Békés Megyei Népújság, 1985. október (40. évfolyam, 230-256. szám)

1985-10-09 / 237. szám

1985. október 9., szerda Küldöttgyűlés előtt Á gazdálkodástól a kultúráig Beszélgetés a KPVDSZ megyei titkárával Árvíz után öt évvel — Hetfü reggel hallottuk meg, hogy itt a víz. Attól kezdve úgy voltunk mint a küszöb, kinn is, benn is. Délután az asszony bement Békésre, én maradtam a jó­szággal. Éccakára a létrát odatámasztottam az eperfá­hoz. Másnap aztán elszállí­tották az állatokat, már a naggyát, mert a sok baromfi, az odalett. A rákövetkező hét végén dűlt össze a tanyánk. Most már mi lesz velünk öregségünkre, el se tudtuk akkor képzelni, összehívtak bennünket a moziba, ott föl­ajánlotta a Délép ezt a pane­los házat azzal, hogy még az évben fölépül. Hát, ha nem is az év végire, de meglett gyorsan. Anyagilag helyrerá­zódtunk, szerencsére volt biztosításunk. A lakással meg vagyok elégedve. Ami hiba. az a hanyag munka követ­kezménye. Apránként rendbe hoztuk, látják, már terem a szőlő! Hanem azér’ azt az érzést nem kívánom az el­lenségemnek se! Azt a bi­zonytalanságot. meghogy oda a tanya, minden! A békési új ház előtt, a Décseri utca 6. alatt be­szélgetünk. A házigazda, aki a kiskapuban az öt évvel ez­előtti árvízről mesél: Varga László. A virágoskerttől a kerítésig mindenen látszik a gondosság, az igyekezet. Azt csak a háziak tudják, köz­ben mennyit gondolnak visz- sza a takaros tanyára, nagy kertre .. . * * * „A Kettős-Körös Békés és Mezőberény között, a békési hídtól 6 kilométernyire, mintegy 30 méter szélesség­ben átszakította a jobboldali töltést” — adta hírül 1980. július 29-i számában a Bé­kés Megyei Népújság. A víz elárasztotta a békési tanyavi­lágot. A gátszakadás után pár héttel. 1980. augusztus 22-én „Rosszerdő újjászületik” cím­mel jelent meg egy riport la­punkban. „Háromszáz épület semmisült meg Békés külte­rületén, Rosszerdőn, a vi- zesfási majorokban. Közülük 283-ban állandóan laktak, a többi pihenésre szolgált. Ezenkívül 120 olyan tanyát tartunk nyilván, ahol csak ideiglenesen tartózkodtak, állattartásra használták. Rosszerdő. a Mezőgép és az állami gazdaság belterületén zömében téglaépületek van­nak, amelyeket helyre lehet állítani. Ugyanígy Tarhos 14 tanyáját is ...” — nyilatkozta Kovács László, a Békési Vá­rosi Tanács műszaki osztály- vezetője. S a jövő? „Az a tervünk, hogy Rosszerdő bel­területén mintegy 100. telket —Ellesett pillanatok osztunk ki, ahol a környező tanyák tuladonosai teremt­hetik meg otthonukat. Mások Békésen, az Epreskertben azonnal, a Décseri kertben szeptember végén kaphatnak házhelyet.” öt év telt el azóta. Vajon mi újság most Békésen, és a békési tanyavilágban, ho­gyan rendeződött az árvíz- károsultak sorsa? A kérdés­sel ismét Kovács Lászlóhoz kopogtatunk, a békési ta­nácsházán. Mutatom a régi újságcikket. Az osztályvezető beleolvas, elgondolkodik, s mielőtt sorolná a tényeket, megjegyzi: — A címen gondolkodom, hogy tudniillik „Rosszerdő újjászületik”. Ehelyett ma már azt lehetne írni, hogy „Rosszerdő átalakul”. Mi ugyanis annak idején azt fel­tételeztük, hogy a környező tanyák gazdái elsősorban a belterületként nyilvántartott Rosszerdőben telepednek le. Ám kiderült, nem kell nekik Rosszerdő. Egyrészt féltek