, hogy erőforrásokat teremtsünk, elvégezhessük az elengedhetetlen befektetéseket, s ezután még gyorsabban haladhassunk előre. Lázár György ezután a társadalom aktivizálásának fontosságát hangsúlyozó hozzászólásokra reagálva kifejtette: bátrabban kell élni a demokratikus viták lehetőségével, a társadalmi kontroll eszközével. A szemléletet itt is, de más területeken is tovább kell formálni, hozzáigazítani az új követelményekhez. A miniszterelnök — egyetértve az ezzel kapcsolatos képviselői véleménnyel — kiemelte a tömegkommunikáció jelentőségét a közvélemény teljesebb beavatásában, megnyerésében. — A Minisztertanácsban kialakult gyakorlat szerint — hangsúlyozta — a kormánytagok úgyszólván egyetlen, a sajtó útján hozzánk érkező jelzést sem hagynak figyelmen kívül, s az esetek nagy részében ezekből olyan intézkedések születnek, amelyek létező problémák megoldását szolgálják. Igényeljük azonban, hogy a jogos kritikai hang mellett azzal is foglalkozzék a tömegkommunikáció, miként lehet kijavítani a hibákat, s az új kérdések megközelítését a „lebeszélő” stílus helyett gyakrabban jellemezze a „rábeszélő” stílus.
