Békés Megyei Népújság, 1985. október (40. évfolyam, 230-256. szám)

1985-10-30 / 255. szám

1985. október SO., szerda o prr Programoz az igazgató Hódít a számítástechnika, szaporodnak a számítógépek, alig akad má olyan vállalat. üzem, mely ne birtokolna leg­alább egy kis; személyi szá­mítógépet. A birtoklás per­sze önmagában semmit se ér. Használni, pontosabban, gazdaságosan kihasználni kell a gép lehetőségeit. Sajnos nem mondhatjuk, hogy ez így is van mindenhol, hiszen ah­hoz jóval több géphez értő szakembert kellene alkalmaz­niuk a gazdálkodóknak. Évek óta sok tanfolyam in­dul, melyen az érdeklődők megismerkedhetnek a számí­tástechnika alapjaival, elsa­játíthatják a számítógép ..nyelvét”, megtanulhátják a programok készítését. Mind­ebben természetesen a szak- irodalom is segít. Mégis rit­kaságszámba megy még az olyan üzem, melyben maga az igazgató is — jól érti a gép kezelését — programokat készít. Ebben mindenképpen előnyére válik, hogy igen jól ismeri az üzemben zajló fo­lyamatokat. összefüggéseket. Gyulán a Könnyűfémöntő és Betonelemgyártó Vállalat­nál 17-en dolgoznak admi­nisztratív alkalmazottként. Számuk ugyanennyi volt 1969-ben is, amikor az üzem évi termelése 8 millió forin­tot tett ki. Most a 80 millió felé közelítenek, ami egyben azt is jelenti, több az admi­nisztrációs munka. Az e terü­leten alkalmazottak mind­egyike öt munkakört Ját el. Így aztán nem csoda, hogy igyekeznek számítógépre vin­ni a feladatokat. Egy eszten­dő múlva, 1987. január else­jétől a Commodore 64 végzi majd az összes adminisztrá­ciós munkát, nyilvántartja a havi termelés adatait, a min­denkori fedezeti hányadot, gépen lesz a könyvelés, a bérszámfejtés, az értékcsök­kenés', . a szerződéskötések. Az első programokat — minta- programok segítségével — éppen a vállalat igazgatója alkotta meg. Számítógép se­gítségével készítik el már a jövő évi vállalati tervet is. —szí— Őrlik az Alföld piros aranyát I A Gyomacndrűdi Béke Tsz három esztendeje működteti gáz- olajfűtésű terményszárítóját. A nagyszénási energiatakarékos módszert alkalmazzák, amit a szárító dolgozó kollektívája to­vábbfejlesztett. Energiamegtakarító újításukat az OMÉK-on is díjazták Fotó: Fazekas László A VI. ötéves terv idősza­kában — nem végleges ada­tok szerint — mintegy 10,5— 11 milliárd forintot költöttek a földek komplex védelmé­re-javítására, az úgynevezett meliorációra. Több mint 600 ezer hektár kapott szakszerű kezelést, ebből 500 ezer hek­táron az Agrober szervezésé­ben végezték a munkákat. A tapasztalatok kedvezőek: a „felújított” területeken emel­kednek a hozamok, és a me­zőgazdák számítása szerint viszonylag rövid idő alatt megtérülnek majd a befek­tetések. A kiadások jelentős részét — hozzávetőleg 6,3 milliárd forintot — állami tá­mogatásból fedezték. Folyamatosan helyreállítja és visszaadja a termelésnek a szénhidrogénkutatásokhoz igénybe vett mezőgazdasági művelésre alkalmas területe­ket a Kőolajkutató Vállalat. Az úgynevezett meddőfúrá­sok helyéről, tehát minden olyan területről, ahol nem ta­láltak olajat, eltakarítják a föld mélyéből felhozott, olaj­jal szennyezett anyagot, el­távolítják a betonmaradvá­nyokat, elvégeztetik a szük­séges átrendezéseket, talaj­munkákat, helyreállítják a talaj táperejét. A legkényesebb hazai igé­nyeket is kielégítő új ter­mék, kétszínű fröccsöntött talppal készülő edzőcipő so­rozatgyártását kezdte meg a Martfűi Tisza Cipőgyár. Alig néhány hónap alatt jutottak el az első modell elkészíté­sétől a sorozatgyártásig. A gyárban előállított igen haj­lékony, könnyű, rugalmas talppal készülő tépőzáras ci­pők felső része is puha, ké­nyelmes. Az első szériák ve­lúr és tergál felsőrésszel ké­szültek, de jelenleg már bőr felsőrésszel is gyártják. A gabonavetések vesze­delmes kártevője a gabona- futrinka lárvája, népiesen szólva a csócsároló. A MÉM Növényvédelmi és Agroké­miai Központja szerint már ősszel is érzékeny vesztesé­geket, például tőállomány- ritkulást okozhat, ha a fer­tőzés észlelésekor nem vé­dekezünk ellene. Tavasszal ugyanis a lárvakártételek már csak mérsékelhetők, s a csaknem kifejlett lárvák jobban ellenállnak a vegy^ szereknek is. Ezért halaszt­hatatlan feladat a kelő ve­tések gondos, körültekintő vizsgálata és indokolt eset­ben a permetezés. November 2-től fogadja a vendégeit a budapesti Baj- esy-Zsilinszky úton megnyíló új, a kubai fővárosról elne­vezett Habana étterem, ahol kubai étel- és italspecialitá­sokat kínálnak majd a ven­dégeknek. Ugyancsak a kö­zeljövőben a Taverna belvá­rosi szálloda és vendéglátó vállalat Mátyás-pince néven magyar éttermet nyit Kubá­ban. Csomagolják a magyar fűszert — A garat nem jár üresen — mondja a telefonba Lakatos Lajos, a Kalocsa Környéki Agráripari Egyesülés Paprika- és Konzervgyárának igazgatója. — Két hete megkezdtük a fel­dolgozást, az idei termés kiváló, egyenesen a kereskedelem­nek adjuk az árut — hallom, majd megbeszéljük látogatá­sunk időpontját. Kalocsára menet azon töprengtem: miről is híresebb a vá­ros. Érsekségéről? Vagy népművészetéről? Netán paprikájá­ról? Esetleg börtönéről? Ki-ki ízlése szerint döntse el... Horváth József az egyik legrégibb paprikamolnár kellene — kapcsolódik a be­szélgetésbe Lakatos Lajos. Igen, kellene, mert aligha van az országban olyan csa­lád, amelyik ne érezte volna meg az utóbbi hónapokban a magyar konyha jellegzetes és nélkülözhetetlen ételízesítő, valamint -színezőjének hiá­nyát. Van tennivaló az ellá­tás javításában, a szakembe­rek is tudják és feltétlenül változtatni is akarnak. A kalocsai körzetben jövőre már' ezer hektárral növelik a vetésterületet. De mindez kevés. — Az időjárástól független tényezők, a technológiai és biológiai háttér javításával fokozni kellene a biztonsá­got, meg kellene szüntetni a termésingadozásokat, a sza­bályozók is korszerűsítésre szorulnak. Csak ezekkel le­het érdekeltté tenni a terme­lőket — folytatja Bakos Pé­ter főmérnökhelyettes. Kiváló fajták — Milyen az idei termés? — Kiváló! — hangzik egy­szerre három válasz. Az igazgató még megtoldja: — A gyár 60 éves történetében ilyen jó minőségű termést még nem takarítottunk be és nem dolgoztunk fel, mint az idén — s az asztalra kerül­nek a kimutatások. Ebből ki­tűnik: több mint félszáz nagyüzemmel és sok ezer kistermelővel tartanak köz­vetlen vagy közvetett kap­csolatot, ők együttesen ter­melik meg azokat a kiváló fajtákat, melyekből a leg­jobb minőségű, különleges, a három változatban forga­lomba kerülő Csemege, Édes­nemes, Gulyás és Rózsa fű- szerpaprika készül. — Napjainkban mennyire gazdaságos a paprikater- mesztés? A főmérnök hosszasan ren­dezi gondolatait, majd vála­szol : — A felvásárlási árak évek óta alacsonyak, idestova öt éve kilónként 4,10 forint és 8,20 forint között tudunk fi­zetni. Aszályos évek jártak a paprikatermesztőkre is és ez lecsökkentette a hektáron­kénti termésmennyiséget, így a termelői kedv — a jöve­delmezőséggel együtt — visz- szaesett. Aztán az alacsony exportárak sem ösztönöznek a terület növelésére. E gon­dok főként az utóbbi két- három esztendőben jelent­keznek igen élesen — hal­lom. Nem luxuscikk A fűszerpaprika a ma­gyar konyhában napicikk. Csak a közelmúltban csök­kentették — a 29 százalékos luxusadószintről 11 százalék­ra — a forgalmi adóját. Szinte önkéntelenül fogalma­zódik meg a kérdés: a pap­rikát miért tekintették lu­xuscikknek, hiszen nap mint nap az asztalunkra kerül. S amikor e napicikkekből a készletek kimerültek, s rá­adásul az idei termés feldol­gozása több mint 2 hetet ké­sett, importra szorult az or­szág. Kemény valutáért, dol­lárért vásároltunk ebből a fűszerből, amikor forintért is lehetne. Csak a felvásár­lási árakat kellene növelni, a kedvezőbb exportfelárral is lehetne serkenteni a ter­melési kedvet. E paprikahiá­nyos időszakban a kalocsai gyár gyorsan kezdeménye­zett: 17 százalékkal növelte a felvásárlási árakat, mely a nyereségét csökkenti. Tették ezt azért, hogy jobb ellátást nyújthassanak az. országban. Megtudom azt is, hogy 6,2 —6,4 kilogramm nyers pap­rikából készül egy kilo­gramm őrölt fűszerpaprika, melyet belföldre kilónként átlagosan 100 forintért ad­nak. A kistermelők ugyan­ezt a fűszerpaprikát 250— 260 forintért mérik. Pedig a maszek paprikaőrlés tilos, ugyanis a paprikafeldolgozás állami jog. A piacon viszont hiány idején senki sem fir­tatja, kérdezi, hogy a papri­kát hol is őrölték. — Az ellátás javításában a terület növelése csak egy lé­pés. A közgazdasági szabá­lyozóknak is kedvezőbb irányba kellene változniuk — jegyzi meg beszélgető- partnereim egyike. fúrás tésztát paprikával? Milyen a nagyüzemi pap­rikafeldolgozás? Ládákban érkezik a ter­més, majd következik annak mosása, szeletelése, szárítá­sa, darabolása, őrlése és vé­gül csomagolása. Az ódon épületek modern technikát rejtenek, a feldolgozósorök világszínvonalúak. A 800 embert foglalkoztató gyár évente egymilliárd forint ár­bevételhez jut, melyben meghatározó a fűszerpaprika bevétele. Ezekben a napok­ban 250 tonnát dolgoznak fel. A gyárban az egyik leg­régibb paprikamolnár Hor­váth József. — Príma az idei termés — mondja. S amikor megtudja, hogy Békéscsabáról érkez­tem, máris folytatja: —Lesz bőven a csabai kolbászba — csettint a nyelvével. — Most éppen Csemegét és Különle­gest őrlök, a malom évente 6-7 ezer tonnát ad ebből a termékből. — Otthon milyen papri­kát használ ? — Házi szükségletre ter­mesztek csak, évente úgy 30—35 kilogrammot. Apám földműves volt, gyerekko­romban .30—40 mázsát is ter­meltünk. De nem dolgoztuk fel, hanem eladtuk . . . Ke­gyetlen munka volt hajdaná­ban a paprikaőrlés — me­séli. A csomagolóban nagy a sürgés-forgás: különféle ki­szerelésben szállítják el a fűszert, s a járművek rako­mányukkal az ország legkü­lönbözőbb vidékeire indul­nak. A főmérnökkel együtt ülünk asztalhoz a gyár ebédlőjében. Babgulyás, krumplis tészta, illetve lek­város bukta az ebéd. Ami­kor a tésztát fogyasztjuk, megszólal a főmérnök, aki tősgyökeres kalocsai: — Errefelé még a túrós tésztát is paprikásán eszik... A .s/tT/.ó fölvételei Szekeres András Kalocsa ősi, Duna menti kisváros. Közeledve a tele­püléshez, mind több kertben pjroslik az Alföld aranya, a családi házak dísze, az őr­lésre váró paprikafüzér. A városban a paprikagyárai kérdezgetés nélkül is megta­lálja az idegen. Elég csak a szag után menni; ott, ahol több mint négy évszázados múltja van a Közép-Ameri- kában őshonos fűszerpapri­ka-termesztésnek. Hozzánk a törökök közreműködésével került, s errefelé itt.-ott még ma is törökborsnak nevezik. A század első negyedéig csak a csípős fajtákat termesz­tették. A ’.30-as évek jelen­tették a paprikatermesztés­ben az újat: a kalocsai kí­sérleti állomás kinemesítette az első csípősségmentes faj­tát. — A csípősségmentes faj­ták előállítása a nagyüzemi termesztést és feldolgozást forradalmasította. • Ezáltal vált igazán színező fűszerré a paprika. Korábban, évszá­zadokon át, a magot az eret kiválogatták, csak á bőrt dolgozták fel, így vonták ki a növényből a csípősséget. Kegyetlen munka volt — me­séli Bartek István főmérnök. Elöl a rangsorban Megtudom, hogy paprika­termesztésünkkel , a nemzet­közi rangsorban igen-igen az élen vagyunk. 1960-ban mintegy 12 ezer 500 hektá­ron termesztettek nagyüze­meink fűszerpaprikát. Az 1970-es évek elején aztán szépen zsugorodott a terület. A kalocsai tájkörzetben — ez a legnagyobb — napja­inkban 3 ezer 500 hektáron termesztenek fűszerpaprikát. A gyárra hárul a hazai el­látásnak több mint a fele, az export nagyobb hányada. Az idén mégis paprikahiány volt, annak ellenére, hogy a kalocsai gyár a korábbi esz­tendőkhöz képest 20—25 szá­zalékkal több fűszert adott a hazai fogyasztóknak. — Rossz idő járt a papri­katermesztőkre. Ezenkívül a szabályozók, az energiaárak növekedésének következté­ben csökkent a nagyüzemek­ben a termesztési kedv, a fűszerpaprika kikerült a ter­melőszövetkezetek által koor­dinált háztájikba, kisgazda­ságokba. Az országban 7 ezer hektárnyi a paprikate­rület, pedig 10 ezer hektár

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents