Békés Megyei Népújság, 1985. október (40. évfolyam, 230-256. szám)

1985-10-05 / 234. szám

1985. október 5., szombat o Békéscsaba, ifjúsági ház Kilenc klub várja a felnőtteket A Békés megyei közműve­lődés történetének jelentős kezdeményezése az, amely- lyel az új évadját kezdi a Békéscsabai Kulich Gyula Ifjúsági és Üttörőház. A közművelődési intézmény el­ső emeletén korábban kiala­kított, reprezentatív jellegű, bárszerűen kiképzett klub- helyiségét szeretnék felaján­lani mindazon húsz éven fe­lülieknek, akik szabad ide­jük egy részét társaságban, szervezetten, hasznosan akarják eltölteni. A felnőtt­klub összesen kilenc kisebb, egy-egy sajátos érdeklődési körű közösségnek biztosít helyiséget, programot. A butikos páholyba ha­vonta két alkalommal a szakma képviselőinek kínál­nak találkozási lehetőséget, amelyeken az időszerű — nem utolsósorban az ér­dekvédelmet is szolgáló — kérdések is szóba kerülhet­nek. Ugyancsak havi két al­kalommal találkoznak majd a videoklub tagjai. Mint az köztudott, a csabai ifiház a megyei közművelődési intéz­mények közül e tekintetben talán a legfelszereltebb. A Magánybeszélgetések című közösségbe elsősorban az egyedülállókat várják; nép­szerű személyiségek is ven­dégek lesznek. A fiatal ér­telmiségieket várják a „Lo­gikaválogatott” elnevezésű csoportba. Megyénk muzsi­kusait várja a zenészek klubja, és a békéért aggódó­kat szeretné összefogni egy másik klub. Kávéház a ne­ve annak a most kialakuló közösségnek, amely a kör­nyezetünk védelméért csele­kedni is akaró, tudó húszon-, harminc- és negyvenévese­ket hívja. Ugyancsak a kö­zös véleménycsere és a ba­ráti-szakmai kapcsolatok ki­alakításának fóruma lesz a jogászklub. Ez utóbbi cso­portok havi egy-egy alka­lommal tartanák foglalkozá­saikat., találkozóikat. De a napi politika iránt érdeklő­dőknek is ajánlanak rendez­vénysorozatot — klubszerű­én. A Nézz körül! elnevezé­sű fórumon ismert közéleti személyiségek válaszolnak majd az érdeklődők kérdé­seire. A videósoknak október 8-án, a Kávéház iránt ér­deklődőknek 9-én, a zenész­klub esetében 10-én, a buti­kos páholy tagjainak 11-én, a Magánybeszélgetések part­nereinek 14-én, a „Logika- válogatottnak” 17-én, a jo­gászklubnak pedig 18-án es­te lesz az alakuló találkozó­ja. (N. L.) A Gyulai Húskombinát régi vágóhídjának épületében olvasható ez a mondat, amelyet Stcr- bel András, a gyulai gyár egykori tulajdonosa vallott. Noha termékei a világ minden tájára eljutottak, mégse szégyellte maga kínálni portékáját a boltjában. Az első emlékek, leírások 1868 óta jelzik a szevezett húsfeldolgozást. Ezt a történelmi utat dolgozza fel az emlékgyűj- mény, amely szervezett csoportok számára látogatható. A tárgyakat, fotókat bemutató kis gyűjteményt Balogh Károlyné, az ÉDOSZ főtitkára nyitotta meg a hétvégén Fotó: Szőke Margit Gyula, Sörpince Étlapozó Mint ismeretes, hétről hétre ellátogatunk egy-egy étterembe, s az ott tapasz­taltakat közreadjuk, hogy átfogó és részletes képet fessünk arról, mit kínál a megyei vendéglátás. Régóta nem jártam már a pincében. A minap, munkám Gyulára szólított, s ott ért az este. összefutottam egy rég látott ismerősömmel, s elindultunk a Sörpincébe. A bejárathoz érve látom, még ma is ott van a hordó alakú ajtó fölött az „emb­léma”, a valamilyen fémből kivágott teli söröskriglit ábrázoló cégér. Belépve meg­csap a jól ismert, dohányfüsttel keveredett ételszag. A lépcső tetején körülnézek, s mint régen, most sincs üres asztal. Az is a régi időkre emlékeztet: túlnyomórészt fiatalok vannak itt. Telt ház ide, telt ház oda, azért szerencsét próbálunk, vannak még foghíjas boxok. Az egyikben három fiatalember, nyugodtan le lehet telepedni, mondják. Leülvén körülnézek. Szemközt találom magam egy