Békés Megyei Népújság, 1985. október (40. évfolyam, 230-256. szám)

1985-10-11 / 239. szám

NÉPÚJSÁG

1985. október 11., péntek

Németh Károly

— A kormány beszámolóját, helyzetértékelését, munkaprogramját reálisnak tartom — kezdte az MSZMP főtitkárhelyettese. — Tükrözi az ország valóságos helyzetét. Azokat a legfontosabb tennivalókat fogalmazza meg, amelyeknek elvégzése a következő öt évben a magyar társadalom fejlődését hivatott biztosítani. Tartalmában és szellemében összhangban van a Magyar Szocialista -Munkáspárt XIII. kongresszusán

adott elemzéssel, kitűzött célokkal, felvázolt fő törekvésekkel. Azt mondhatjuk, hogy a kongresszus határozata jó alapot nyújt az

önálló, felelős kormányzati tevékenységhez. A kormány előterjesztése kritikusan és önkritikusan szól a végzett munkáról, az előző ötéves munkaprogram végrehajtásáról, kellő gondossággal veszi számba a további előrehaladás feltételeit, lehetőségeit és korlátáit, összességében optimista, de ez az optimizmus nem vágyainkon és óhajainkon nyugszik, hanem eddigi eredményeink, és meglevő erőforrásaink felelős mérlegelésén. Ezért a kormány munkaprogramjával a Központi Bizottság és a magam nevében egyetértek, azt elfogadom, és elfogadásra ajánlom — mondotta bevezetőben Németh Károly, majd így folytatta:

— Céljaink eléréséhez a

legfőbb nemzetközi feltétel, hogy békében éljünk, A békét önmagában is az egyik legszentebb dolognak tartjuk, azonban nemcsak egyszerűen, mint háborútól mentes állapotért szállunk érte síkra, hanem mint a különböző társadalmi berendezkedésű országok kölcsönösen előnyös együttműködésének alapvető biztosítékáért,

azért, hogy minden nép alfelszólalása

kothasson, élvezhesse munkájának gyümölcsét.

— A Magyar Népköztársaság kormányának külpolitikája népünk alapvető érdekeit képviseli, a szövetségeseinkkel közösen kijelölt célok elérését, a béke ügyét szolgálja. Minden lehetőséget felhasználunk a párbeszéd fenntartására, a vitás kérdések tárgyalások útján való rendezésére, a fegyverkezési verseny visszaszorítására. Teljes meggyőződéssel kiállunk a szovjet békekezdeményezések mellett, és üdvözöljük a szovjet—amerikai csúcstalálkozóról szóló megállapodást.

— A békéért, a béke védelmében, tisztelt képviselő- társaim, minden lehetségest meg kell tennünk. Ennek szolgálatában az a legfontosabb, hogy nemzeti érdekeinkkel egyezően szorosabbra fűzzük, erősítsük szövetségi kapcsolatainkat a Szovjetunióval, a Varsói Szerződés más tagállamaival, és magasabb szintre emeljük a KGST keretében folytatott együttműködést.

— Nehéz öt esztendő van mögöttünk, amelynek legfőbb tapasztalata, hogy a helyes célok valóra váltásában bizton építhetünk népünk támogatására. Munkásosztályunk, szövetkezeti parasztságunk, a számában és jelentőségében is növekvő értelmiségünk, társadalmunk minden rétege tudását latba vetve, odaadással segíti az országépítő munkái- A szocialista célok jegyében létrejött nemzeti összefogás a bonyolultabb, gondokkal terhes időszakban is betölti hivatását, tömöríti társadalmunk valamennyi alkotó tényezőjét.

Szövetségi politikánkat folytatva a jövőben is azon munkálkodunk, hogy erősödjön, kiteljesedjen a szocialista nemzeti egység. Ebben a törekvésünkben megtestesül az a tanulság, hogy a

szocializmus sikeres építéséhez nélkülözhetetlen a párt vezető szerepe, amely a helyes politikán és a meggyőzésen alapul; fontos a kommunisták példamutatása, de elengedhetetlen az egész nép mpnkája, helytállása. Ez a történelmi felismerés azt is tudatosítja bennünk, hogy a kongresszusi útmutatások valóra váltása, a kormány- program teljesítése a társadalmi összefogás erősítését igényli.

A kormány munkaprogramja kifejezi azt az elhatározottságunkat, hogy eddigi politikánkat kívánjuk folytatni, amely a magyar realitásokat tükrözi, s nem enged teret szélsőséges törekvéseknek. Politikánkból szervesen következik, hogy a társadalmi és a gazdasági viszonyokat a maguk valóságában vizsgáljuk. A számvetés azt mutatja, hogy a nehézségek és a gondok ellenére mind anyagiakban, mind szellemiekben gyarapodott az ország. Megőriztük népgazdaságunk stabilitását, népünk létbiztonságban él.