a víztől, másrészt itt a városban is biztosítottunk nekik telket, ahol építhet­tek. Végül is inkább ez utób­bit választották. Rosszerdő korábbi belterületét pedig zártkertté alakítottuk, s egy­re többen járnak oda ki hét­végeken, szabad időben, épí­tenek szerszámos kamrákat. Hát, így alakul át Rosszerdő. — Mi történt azokkal, akiknek az állandó lakhelyül is szolgáló tanyája összedőlt? — Bejöttek a városba' Vol­tak, főleg idősek, akik ra­gaszkodtak volna a helyhez, de új tanyát építeni nem le­het. Ahogyan mondtam, vá­laszthattak Rosszerdő és Bé­kés között. Szinte kivétel nélkül a várost választották. — S akiknek sem biztosí­tása, sem pénze nem volt az újrakezdéshez? — Lakás nélkül senki nem maradt. Kilencvenen kaptak állami lakást. A tanyahe­lyért cserébe a tulajdonos vagy csereföldet kapott a vá­ros alatt, vagy a legmaga­sabb kisajátítási áron vet­tük figyelembe, ha Békésen építési telket kért. A Délép, valamint a Hajdú és Heves Megyei Építőipari Vállalat szinte az első pilla­natban megjelent Békésen, családi panelházak építésé­re ajánlkozva. Ezt a har­minchárom házat zömmel öregek kérték és - kapták. Csakhogy... — Tudomásom szerint drágállták ezeket a házakat, pontosabban úgy vélik az emberek, hogy annyi pénzért jobbat várhatnak. — No, igen, a gyorsaság­nak ára van. Az elégedetlen­ség oka a nem teljesen ki­dolgozott technológia. Tény. hogy gyorsan beköltözködtek ezekbe a házakba, amelyek viszont nem kipróbált tech­nológiával készültek. Azt vi­szont nyugodtan írja oda nagybetűvel, hogy drága, nem nyújtja azt, amit egy, a mai módszerrel épülő családi ház nyújt. — Akkor tehát elhibázott lépés volt ez? — Nem. Csak az az igaz­ság, nem parasztembernek való, az ilyen házban más­képpen kell tudni lakni, meg karbantartani. Nem csoda, hogy újjá akar­ják építeni Rosszerdőt, de nem mint állandó lakhelyet, hanem mint gazdálkodásra, állattartásra alkalmas kis­gazdaságot, vagy pihenőhe­lyet. Nos, így alakult öt év alatt a békési árvízkárosul­tak sorsa. Tóth Ibolya Szeptember elején meg­kezdődtek a szakszervezeti tisztújítások. Októberben új­jáválasztják többek között a Kereskedelmi, Pénzügyi és Vendéglátóipari Dolgozók Szakszervezetének megyei bi­zottságát. Számot ad a tes­tület arról: hogyan sikerült teljesíteni a határozatokat, miként alakult a gazdálko­dás, a dolgozók élet- és munkakörülménye. Erről kérdeztük Hankó Györgyöt, a KPVDSZ megyei titkárát. — Az elmúlt négy évben nehéz feladatokkal kellett a kereskedelemnek megbirkóz­nia. Sikeres volt-e ez a küz­delem?-— Talán azzal kezdem: megyénk kereskedelme ösz- szességében teljesítette a reá háruló feladatokat. A nehe­zebb gazdasági körülmények, az életszínvonal alakulása kedvezőtlenül befolyásolta a forgalmat. Természetesen a tervezésnél óvatosabbak vol­tak a szakemberek. Így az 1985-re elképzelt 35 százalé­kos forgalomnövekedés reá­lisnak látszik, amely csak­nem 19 milliárd forintos be­vételnek felel meg. Ugyan­akkor az áruforgalom szer­kezete is változott. Ez azt jelenti: nőtt a vegyesipar­cikkek forgalma. A lakosság egyre többet költ például tartós fogyasztási cikkekre, építőanyagokra. Az élelmi­szerek eladása viszont elma­radt a kívánatostól. Az ár­változások arra ösztönözték az embereket, hogy