Békés Megyei Népújság, 1985. október (40. évfolyam, 230-256. szám)
1985-10-09 / 237. szám
1985. október 9., szerda o Szocialista brigádok „mérlege” a hármas évforduló kapcsán Köztudott, hogy a magyar textilipar exportra termelő ágazatai nagy feladatokra vállalkoznak, magas a világpiac követelményeinek mércéje, ehhez társulnak az egyre szigorodó hazai szabályozók. Az önálló exportjogú Békéscsabai Kötöttárugyárban 60 szocialista brigád több mint 800 tagja, valamint 245 egyéni versenyző ennek szellemében tett a kongresszusi és felszabadulási munkaversenyhez pótfelajánlást. A munkaverseny kétoldalú kötelezettség, társadalmi célja: a munkához való szocialista viszony, a közösségi magatartás és a köztulajdonosi szemlélet fejlesztése, gazdasági célja: a vállalati tervek teljesítésének elősegítése, a termelés belső tartalékainak feltárása és hasznosítása. A hármas jelszó most úgy fogalmazódott meg, hogy előtérbe került a „Szocialista módon dolgozni!" A gyár KISZ-bizottsága meghirdette „Az év legjobb ifjúsági brigádja” versenyt, s megrendezi a dolgozók közötti vetélkedőt a „Szakma Ifjú Mesterének” címéért. A termelést elősegítő, minőséget, anyagtakarékosságot javító munkájukhoz a vállalat gazdasági és társadalmi szervezetei minden segítséget megadnak. A munkaverseny-bizottság a napokban értékelte; hol tartanak a vállalások teljesítésében a versenyben részt vevő kollektívák. A „mérleg” azt mutatja, hogy időarányosan a brigádok 50 százaléka teljesítette vállalását, 30 százaléka túlteljesítette és a fennmaradó 20 százalék sem jár messze a célok megvalósításától. A komplex szocialista brigádok járnak élen ebben a tevékenységben, s ez nem véletlen. Egy kollektívában különböző munkahelyen dolgozó emberek vesznek részt, jól ismerik brigádtársaik munkáját, így sokat segítenek egymásnak a kelmegyártástól a készáru- termelésig. Az ifjúsági brigádok között jelenleg a festődéi kollektíva jár élen, a varrodai területen pedig a békésiek vezetnek. Társadalmi munkában szintén élen járnak a Béköt brigádjai: városi szinten bölcsődék, óvodák, időskorúak és mozgássérültek megsegítésére vállalnak kommunista műszakokat. A berhidai földrengés károsultjainak megsegítésére — a Kempelen Farkas szocialista brigád kezdeményezésére — közel 10 ezer forintot fizettek be. Sokat segítenek a gyár múltjának feltárásában, a 75. évfordulóra rendezett kiállítás anyagának gyűjtésében, a közművelődési vetélkedők anyagának összeállításában és számos más területen. Tervek és szabályozók Az elmélet ismerős, sőt, a gyakorlatban is számtalan- szó^ kipróbáltuk. Már gyerekkorunkban, amikor a nehéz követ nem tudtuk elmozdítani a játszótéren, né- hányan körbefogtuk, aztán megemeltük — mindjárt könnyebben ment. Megoszlott a teher — fogalmazom most, felnőtt fejjel, amikor a terheink korántsem ilyen egyszerűen megfogalmazhatóak. Merthogy a terheink mostanság nagyobbrészt anyagi természetűek. És ezúttal nem is annyira a háztartások forintjaira gondbiok, mint inkább az országos gazdálkodás pénzére. Tegyük gyorsan hozzá: természetesen nem független a kettő egymástól, hiszen a gazdaság fellendülése mindenkor érezhető az egyes ember pénztárcáján is — mint ahogy a stagnálás, a nem fejlődés is. A vállalatok, intézmények, egyéb gazdálkodó szervezetek zsebe mostanában nem különösebben duzzad. A terhek pedig nőnek. Tévében, rádióban halljuk: forintok híján küszködnek a művelődési házak, meginognak patinás sportegyesületek — és akkor még csupán a nem gazdálkodói szférát tekintettük. A terhek