Társadalmunkban feszültségek is vannak, a lakosság egyes rétegeinek romlottak a megélhetési lehetőségei, a nyugdíjak és egyes szociális juttatások reálértéke csökkent, nehezedtek a lakáshoz jutás feltételei.

Fontos, hogy eredményeinket és lehetőségeinket, erényeinket és gyengeségeinket

reálisan ítéljük meg. Hibás gyakorlathoz vezetne, ha bármelyiket kisebbítenénk, vagy felnagyítanánk.

— Megelégedéssel szólhatunk arról, hogy hazánkban az emberek nagy többsége igyekezettel, fegyelmezetten dolgozik, eleget tesz munkaköri és állampolgári kötelességeinek, saját munkájával, és nem mások rovására akar boldogulni.

— Azt is látnunk kell. hogy társadalmunkban is vannak közömbös, önző emberek, s nem kevés a közerkölcsöt, az állampolgári fegyelmet sértő megnyilvánulás. Sok fegyelmezetlenség, emberi tragédia okozója a mértéktelen italozás, az alkoholizmus. Találkozni lehet a szocializmustól, a munka társadalmától teljességgel idegen, dologkerülő, léha, élősködő életmóddal. A bűnözés több területen növekszik. Mindez joggal kelt visz- szatetszést és felháborodást a becsületes emberek körében. Kötelességünk, hogy a tisztességes életvitelt folytató többségre támaszkodva határozottabban lépjünk fel ezen jelenségek ellen.

Kongresszusunkon is elhatároztuk, a kormány programjának is célja, hogy erősítjük közállapotainkban az előrevivő elemeket, fellépünk a társadalomtól idegen, antiszociális magatartással és törekvésekkel szemben, intézkedéseket teszünk visszaszorításukra. Az egész társadalomnak érdeke, hogy erősödjön a jól végzett munka, a hasznos, értékes tevékenység becsülete, és ez fejeződjön k; a javakból való részesedésben.

— A kormány programjában kellő súllyal szerepel az a törekvés, amelynek pártunk XIII. kongresszusa kiemelt figyelmet szentelt, hogy a következő ötéves tervidőszakban a gazdasági növekedés üteme némileg meggyorsuljon, és erre alapozva az életszínvonal észrevehetően emelkedjen — állapította meg a párt főtitkárhelyettese. — Ebben általános az egység, de ugyanilyen általános egységre, egyetértésre van szükség abban is, hogy ennek érdekében jobban, színvonalasabban kell dolgoznunk. És nemcsak az elkövetkező esztendőkben, hanem az idei év hátralevő részében is. Mindent meg kell tennünk, hogy ahol lehetséges, teljesítsük, illetve megközelítsük az ez évi népgazdasági terv előirányzatait. Ez a VII. ötéves terv megalapozása miatt is nagyon fontos.

— A pártnak, a társadalmi szerveknek, a kormánynak, a helyi vezetésnek, minden dolgozónak az a fő feladata, hogy feltárja és hasznosítsa a szocialista rendszerben levő erőforrásokat, mozgósítsa a tartalékokat. Ez előrehaladásunk kulcskérdése. Sorsfordító jelentősége van annak, hogy a népgazdaság intenzív fejlődését kiterjesszük a termelés és a gazdálkodás minden területére, fokozzuk a magyar népgazdaság jövedelmezőségét. Ez azt igényli tőlünk, hogy a következő években fokról fokra nagyobb teljesítményekkel előbbre jussunk a gazdaság korszerűsítésében.

A kitűzött céloknak az elérése érdekében elengedhetetlen követelmény, hogy a termelés műszaki-technikai alapjait fokozatosan és széleskörűen megújítsuk. Ehhez alkalmazkodókéges, szelektív fejlesztéspolitikára van szükség.

Következetesen javítanunk kell az intenzív gazdálkodás szervezeti, személyi feltételeit. — Gazdaságpolitikánknak fontos törekvése, hogy a hatékonyság és a minőség követelményeit együtt érvényesítsük. Ennek szolgálatába kell állítanunk, a változó feltételeknek és a növekvő feladatoknak megfelelően tovább kell fejlesztenünk irányítási rendszerünket.

— Pártunk nagy jelentőséget tulajdonít annak, hogy emelkedjen a kormányzati, állami munka színvonala, erősödjön a szocialista demokrácia. Fontos, hogy fenntartsuk és továbbfejlesszük azt a tettekre sarkalló vitaszellemet, demokratikus légkört, amely különösen a kongresszus és a választások idején jellemezte közéletünket. Arra van szükség, hogy rendeltetésük szerint, és ne formálisan működjenek a demokratikus fórumok, a szocialista demokrácia áthassa közéletünk valamennyi területét. Szándékaink szerint tovább növekszik a népképviseleti testületek, a társadalmi és tömegszervezetek, a helyi szervek, a vállalatok és intézmények önállósága és felelőssége. Ez elő fogja segíteni, hogy az állampolgárok közvetlenül, vagy képviselőik útján részt vegyenek a közügyek intézésében, a döntések előkészítésében és a végrehajtás ellenőrzésében.

