Békés Megyei Népújság, 1985. október (40. évfolyam, 230-256. szám)

1985-10-31 / 256. szám

1985. október 31., csütörtök lagfizetés az önkéntes vér­adóknak. A munkájukat mindnyájan bepótolják, a vé­rük, az áldozatkészségük azonban pótolhatatlan. A legtöbben meg is értik, de egy-két helyen vannak gond­jaink. Évente két alkalom­mal rendezünk véradónapot, ilyenkor teát, kávét, regge­lit adunk a véradóknak. Ebéddel a Nemzeti étterem­ben látjuk őket vendégül. A MOM gyáregysége, a Petőfi Tsz minden évben rendez még külön véradást is. A battonyaiak megyei szin­ten elől járnak a véradás­ban. Egy-egy szervezett vér­adásról 160 liter vérnél töb­bet küldhetnek feldolgozás­ra a véradóállomásra. A vö­röskeresztesek nemcsak ezen a területen jeleskednek. A battonyai gyermekfaluért rendezett községi bálról 13 ezer forint tiszta nyereséget ajánlottak a közös számlára. A rákszűrés is egyre elfoga­dottabb a nők körében. ..Annyiszor jövünk, ahány­szor csak kérik” — ajánlotta dr. Patakfalvi János, a szű­rés vezetője. Segítséget adni és kapni — mindez a vöröskeresztes mozgalom nemes céljai közé tartozik. A battonyaiak e feladatokból szívesen kive­szik a részüket. Bede Zsóka Elkísérem a diákjaimat Dr. Horváth Tamás fiatal kolléganőjével megosztva vizsgálja a véradókat, ellen­őrzi egészségi állapotukat, vérnyomásukat. Bizony elő­fordul. hogy valaki jó szán­déka ellenére sem adhat vért, a laboratóriumi vizsgálatok alapján nem javasolják, vagy olyan gyógyszert fogyasztott, ami a vért kapó betegnek mellékhatásaival kárt okoz­hat. A véradóállomás ki­szálló brigádja jól összeszo­kott csapat módjára végzi teendőit. Tegnap Szarvason, ma Battonyán gyűjti az élet­mentő vért. A munka szép. jó érzés önzetlen emberek­kel találkozni, csakhát az órákig tartó utazások reggel és délután elég fárasztóak.' Ezt azonban az önkéntes vér­adóknak nem szabad észre- venniök. özvegy Bogár Pálné 74 éves korát meghazudtoló fürgeséggel sürög-forog a véradók körül: — Én ma­gam is ötvenháromszor ad­tam vért, húszéves koromtól vöröskeresztes vagyok. Mindig segédkezem a tüdő­szűrésnél is. Sokat megértem már, emlékszem, amikor az iskolások között 95 liter csu­kamájolajat osztottam szét, otthon pedig a kemencében sült a kenyerem. Gombkötő Istvánná, a vö­röskeresztes rendezvények örökös teafőzője. Szívesen jön, legalább addig is segít­het, kimozdulhat az otthoni világból. A véradókat is a segítő szándék vezéreli. Bíró József né csendben várako­zik a vérvételre: — Félek — mondja szégyenlősen. •— Nem először vagyok itt és nem utoljára. Ha pénzért kellene, biztosan nem jönnék. A betegek köszönőlevelei jutnak ilyenkor az eszembe, ezért vagyok véradó. Szép­számmal megjelentek a gim­názium negyedikesei is, akik már elmúltak 18 évesek. Kun Barna tanár úr kíséri őket, biztatja is jó szóval, azt, akiből előbújik a félsz. Hatan dolgoznak a véradásnál Az unokáim örülnek nekem — Reggel látták volna, mi­lyen sokan várakoztak vér­adásra — mondja lelkesen, majd kalauzol bennünket a vöröskeresztes aktívák, az üzemek és téeszek véradói között. — Ferezises véradás­ra több mint tízen jelentkez­tek, őket már a megyei vér­adóállomásra vitték Békés­csabára. — Tizenkét éve szervezem a gyerekeket, én is véradó vagyok — meséli. — A régi tanítványaim többsége