tévével, s arra gondolok — most szerencsére nincs bekapcsolva —, ide is betört a video. Nenj tudom, milyen időközönként „sugároznak” műsorokat, ám engem megnyugtat, hogy most „vak” a képernyő. Zene azonban szól valahonnan, ám egyáltalán nem zavaró módon, nyu­godtan lehet tőle szót váltani. Asztalunk tele van poharakkal, üvegekkel, talán ezért is telik némi időbe, míg az egyik pincér észreveszi, hogy nem „fogyasztunk”. Rendelünk, illetve rendelnénk, mert ehhez egy másik asztalról kell étlapot hoznia a felszolgálónak. Ez nemcsak itt, máshol is bosszant, hiszen ha mindenütt lenne étlap, ez gyorsítaná a munkát, s csökkentené a vendégek várakozási idejét is. No, mindegy, böngészem a kínálatot. A szokásos magyar konyha ételeiből vá­laszthatok, vagyis: hús hús hátán. Mi tagadás, szeretem a párizsit, egy kis adagot kérek, uborkasalátával, mert csemegeuborka nincs, noha a lapon szerepel, csak ép­pen nincs kiikszelve. Az ételhez egy üveg sört is rendelek. A sört alig tudom a másfél decis pohárba tölteni, máris előttem van a párizsi. Igaz. kis tányérban, de a sült krumpli szinte „kifolyik”, s a húsdarab is megfelelő méretű. A tejfölös uborkasaláta, a hússal együtt, minden kritikát kibír, ám a ha­sábburgonya — mirelit alapanyagból — nem túl meleg. S ez utóbbi ára köretként az étlap tanúsága szerint: 11,60. Sokallom, hiszen a krumpli kilója jelenleg 6—7 fo­rint. Valamivel több munkát jelentene, az biztos, de jóval olcsóbban lehetne az ételeket tálalni, ha vállalkoznának a hámozásra . . . A kis adag párizsi ettől függetlenül elegendő volt számomra. Lassan a söröspo­haraink is kiürülnek. Időközben leszedték az asztalról a feleslegessé vált poharakat, üvegeket is, de a hatnutartókról megfeledkeztek, azok dugig vannak most is. Elfogyott minden. Fizetés után én még — mert a sör megtette a hatását — fel­keresem a mellékhelyiséget. Egy idegen számára ez meglehetősen nehéz vállalkozás lenne, mert egy „labirintuson” keresztül lehet megközelíteni a vécét, ami hátul, az udvarban van. Igaz — látom meglepve —, már ki van csempézve, s mosdókagyló is van. De úgy látszik, „szerelők” jártak erre is, mert vizet fakasztani a csapból: le­hetetlen. Itt jut eszembe egy régi történet. Egy ismerősömet láttam vendégül évekkel ezelőtt a Sörpincében, aki akkor először járt Gyulán. Egyébként világlátott ember, ö mondta: egyedülálló Közép-Európában, hogy három vendéglátóipari egységnek egy közös vécéje van. Ez akkor igaz is volt, mert a pincének, a mellette levő biszt­rónak, s a „Szajna-parti” kocsmának (az Élővíz-csatorna melletti italbolt) tényleg egy mellékhelyisége volt. Azóta csak annyi a változás, hogy hátul, az udvarban levő vécén csak a bisztró és a Sörpince osztozik... — nz — 1 Ogyesszából — Orosházára A Vöröskereszt segítségével kereste és hazánkban, az Orosházán eltemetett szov­jet hősök között találta meg édesapját Bogyelán Vaszilij Kalenyikovics, aki a városi pártbizottság vendégeként szeptember 27-től októben 3- ig tartózkodott Orosházán. A szovjet férfi Ogyesszából ér­kezett, az ottani járműjavító vállalatnál technikus csoport- vezető. Tízéves volt, amikor az édesapja 1944 októberében a felszabadító harcokban hő­si halált halt, és Orosházán helyezték örök nyugalomba. B. V. Kalenyikovics oros­házi tartózkodása során töb­bek között ellátogatott az üveggyárba, ahol találkozott az üzemi pártbizottság titká­rával, az MSZBT ügyvezető elnökével és vezetőségével, a városi Vöröskereszt-szervezet titkárával. A szovjet vendég­gel az üveggyár Moszkvai Rádió baráti klubja nevében riportot készített Vági Gyön­gyi vezetőségi tag. Mezőgazdasági helyzetkép Folyamatosan dolgozhat­nak a földeken a betakarí­tógépek. a nyárias időjárás kedvez az őszi munkának. Az