— Olyan viszonyok között

élünk, dolgozunk, amikor mindenkinek fokozottan

éreznie kell saját felelősségét munkájáért. Minden honfitársunknak személyes szerepe és felelőssége van abban, hogyan boldogul népünk, hogyan alakul jövőnk.

— Az emberi értékek rendjében az első helyre a munkát, a teljesítményt kell állítanunk, megvalósítva azt a követelményt, hogy a munkaidő valóban a munka ideje legyen.

— A kormánybeszámolóban körvonalazott teendők világosan mutatják munkánk irányát. Meggyőződésem, hogy a kormány programja — ha megvalósítását valamennyien szívügyünknek tekintjük, s érte minden magyar állampolgár felelősségtől áthatva cselekszik — az elkövetkező időszakban biztosítani fogja, hogy gazdasági és kulturális életünk az egész ország, népünk javára fejlődhessen. Biztosíthatom önöket arról, hogy a párt valamennyi szerve és szervezete a kommunisták becsülettel fognak dolgozni a kormányprogramban foglaltak valóra váltásáért — mondotta végezetül Németh Károly.

(Folytatás a 4. oldalon)

Parlamenti mozaik

Felszólalás előtt

Az őszi ülésszak első szünete utáni felszólaló Balogh László Békés megyei képviselő, a Békési Egyetértés Termelőszövetkezet elnöke volt. A szünetben, míg a többiek kávéztak, beszélgettek, ő szemmel láthatóan izgatottan járkált a folyosón.

— Még mindig lámpalázam van, pedig nem először szólalok fel az ország házában. Már 22 éve vagyok képviselő, mégis, valahányszor a tisztelt ház elé kell lépnem, kissé összeszorul a torkom. Ez, azt hiszem, érthető, hiszen itt minden kimondott szónak súlya van. Amit mi, képviselők elmondunk, azt nemcsak a jegyzőkönyvek rögzítik, nemcsak a tömegkommunikációs eszközök röpítik világgá, hanem, bátran mondhatom, hogy az itt elhangzottak nem szállnak el a levegőben. A képviselő véleménye visszacseng a különböző programokban, a határozati javaslatokban, egyszóval közvetlenül hatni tudunk a jövőt formáló munkára.

Lázár elvtárs beszámolója óta már több mint egy óra telt el, volt időm gondolkodni a hallottakról. Azt hiszem, olyan beszámolót hallottunk, mely világosan szól mindenről. Beszél eredményeinkről, melyekre büszkék lehetünk, de nem hallgat a hibákról sem. Azt hiszem, ha népünk világos és teljesíthető programot kap, akkor mindent meg is tesz annak végrehajtására.

Ami szűkebb szakmámat, a mezőgazdaságot illeti, az évenkénti kétszázalékos termelésnövekedés hosszú távon teljesíthető. Természetesen ehhez a technikai, technológiai és emberi tényezőké összehangolt együttműködése kell. Ezt érzik a választó- polgárok is. Bár hivatalos fogadónapom még nem volt a választások óta, azért különböző alkalmakkor nagyon sok emberrel találkoztam és beszélgettünk a jövőről. A túlnyomó többség bízik a jövőben. Mi, mezőgazdászok most ezt a sikeres őszi betakarítással és az időben, jól elvégzett talajmunkákkal kívánjuk megalapozni. Reméljük, hogy ebben az „égiek” is segítenek legalább 40 milliméter csapadékkal.

II képviselő és vendége

Régi szokás, hogy az országgyűlési képviselők a parlament ülésszakára egy-egy vendéget hívnak. Magyar Pál, a Békés megyei 3. számú választókerület képviselője választási riválisát, Molnár Mihályt látta vendégül. A képviselővel és a pótképviselővel az ülésszak szünetében,, együtt idéztük június 8-át.

— Még a választás napján, este 11 órakor, amikor a megbízólevelet hozták, tudtam meg, hogy a választók 54,1 százaléka adta rá a voksát. Mit éreztem akkor? Meglepetés nem ért, reálisan értékelve, Pali volt az esélyesebb. Titokban azért reménykedtem — gyújt cigarettára Molnár Mihály.

— Az elsők között gratulált Misi — toldja meg Magyar Pál.