visz- szajár a véradásokra. Arra tanítom őket, hogy sose tud­hatják, mikor szorulnak élet­mentő segítségre, a mások vérére. Sose felejtem, amikor egy gombamérgezett kisgyer­mek életét a véremmel men­tették meg. Örökre bevéső­dik az ember szívébe-lelkébe az ilyen élmény. Diós Kálmánná is rendsze­res véradó, betanított mun­kás a HTV-nél. Két szép unokája, ilyenkor ha haza­Reggelit és ebédet kapnak a véradók Kötő: Gál Edit Vizsgálatra várakoznak „160 liternél több vér egy napon” tér, büszkén kérdi: .,Voltál, mama, vért adni?” — A februári községi párt­értekezleten is felszólaltam — magyaráz Dévainé, a vö­röskeresztes titkár. — Kér­tem az intézmények, üzemek vezetőit, támogassák a vér­adást és legyen községi szin­ten egységesen biztosított a munkaidőkedvezmény, az át­Véradónap Battonyán Autók sora parkolt a mi­nap a battonyai művelődési ház előtt, véradónapra gyü­lekeztek az emberek. Dávai Jánosné nagyközségi vörös­keresztes titkár pillanatra sem pihenve szalad a regge­liztető brigádtól az orvosi vizsgálatra várakozókig, a karlonozóktól a vért adókig. Nő a közéletben... n fáradhatatlan népfronttitkár Hivatalos ügyben kerestem — telefonon. Meglepően köz­vetlen, kedves, segítőkész volt, úgy, ismeretlenül. A né­hány perces beszélgetés után határoztam el: felkeresem, hogy megismerjem mint em­bert, mint közéleti személyi­séget. Mindketten egy szombati napot tudtunk megjelölni ta­lálkozásunk időpontjaként, így óhatatlanul a lakásán kö­töttem ki. Ott beszélgettünk egy csésze kávé mellett. Szabó Incáné a Hazafias Népfront gyomaendrődi füg­getlenített titkára. Nem csa­lódtam személyes találkozá­sunkkor. Közvetlen, barátsá­gos. Tele aktivitással, derült ki pár perces beszélgetés után. Kézfogása erős, energi­kus. Hellyel kínál és a jó háziasszony sajátjaként elő­ször a kávét, üdítőt hozza. Mielőtt kimegy, kezembe ad egy nevére szóló levelet. Íme: „HNF városi jogú nagyköz­ségi bizottsága, Szabó Incé- né titkár részére Gyomaend- rőd ... A Gyomaendrődi Vá­rosi Jogú Nagyközségi Ta­nács nevében köszönetét mondok azért a fáradhatat­lan és eredményes munká­ért, melyet az 1985. évi or­szággyűlési képviselő- és ta­nácstagi választások során személy szerint végzett. Ak-, tív, körültekintő szervező munkája nélkül választási munkánk — meggyőződésem szerint közel sem lehetett volna ilyen eredményes . . . Jenei Bálint tanácselnök”. — Hogy lesz valakiből HNF-titkár? Milyen végzett­sége van? Hogy kezdődött politikai pályafutása? Zápo­roznak a kérdések, Szabóné bólint — érthető. Tehát kezdjük. — Először is, hogy az első kérdésére válaszoljak, kissé vissza kell lépnünk térben és időben. Kevesen tudják, legalábbis a fiatalabb kor­osztály, hogy annak idején, 1954-ben, még Gyomán is volt óvónőképző. Elvégzése után harminc kemény éven át neveltem a gyerekpalán­tákat . . . Aztán ahogy sokan mások, én is továbbképeztem magam. Endrődön politizáló embe­rek élnek. így. miután itt születtem, öröklött tulajdon­ságom lett a politizálás. Kép­zős koromban kapcsolódtam a mozgalmi munkába. Akkor ez még nem volt olyan ter­mészetes, mint a mai idő­ben. Az ’50-es években szer­vező titkárnak választottak a kommunista ifjúsági szer­vezetbe. Jóval később. 