Békés Megyei Népújság, 1985. október (40. évfolyam, 230-256. szám)
1985-10-30 / 255. szám
1985. október 80., szerda Kígyósi mozaik A tanácsi munka „közkatonája” Gázvezeték- és kerékpárút-épités E z év tavaszán kezdték meg Újkígyóson az utcatár- sulások szervezését gázvezeték építésére. Az újkígyósi gázprogram első üteme a Kossuth utca és a Gyulai út által közrefogott utcákban valósul meg. A terület családjainak mintegy 90 százalékát érinti, azaz 500 család lépett be a gáztársulásokba. Napjainkban a gázprogram tervezett első szakaszának 00 százalékában lefektették a gerincvezetéket. A műszakilag átadott gerincvezeték környezetében 75 családi háznál már elkészültek a belső szerelési munkák is, aminek felét a Dégáz műszakilag átvette. Várhatóan a közeljövőben a többit is átveszik. Terv szerint november 4-én 75 újkígyósi család térhet át a gázfűtésre. Év végéig további 40 családdal számolhatunk. A nagyközségi tanács vezetői a békéscsabai Lenin Termelőszövetkezettel, a gázprogram kivitelezőjével megállapodtak, hogy a gázprogram első szakaszának hátralevő részét, valamint a második és harmadik szakaszt legkésőbb 1986 végéig megvalósítják, lefektetik a fővezetéket az egész községben. A családok a házakba való bekötést ehhez kapcsolódva időzíthetik. A gázvezeték-építés Újkígyóson is önköltségi alapon valósul meg, ami 13 ezer forintot jelent családonként. Ebből a pénzből a községi fogadóállomás, a fővezeték és a fővezetékhez kapcsolódó hálózat építhető meg. A kapukon belüli rácsatlakozási lehetőségig az összes beruházási költség 24 millió forint. A 13 ezer forint kifizetésén kívül az utcatársulások vállalták. hogy az utcai gerincvezetéktől á kapun belüli nyomásszabályozóig önmaguk elvégzik a földmunkákat. * * * Újkígyóson és Szabadkígyóson a különböző fórumokon mind gyakrabban vetették fel az emberek, hogy a legforgalmasabb ólak mellett kerékpárutat kellene kialakítani, mert egyre több a közlekedési baleset. Évtizedünkben szinte minden esztendőben volt súlyos, sajnos, nem egyszer, halálos kimenetelű baleset a két Kígyós területén. A nagyközségi tanács elkészíttette a kerékpárút építési tervét és a közelmúltban már hozzá is kezdtek a munkához. Szabadkígyóson a Tüzép-teleptöl a Medgyesi útig terjedő szakaszon 2950 méter. Újkígyóson a Petőfi utcától a sertéspiac térig 1200 méter hosz- szú kerékpárút épül. A 3 és lel millió forintos beruházás egyik felét a megyei tanács biztosítja a településnek, a másik felét pedig pénzzel és munkával a helyi tanács, a Kemikál, az Áfész, a helyi termelőszövetkezet, illetve a kígyósiak társadalmi munkáikkal fedezik. A kivitelezést a tanács irányítja. Berki László építésvezető a következőket mondja: — A kerékpárút két ütemben épül meg. Az elsőben november 15-ig Szabadkígyóson, a Tüzéptől a Gorkij utcáig terjedő szakaszt szeretnénk átadni. A másodikban. 1986-ban Szabadkígyóson folytatjuk a Gorkij utcánál és egészen a Medgyesi útig haladunk, Újkígyóson a Petőfi utcától a sertéspiacig készül el a kerékpárút. A kivitelezést október elején kezdtük el és a társadalmi ösz- szefogásnak köszönhetően, terv szerint, megfelelő ütemben haladunk. Remélem, a továbbiakban is fennakadás nélkül megy majd a munkei. L. S. Dideregve... Áll a bácsi, lakása előtt, a folyósón, vékonyka ballonkabátban. 