Békés Megyei Népújság, 1985. október (40. évfolyam, 230-256. szám)

1985-10-07 / 235. szám

NÉPÚJSÁG 1985, október 7„ hétfő ben láttuk, Miért nehéz éneket oktatni? A tegnap esti adás egyik riportja zeneoktatásunk hely­zetével foglalkozott. Régóta tudjuk, hogy míg zeneokta­tásunk módszere világhírű, addig gyakorlata, minden túlzás nélkül, siralmasnak mondható. Kevés az ének sza­kos tanár, sokan oktatnak képesítés nélkül. Nincs ez másképp megyénkben sem. Rázga József, a Békéscsa­bai Bartók Béla Zeneiskola és Zeneművészeti Szakkö­zépiskola igazgatója így vé­leményezte a látottakat: — Kapcsolatunk a zenével passzívvá vált. Valaha az iparos munka közben éne­kelt, ma rádiót, magnót hall­gat. A gyerekek az óvodá­ban s az általános iskola al­só tagozatán még szeretnek dalolni, a helyzet azonban később megváltozik, s kiala­kul ez a passzív viszony. Ke­vés énektanár tud hatásosan foglalkozni a fiatalokkal. Szakképzettség nélkül ez na­gyon nehéz. Ma az az ellent­mondásos helyzet már-már tipikus, hogy akit nem vesz­nek fel zeneművészeti főisko­lára, az elmegy szakképesítés nélkül tanítani. — Mitől vesztette el vonz­erejét az énektanári pálya? — Nagyon nehéz szakma. Rendkívül fárasztó. Emellett az énektanároknak minde­nütt kötelessége a kórusve­zetés, ami ugyancsak sok energiát igényel. Az általá­nos iskolában és a középisko­lában az ének a legkevésbé fontos az órák között. Ha egy énekóra elmarad, az sosem annyira vészes, azt nem kell feltétlenül bepótolni, mint egy matematika- vagy ma­gyarórát. S ha már valaki ének-zene tanulásra adja a fejét, akkor diplomája meg­szerzése után szívesebben ta­nít csak zenét. így csak egy embert kell egy órán taníta­nia, s emiatt könnyebb a fe­gyelmezés. Emellett az ének­zene tanárokat sok más lehe­tőség is elcsábítja, így a ze­nekarok, rádió és a tévé. — A helyzetet tovább ront­ja, hogy az énektanárok nem szívesen települnek vidékre. — Ez valóban így van. A művésztanárok félnek vidék­re települni. Nem tudnak olyan intenzív társadalmi és művészeti életet élni, mint Budapesten. Ha csak arra gondolunk, hogy mennyi koncertet láthatnak a fővá­rosban, és mennyit egy me­gyeszékhelyen, akkor már valamennyire megérthetjük őket. Viszont így a vidék helyzete tovább romlik. Mert a fővárosban eleve könnyebb a zenetanulás, és így ott töb­ben szereznek diplomát. Ám egy fővárosi zenetanár vég­képp nem akar vidékre lete­lepedni. Sajnos, még az sem jön vissza, aki innen, vidék­ről indult el. így vidéken egyre kevesebb a szakkép­zett tanerő, ebből következik, hogy egyre kevesebb a szak­képzetten tanított diák, vagy­is még kevesebben szeretik meg a zenét. — Mitől javulhatna lénye­gesen a vidéki — s így a Bé­kés megyei — zeneoktatás? — Ha a megye kapna egy tanárképző főiskolát, amin indulna ének szak, az sokat javíthatna a helyzeten. Emel­lett jó volna, ha több növen­déket vennének fel a zene- művészeti főiskolára. Álom­nak tűnik, de ha le tudnánk telepíteni olyan zenészeket, akik együttest alakíthatnának vagy letelepíthetnénk példá­ul egy vonósnégyest, amely­nek országos koncertlehető­ségei lennének . .., nos, egv ilyen együttes erjesztőleg hatna a megyei zenei életé­re. De ez már menedzselés kérdése is. Magyar könyvek külföldön Októberben hat nemzetkö­zi könyvkiállításon és -vá­sáron mutatkoznak be a ma­gyar könyvkiadók. A Kul­túra Külkereskedelmi Vál­lalat közvetítésével elsősor­ban a két idegen nyelven publikáló kiadó, az Akadé­mia és a Corvina tudomá­nyos és művészeti újdonsá­gai láthatók Európa hat or­szágában. Jelenleg a madri­di nemzetközi könyvkiállítá­son szerepelnek angol és spanyol tudományos köny­vekkel a kiadók. A glas- gow-i városi tanács és a magyar Művelődési Minisz­térium rendezésében pénte­ken magyar kulturális na­pok kezdődtek, amelyen szintén bemutatkozik a ha­zai könyvkiadás. Az íror­szági Dublinban október 7. és 9. között első ízben ren­deznek gazdasági és kultu­rális életünket bemutató ki­állítást, amelyen a Kultúra Külkereskedelmi Vállalat 200 könyvet mutat be, fő­ként az Akadémiai Kiadó tudományos könyveiből. Ok­tóber 9-én kezdődik a ha­gyományos frankfurti nem­zetközi könyvvásár, s ezen az idén kétezer magyar és idegen nyelvű kötetet te­kinthetnek meg az érdeklő-' dők. A negyedszer sorra ke­rülő algíri, valamint a belg­rádi nemzetközi könyvvásá­ron 18 magyar könyvkiadó az elmúlt két év köteteivel képviseli a mai magyar könyvkiadást. KPVDSZ XXV. A korábbi évek gyakorla­tához mérten rendhagyó mó­don, a kereskedők báljával nyitották meg a Kereske­delmi, Pénzügyi és Vendég­látóipari Dolgozók Szakszer­vezete Békés megyei bizott­ságának jubileumi, sorrend­ben a huszonötödik kulturá­lis hónapját. Szombaton es­te a békéscsabai Körös Szálló termeiben az Univer- zál Kiskereskedelmi Vállalat által forgalmazott ruházati cikkek divatbemutatójával vette kezdetét a vigadalom. A békéscsabai és a megyei ágazati szakszervezeti bi­zottsághoz tartozó vállalatok és szövetkezetek, valamint a Centrum Áruház dolgozóit később 3z Országos Rendező Iroda által szervezett műsor szórakoztatta. Kibédi Ervin magánszámai, majd Berényi Ottóval az örökzöld Hacsek és Sajó méltán aratott si­kert. Ugyancsak tapssal fo­gadhatták a többi énekes szereplőt, akik a Kovács— Peterdi duó zenéjére adták elő programjukat. A jó han­gulatú, a KPVDSZ megyei művelődési bizottsága által szervezett kereskedők bálja hajnalban ért véget. A következő napokban, hetekben bizonyára hasonló­an jó hangulatban következ­nek majd a szakszervezeti alapszervezetek által terve­zett programok. Az egyes te­lepüléseken hirdetmények­kel hívják fel az érdeklődők figyelmét a nagyközönség számára is programot jelen­tő találkozókra, kiállítások­ra, más jellegű rendezvé­nyekre. Kedden, október 8-án délelőtt 9 órakor pedig ünnepélyes keretek között nyitják meg az ágazati szak- szervezet 1985/86. évi politi­kai képzését az SZMT bé­késcsabai székházában. (ni) Magyarország szépe Az egyéves versenysorozatra kétezren jelentkeztek, s közülük hatszáz hölgy került a szakértő zsűri elé. Az elő- és középdön­tők után szombaton a huszonöt legszebbnek talált versenyző kö­zül választották ki a Budapest Kongresszusi Központban Ma­gyarország szépét. A legszebb magyar lány 1985- ben Molnár Csilla Andrea, 16 éves fonyódi gimnazista lett. A résztvevők döntő többsége nem tartozott a gyakorlott ma- nekenek vagy a fotómodellek közé, hanem olyan „amatőrök” voltak, akiknek a versenysoro­zat alatt kellett elsajátítani a színpadi mozgás jó néhány ele­mét. Ungar Tamás „Keressük a legjobb gépkocsivezetőt” címmel vetélkedőt ren­dezett a békéscsabai városi KISZ-bizottság a Körös Volán Vállalattal és az Autóközlekedési Tanintézettel együtt. Az el­méleti vizsga után legjobbnak bizonyultak vettek részt a gyakorlati próbákon, ahol pálya verseny zésből, forgalmi veze­tésből, üzemanyag-takarékosságból és hibaelhárításból vizs­gáztak a versenyzők. Az abszolút első helyet Frankó Sándor szerezte meg, ő lett az első a hivatásos kategóriában is. Az úrvezetői kategóriában (B-kategória) Bacsa András, lapunk munkatársa lett a győztes. A KBT különdí ját Frankó Sándor kapta A vértanúkra emlékeztek Aradon A magyar nagykövetség, a magyar főkonzulátus és Békés megye küldöttsége (Folytatás az 1. oldalról) Bizottságának titkára, Be­csei József, a Békés Megyei Tanács elnökhelyettes, Szel- jak György, a Szakszerveze­tek Megyei Tanácsának tit­kára és Tóth Károly, a KISZ Békés Megyei Bizottságának titkára hozta. Arad megye és a város nevében Ignat Va­sile, a megyei néptanács vb- titkára és Burdán Georghe, a városi néptanács alelnöke hozott koszorút az emlékmű­höz. Miután a küldöttségek el­helyezték koszorúikat, újabb és újabb virágcsokrok pi­hentek meg a jelképes sír­hanton. Az ünneplők közül néhány fiatalt megszólítot­tunk. Vámosi