növekedése: az energiaárak, az anyagköltségek, a külföldről és csak külföldről beszerezhető termékek ellenértéke fékezhetetlenül kapaszkodik felfelé. Pénzügyi szakembernek kell ahhoz lenni, hogy valaki nyomon kövesse: merre is „gurul” egy-egy megtermelt forint, hányfelé oszlik szét a munkák nyorríán létrejövő érték. E helyen aligha érdemes a financiális számfejtés rejtelmeibe bonyolódnunk, elégedjünk meg annyival: azok a körülmények, amelyek lehetővé teszik mindennapjaink kulturált eltöltését, munkavégzésünket, gyerekeink ellátását és még sok egyebet, egyszóval életkörülményeink tárgyi feltételei egyáltalán nem ingyenesek. Minden pénzbe kerül — még akkor is, ha nem fizetünk érte percenként. Fizet az állam. Megkérdezhetjük: miből ? Nos — abból, amije van. Vagyona pedig az államnak többnyire abból van, amit az állampolgárok és a gazdálkodó egységek befizetnek. Ha pedig nem gazdálkodnak eredményesen, ha nem megy jól az üzlet — kevesebbet fizetnek az állam- háztartásba. Így állunk most. Alig van olyan tanácsülés, falugyűlés vagy egyéb lakóhelyi fórum, ahol ezek a kérdések föl ne vetődnének. Közfeladatok ellátására anyagi erőforrásokra van szükség, a csatornák azonban igencsak szűkülőben .. . Mit lehet ilyenkor tenni? A megoldást a játszótéri kőemelgetés példája sugallja: álljunk neki, ki-ki ereje, képességei szerint, osszuk meg a terhet. Közös erővel, aztán majd csak boldogulunk. A pénzügyi rendszerben ezt a modellt kell tehát megvalósítani. A valóságban azonban ez nem ilyen egyszerű. Vegyük a legegyszerűbb, meglehetősen gyakori példát. „A” vállalat jól dolgozik, „B” kevésbé. Ki lehet találni olyan progresz- szív, tehát növekvő irányú elvonási módszert, amelynek alkalmazásával a jobban dolgozótól mindig többet, a kevésbé eredményes cégtől pedig kevesebbet veszünk el Jó módszer ez? Nyilvánvalóan nem, hiszen ily módon a jól gazdálkodót büntetjük. No, de mi a teendő akkor, ha a rosszul működő vállalattól hiába akarunk, nem lehet elvonni semmit, mert nincs miből? Egészen leegyszerűsítve ilyen képet mutat a közterhek közös vállalása. Ebben az erdőben próbálnak a pénzügyi szervek újabb és újabb szabályozók megalkotásával utat vágni Ez az út persze lehet itt-ott kacskaringós — fontos azonban látnunk az irányt, mit akarunk elérni, és milyen módszerekkel. Azt aligha helyeselné bárki is, hogy ezeket a terheket alapvetően a lakosságra hárítsa az államháztartás. A különféle díjak' és befizetések így is éppen eléggé igénybe veszik a pénztárcánkat. A gazdálkodók forintjaira azonban — hangsúlyozva az arányos közteherviselés elvét — nagyobb szükség van, mint valaha. A közgazdasági szabályozók sűrű, sokak szerint túlságosan is gyakori változását érdemes néha ezen a szemüvegen át is megvizsgálni. Hogy a közös terheket valóban közösen viseljük. Bognár Nándor Hazánkban a termőterület 85 százalékán évről évre pótolni szükséges a növények által kivont tápanyagot ahhoz, hogy fennmaradjon a talajok természetes tápanyag-szolgáltató képessége. Eddig is fontos feladat volt — de a jövőben még inkább az lesz — a terméseredmények stabilitásának megteremtése. Az utóbbi években a szervestrágyázás szintje nem emelkedett számottevően, így a fő hangsúly a műtrágyázásra terelődött. Napjainkban a hazai műtrágyafelhasználás. évente megközelíti a másfél millió tonnát. Ezzel a szinttel Európában az élvonal közvetlen közelébe kerültünk. Negatív tápanyagmérleg Megyénkben 1978 óta folytatnak talajvizsgálatot a mezőgazdasági nagyüzemekben. Az esztendő végéig, várhatóan minden tábláról sikerül megkapni a két vizsgálati adatsort a Békés Megyei Növényvédelmi és Agrokémiai Állomás szakembereinek. Madarász Mihály, az intézmény agrokémiai főmérnöke így fogalmaz: — Az előzetes összehasonlító vizsgálatok alapján elmondhatom, hogy az utóbbi időben megyénkben csökkent a talajok szervesanyagtartalma. Mindez kedvezőtlenül befolyásolja a termőföld tulajdonságait, rontja a műtrágyák hasznosulását. Évről évre megvizsgáljuk a talajok tápanyagtartalmát, a legfontosabb elemekre vonatkoztatva. Mondok egy konkrét példát. A búzának az idén és 1984-ben is negatív volt a tápanyagmérlege. Mindez azt jelenti, hogy a megtermelt terméssel több tápanyagot vontak ki a talajból, mint amennyit korábban visszajuttattak. Munkatársaimmal együtt úgy ítéljük meg, hogy ez a csökkenés hosszú távon nem tartható, talajaink zsarolásához vezet. Veszélybe kerül a VII. ötéves terv gabonaprogramjának megvalósítása, amely országosan több mint 17 és fél millió tonna termelését irányozza elő. Ennek a tervnek a megvalósításában jelentős szerep hárul a Békés megyei gazdaságokra. — A termelésben dolgozó szakemberekkel beszélgetve, az állapítható meg, hogy a gazdaságok pénzügyi helyzete, valamint a mütrágyaárak jövő évi emelkedése miatt a műtrágya-felhasználás további csökkenése várható. Mi a helyzet például a búzánál? — Az eddigi vizsgálati adataink is ezt a szemléletet tükrözik. A rendelkezésre álló mintegy 70 ezer hektár számsora azt mutatja, hogy alapműtrágyaként 200 kilogramm hatóanyagot juttatnak ki hektáronként az üzemek. így a felhasználás a nitrogénfejtrágyával együtt sem éri el az idei 285 kilogramm hektáros szintet. Pedig már ez is több mint 60 kilogrammal kisebb, mint az idei országos átlag. A szakembertől még azt is megtudtuk, hogy a megye idei búzatermesztését összehasonlítva az ország többi területi egységével, figyelemre méltó megállapításra juthatunk. Eszerint a műtrágyahasznosulás a megyénkben volt a legjobb, mivel a legkisebb felhasznált műtrágya- adag viszonylag magas hozamot adott. Mindezzel szemben áll a bevezetőben már említett negatív tápanyagmérleg. A megoldás az lehetne: ha a jövőben minden üzemben nagyobb gondot fordítanának a műtrágyázás tervezésére, és táblánként, differenciáltan határoznák meg a szükséges adatokat. Nem emelkedett a felhasználás Érdeklődtünk '-a megyei Agrokernél is az évenkénti műtrágyavásárlásról. Mint Molnár Lajostól, a vállalat igazgatójától megtudtuk, Békés megyében már évek óta azonos szinten mozog a mezőgazdasági nagyüzemek által vásárolt műtrágya meny- nyisége. Mindez azt a szemléletet tükrözi, hogy az üzemek az adott esztendőben egy meghatározott — általában azonos — pénzösszeget fordítanak műtrágyabe szerzésre. Mivel évenként emelkedik a kemikáliák ára, azonos összegért évről évre kisebb műtrágyamennyiséget tudnak vásárolni a gazdaságok. Az elmúlt időszakban megyénkben nagy területen fejeződött be a gyengébb adottságú északi üzemekben a melioráció. Sajnos, jó néhány helyen nem ismerték fel kellő időben, hogy ez a talaj- javítás nem helyettesíheti a tápanyag-visszapótlást, csupán a magasabb színvonalú növénytermesztés feltételeit teszi lehetővé. Jó lenne a szakembereknek felülvizsgálni korábbi álláspontjukat, és a meliorált területeken magasabb szintre emelni az egyes adagokat. Ezt látszik alátámasztani az a vizsgálat is, amelyet a növényvédelmi és agrokémiai állomáson végeztek a réti talajokra vonatkozóan. Ezeken a területeken még kisebb a műtrágya-felhasználás, mint másutt, pedig a vizsgálatok egyértelműen bizonyítják a nagyobb adagok kedvező hatását. Figyelemre méltó jelenség, hogy a korábbi években a területek 65—70 százalékán elvégzett levéltrágyázásban is visszaesés mutatkozik. A tenyészidőben többször elvégzett növényanalízis alapján kijuttatott levéltrágya pedig emeli a hozamokat. Hogyan tovább? Tényként állapítható meg, hogy Békés megyében csökken a műtrágya-felhasználás az üzemek nagy részében. Erre a lépésre a gazdaságok anyagi helyzete, a magasabb ár, s még több tényező késztette a szakembereket. A több mint hat esztendeje bevezetett táblánkénti talaj- vizsgálatok alapján történő műtrágyázás következtében ésszerűbbé vált a kémiai anyagok felhasználása. A jövőben az a fő feladat, hogy magasabb szinten próbálják megvalósítani a nagyüzemekben az ésszerűbb műtrágya-gazdálkodást. Ehhez segítséget nyújt a megyei növényvédelmi és agrokémiai állomás is, amely díjmentesen tápanyag-visz- szapótlási javaslatot készít táblánként a közös gazdaságoknak. Ebben az esztendőben mintegy 160 ezer hektáron készítettek ilyen javaslatot az állomás munkatársai. Meg kellene vizsgálni annak a lehetőségét is, hogy a meliorált területeken gazdálkodó nagyüzemek kedvezményesen juthassanak hozzá a műtrágyához Mindehhez új hitelfeltételek kidolgozására lenne szükség. Verasztó Fajos MAGYAR GAZDASÁGBÓL Az eredeti szépségében helyreállított sziráki kastélyban háromcsillagos szállót nyitott a Magyar Szénhidrogénipari Kutató-fejlesztő Intézet. A Hotel Kastély fő. és szárnyépületeinek, valamint 36 ezer négyzetméteres parkjának helyreállítására összesen 130 millió forintot költöttek. Először alakított ki együttműködést egy baranyai és egy szovjet termelőszövetkezet, a Kétújfalui Vörös Csillag Tsz és a Ívovi terület Lenin Kolhoza. Az együttműködés keretében elsősorban a gazdálkodás terén szerzett hasznos tapasztalatokat kívánják kicserélni, de kiterjesztik kapcsolataikat a szocialista munkaversenyre is. Jelenleg Budapest rendelkezik Európa legnagyobb partvízszűrésű ivóvízrendszerével és a szükséges víz- mennyiség biztosítása csupán technikai (beruházási) kérdés, mert a Duna vizének megromlott és gyakran változó minősége sok feladat elé állítja az üzemeltetőket. További gond, hogy a főváros és az ezt övező agglomeráció földrajzi terjedése miatt a vízellátó rendszer szélső pontjai ma már 100 kilométeres távolságra vannak egymástól. A jövőben a magyar járműipar a Mogürt Külkereskedelmi Vállalat közreműkö. désével 7600 különböző típusú Ikarus autóbuszt, 300 Tajga típusú, építkezéseknél használt munkáslakókocsit és jármű-, főleg autóbusz-pótalkatrészt szállít nagyobb tételben a szovjet Avtoexport megrendelésére. A Szovjetunióból 4400 haszonjármű ér. kezik, köztük másfél tonnás kis UAZ-teherautók, IZS áruszállítók és RAF-mikro- buszok. A Központi Váltó- és Hitelbank Rt. Budapest és City Bank, New. York megbízottai a magyar fővárosban megállapodást írtak alá budapesti székhellyel működő közös kereskedelmi bank létrehozásáról. Az új pénzintézet — amely a Magyar Nemzeti Bank felügyelete alatt 1986. január 2-án kezdi meg működését — a megállapodásban meghatározott körben felhatalmazást kap forint- és devizaműveletek végzésére. A magyar és a finn vállalatok körében egyaránt növekvő érdekeltség és készség mutatkozik az építési együttműködésre. Ilyen például annak a budapesti gyógyszállónak a kivitelezése, amelyet közösen készített elő egy finn és egy magyar építőipari vállalat. Szárítják a napraforgót a Gyomaendrődi Béke Tsz szárítójában (Fotó: PLavecz Pál)