70 év nyomja a vállát! Bátortalanul, idegesen topogva vár valamire, valakire? A hőmérő kint 8 Celsius-fokot mutat. A folyosón talán melegebb van. Az egyik lakó veszi a fáradságot és megkérdezi: — Antal bácsi vár valakire? — Várom a gázosokat. Egy hete jelentettem be, hogy rossz a konvektorom, nem lehet meggyújtani ... berobban a gáz... — 26-300? — Igen! Gázhiba-bejelen- tés. Bejelentkezem én is. Mondom érthetően a nevem. Megkérdezem, mi van az egy héttel ezelőtt bejelentett hibaügyben? Mikor jönnek? A telefonvonal végén egy másodpercnyi csönd . . . aztán kissé ingerült válasz: — Nem tudom ki ígért itt valamit, már régen nem fogadunk el hibabejelentést. Sehova nem megyünk ki. Majd talán jövőre! Nem hiszek a fülemnek. De csak egy pillanatig. Aztán felötlik bennem; vajon hány helyen yárják dideregve, hogy megjavítsák gáz- konvektorukat? Gondolom, ők az idén szeretnének melegedni még . . . — Értse meg! Egy 70 éves bácsiról van szó,... de teszem fel, ha otthon a lakásában egy ötgyermekes család fázna, akkor sem mennek ki csak jövőre? — Azokra is vonatkozik a belső rendeletünk! Forduljanak a Gelkához! — Kivel beszéltem? — Egy hibabejelentővel. A nevem nem fontos. Tehát, október 23-án, 8.40 órakor egy anonim közölte a fentieket. — 26-441? — Gelka szerviz. Kos Im- réné ... (Lám csak. itt be is tudnak mutatkozni!) — Érdeklődünk, hány napra vállalnak gázhiba-elhárí- tást ? — Sajnos 5—6 nap a várakozási idő. A napi 60 bejelentett hibát képtelenek vagyunk hamarabb kijavítani. Békéscsabán összesen három szerelőnk dolgozik. Jó hírünk viszont, hogy e héttől szombat-vasárnapra is vállalunk ügyeletet. Két szerelő áll munkába a hétvégeken addig, amíg tart a hideg ... Véleményem szerint, ha a Dégáz valamennyit átvállalna a bejelentett hibákból, nem lenne ilyen hosszú a várakozás. De még a gázóraszivárgással is hozzánk küldik az ügyfeleket, aminek javítása igazán nem tartozik a mi hatáskörünkbe . . . — Ha egy sokgyermekes családtól hibabejelentés érkezik, akkor is 5—6 napot kell várni? — Ilyen különleges esetekben akár túlórát vállalva még aznap kimegyünk ... A Gázgyártó és -szolgáltató Vállalat üzemegységve- zetője. Erdei Rezső: — Elsődleges feladatunk a fűtést beüzemelni azoknál a magánosoknál, vállalatoknál, intézményeknél, akiket az idén kapcsoltak a gázvezetékre. Ügyeleti szolgálatunk viszont elvégzi a közterületek műszaki biztonsági vizsgálatát, a garanciális hibákat, és megszüntetik a mérőszivárgásokat. Szerelőink éjjel-nappal dolgoznak. Higgye el, nincs könnyű dolgunk . . . Remélhetőleg, december hónaptól már mi is be tudunk kapcsolódni a lakossági hibaelhárítási munkába ... Nem tudom mennyire vigasztalja ez az utolsó mondat azokat, akiknek majd novemberben romlik el a gázkészülékük. Marad nekik a türelem, ámi rózsa helyett „majd” gázszerelőt terem? Béla Vali A tanácsoknál folyó munkának vannak nem túl látványos, kívülálló számára kevéssé ismert területei. Ilyen területen dolgozik Csizmár György né, aki immár 35 esztendeje tagja a Békéscsabai Városi Tanács apparátusának. Fiatalos, barna asszony fogad a központi leíró-iktató iroda egyik helyiségében. A szoba — melyet, mint a csoport vezetője birtokol —- zsúfolásig telt aktákkal, közlönyökkel. — Milyen munkát végeznek itt? — Kiszolgáljuk az egész apparátust. A testületi anyagok előkészítése, iktatása a feladatunk, ezt tizenheten látjuk el. Akkor van gond, ha csődöt mondanak a technikai felszerelések — (a diktafon javítása például 3 hét), hisz ezek munkánk nagyon fontos segédeszközei. — Három és fél évtizede tanácsi dolgozó. Hogyan került ide? — Nyolcán voltunk testvérek, s ez meghatározta az életem: korán el kellett kezdeni a. munkát, hogy segítsek a család eltartásában. 1950-ben — 16 évesen — a gyors- és gépíró tanfolyam elvégzése után vettek fel ide. Akkor folyt az államigazgatási munka szervezése, alakult a vb, s még működött a polgármesteri hivatal. A tanácsi feladatok formája is megváltozott. Hamarosan a titkárságra kerültem, majd leérettségiztem. Nem volt könnyű akkoriban a munkánk. Részt kellett vennünk például a mezőgazdaság átszervezésében. Jártuk a falvakat, agitáltunk, s bizony előfordult, hogy nem szívesen fogadtak bennünket. — Milyen volt a kollektíva? — Szerencsésnek mondhatom magam, mert mindig jó kollégákkal dolgoztam. Minden munkahelyen meghatározó a légkör, hisz rossz hangulatban nem lehet eredményesen dolgozni. Itt úgy érzem, jó a kollektíva. Persze mint mindenütt, akadnak kisebb összezördülések, de nem tartanak sokáig. — Régóta aktívan dolgozik a szakszervezetben. (portré) — Még szinte gyerekként lettem bizalmi, majd szb-tag. kulturális felelős. 1976 óta vagyok a szakszervezeti bizottság elnöke, két év múlva pedig titkárrá választottak. A városkörnyéki községekkel együtt több mint hatszáz tagot számlál alapszervezetünk. Nem panaszkodásképpen mondom, de rengeteg gonddal-bajjal jár ez a munka. Persze nem csinálnám, ha nem szeretném. Van bennem egy adag cselekvési kényszer és mindig vonzott a közösségi élet. Eddig igyekeztem komolyan venni azt, amivel megbíztak; sosem szerettem a fél munkát. Csizmámé, Marika szívesen beszél a szakszervezetben végzett munkájáról. Látszik, hogy nagy gonddal látja el ezt az — egyelőre csak elméletileg függetlenített — tisztségét. Azt sem panaszként említi, hogy emiatt „elúszott” az idei szabadsága. — Közösségi embernek érzem magam. Ez részben abból adódik, hogy sokan voltunk otthon. Már akkor feFotö: Szőke Margit lelősség nyomta a vállamat, amikor mások a játékkal, szórakozással voltak elfoglalva. Aztán persze igyekeztem behozni a lemaradást. Elvégeztem az államigazgatási főiskolát. sokat olvastam, színházba, moziba jártam. Az önművelést ma is nagyon fontosnak tartom. És büszke vagyok rá — mosolyodik el —, hogy ötvenévesen tanultam meg autót vezetni. — Hogy mire büszke még? A lányára, aki ugyancsak a tanácsnál dolgozik. Komoly gyerek, igyekvő, most is tanul. Csizmár Györgyné, aki saját megítélése szerint a tanácsi munka „közkatonája”, néhány év múlva készül nyugdíjba. Egy percig sem fél attól, hogy unatkozni fog. Ha egészsége engedi, szeretne tovább dolgozni, de ha nem, akkor is kitölti az időt. — Olvasok, tévézek, kirándulok — tervezget. — Remélem, hogy sokat lehetek emberek között. Hisz számomra talán ez a legfontosabb. —gubuez— Ellesett pillanatok Etika t Különös ember. Ha leszámítjuk, sokszor megrökönyítö, kissé bohém tetteit, markáns figurájáról az elhivatottság szobrát faraghatná egy képzőművész. Egy ízben például a sarki büfében sültkolbász-adagjára sokáig várakozva unalmában elővett a zsebéből egy apró, vörös egérnek tűnő rágcsálót és a tenyerében tartva simogatta. Páni félelemmel azonnal tágulni kezdett a körülötte állók serege. — Mit félnek? — mosolygott rájuk. — Ez csak egy aranyhörcsög. Teljesen ártalmatlan, nem úgy, mint néhány ember. Kísérleteket folytatok vele. — S miután kutyafuttában bekapta ebédjét, az őszi, sűrűn hulló esőben Mopedjére ült, s a körzetéhez tartozó tanyára indult, ahonnan üzenet érte: „Gyorsan jöjjön, doktor úr, nagyon beteg lett a Miska bácsi”. Visszafelé el is akadt a dűlőút tengelyig érő sarában és erőlködve tolta haza „járművét". De inkább azzal bajlódott, mintsem 15 éves ócska Volkswagenjét használja ilyen utakra. Mit tegyen? Nem jött ösz- sze annyi, hogy azt kicserélje. A külön- honoráriumokat mindig visszautasította és sok évtizedes praxisa alatt mindössze egy nodus haemorrhoidalist (aranyeret) tudott magának szerezni. Most borongva ül egyedül a presszó egyik kis asztalánál és láthatóan „agymosást" végez saját magán. Ertéktévesztö, felsrófolt indulatú megjegyzést hallott a iehóról, hogy „fizettessenek az orvosokkal, azoknak tele van a pénztárcájuk". Mintha nem lenne közös érdek a város fejlesztése! Amin meditál észlelhető keservében, a szakmai elhivatottság féltéséből, az orvosi etika fogalmának tisztázatlanságából származó aggály, ami azonban összefügg egész társadalmi létünk etikai helyzetével. Előtte újság, egy cikkben aláhúzva a sorok: „A világ ijesztően haszonelvűvé vált". Mit tegyünk, ez van. Adakozik mindenki, ha kell, ha nem. Magam is, ha 17.20-ba kerül a vasárnapi sajtó, egy 20-ast hagyok a standnál. De hát manapság sokan egyenlőségjelet tesznek a borravaló és az egészségügyi etika között is. Tíz éve ígérik a kódex megjelenését, de ma sincs meg. így aztán a fogalom is tisztázatlan, s a vita tárgya az etika megsértésének leglátványosabb mozzanata, a hálapénz elfogadása marad. Én, Miska bácsiéknál, visszautasítottam a kosár tojást és vég nélkül tudnám sorolni a kollégákat, akik hosszú pályafutásuk alatt sem gazdagodtak meg. Persze akadnak kivételek is. De vajon csak az ilyen dolgok tartoznak az etika fogalomkörébe? Felhörpinti a fél konyakot, újat rendel, közben leveri az asztalról a már erősen kopottas műszeres táskáját. „Ezt is jó volna már kicserélni" — gondolja. Persze lenne rá pénze is, hiszen több mint 6 ezer a havi jövedelme. De a kezdő orvosnak is? Aki akkor viselkedik etikusan, él jó és tiszta lelkiismerettel a havi 3700 forint fizetéséből, ha nem fogadja el a hálapénzt, s közben nősülés, lakásvásárlás előtt áll. Ez a „hála" azonban legtöbbször csak apró figyelmesség, ajándékozás, amivel néha ismerőseinket is meglepjük. És aki csak 5— 10 évenként vesz részt a kötelező szakmai továbbképzésen — morfondírozik tovább — és nem forgatja naponta a szakmai lapokat, folyóiratokat, tud-e vajon lépést tartani az állandóan változó, bővülő ismeretanyaggal? Nem. Ez talán etikátlanabb bármi másnál, mert nem magánügy. ha az orvos nem tud valamit, ami a beteg érdekeit szolgálja. A hivatástudat-hiány születési rendellenesség a mi szakmánkban is — szedelőzködik. — A hiba ott kezdődik, hogy csak a szakmai hozzáértést nézik már az egyetemi válogatásnál és nem vizsgálják, mennyire rendelkezik a jelölt a pályához szükséges emberi tulajdonságokkal . . . Na, elég a meditálásból. Odainti a pincért, fizet. Jócskán ad neki borravalót is. Varga Dezső Megfelelő illemben haliul a gázvezeték-építés Társadalmi összefogással étiül a kerékpárút