Korábban egyikük sem járt a Parlamentben. Ma- * gyár Pál a nyáron, az Országgyűlés alakuló ülésén esett át a tűzkeresztségen, életében a mostani 2 napos őszi ülésszak az első munkatanácskozás. Molnár Mihály csütörtökön reggel l§p- te át először az Országház küszöbét.

— Megkapott a ház légköre, hangulata, az ország vezetőinek egyszerűsége és nyitottsága — mondja a képviselő.

— Lenyűgöző a Parlament

épülete . . . szavakkal nem is tudom kifejezni tetszésemet, érzéseimet. Szóval az egész épület tiszteletet parancsol. Hazánk magas rangú vezetőinek közvetlensége, szerénysége szerintem pedig természetes — vallja a pótképviselő, aki a választók szavazatának 45,T százalékát

mondhatta magáénak.

Beszélgettünk a képviselői munkáról. Egy biztos: nem

könnyű, a választópolgárok legváltozatosabb gondjaival kell kopogtatnia az illetékeseknél.

— Egész kiterjedt a levelezésem. Legutóbb a belkereskedelmi miniszternek írtam szénügyben, ugyanis a választókerület községeinek szénellátása kritikán aluli. Kértem a miniszter segítségét — folytatja Magyar Pál.

— Palival a választások

időszakában ismertük meg

egymást. Jó barátság alakult ki közöttünk, s ez, most már úgy tűnik, hogy meg is marad. Mindent megbeszélünk, amiben tudom, segítem munkáját. Ö is tájékoztat engem mint tanácstag, községi partbizottsági tag és üzemi pártvezetőségi titkár. Én is tudom informálni választóit, a lakosságot. Csak most kezd kirajzolódni előttem, mi az, hogy országgyűlési képviselő — mondja Molnár Mihály, miközben megszólal a szünet végét jelző csengő. A képviselő elfoglalja helyét az ülésteremben, a pótképviselő pedig a vendégek között, a karzaton.

Magyar Pál (jobbról) és vendége, Molnár Mihály pótképviselő

Tükröt tartaniaz emberek elé...

Kállai Ferenc színművészt az országos listán választották meg országgyűlési képviselőnek. Az őszi ülésszak szünetében kaptuk el egy kis folyosói beszélgetésre, hogy megkérdezzük: mi a véleménye az eddig elhangzottakról.

— Még nagyon az elején tartunk a tanácskozásnak. Képviselőtársaimmal együtt nagy figyelemmel hallgattuk a kormány beszámolóját, s magától értetődő, hogy ilyen fontos témáról mindannyiunknak van véleménye. Nekem nagyon tetszett az őszinte, kritikus és önkritikus hang. Az, hogy nyíltan beszélt a kormány elnöke társadalmunk legfőbb gondjairól. Ez az őszinte hangnem folytatódott a későbbiekben is. Borza Istvánné, Hajdú- Bihar küldötte nagyon időszerű, okos gondolatokat mondott el a kezdő, fiatal szakemberek gondjairól, az alacsony fizetésekről. A Békés megyei hozzászóló, Balogh László is megszívlelendő problémákat vetett fel. Az a tapasztalatom, hogy a társadalom különböző rétegeit képviselő hozzászólók sajátos szemszögből világítják meg az előttünk álló kérdéseket, és ez nagyon jó. Szembe kell néznünk gondjainkkal, problémáinkkal, mert csak így tudjuk megoldani őket.

— ön megbecsült, országosan, nemzetközileg ismert színművész. Hogyan egyeztethető össze a művészet és a politika?

— Nézze, a művészet is politizál. A művészi élmény jobb emberré formálhatja a hallgatót, nézőt. Meg kell azonban mondanom — és ezt az országgyűlés kulturális bizottságának ülésén is elmondtam —, hogy a szocialista embertípus kialakításáért mai művészetünk nem sokat tesz. Van egy ősi keleti mondás: „Virágozzék minden virág”. Nálunk azonban — s most csak a kultúrára gondolok — egyre több a kóró, és egyre kevesebb a virág. Egyre nagyobb teret kap a modernség álarca mögé bújtatott dilettantizmus. Én a reális emberábrázolás híve vagyok, azé, amely tükröt tart az emberek elé. A felszólalásokban ezt az elénk tárt tükröt várom, s ezt tartom a legfontosabbnak.

— ön Békés megyei, gyomai születésű. Mikor járt utoljára szülőföldjén?

— Sajnos Gyomán, vagy most már Gyomaendrődön hat éve nem jártam. Hívtak többször is, de a színházi elfoglaltságaim miatt sosem sikerült az időt egyeztetni. Most, hogy a nyugdíj felé közeledek, talán lesz alkalmam Pál Lénárd barátommal, volt gyomai osztálytársammal hazalátogatni, felkeresni a szülőfaluban azokat a helyeket, melyekre mindig örömmel emlékezem.

I. 1.