László és öt barátja Győrből, illetve Bu­dapestről érkezett vonattal. Éppen két gyimesi fiatalem­berrel beszélgettek. — Először vagyunk itt ok­tóber 6-án Aradon — mond­ták. — Azért jöttünk, hogy tiszteleghessünk a 13 vérta­nú és jelképesen mindazok előtt, akik a népek szabad­ságáért, a társadalmi haladá­sért legdrágább kincsüket, életüket áldozták. Nagy Rózsa harminc tár­sával Gyuláról jött, a városi KISZ-bizottság szervezésé­ben. Mindössze ennyit mon­dott: — Úgy éreztem, el kell jöjjek. Felemelő, kegyelettel­jes ünnepség volt. Lovász Sándor Gyertyákat gyújtottak a vértanúk emlékére Először Békés megyében Ha kikiáltó lett volna, bi­zonyára nem hagyná ki ezt a ziccert: óóóóriási szenzá- cióóóóó! Békkkés megyében a legelőször! S valóban: az orosházi Petőfi Sándor Mű­velődési Központ és a helyi Új Élet Termelőszövetkezet rendezésében szombaton tar­tottak első ízben keresztrejt­vényfejtő egyéni versenyt megyénkben. A családtagok­kal, érdeklődőkkel együtt közel kétszázan jöttek el az ország legtávolabbi városai­ból, községeiből is. Újra ta­lálkozni és megint összemér­ni a tudást, de nem utolsó­sorban: megismerni a sokak számára eddig csak térkép- névként ismert viharsarki várost. * * * Tizenkettő múlt néhány perccel, amikor Benéné Sze­rető Hajnalka, a művelődési központ igazgatóhelyettese kö­szöntötte a résztvevőket. Húszán a mesterfokú ver­senyre, hatvanhatan pedig a haladó fokúra benevezett rejtvényfejtőt. Tinédzsert és ősz hajú nyugdíjast, klubta­got és „magánzót”. Aztán Ti­szai László, a hazai rejtvény­fejtés gesztorának, a Füles című közkedvelt hetilapnak a főszerkesztője nyitotta meg a versenyt. A „kezdőket” (ők a haladó fokúak) egy ha­gyományos, a Nobel-békedí­jasokról szóló, egy úgyneve­zett félig megkevertük típu­sú (a vízszintes meghatáro­zások szám szerint adottak, a függőlegesek azonban számjelzés nélkül, összeke- verten szerepelnek) és a leg­nehezebb műfajúnak tartott mindent a helyére! elnevezé­sű (szabálytalan négyzethá­lóba kellett öt-öt betűs sza­vakat elhelyezni) tette pró­bára. A mesterfokú „profik­nak” két úgynevezett olasz típusú rejtvényábrát kellett kitölteniük. A főszerkesztő egy vendé­get is hozott magával. Will Shortz, az egyesült államok­beli New Yorkban 600 ezer példányszámban megjelenő Games (Játék-ra fordítható) rejtvénymagazin fiatal fő­szerkesztő-helyettese. Ma­gyarországra elsősorban azért látogatott, hogy meg­ismerkedhessen a külföldi szakemberek szerint világ- színvonalú magyar rejtvény­kultúrával. A Games már megjelent új számában ma­gyar, a Füles e havi utolsó számában pedig amerikai rejtvényt közölnek, amelyek díjait a másik szerkesztőség adja. * * * Nagyon nehéz, és talán le­hetetlen is megfogalmazni és így az olvasóknak átadni azt a hangulatot, amelynek fog­lalatában lezajlott ez a — minden rejtvényfejtő szerint — legdemokratikusabb ver­seny. Mi tagadás, beváltak a jós­latok, jószerével az a bizo­nyos papírforma érvényesült. A mesterek közül négyen, a haladók közül pedig tizen­hármán nem adták be (nem merték?, nem akarták?) a megfejtést tartalmazó borí­tékot. A felsőbb osztályban Mérő László („Négyfejű Sár­kány” klub, Budapest) lett az első, de a második he­lyet kiérdemlő dr. Pátkai László, az orosházi klub ve­zetője is hibátlan megfejtést nyújtott be. Hasonlóan a harmadik helyre (hosszabb megfejtési idővel) szorult ugyancsak fővárosi Pálfalvi Zoltán. A haladóknál az első Olcs- váry László (MEDOSZ-klub, Bp.), a második Mezey Lász­ló (Debrecen) hibátlan fej­téssel, a harmadik pedig az orosházi Hanyecz Ernő lett 1 hibaponttal. Az orosházi vendéglátóklub másik tag­ja, Hanyecz Péter negyedik helyen végzett. Tóth Sándor — akinek rejtvényeit la­punkban is gyakran közöl­jük — is előkelő helyezést ért el. Az okleveleket és a helyi termelőszövetkezet ál­tal felajánlott díjakat Tiszai László adta át. (nemesi)

Next

/
Thumbnails
Contents