1965­ben öt éven át az endrödi községi nőtanács titkára vol­tam. 1980-ban választottak a HNF elnökévé. Nehéz két év következett. Hogy fino­man fejezzem ki magam, nem találtam, nem kaptam semmiféle feladatot. Az ak­kori tanácsvezetés ugyanis nem tartott igényt munkám­ra, nem volt helyem a köz­életben . . . Nem tudhattam a község akkori gondjairól, terveiről szinte semmit. Az­tán — szerencsémre — jött a fordulat éve. És hogy az első kérdésre válaszoljak —• 1982-ben egyesítették Gyo­mét és Endrődöt. Ettől kezd­ve kapott értelmet, tartalmat és rangot népfrontmunkám. 1982 áprilisában egy falugyű­lésen választottak a nagyköz­ség HNF-titkárává. A tanács új vezetőivel munkakapcsolatom ideális. Ismerem törekvéseiket, ame­lyet a városiasodás érdeké­ben, a lakosságért, tesznek. Ebben a munkában veszek én is részt, úgy - érzem szív- vel-lélekkel, hiszen az az el­vem, hogy csak így érde­mes . . . Ha az dicsekvésnek hat, akkor hadd dicseked­jek: Pozsgay elvtárs vélemé­nyezte a választásnál végzett munkánkat és megyénk ered­ményét mint az országos át­lag felettit emelte ki. Így az­tán gyakorlatot szereztünk a napokban sorra kerülő HNF- választásokhoz. aminek elő­készítése ismételten komoly feladatunk. Szerénységből nem beszélt arról, amit már másoktól hallottam. Bárki, bármilyen gondjával, bajával, problé­májával keresi fel, olyan lel­kiismerettel intézi mások ügyeit, mintha a sajátját in­tézné. Segítőkészsége közis­mert. így aztán cseppet sem véletlen a népszerűsége, de az sem, hogy a közelmúltban ismét megerősítették tisztsé­gében. Béla Vali Energiatakarékos infravörös hösugárzé Energiatakarékos, a kör­nyezetet nem szennyező, földgázzal üzemeltethető in­fravörös hősugárzó készülé­kek gyártását kezdték meg a Fegyver- és Gázkészülék­gyárban. Az emberi szemnek láthatatlan infravörös sugár­zást kiváltképpen azokon a helyeken használják, ahol nem az egész légtér, hanem csak valamilyen felület me­legen tartására van szükség. Az infravörös sugarak hőha­tása ugyanis egy helyre össz­pontosul, a fény forrása és a fűtendő felület között nem melegíti fel a levegőt. Ezt a tulajdonságát használják ki például a gazdaságok akkor, amikor a -tojások kikeltetésé­hez, a kis csibék melegen tar­tásához infravörös fényt adó lámpákat szerelnek fel. Az infravörös fény előállításához, fűtőanyagként eddig a villa­mosenergia és az olaj között választhattak a felhasználók, e két energiaforrás azonban egyre drágább. Az új, gáz­üzemeltetésű hősugárzók to­vább javítják az infravörös sugarakkal való fűtés gazda­ságosságát, mert földgázzal 40—50 százalékkal kevesebb energia kell az infravörös fény előállításához, mintha olajat használnának erre a célra. A levegő tisztaságának védelmére a FÉG úgy ter­vezte meg új készülékét, hogy abban a fűtőanyag maradék­talanul elég széndioxiddá, s így nem jut a környezetbe szénmonoxid. Az infravörös hősugárzók­ból néhány százat készíte­nek a FÉG-ben az idén, arra számítva, hogy újdonságuk nemcsak az állattartó telepek szakembereinek figyelmét kelti fel. Például a raktáro­sok is kellemes melegben dol­gozhatnak alatta, anélkül, hogy az egész csarnokot fű­teni kellene, de jó szolgálatot tehetnek ezek a készülékek az ipari üzemekben, különféle tárolókban, s mindenütt, ahol nem lenne célszerű vagy nem is lehetne az egész helyiséget fűteni.

Next

/
Thumbnails
Contents