Békés Megyei Népújság, 1985. október (40. évfolyam, 230-256. szám)

1985-10-04 / 233. szám

o NÉPÚJSÁG 1985, október 4., péntek Hégy évtized a pult mögött Manapság úgy is keresik az emberek a boldogulás le­hetőségét, hogy gyakran vál­toztatnak munkahelyet. Ke­vesen mondhatják el ma­gukról nyugdíjidejükhöz kö­zeledve, hogy munkába állá­suk óta hűségesek „kenyér­adójukhoz”. Ezen kevesek közé tartozik Kaján Mihály, a csanádapácai Áfész-áruház vezetője. Bár vezető beosztás­ban van, ritkán ül apró iro­dájában. Most például két árurendelésről tárgyal a bolt műszaki részlegében. Kék köpenyében semmiben sem különbözik a többi eladótól. Mint mondja, mindig is ke­reskedőnek készült. — Épp a napokban talál­koztam első főnökömmel — már nyugdíjas —, aki annak idején felvett az akkor még Hangyának nevezett boltba, Mi, segédek azt az ukászt kaptuk: mindig legyen vala­mi a kezünkben. Még a lát­szatát is kerüljük a dologta- lanságnak! Az udvariasság munkánk meghatározó része volt. A köszönést nem lehe­tett elfelejteni, s ha nem tudtuk azonnal kiszolgálni a vevőt, elnézést kértünk. Két házzal odébb kezdte a segédeskedést. Nem volt az könnyű munka akkori­ban. Ritkán fizettek pénzzel faluhelyen, inkább terményt, állatokat hoztak. A zsákci- pelés, a tyúkkopasztás is hozzátartozott a kereskedő munkájához. Közben tanult, családot alapított. Felesége ugyanebben a boltban dol­gozik, mellette tanulta ki a szakmát. Ám gyerekei már nem lettek kereskedők. — Az egyik fia m szerette volna követni a példánkat. Én voltam, aki lebeszéltem, de aztán meg­bántam. Tudja,' van, amikor belefárad, belekeseredik az ember a munkába. Mert bi­zony nem vagyunk túlzottan megfizetve. S jönni-menni, talpon lenni egész nap ... A reumámat is itt szereztem, mert gyakran nem tudtuk eléggé felfűteni ezt a nagy épületet. Már van központi fűtésünk, s jövőre a gázban is reménykedhetünk. — Sohasem gondolt arra, hogy elmenjen innen? — Apácai vagyok, itt szü­lettem, itt éltem mindig. A feleségem is idevalósi, kör­nyékbeli tanyáról került a faluba. Nem mondom, fiata­labb koromban felmerült bennem, hogy jó lenne vá­rosba költözni, de aztán ma­radtam. Megszoktuk ezt az életet. Házat építettünk, ker­tünk van, jószágokat tar­tunk. — Hogyan vélekedik a szakmabeli fiatalokról ? — Bár nálunk középkorú a kollektíva, ismerek fiatal eladókat, és nincs róluk rossz véleményem. Pár év­tized alatt sokat változott a szakma. Ma már szakosod­nak — főként a városi — kereskedők, s ez jó, hiszen remekül eligazodnak egy- egy szakterületen. Kicsit irigylem az ifjabb generáci­ót, mert sokkal jobb körül­mények között dolgozhatnak, mint mi annak idején. De ez így természetes! Kajári Mihály pár év múlva készül nyugdíjba. Munkája eddigi négy évtize­dét jó néhány elismerés fémjelzi: minisztériumi ki­tüntetés, többszörös Kiváló Dolgozó cím. Ám mindennél fényesebb bizonyítéka szak­maszeretetének az, hogy negyven éve helytáll a pult mögött. Mindeddig nem bán­ta meg, hogy hűséges ma­radt munkahelyéhez, a vá­sárlókhoz. G. K. Fotó: szőke Margit Balatoni utószezon A gyönyörű ősz eleji időjá­rás az utóbbi évek legsike­resebb utószezonját teszi le­hetővé a Balatonnál. Az élénk forgalomhoz természe­tesen hozzájárulnak az utó- szezoni, mintegy húsz száza­lékos kedvezményes árak is. Az Ibusz balatoni igaz­gatóságának tájékoztatása szerint jelenleg száz nagyobb — főként NSZK-beli, osztrák és szovjet vendégekből álló — qsoport tartózkodik a tó­parton. Telt ház van a siófo­ki szállodasoron. A szeptem­ber 1-e óta tartó utószezon­ban az Ibusz által bérelt szálláshelyeken tizenöt szá­zalékkal több a vendég, mint tavaly ilyenkor. Az Ibusz balatoni igaz­gatósága a vendégek számá­ra a főszezonihoz hasonló, változatos programról gon­doskodik. A balatoni hajóki­rándulások mellett elviszik őket Hévízre, a szántódpusz- tai idegenforgalmi és kultu­rális központba, részt vehet­nek a badacsonyi és a kőrös­hegyi szüreti mulatságokon, s megismerkedhetnek az or­szág mási vidékeivel, így a Duna-kanyarral és Kalocsá­val is. Téka Nagy öröm a kiskert! Családi ház, házikert után nagyon sokan vágyódnak. Ke­vesen tudják azonban, hogy a telekből, házból csak akkor lehet szerves egység, ha az éghajlathoz, talajhoz, kör­nyezethez illő, örömöt jelen­tő, hasznot ,hozó növények jól megszervezett együttest alkotnak. A könyvet a szerzők azok­nak írták, akik kertjüket nem szolgálni, hanem élvez­ni szeretnék. Ahhoz azonban, hogy az olvasó kertjében örö­mét lelje, ismernie kell, hogy a növények életben tartása, termesztése milyen munká­val, kiadásokkal jár, de egy kicsit értenie kell a biológiá­hoz, fiziológiához — tehát az élettanhoz —, és azzal is tisztában kell lennie, hogy a kerttől milyen pszichológiai, azaz lélektani hatásokat, esz­tétikai értékeket lehet várni. A könyvet a Mezőgazdasági Kiadó jelentette meg. Fesztiválra készülnek Október 5-én, illetve 6- án rendezik meg Nagykállón a XII. kállai kettős nép­táncfesztivált, melyen azok a szövetkezeti együttesek vesz­nek részt, amelyek élen jár­nak az ország néptáncmoz­galmában. összesen 13 hazai együttes lép színpadra a fesz­tivál ideje alatt, mellettük bemutatkozik 2 csehszlovák vendégegyüttes is. Az országos seregszemlén részt vesz a gyulai Körös, a gyomaendrődi Körösmenti és a szarvasi Tessedik néptánc- együttes. A résztvevők műsorát elis­mert szakemberekből álló zsűri kíséri figyelemmel. Tagjai: Pesovár Ernő nép­tánckutató, a Magyar Tudo­mányos Akadémia osztály- vezetője, Maácz László, a Táncművészet című lap fele­lős szerkesztője, dr. Varga Gyula, néprajzkutató, a Deb­receni Déry Múzeum munka­társa, valamint Olsvay Imre népzenekutató, az MTA munkatársa. Tegnap átadták a békéscsabai, vandháti vízműtelep területén felépült két 2 ezer 500 köbmé­teres víztározó medencét. Ezekben a medencékben a kitűnő minó'ségű, Medgyesbodzásról idevezetett ivóvizet tárolják és ez a vízmennyiség a nyári csúcsok idején is zavartalanná teszi majd a megyeszékhely vízellátását. Elkészült az Újkígyós és Vandhát közötti 600 milliméteres nyomóvezeték, és megtörtént a műszaki átadása a Lökösházán fúrt ivóvíznyerő kutaknak is Fotó: szőke Margit Munkahelyi művelődés Vendégségben a „vetömagosoknál” A Békés Megyei Művelődé­si Központ tavaly indította azt a sorozatát, amelynek al­kalmain a közművelődési in­tézmények munkahelyi mű­velődéssel foglalkozó mun­katársai, a vállalati és üze­mi közművelődési felelősök közelebbről is megismer­kedhetnek egy-egy munka­hely ilyen irányú tevékeny­ségével. A legutóbbi tovább­képzési napot — amelyen a munkahelyi művelődéssel foglalkozó népművelők mel­lett a békéscsabai üzemi-vál­lalati közművelődési felelő­sök is részt vesznek — Oros­házán, a helyi művelődési központ szervezésében a Ve­tőmag-termeltető és -értéke­sítő Vállalatnál tegnap tar­tották meg. A megjelent szakembere­A Magyar Vadászok Or­szágos Szövetsége Békés me­gyei intéző bizottsága, vala­mint a Sarkadi Bartók Béla Művelődési Központ közös szervezésében „Ember és természet” címmel nagysza­bású tájegységi vadászati, halászati, horgászati és ter­mészetvédelmi kiállítást rendeznek október 11-től 23- ig Sarkadon. A kiállítók és közreműködők sorában meg­található a Békés Megyei Tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztálya, a Bé­kés Megyei Múzeumok Igaz­gatósága, a gyulai Kövizig két először Az ember és kör­nyezete elnevezésű közműve­lődési mozgalom időszerű feladatairól tájékoztatták. A szocialista brigádoknak éven­ként meghirdetett mozgalom idei szakasza félidejéhez ér­kezett. Október 26-án egész napos, és nemcsak a bene­vezett brigádok részére szó­rakoztató programokkal szí­nesített módszertani napot szerveznek Békéscsabán. Szó esett a közművelődési mozga­lom ún. C fokozatának üte­mezéséről is. Novemberben és decemberben a munkahe­lyi elődöntőket, majd feb­ruárban egy meghatározott napon több helyszínen a szakági elődöntőket, március elején pedig — a hagyomá­nyokhoz híven — a megyei döntőt rendezik meg. A szer­és Defag, a szarvasi Haki, a Gyomendrődi Viharsarok Htsz, a Budapesti Képcsar­nok Vállalat, hat környék­beli vadásztársaság, hor- gászegyesületek, a TIT sar­kadi szervezete, de bemu­tatja munkáit Bánfj Zoltán nyugalmazott puskaműves mester is, és az Univerzál vadász-horgászbolt is kitele­pül áruival. Október 14—15—16—17-én 14 órától diákoknak Réthy Zsigmond tart előadást „Természet, amelyben élünk” címmel, október 14-én 18 vezők a jelenlevők vélemé­nyét azért is kérték, mert azok figyelembe vételével már most szeretnék elkezde­ni az 1986. évi Az ember és környezete mozgalom szerve­zését, programjának kidolgo­zását. Az orosházi üzemi közmű­velődési munkáról elhangzott tájékoztatót követően Guba­csi László igazgató és Hor­váth Istvánná közművelődési bizottsági titkár válaszolt azokra a kérdésekre, ame­lyeket a megjelentek tettek fel a közművelődési mozga­lomban megyei szinten a leg­jobbak közé számító válla­lat életéről, mindennapjai­ról. Az orosházi szakmai nap késő délután múzeumlátoga­tással zárult. (nemesi) órától Nagy Sándor, a „Va­dászat, vadgazdálkodás sze­repe megyénkben” címmel tájékoztatja a résztvevőket, 16-án 18 órától a Körösök vízrendszerének halászatá­val, halgazdálkodásával is­merkedhetnek az érdeklő­dők, 21-én 9 órától a hiva­tásos vadászok szakmai nap­ja lesz „Vadászat, vadgaz­dálkodás időszerű kérdései” címmel. A megnyitón vadteríték látható, ünnepi öltöny­be öltözött vadászok ad­nak díszsortüzet, vadász­kürtök hangja mellett, de a látványosságokhoz könyvek, virágok, képzőművészeti tár­gyak, preparátumok, díszha­lak és madarak is hozzájá­rulnak, a helyszínen vad- és halételek kaphatók. A ki­állítások naponta 9-től 18 óráig tekinthetők majd meg. Pla-vecz Pál Ember és természet Vadászati, halászati, horgászati és természetvédelmi kiállítás Sarkadon Szoborkiállítás a laktanyában Akció a temetőért Az elmúlt hét végén a fegyveres erők napja alkal­mából kiállítás nyílt Békés­csabán, a Nagy Sándor lak­tanyában Boros Péter tizedes szobraiból, plakettjeiből. A napokban lezajlott katonai eskütétel után ugyancsak itt, a csapatmúzeumban avatták fel a laktanya névadójáról, Nagy Sándorról készített mellszobrát is. A kiállítás a rendezvény- teremben van. Ott beszél­getünk Boros Péterrel, aki civilben tanár. — 1974-ben kezdtem min­tázni — mondja — Mlado- nyiczky Béla irányításával. Később jártam a szakkörébe is. 1976-ban érettségiztem, ekkor jelentkeztem a Kép­zőművészeti Főiskolára, de nem vettek fel. Két évig dol­goztam, díszletfestőként a Jó­kai Színházban, s képesítés nélküli nevelőként az egyik iskolában. — Azután Nyíregyháza kő-, vetkezett... — 1978-ban vettek fel az ottani főiskolára, rajz—föld­rajz szakra. Bár a rajz mi­att jelentkeztem ide, négy év alatt nagyon megszeret­tem a másik szakot is. — Keveset hallottunk ró­lad, noha — az alkotásokat nézve — mindenképpen ér­demes volna nagyobb kö­zönség előtt is bemutatkoz­nod ... — A főiskola után Sze­gedre kerültem, ott már volt egy jól sikerült kiállításom. Nem szakadtam el Csabától sem; itt laknak szüleim, s van itthon egy kis műhe­lyem. Sokat járok haza. Ha­marosan Békéscsabán még egy kiállításom lesz. Egyéb­ként az itteni kiállítás min­den egyes darabja zsűrizett. — A technika, amit alkal­mazol, meglehetősen szokat­lan ... — Elsősorban agyagból szeretek mintázni. De tavaly egyszer be kellett gipszelni a lábam, s akkor fedeztem fel, milyen érdekes dolgokat le­het kihozni a gipsz és a géz együttes felhasználásával. Az utóbbi időben ezt a technikát „faggatom” főleg. — A kész művek azonban olyanok, mintha bronzból készültek volna. Mi ennek a titka? — Nagyon egyszerű: a leg­végén festéssel „bronzosí- tom” a kész szobrokat, kis­plasztikákat ... — Jelenlegi terveid? — Az aradi vértanúkat szeretném megmintázni, per­sze, nem pusztán azért, mert most katona vagyok. Régóta izgat a téma, s készülök a csabai kiállításra is. Boros Péter alkotásaival hamarosan megismerkedhet a nagyközönség is: a tervek szerint novemberben állít­ják ki munkáit a Gyopár klubban. P. F. A II. világháború idején Békéscsabán élt zsidó csalá­dok megmaradt tagjai — akik nem estek a fasizmus áldozatául — szétszóródtak az ország, illetve a világ kü­lönböző részein. Csabára csak ritkán és kevesek lá­togatnak el. Azok, akik jár­lak az elmúlt években a hit­község tulajdonát képező csabai temetőben, elkesere­detten látták a ledőlt kerí­tést, az összetört sírköveket, s a minden évben jobban el­vaduló növényzetet. A természet azonban nem­csak támad, védelmez is. A gazdagon burjánzó temetői dzsungel közel sem vitt vég­hez akkora pusztítást, mint a garázdák. S a sok mázsás márvány- és gránitkriptákat gyakran a mindent dúsan körbeölelő növényzet védte meg a bűnözőktől. Ám ez a védelem nem helyettesít­heti az utódok emlékező gon­doskodását. Most néhányan, akiknek ősei a temetőben nyugsza­nak, és akik hozzátartozói­nak, barátainak emlékét őrzi az Auschwitzi Emlékmű, egy alkalmi bizottságot hoz­tak létre, azzal a szándék­kal, hogy a temető rendbe­hozatalára akciót indítsanak. A kezdeményezést támogató városi tanács tervet készít­tet az emlékmű felújítására. Ennek költségeit, valamint a felújított temető fenntartási költségeit a tanács vállalja. Az emlékmű közvetlen kör­nyékén egy 3 ezer 400 négy­zetméteres kegyeleti parkot alakítanak ki. Ez és az egész temető a Széchenyi liget egy sajátos hangulatú közparkja­ként élheti majd tovább éle­tét. Ez a közpark emlékeztet a csabai zsidóságra, amely a török kiűzése után jelentős szerepet játszott a város éle­tében, amely egyszerre őriz­te ősi vallását, szokásait és asszimilálódni igyekezett, s amelyet kíméletlenül kiirtott a fasiszta őrület. Az akciót támogatja az Állami Egyházügyi Hivatal, a Magyar Izraeliták Országos Képviselete, s emellett több békéscsabai gyár, vállalat és iskola társadalmi munkát ajánlott fe) a temető rendbe­hozatalára és későbbi rend- bentartására.

Next

/
Thumbnails
Contents