a saját maguk termelte húst, zöldsé­get és gyümölcsöt fogyasz- szák. Sajnos, visszaesett a vendéglátóipari forgalom is, és a megye idegenforgalma sem fejlődött megfelelően. A ruházati cikkek kínálata nem tartott lépést a differenciált igényekkel. Figyelmet érde­mel a fogyasztási szövetke­zetek felvásárlási munkája. Komoly eredményeket értek el a szakcsoportok, több mil­lió dollárral járultak hozzá az export növeléséhez. Itt említem meg, hogy a keres­kedelem üzlethálózata ebben a tervidőszakban is korsze­rűsödött. Felépült az Univer- zál-raktáráruház, Békésen az iparcikkáruház, Orosházán az étterem, presszó és a szál­loda, ABC-áruházakat, ipar­cikküzleteket nyitottak, meg­kezdődött a falusi boltok fel­újítása. Mindez elősegíti a kulturáltabb kiszolgálást és a kereskedők kellemesebb kör­nyezetben dolgozhatnak.- Ne feledkezzünk meg a pénzintézetekről sem. Ho­gyan kapcsolódtak a népgaz­dasági és a megyei célok- hoz? I — A Magyar Nemzeti Bank Békés Megyei Igazga­tósága mindenekelőtt a hitel- politikai irányelvek teljesíté­sét tűzte zászlajára. A pénz- forgalom éves átlagban 9 százalékkal nőtt. Azokat a fejlesztési hitelkérelmeket segítették, amelyek javítot­ták a fizetési mérleget és a 22. sz. Hobby büfé, Békéscsaba, Keleti kertek és a 4. sz. italbolt, Békéscsaba, Orosházi út 136. sz. feliratú bélyegzők el­vesztek. 1985. október 7-től érvénytelenek. leggyorsabban megtérültek. A világbanki hitelt legin­kább az élelmiszeripari vál­lalatok és a szövetkezetek vették igénybe. Az OTP kapcsolata is javult a lakos­sággal. A betétállomány ál­landóan emelkedik, ebben az évben elérte a 7 milliárd 619 millió forintot. A hitelek 1980-hoz képest szintén nö­vekedtek, megyénk lakossá­ga több mint 9 milliárd fo­rinttal tartozik a pénzinté­zetnek. Építési kölcsönnel 8 ezer 329 családi ház és 632 szövetkezeti, vállalati és egyéb társasház készült el. saját beruházásban pedig 3 ezer 746 lakást épített az OTP. Az Állami Biztosító la­kosságtól származó díjbevé­tele 10 százalékkal nőtt, de a közületeké csökkent. Kü­lönösen a termelőszövetkeze­tek szüntették meg a bizto­sítást. örvendetes viszont, hogy bővült a takarékszö­vetkezetek tevékenységi kö­re.- Tudvalevő, hogy napja­inkban előtérbe került a gaz­dasági munka ____javítása. a mely nagyobb fel készültsé­get kívánt a tisztségviselők­től. Miként segíti ezt a fo- lyamatot a szakszervezet? — A gazdálkodásban való szélesebb körű részvételt és beleszólást erősítette, ser­kentette a Minisztertanács és a SZOT határozata, vala­mint az MSZMP KB 1983. októberi állásfoglalása. A bi­zalmi testületek munkája fo­kozatosan előrevitte a gaz­dasági feladatok megoldását. Ez kifejezésre jutott a VI. ötéves terv, illetve az éves tervek, a vezetők tevékeny­ségének a véleményezésében. Az utóbbinál azonban még akad tennivaló bőven, hi­szen a középvezetők vélemé­nyezésére sok helyen nem vállalkoztak a bizalmiak. A szakszervezet egyetértett az új kereskedelmi formák be­vezetésével. Ma már 658 ilyen üzlet működik me­gyénkben. A megyei bizott­ság kétszer is tárgyalt az itt dolgozók élet- és munkakö­rülményeiről. Arra a követ­keztetésre jutottunk: ezekben az üzletekben hosszabb a munkaidő, többet dolgoznak, de a jövedelmek is nagyob­bak. Sajnálatos, hogy a szer­ződéses rendszerben foglal­koztatottak nagy része a szakszervezeti munkából alig vagy egyáltalán nem veszi ki a részét. Ebbe nem nyugod­hatunk bele. Új utakat, mód­szereket keresünk a szocia­lista brigádmozgalomban is. amely a minőségi jegyek erősítését szolgálja. Átdol­gozták a versenyszabályza­tokat, módosították az anya­gi ösztönzésre vonatkozó elő­írásokat.- Az elmúlt öt évben je­lentősen csökkent a létszám. Egyesek szerint ennek csu­pán az az oka, hogy a szer­ződéses üzletvezetőket töröl- ték a vállalati állományi lis­táról. Valóban így van? — Az okok ennél sokkal összetettebbek. A már emlí­tett szerződéses üzletvezető­ket nem számítva 1200-zal csökkent a létszám. Az igaz, hogy a gazdasági szabályo­zók is a kevesebb ember foglalkoztatását ösztönzik, de a kedvezőtlen munkaidő-be­osztás, az alacsony kereset miatt véglegesen elhagyják a pályát, akik évtizedekig a szakmában dolgoztak. Külö­nösen az élelmiszer-kereske­delemben vannak munkaerő­gondok. A népgazdasági át­laghoz képest a kereskede­lemben dolgozók átlagbére meglehetősen alacsony. A VI. ötéves tervben sem volt átfogó bérrendezés. Csupán egyes területeken sikerült előrelépni, ahol már nagyon szorított a cipő. Így kaptak pótlékot a kistelepüléseken dolgozók, az élelmiszer-ke­reskedelemben foglalkozta­tottak. Az utóbbiak közül megyénkben 2700-an kaptak 3,8 millió forint béremelést. A vállalatok és a szövetke­zetek fokozatosan bevezetik az új anyagi ösztönzési rend­szert. Leginkább a jó gaz­dálkodást veszik alapul és az üzlet eredményétől függ a jutalék egy része. Ezek a tö­rekvések elősegítik a munka szerinti elosztás elvének erő­sítését, a jövedelmek diffe­renciálását. Az élet- és munkakörülmények változá­sában nagy szerepet játszott az ötnapos munkahét beveze­tése. A dolgozók többsége a heti szabadnapot a pihenő­naphoz kapcsolva, szomba­ton vagy hétfőn veheti ki. A munkaerőhiány miatt azon­ban a szabadságok és a sza­badnapok kiadása sokszor megoldhatatlan feladatot je­lent. — Az érdekvédelmi mun­ka fontos része a szociálpo­litika. A munkavédelem, az egészségügy, az üdülés meg­határozza. minősíti egy-egy alapszervezet tevékenységét. Sikerült-e előrelépni ezen a területen? — Elmondhatom, hogy a korábbi időszakhoz képest ebben a tervidőszakban a gazdasági vezetők és a szak­szervezetek tervszerűbben foglalkoztak a munkavéde­lemmel. Nem csekély erőfe­szítéseket tettek az egészség­ügy fejlesztéséért. Minden év szeptemberében megrendez­zük az egészségügyi-munka­védelmi hónapot, amely jó propagandája az egészséges életmódnak és a biztonsá­gos munkának. Békéscsabán felépül az üzemorvosi ren­delő, az élelmiszer-kiskeres­kedelmi vállalat, az Univer- zál, a vendéglátóipari válla­lat, a békéscsabai áfész, a zöldért és a Mészöv bábás­kodása mellett. A rendelő­ben 3 ezer dolgozó ellátásá­ról gondoskodnak majd a fő­állású üzemorvosok és asz- szisztensek. Ezenkívül nagy gondot fordítanak a pihenés­re. öt év alatt vállalati és szakszervezeti üdültetésben csaknem 5 ezer gyerek és 12 ezer felnőtt vett részt.- Ügy vélem, a dolgozók, a szakszervezeti tisztségvise­lők általános és politikai mű­veltsége sem közömbös. Mit tettek azért, hogy ez a szín­vonal emelkedjen? — Arra törekedtünk, hogy olyan szemlélet alakuljon ki, amelyben a gazdasági, műve­lődési, nevelési és tudatfor­máló feladat szarves egysé­get alkot. Ehhez rendszeres útmutatást adtunk a£ alap- szervezeteknek. A szakszer­vezeti oktatásban átlagosan évente a szervezett dolgozók 20 százaléka vett részt. Alap- szervezeteink 4.32 ismeret- terjesztő előadást szerveztek, ezeket 13 ezren hallgatták meg. Kiemelkedő esemény minden esztendőben a KPVDSZ kulturális napok rendezvénysorozata. Tiszt­ségviselőink körében is nö­vekedett a politikai, a szak­mai műveltség. Erre a jövő­ben is nagy figyelmet fordí­tunk — mondotta befejezé­sül Hankó György. Seres Sándor Decsori utca 6. A házigazda. Varga László Fotó: Szőke Margit tél és addig biztosan újra eszembe jut a sapka. De vajon lesz az én méretemre? Vagy a fejemmel van baj? — döbbent meg ijedten. A múltkoriban valakihez egészen közel hajolt (ez állandó szokása volt), hogy job­ban megértesse vele magát, de a szájba rágás visszafelé sült el. „Menj már egy ki­csit odébb, még azt hiszik szájon akarsz csókolni" — lökte arrébb a kollégája. Elő­ször értetlenül nézett rá, mint aki ok nél­kül megölte apját, anyját, kutyáját, meg az aranyhalait, aztán vállat vont, mert úgyis elfelejtette, hogy mit akart mon­dani. Olyanok az emberek, gondolta, hogy nem is akarják megérteni a másikat. Öt például sohasem értik meg, akárhogyan magyaráz. Legutóbb az értekezleten is. mint valami csököttre néztek, amikor fej­tegette: — Tulajdonképpen csak azt akarom mondani, hogy ne járjunk úgy, mint az az ember, aki a szemöldökét kezdte nyírni és véletlenül kiszúrta a szemét. Akkor mái' jobb, ha bele se megyünk a vízbe, mert aki nem megy bele, az ugye, nem fullad­hat meg. Ezért jó. ha van nálunk mindig annyi pénz, hogy ne jöjjünk zavarba. Per­sze ezt én csak képletesen mondom . . . Kü­lönben sem okozhat nekünk ez a problé­ma túl nagy gondot, hiszen akkora sincs, mint egy poroltókészülék .. . Mit is akar­tam még? ... Ja .. . igen. Egyelőre eny- nyit .. . Hiába mondott „csak ennyit”, zagyvasá- gába ezúttal hangosan beleröhögtek. Szeretett volna Kínáig futni és életében először bánta meg, hogy egyáltalán fel­szólalt . . . Varga Dezső Hebehurgya Beállított a boltba. Már régen szeretett volna vásárolni magának egy olyan sildes tökfödőt, de valahogyan mindig kiment a fejéből. Mint általában, amikor végig akart valamit csinálni, vagy mondani, a felénél sohasem jutott előbbre, mert vá­ratlanul mindig valami egészen mással folytatta. Egyszerűen kisiklottak a gondo­latai. Vagy még pontosabban: hosszabb távra képtelenek voltak futni egy vágá­nyon. Valahányszor felszólalt egy érte­kezleten is, mondandója fonalát már az el­ső harmadban elvesztette, aztán összehor­dott hetet-havat, csak hogy járjon a szája. — Sérült személyiség — fogalmazott rá finoman valaki, s közben megkopogtatta saját koponyáját. Véletlenül elleste ezt a pillanatot. Most azonban elhatározta, hogy véghez- viszi, amiért benyitott. — Valami fejrevalót szeretnék . . . — Mire tetszik gondolni? — Hát — jött kissé zavarba —. . . De mutasson egy sapkát. .. Hiába! Vagy a feje volt kicsi, vagy a safJflfa nagy, nem sikerült a vásárlás. Nem baj, gondolta, úgyis messze van még a

Next

/
Thumbnails
Contents