elmúlt évhez képest ál­talában előbbre is tartanak a betakarítással, a termés­nek átlagosan 10—15 száza­lékkal nagyobb részét hozták le már a földekről. Ebben egyértelműen szerepe van a száraz időnek, és annak is, hogy a gazdaságok igen szervezetten foglalkoztatják az emberi munkaerőt és a gépeket. Az időnyereség azonban nem egyértelműen hasznos; négy-öt hete nem volt kiadós csapadék, és ez bizony hátrányokkal is jár. Komoly gondok mutatkoz­nak például a cukorrépa felszedésénél. Nagy erövel dolgoznak a gépek az őszi vetések előké­szítésén. A traktorok ke­mény, száraz talajban von­tatják az ekéket, a szerkeze­teket alaposan próbára teszi a szikkadt föld. A búza ve­tésével már nemigen lehet késlekedni, a kalászos gabo­na tervezett vetésterületének eddig 10 százalékán került földbe a mag. A csapadék- hiány következtében a ko­rábban elvetett magok egye­lőre még eléggé egyenetle­nül keltek ki. A kombájnok a kukoricatáblákat járják. A napsütés kedvezett a fontos takarmánynövény utolsó érési szakaszának, olyannyi­ra, hogy még azokon a te­rületeken is csaknem utol­érte magát a kukorica, ahol a magas talajvíz, vagy a ta­vaszi elöntések miatt csak később kerülhetett földbe a vetőmag. A napraforgótáb­lákban a napsütés szeren­csésen fékezte a növényi be­tegségek elharapódzását, és így az előzetesen számított­nál valamivel kisebb volt a betakarításnál adódó veszte­ség. A szőlő sok helyen az aszály jelét mutatja, a sze­mek betöppedtek, és így gyorsítani kell a fürtök sze­dését. Lezárják a Szabadság hidat Ma reggel 6 órától — meghatározatlan időre — le­zárják a budapesti Szabad­ság hidat a járműforgalom elől. A terv szerinti hídel- lenőrzés és járdafelújítás során olyan munkák váltak halaszthatatlanná, amelyek szükségessé teszik a közle­kedés szüneteltetését. A ja­vítási munkákról és várható befejezésükről, valamint a közlekedési korlátozás felol­dásáról folyamatosan tájé­koztatják a lakosságot. A térség fontosabb csomó­pontjain jelzőtáblák adnak majd útbaigazítást az arra haladóknak. Emlékezzünk! a magyar nemzet függetlenségéért és a forradalmi vív­mányok védelmében az 1848/49-es szabadságharcban több mint ötvenezer honvéd áldozta életét. Rájuk i£ emlékezünk október hatodikán, az aradi vértanúk napján. A magyar honvédsereg tizenhárom parancsnokát — Aulich La­jost, Damjanich Jánost, Dessewffy Arisztidet. Kiss Ernőt, Knézich Károlyt. Lázár Vilmost, Lahner Györgyöt, gr. Léi- nngen-Westerburg Károlyt, Nagy-Sándor Józsefet. Pölten- berg Ernőt, Schweidel Józsefet. Török Ignácot, és gr. Vécsey Károlyt — egyszerre végezték ki Aradon, Pesten pedig októ­ber hatodikán hajnalban Batthyány Lajost, az első magyar miniszterelnököt lőtték agyon. A mártírok társa a korábban kivégzett Ormai Norbert; Csányi László közlekedésügyi mi­niszter, Perényi Zsigmond, a felsőház másodelnöke. Szacsvay Imre, a képviselőház jegyzője, Kazinczy Lajos honvédtábor­nok, nemzeti kultúránk megújítójának fia; a fogságban el­mebetegként elpusztult Lenkey János tábornok, a külföldi se- gélycsapatok vezetői, és folytathatnánk még sokáig a felso­rolást. A mártírok között, akiknek nevét megőrizte a nemzet em­lékezete, arisztokrata és polgári származású, magyar és nem magyar egyaránt volt, a megtorlás nem tett különbséget kö­zöttük. A hősök, akiket összefogott a szabadság ügye, így együtt lettek szimbólumává az önkényuralom áldozatainak. Sorsuk még a Habsburg-ház szövetségeseit is felháborította. A fegyverletétel után kivégezni a teljes vezérkart, ez a nem­zetközi jog súlyos megsértése volt. A maguk rendjét, nyugalmát és békességét akarták a Habsburgok egy évszázadra biztosítani a kegyetlen megtor­lással. ám ez nem sikerült, a történelem vihara lesöpörte őket a császári és királyi trónról. De a lassan másfél évszá­zadnyi idő sem halványította el a hősök emlékét, akik a csatatéren példát adtak bátorságból, hazaszeretetből, és végül életüket áldozták a nemzet ügyéért. Példát mutattak azok is, akik palotájukat cserélték fel a harcmezővel, de azok a név­telen ezrek is, akiknek a haza alig adott annyit, hogy fönn­tartsák magukat és családjukat, mégis első szóra fegyvert ra­gadtak érte. A kegyetlen megtorlást az a düh és rettegés sugallta a csá­szárnak és hóhérainak, amely a magyar honvédseregben együtt harcoló különböző nemzetiségű és társadalmi rangú katonák láttán ébredt bennük. Ki akarták irtani az eszmét; amely összefogta a volt császári hadsereg tisztjeit a nép ta­nulatlan fiaival, a monarchia különböző országaiból érke­zett önkéntesekkel, akik a magyar nemzet ügyén keresztül saját szabadságukért is harcoltak. a tisztelettel emlékező utókor számára a halálig vállalt emberi tisztességen túl ez az összefogás a ma is ak­tuális tanulság. Európa-szerte vereséget szenvedtek a forradalmak, amikor a magyar szabadságharc győzelmeket aratott, és csak p segítségül hívott túlerő tiporta el. De ez az idegen csapatok által kivívott győzelem szégyenére vált Hay- tiaunak és császárának, a haladó világ a magyar nép harcá­nak adózott tisztelettel. Számunkra pedig a hazaszeretet és a nemzeti összefogás példáját jelentik a hősök, akikre októ­ber hatodikán emlékezünk. — imre — Teszöv-ülés Battonyán Battonyán tartotta október 4-én, pénteken soron követ­kező ülését a Békés Megyei Mezőgazdasági Szövetkezetek Szövetségének elnöksége. A testület elsőként megtárgyal­ta és megvitatta a tagi érde­keltség és az anyagi ösztön­zés helyzete, az új bérszabá­lyozás bevezetésének tapasz­talatai című írásos anyagot. A hozzászólók számos hasznos véleményt, javaslatot mond­tak el a közös gazdaságokat foglalkoztató témáról. A második napirendi pont keretében a közgazdasági bi­zottság munkájának értéke­léséről hangzott el beszá­moló. Megállapították, hogy a bizottság sok hasznos kezde­ményezést, a termelést elő­segítő javaslatot tett az el­nökségnek. Elsősorban a szá­mítástechnika nagyüzemi al­kalmazásában értek el figye­lemre méltó eredményt. A Teszöv elnökségi ülés be­jelentésekkel fejeződött be. (v. 1.) Energiatakarékos mosószer A hazai gyártók közül el­sőként az Egyesült Vegyimű­vekben készítettek folyékony, fékezett habzású gépi mosó­szert. Újdonságukból, az energiatakarékosi Ultra Mat mosószerből próbaképpen 10 ezer flakonra valót állítottak elő, ezt a mennyiséget piacku­tatásra használják fel, gyár­tásáról a fogyasztók vélemé­nye alapján döntenek majd. A folyékony mosószer elő­állításához jóval kevesebb energiára van szükség, mint­ha azt por alakban hoznák forgalomba, mert a porlasz­tás jelentős mennyiségű fű­tőanyagot emészt fel. Fel- használása is gazdaságosabb, mert az új termék olyan ha­tóanyagokat tartalmaz, ame­lyek révén 40 fokos vízben is ugyanolyan tisztára lehet mosni a ruhát, mint más mo­sószerekkel ennél jóval ma­gasabb hőfokon. A hagyomá­nyos, por alakú készítmény­hez képest összességében csaknem feleannyi energia elegendő a folyékony mosó­szer előállításához és felhasz­nálásához. A mosószer alkalmazásá­hoz — ha valaki az előmo- sási programot is igénybe akarja venni — az automata mosógép adagolójába egy kis kiegészítő alkatrészt kell ten­ni, mert enélkül a készítmény még a főmosás előtt befoly­na a gépbe. A készítményt természetesen közvetlenül a mosótérbe is be lehet tölteni. A műanyag kiegészítő ada­golót a Hajdúsági Iparmű­vekben fejlesztették ki, s termékük minden hazai au- tumatába beilleszthető. Az adagolót a mosószerrel egy- időben hozzák majd forga­lomba.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents