Békés Megyei Népújság, 1985. október (40. évfolyam, 230-256. szám)

1985-10-29 / 254. szám

1985. október 29.. kedd

Harminc év a 17-es körzetben

Szemtől szembe

fl főbizalmi és az ügyvezető

Belpolitikai életünknek eseményekben gazdag időszakát éljük. Alig fejeződtek be az országgyűlési képviselői és tanácstagi választások, máris megkezdődtek a szakszervezetekben a tisztújitások, folynak az ágazati küldöttértekezletek és készülünk a magyar szakszervezetek XXV. kongresszusára.

Erről beszélgetünk Sütő- né Murvai Máriával, a 11 ezer tagot számláló Orosháza és Vidéke Áfész szb-titká- rával. Mindenekelőtt tisztázzuk: a szakszervezetekre különösen fontos feladat hárul napjainkban, amikor megváltoztak társadalmi fejlődésünk körülményei és követelményei. Gazdasági céljaink következetes megvalósítása, a racionálisabb munkaerőgazdálkodás, a munkateljesítményekhez jobban igazodó bérezés bonyolultabbá teszi az érdekviszonyokat és több nézeteltérésre ad alkalmat. A fejlődés szempontjából viszont alapvető fontosságú, hogy ezeket az ellentmondásokat senki ne hallgassa el, ellenkezőleg, vállalják a konfliktusokat.

A szakszervezeti tisztségviselők és a gazdasági vezetők együttműködése tartalmilag és formailag sokat fejlődött az irányítás valamennyi szintjén. Kialakultak és bővültek a szakszervezeti jogok, egyre jobban működik az üzemi demokrácia intézményrendszere. Ma már nem a jogkörök bővítése, újabb fórumok létesítése a cél, hanem a meglevő lehetőségekkel kell jobban gazdálkodni. Jogos a kívánalom: legyen egyértelmű, hogy hol ér véget a tájékoztatás, miben kérik a dolgozók javaslatait, véleményét és mikor gyakorolja egy-egy kollektíva a döntés, vagy az ellenőrzés jogát.

Nos, Orosházán 61 bizalmiból, kilenc főbizalmiból és a 11 tagú szakszervezeti bizottságból áll a bizalmi testület. Az szb ülésein meghívottként ott vannak a főbizalmiak is. így első kézből tájékozódhatnak a szövetkezet gazdálkodásáról, lehetőségeiről.

Az irodában most ketten ülnek egymás mellett, szemtől szemben: Pilán Istvánná, a nagyszénási kereskedők főbizalmija és Kupecz Mihály, a helyi ügyvezető.

—. Mindig ilyen békés a hangulat önök között?

— Összenéznek, mosolyognak. Az ügyvezető válaszol elsőként:

— Természetesen vannak vitáink, hiszen a szakszervezet szinte minden döntésnél képviselteti magát. Általában megértjük és segítjük egymást.

Tiszteletkörök, könyvelhetném el magamban a megjegyzést, ha nem ismerném Kupecz Mihály életútját. Régi kereskedő, másfél éve van a nyugdíjig. Kondoroson kezdte 1941-ben a vas-, fűszer- és vegyeskereskedésben. A szövetkezeti mozgalomban 1948 óta vesz részt. Volt Mészöv-instruktor, üzŐszi

virágkiállítás

Pécsett

Pécsett a Doktor Sándor— Zsolnay Művelődési központban negyedik alkalommal rendeztek őszi virágkiállítást és vásárt. A virágbemutatón negyvenféle cserepes, és hatféle vágott virágot mutatott be a Kertészeti és Parképítő Vállalat. Virágkötészeti tudományukat is bemutatták a kiállítók.

(MTI Fotó: Kál- mándy Ferenc felvétele — KS)

letvezető, alapszervezeti párttitkár, ügyvezető-helyettes. Két éve van jelenlegi beosztásában és a helyi intéző bizottság elnöke. Nincs könnyű dolga. Mintegy 110 dolgozót irányít, akik évente 170 millió forintos forgalmat érnek el és 6500 ember ellátásáról gondoskodnak. Az 1400 szövetkezeti tag és a lakosság igényeit azonban minél jobban ki kell elégíteni.

— Ehhez viszont nem kevés önállóságra van szükség.

— Szerencsére a szövetkezet vezetői régen felismerték ennek a jelentőségét és megadták a jogkört, csak élni kell vele. A helyi intéző bizottság évente beszámoltatja a nagyobb üzletek vezetőit és határozatokat hoz. Legutóbb a Park étterem munkáját értékeltük, decemberben a tüzelő- és építőanyagtelep lesz a soron. Vagy itt vannak a fejlesztések. Az újfalusi vegyesbolt például nagyon elhanyagolt állapotban volt. Azt mondtuk: 150 ezer forinttal növeljük a forgalmat, ha kapunk pénzt a korszerűsítésre. Letették az egymilliót és teljesítettük a vállalást.

— Ugyanakkor arról sem feledkezhetünk meg, hogy a 100 ezer forint tagsági érdekeltségi alappal is mi rendelkezünk — veszi át a szót a főbizalmi. — Ebből jut a község fejlesztésére, a szocialista brigádmozgalom segítésére, jutalmazásra.

— Ez mind szép, de figyelembe veszik-e a szakszervezet, jelen esetben a főbizalmi véleményét?

— Nézze, én 1962 óta dolgozom a kereskedelemben, mint cipőbolti eladó. Van összehasonlítási alapom. Végigjártam a szakszervezeti „ranglétrákat” is. Nyolc évig voltam bizalmi, két esztendeig pedig főbizalmi-helyettes, most második éve főbizalmiként dolgozom. Régebben tényleg csak a bélyegeket árultam. Öriási a változás. Képviselni az embereket annyi, mint a többség álláspontját közvetíteni vezetőinknek. Vagy mi értetjük meg velük az igazunkat, vagy ők velünk a tévedéseinket: de indokokkal és nem tekintélyérvekkel. Ott vagyunk és beleszólunk a gazdasági tervek kialakításába, a fenntartási pénzek felhasználásába. Az utóbbi évente 800 ezer forintot jelent, nem mindegy, hogy melyik bolt mennyit kap belőle.

— Ha már itt tartunk, beszéljünk a vezetők véleményezéséről. Furcsa dolog ez, hogy, mondjuk a főbizalmi társadalmi munkában olyan haragost szerez magának,

akitől a pénze, a gazdasági munkája is függ.

Pilán Istvánná nem jön zavarba, nem tiltakozik, megfontoltan formálja a szavakat :

— Nem kell ezt annyira tragikusan venni. Nekem a fejem se fáj, mert tudom: véleményemmel nem vagyok egyedül, mögöttem állnak a bizalmiak. Kupecz Mihály ügyvezetővel kapcsolatban nem alakult ki a dolgozók között olyan vélemény, amit ne lehetne nyugodtan elmondani. Az idén könnyű dolgunk volt, hiszen a gazdasági eredményeink jók, teljesítjük az elképzeléseket, emberi magatartására sem lehet panasz.

— Azért aligha tapsolt örömében Kupecz Mihály, amikor tudomást szerzett a véleményezési jogról.

— Az ember először izeg- mozog, furcsán érzi magát a „bizottság” előtt. Képzelje el, ott van a közvetlen főnöke, a párt-alapszervezet titkára, a KISZ, a szakszervezet képviselője és várja a kritikát, de tudomásul kell vennie, hogy a vezető reflektorfényben áll, a hibák jobban szembetűnőek. A pletyka, a mendemonda indokolatlan feszültségeket okozhat. Ezért tartom jónak a szak- szervezeti véleményezés közösségi módját. Mondjuk ki, amit gondolunk szemtől szembe, nyíltan, a következményeket is vállalva.

— Mint tudjuk, a kereskedők túlterheltek, a fizetésük is elmarad a népgazdasági átlagtól. Ez mind feszültségek forrása a napi munkában.

— Valóban, ezek a gondok általánosak a kereskedelemben — mondja a főbizalmi. — A szakma elnőiesedett, ma reggel az ABC-áruház- ban hárman is bejelentették, hogy nem jönnek dolgozni, mert beteg lett a gyerek. Az élet viszont nem állhat meg. Ilyenkor mozgósí- juk a nyugdíjasokat, a gyesen levőket, de a 200 ezer forint állományon kívüli bér hamar elfogy. Nem panasz- kodok, sőt örülök neki, hogy a mi üzletünkből az egyik kislány továbbképző tanfolyamon van. Fél évig helyette is dolgozom. Megéri, mert ő lehet a jövő embere. Szerencsére a megye szövetkeze tei közül nálunk a legmagasabb a bérszínvonal. Tavaly összesen 45 ezer forintot kaptunk béremelésre. A differenciálásnál már vannak komoly összetűzések, viták, de mindig sikerül a gondokat megoldani.

A nagyszénásiak az 1984- es ügyvezetőségi versenyben második helyezést értek el úgy, hogy az első díjat nem adták ki. Kaptak 100 ezer forintot, amelyet jutalom és egyéb címen szétosztottak. Ilyenkor elfelejtik a nehéz munkát, a keserveket, az apró hántásokat, a kemény vitákat. Az együvé tartozás, a ragaszkodás szép dolog. Hitet, bizakodást merít belőle az ember.

Seres Sándor

Alt János édesapja 82 éves és még ma is a cipész-, csizmadiamesterséget gyakorolja. Ö fiatalon az apja nyomdokait követte, de 1951-ben, 26 éves korában, amikor önállósítani akarta magát és nem kapott iparengedélyt, beállt postásnak. Kézbesítő lett Békéscsabán. Néhány évig azokat a kollégáit helyettesítette, akik szabadságra mentek, vagy más okok miatt kimaradtak a munkából. így aztán módja volt arra, hogy a város összes postai körzetét megismerje. 1956. novemberében az er- zsébethelyi 17-es körzetet bízták rá, s azóta a hozzá tartozó 12 utcát naponta lejárta. Soha nem hiányzott. Csak a szabadsága idején helyettesítette más.

Az ötvenes évek végén kaphatott volna iparengedélyt, de akkorra már any- nyira megszerette a munkakörét, hogy nem akart többé megválni tőle. Az emberekkel kialakult jó kapcsolata és a sok-sok élmény vonzotta ehhez a pályához. Vitt örömet. Nem egy lottószelvény tulajdonosának adta tudtul a négyes találatát. És például milyen boldogságot is jelentett a nagyszülőknek, amikor az unokájuk megszületéséről hozta a táviratot, vagy az expressz levelet. Persze, a rossz hírrel, a gyászjelentéssel is ő kopogott be a házakba. Tapintatosan, hogy minél elviselhetőbbé tegye a fájdalmat.

— Egyszer — emlékszik vissza — egy asszonynak levelet kézbesítettem. A diszECU-ben is köthetnek üzletet a vállalatok

Várható, hogy a jövőben a magyar cégek közös piaci partnereikkel a régió közös pénznemében, az ECU-ben is köthetnek üzletet. Az ehhez szükséges egyik feltételt teremtette meg a Magyar Nemzeti Bank a közelmúltban azzal, hogy megkezdte az ECU (European Currency Unit) forintárfolyamának rendszeres jegyzését.

Mint ismeretes, az Európai Gazdasági Közösség 1979-ben hozta létre a Nyugat-Európai Valutarendszert, amelynek közös pénzneme az ECU. Árfolyamát valutakosár-módszerrel naponta rögzítik az angol font, a belga frank, a dán korona, a francia frank, a görög drachma, a ’holland forint, az ír font, a luxemburgi frank, az NSZK márka és az olasz líra árfolyamai alapján. Ezt veszi alapul a Magyar Nemzeti Bank az ECU forintárfolyamának meghatározásánál.

A közös pénznem használata a magyar vállalatok számára több szempontból is előnyös lehet. Az utóbbi néhány év során, amikor egyik-másik nemzeti valuta árfolyama rövid idő alatt jelentősen megváltozott, az ECU árfolyama viszonylag stabilnak bizonyult. így a közös valutában kötött szerződések kisebb kockázatot jelentenek az üzleti partnereknek. Ezzel magyarázható, hogy használata jelentős mértékben terjed. Ma már több mint 200 nyugat-európai bank ''hajlandó ügyfelei betéteit és kiadásait ECU- számlákon vezetni.

Bár a közös valuta ma még készpénz formájában nem létezik, egy angol és egy francia pénzintézet ECU-re szóló utazási csekkek kibocsátását kezdte meg. Az. ilyen csekkek beváltására jelenleg már Magyarországon is adott a lehetőség.

szidens fia küldte. Ez volt az első hír róla. Sírt. Kérésére felolvastam neki a levelet, közben én is majdnem könnyekre fakadtam.

A katonai behívónak nem nagyon örültek az emberek. Volt azonban kivétel is, amiről Alt János így beszélt:

— Behívtak egy részeges fiatalembert, akinek a felesége megkönnyebülten mondta: „Végre legalább egy időre megszabadulok a férjemtől.”

A legnagyobb meglepetés akkor érte, amikor bement az egyik házba, és a padlón egy mozdulatlanul fekvő idősebb embert pillantott meg. Gyorsan orvost hívott, aki megállapította, hogy az illető már órák óta halott.

Harminc évvel ezelőtt szántóföldek helyén kezdett kialakulni a 17-es körzet. Házak, utak, járdák, árkok

épültek. Alt János az úttalan utakon dagasztotta a sarat és ugrotta át az árkokat, hogy eljusson a címzettekhez. Közben nem egyszer megkergették a kutyák, amelyekre ma is haragszik. A táskáján egy kutya harapásának a nyoma „díszlik”.

Tagja volt a postás zenekarból alakult együttesnek. Több száz lakodalomban dobolt és énekelt. A társadalmi szervezetek és az iskolák is többször meghívták az együttest egy-egy rendezvényen való közreműködésre.

A postások a szerényebb fizetésűekhez tartoznak, ö is. A keresetét azonban igyekezett lottó-totószelvények eladásával és takarékbetétgyűjtéssel (ami után jutalékot fizet a posta) kiegészíteni. Arra biztatta az embereket, hogy ne otthon rejtegessék a pénzüket. Előfordult nem egyszer, hogy aki a hízott marha eladása után tekintélyesebb összeghez jutott, az odaadta neki a pénzt, ö másnap vitte vissza a betétkönyvet. Bíztak benne.

Októberben kézbesítette utoljára a nyugdíjakat. Novemberben már az ő nyugdíját is házhoz viszi majd az egyik fiatalabb kollégája. Kissé elfáradt, pihenni akar. Jövő tavasztól pedig kertészkedni fog. Több ideje marad arra is, hogy az ötéves unokájával foglalkozzon. És úgy tervezi, hogy a feleségével — aki nemrég, ment nyugdíjba — utazni, üdülni fog. Mert ez eddig kimaradt az életéből.

Pásztor Béla

Fotó: Gál Edit

Miazma

Nukleáris erővel robbant a hír a világ négy sarkából összefelé, hogy magyar közgazdászok, biológusok és történészek tudós csoportja új betegséget fedezett fel, a miazmát. Először az Uc-Cu ne-ki Csin-bumm ismert kínai tudományos folyóirat, majd a Herold Tribuna Lu- dasmatyi vette át a szenzációs bejelentést, ezt követően a világ valamennyi sajtó-, rádió-, televízió- és magnóorgánuma szárnyra bocsátotta, és úgy fest, hogy a Nemzetközi Ideg- és Nobelosztály komolyan foglalkozik a jeles tudóscsoport megfigyelésével, és állítlóag jövőre akarják rájuk számolni a díjat.

A „miazma” lexikális ismereteink szerint elavult fogalom. Olyan kórokozókat jelent, melyek a környezetből kerülnek az ember szervezetébe. A legújabb tudományos kutatások alapján — és ehhez felhasználva a régmúlt tapasztalatait — újjáéledtek a kórokozók, s a miazma elsősorban a nyugdíjasok, valamint a járádéko- sok széles rétegeiből szedi áldozatait, melynek vége a teljes (anyagi) összeomlás.

Történészek vízözön-korabeli tanúk ránk maradt, köbe vésett vallomásaiból kiderítették, hogy Noé, aki gmk-ban jó üzleti érzékkel igyekezett átmenteni a túlsó partra az árvíz elől' menekülőket (kik természetben fizettek neki, a tehén például tejjel, a marhák meg csak tejeltek) volt az első miazmás, mikor gúnyosan megjegyezték az árvízkárosultak: „Jó üzlet ez magának, ugye Noé atya?” Az ősatya felkiáltott:

— Menjetek a Hádészbe! Mi az ma egy bárka?? Bezzeg, ha annyi hajóm lenne, mint annak a görögnek . .. (Onassziszra gondolt.)

Régebbi források alapján már a hordákban is ismert volt a miazma. Egy ma is barlangban élő remete szerint egy ízben, amikor az elhanyagolt külsejű neandervölgyi odadobta görnyedt válláról az ős-csimotákkal körülvett ősasszony elé agyonkövezett zsákmányát, mondván:

„Itt a napi kérést, asszony." Az ösnej elégedetlenül förmedt rá: „Csak ennyi? Mi az ma egy gödölye ennyi gyereknek?!!” — és elzavarta az urát fusizni.

Legmodernebb korunkban a miazma a környezet terheitől, más szóval az emelésektől terjed és ahogyan a tudóscsoport megállapította, mindenekelőtt az amúgy is legyengült szervezetű éltesebb, a nyugdíjkorhatárt már elért emberekre van döntő hatással.

— Mi az ma két százalék? — mondja a statisztikusok szerint a nyugdíjasok és járadékosok kilencvenhét százaléka —, amikor a tervezett és engedélyezett emelések szintje is eléri a hetet.

Egy egyáltalán nem kérdezett megfigyelő ugyanebből a tudóscsoportból azt a kiegészítő megjegyzést fűzte a kórtünet leírásához, hogy a miazma a másik végletekben is terjed. Van, aki két, sőt, három házat is vásárolt, s amikor megkérdezték tőle, miért, azt felelte: „Mi az ma egy ház, amikor kettőt, sőt hármat is kiadhatok albérletbe?! Tudja maga mennyi a különbség?” (Eddig azért nem fedezték fel az effajta deviáns betegséget, mert egyik házat magára, másikat feleségére, harmadikat pedig gyerekére íratta a beteg.)

A tudóscsoport jelentős állami támogatással most a miazma kórokozóinak megszüntetésén, a megfelelő disz- lingvált gyógyszerek kidolgozásán fáradozik. Az állami támogatást felvették már, amikor is megbízható tanúk szerint egyikük kijelentette:

— Mi az ma ennyi összeg ekkora horderejű ellenszer kitalálásáért?

Varga Dezső