Békés Megyei Népújság, 1985. október (40. évfolyam, 230-256. szám)

1985-10-28 / 253. szám

1985, október 28., hétfő Javult a kereskedők élet- és munkakörülménye —mp szél------­É gbekiáltó tévedés ' Iskolás koromban ra­jongtam a matematikáért. El is döntöttem, matema­tikus leszek. Aztán jött egy másik tanár, aki jéghideg pedantériájával, a kedven­cét kivéve, az egész osz­tállyal megutáltatta a ma­tematikát. Ma felnőtt fej­jel tudom, nem is a mate­matikáról volt szó. Egy halk szavú, szelíd lelkű ta­nárért rajongtunk. Ilyen hatalma van a szeretetnek. S micsoda romboló erő rejlik ellentétében. Az egyik egekig emel, a másik pozdorjává töri a lelket. Fiatalasszony toppan be a szerkesztőségi irodába. Sovány, elkeseredett, kisírt szemű. — El akarják venni tő­lem a gyereket. Csöpp kislány kapaszko­dik a kabátjába. — Azt állítják, alkalmat­lan vagyok a nevelésre. — Később kiigazítja magát. — Azaz úgy fogalmaztak, a férjem alkalmasabb. Kátyúba jutott a kilenc évi házasság. Sorolja az összetűzések apró okait. Semmitmondó csipkelődé­sek az én szememben, de ő másként látja. A gyereket a férje kapta meg, ám en­nek ellenére magánál tart­ja, gondoskodik róla. S ugyanakkor fizeti a gyer­mektartási díjat kis kere- setéből. Ezt az áldozatot is I vállalta. De attól fél, hogy végül elveszik tőle. Felleb- I bezzen, javaslom. Meg is I teszi. Később ismét felke- I rés, hogy elölről tárgyal­ják az ügyét. Sőt, mostmár a férje is fizet neki gye­rektartást, de tőle is von­ják. Felemás a helyzet. Mi lesz ennek a vége? Telnek a hetek, hónapok, s odaha­za naponként ismétlődnek a kisebb-nagyobb csetepa­ték. Ideges, nyugtalan, tele feszültséggel. A hatóság a gyermek érdekét védi, iga­za van. A családi élet disz­harmóniáján nevelkedő gyermek lelkisége veszély­nek van kitéve. A polgári perekben évente majdnem százezret tesznek ki a csa­ládjogi pérek. S a gyerme­kek 5 százaléka tartozik a veszélyeztetettek csoportjá­ba. Az asszony viszont sze­reti a gyermeket, a kislány is ragaszkodik hozzá. Pél­damutatóan gondoskodik róla. — A szeretet vallás kér­dése — mondja nekem egy ügyintéző. — Jóllehet, nem ezzel az üggyel foglalkozik, de szakmabeli. Szinte kér­kedik, ő materialista, s nem adja át magát az ér­zéseknek. Újra és újra fü­lembe cseng, ahogy mond­ja egy másik üggyel pél­dálózva, tudományos ér­vekre hivatkozva, hogy száraz tárgyilagossággal kell vizsgálni az ilyen ese­teket. Magát az édesanyát is. Nem hagy békén a vá­lasza. A szeretet emberség kérdése! Hogy lehet hát félvállról venni az édes­anyai szeretetet? Egy édes­anyát nem lehet aszerint mérlegelni, mennyire szép, mennyire okos, vagy meny­nyi az intelligencia hánya­dosa, mit tárt fej a pszichológiai analízis. Az édesanyák fokmérője a szeretet, mellyel gyerme­kük gondját viselik. Ez a szeretet teszi őket halha­tatlanná. Olyan kincs, melyből nemzedékek ereje és hite táplálkozik. Ez a szeretet kísér el mindany- nyiunkat a sírig. E nélkül az emberiesség kiveszne belőlünk. Minden ellenkező állítás égbe kiáltó tévedés. Serédi János Október 26-án, szombaton tartotta küldöttértekezletét Békéscsabán a Kereskedel­mi, Pénzügyi és Vendéglátó­ipari Dolgozók Szakszerve­zetének Békés Megyei Bi­zottsága. Rákóczi Ferenc le­vezető elnök köszöntötte a küldötteket, a meghívotta­kat, közöttük Fodorné Bir- gés Katalint, az MSZMP KB tagját, az SZMT vezető tit­kárát, Batke Jánosnét, a KPVDSZ Központi Vezető­ségének osztályvezetőjét, Krizsán Miklóst, ' a megyei tanács osztályvezetőjét és Tanai Ferencet, a Mészöv el­nökét. Az írásos beszámolóhoz Hankó György, a KPVDSZ megyei titkára fűzött szóbe­li kiegészítést. Elöljáróban leszögezte: a nehézségek el­lenére megyénk kereskedel­mi vállalatai, szövetkezetei, pénzintézetei a szakszerve­zet segítségével igyekeztek a népgazdasági célokat meg­valósítani. A szabályozó- rendszer és az árak gyakori változása sok gondot jelen­tett a kereskedőknek. Még így is sikerült megőrizni az ellátás színvonalát, és ja­vult a kereskedelmi munka kulturáltsága. Mindezekhez „Csodálom feleségemet! Egészen más lett a VERCS óta. önállóbb, magabizto­sabb, határozottabb. nem olyan mint előtte, amikor mindennap vigasztalni kel­lett. Már nem szégyelli, hogy vak. A ház körül nagy­jából mindent meg tud csi­nálni a gyerekek segítségé­vel. Ahhoz, hogy mi a ne­hézségekből talpra álltunk, nagyon sokat segített a pes­ti tanfolyam — nyilatkozta lapunk 1983. november 13-i számában a vésztői Makra Lajos. De nemcsak ő, ha­nem annak a csaknem száz, felnőtt korában látását vesztett férfinak és nőnek hozzátartozói is hasonlóan vélekednek, akik elvégezték a VERCS-et. Azt a tanfolya­mot, amelyet az alábbi so­rokkal szeretnénk reflektor- fénybe állítani. Mi az elemi rehabilitáció? Hazánkban évente kb. 60 —80 munkaképes felnőtt em­ber veszíti el látását. A meg- vakulás okai különbözőek; baleset, cukorbaj, zöldhá­lyog, ideghártya-leválás, lá­tóideg-gyulladás, több, ösz- szetett betegség — de a kö­vetkezményei szinte mindig azonosak. A látássérült és hozzátartozói lelki válságba sodródnak, a jövőt kilátás­talannak tartják. A hirtelen látássérülés fizikai és lelki értelemben talajtalanná te­szi az embert, aki kiútta- lannak véli helyzetét. Ebből a börtönszerű bezártságból az idejekorán, nyújtott segít­ség szabadíthatja ki, ez pe­dig nem más, mint az ele­mi rehabilitáció. Dr. Bódi István, a Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségének főtitkára a szóban forgó témával kapcso­latban a következőket mondotta: — Szövetségünk is kezde­ményezte, hogy a felnőtt korban megvakultak számá­ra létesüljön intézeti rész­leg, ahol a látássérültek a legszükségesebb elemi isme­reteket elsajátíthatják. A részlegben először 1980-ban fogadtak beutaltakat. Az elemi rehabilitációs tévé­hozzájárult a szocialista munkaverseny, amelyben a dolgozók 50 százaléka vesz részt. Hangsúlyozta, a jelen­legi gazdasági körülmények között a szakszervezetek egyik legfontosabb feladata a gazdálkodás segítése. Az alapszervezetek vezető tes­tületéinek döntő szerepe van a gazdálkodással össze­függő határozatok egységes értelmezésében, elfogadtatá­sában és végrehajtásában. Az érdekvédelmi munka sarkalatos pontja a bérezés. Az ágazatban dolgozók át­lagbére az elmúlt öt évben 27 százalékkal emelkedett. A kistelepüléseken, az élelmi­szer-kereskedelemben dolgo­zók központi bérpótlékot, il­letve egyszeri béremelést kaptak. Alapvetően ez sem változtat a lényegen, hiszen tovább nőtt a népgazdasági átlagtól való lemaradás. Csökken a létszám, egyre több a szakképzetlenek ará­nya. Ezeket a gondokat az új keresetszabályozási rend­szer sem oldotta meg. Jel­lemző, hogy a 20 gazdálkodó szervezet 70 százaléka a szi­gorított formát választotta, amely kevesebb adóteherrel jár. Mivel központi bérren­kenység eredményesnek mondható. Eddig a VERCS- ben 96 beutalttal foglalkoz­tak, közülük 30-nak a mun­ka-rehabilitációja is meg­történt. A teljes létszámból negyvenen tartoznak a har­minc év alatti korosztály­hoz. A szövetség a VERCS tevékenységét kiegészíti az­zal, hogy telefonkezelőket, gyógymasszőröket képez sa­ját tanfolyamain, és a se­gédeszközöket is biztosítja. Tizenkét héten át Ha valaki látássérültté, vakká válik, meg kell tanul­nia a cselekvések új módon való elsajátítását. A sérült ember önállóságát szerzi vissza, szűkebb és tágabb környezetébe beilleszkedik, abban elfoglaltságot talál. Hogy ez így legyen, azt a Vakok Elemi Rehabilitációs Csoportja igyekszik valóra váltani, Prónai Beáta, Csat- tos Márta, Halász Zsuzsa, gyógypedagógusok. Hamar Mária pszichológus, Balogh Gyuláné szociális szervező, s gondozók-, nővérek segítsé­gével. A csoport a Vakok Állami Intézetének kereté­ben működik, a fővárosban a Május 1. út 21. sz. alatti épületben. A zuglói otthonban tizen­két hetes tanfolyamokon, al­kalmanként nyolcán tanul­nak meg a szó igazi értel­mében újra látni. ,— Az a tevékenység, amelyhez hat esztendővel ezelőtt hozzáfogtunk, sem itthon, sem pedig külföldön nem rendelkezik nagy ha­gyományokkal — tájékozta­tott az egyéves hollandiai tanulmányútról hazatért Prónai Beáta, a VERCS ve­zetője. — Amikor hozzánk kerül egy új csoport, jó né­hány napot arra szánunk, hogy egyénenként megis­merkedjünk az emberekkel. Megismerjük készségeiket, szándékaikat, meg tudjuk azt: kinél, hol kell kezdeni a rehabilitációt. A „hallgatók” csupa olyan dolgot sajátítanak el, amely számukra létszükséglet. A mozgástréningen közleke­désbiztonságot, a fehér bot használatát tanulják meg. és a speciális írógép keze­dezésre a VII. ötéves terv­ben sem számíthatnak, indo­kolt lenne egyes területeken az árrések növelése. Ezenkí­vül tovább szükséges bővíte­ni a szerződéses és a jövede­lemérdekeltségű üzletek szá­mát. Feltétlenül el kell érni, hogy a legjobb szakembere­ket az eddigieknél is jobban megbecsüljék. Ebben a tervidőszakban 8,5 százalékkal fordítottak többet munkavédelmi célok­ra, mint az előző öt évben. Javultak a dolgozók élet- és munkakörülményei. Elé­gedettségre azonban nincs ok. Sok az elavult, régi üz­let, ahol az egészségügyi körülmények is mostohák. Az elkövetkezendő öt esz­tendőben gyorsabb ütemű fejlesztésre van szükség. Kritikusan szólt a szerve­zeti élet fonákságairól is. Sok helyütt a szakszervezeti csoportgyűlés helyettesíti a taggyűlést. A bizalmiak egy része nem tartott rendszere­sen csoportértekezletet, a tagságot nem tájékoztatták a döntések előkészítéséről, a tennivalókról. A közelmúlt­ban lezajlott választásokon az alapszervezetek olyan hálózatot alakítottak ki, lése mellett megismerked­nek a pontírással-olvasás- sal. Szerepel a programban a szobarend kialakításától a mosáson, gombfelvarráson, az elgurult tárgy keresésén át — sok minden. A tea­konyhában egytál ételt ké­szítenek azokból a nyers­anyagokból, melyeket ők, maguk vásárolnak a kö­zértben. A sok tanulás mel­lett jut idő a kikapcsolódás­ra, értékes irodalmi műve­ket kölcsönözhetnek a han­gos könyvtárból. — Csoporttársaim és az én számomra is nagy jelentősé­gűek voltak a pszichológiai foglalkozások. Ahogyan tel­tek a hetek, gyarapodott tu­dásunk, úgy vált egy­re oldottabbá a légkör — mondotta a békéscsabai Nagy Istvánná, aki így folytatta: — Bár megtanultam a tele­fonkezelői mesterséget, szá­momra mégis a Braille írás­olvasás elsajátítása jelentet­te a sok többletet. Ezen a módon levelezek sorstársa­immal, s akár hiszi, akár nem, tanítványom is van! A szakemberek tapasztala­ta szerint a fehér botos em­berek igénylik a közösséget. Ez a felismerés vezétett a Felnőttkori Látássérültek Baráti Körének megalakítá­sához. A két évvel ezelőtt alakult, az országos szövet­ség égisze alatt működő, je­lenleg 70 tagot számláló kis közösség magját a „reha- bot" végzettek alkotják. Ren­dezvényeik között kirándu­lások, színház-, múzeumlá­togatások, olyan klubnapok szerepelnek, amelyeken szakavatott előadóktól köz­érdekű kérdésekre kaphat­nak válaszokat a hallgatók. Miután a kollektíva tagjai látogatást tettek a csepeli vakvezetőkutya-képző tele­pen, jó néhányan megkér­dezték: hogyan lehet négy­lábú segítőtárshoz jutni? Ez­zel kapcsolatban Fehérné Bartha Zsuzsa, a baráti kör elnöke a következőkben in­formált: — Az érdeklődők a me­gyei szervezeten keresztül forduljanak az országos szö­vetséghez. Tény, hogy sze­mélyi változások miatt né­mi fennakadás volt a kutya­képzésben, de már újra el­indult a munka, és a jövő­amely már alkalmas a meg­növekedett feladatok meg­valósítására, és igazodik a vállalatok, szövetkezetek szervezeti felépítéséhez. A vitában Ledzényi Pál a szakszervezeti tisztségvise­lők, a szocialista brigádve­zetők politikai oktatásának tapasztalatairól, a propagan­disták nagyobb elismeréséről beszélt. Dömény Ferenc a szakmaközi bizottságok sze­repéről, a gyulai SZOT- gyógyüdülőben dolgozók sa­játos helyzetéről szólt. Lip- ták Károly a sportbizottság ötéves munkáját értékelte. Bagi Sándor, a fogyasztási szövetkezetek érdekeltségi rendszeréről, a bér- és lét­számgazdálkodásról, az elis­merés formáiról mondta el véleményét. Graczáné Szűcs Terézia a gazdasági vezetők és a szakszervezet kapcsola­tát tette górcső alá. A bi­zalmiak jobb felkészítését, az önállóbb munkát szorgal­mazta. Sütőné Murvai Má­ria, az orosházi Áfész szer­vezeti életéről, a véleménye­zési jog és gyakorlati alkal­mazásáról számolt be. Kri­zsán Miklós az árubeszerzés­ben tapasztalt ellentmondá­sokról, a tüzelőellátás nehéz­ségeiről, a gazdálkodásról és az itt-ott fellelhető szervezé­si fogyatékosságokról be­szélt. Higyed István a mun­kavédelem, Krajcsiné Ka­posvári Ilona a politikai ok­tatás, a művelődés fontossá­gára hívta fel a figyelmet. Ábrahám György a gazda­sági szabályozók és az ér­dekvédelem összefüggéseit taglalta. Dr. Tóth József a vendégtálóipari vállalat gaz­ben ismét folyamatosan ad ki az iskola kutyákat. Kétségtelen, hogy a reha­bilitáltak számára az egyik legnagyobb gondot az újbóli munkába állás jelenti. A már említett két szakma meliett a „vercsesek” a Fő­városi Kefe- és Seprűgyártó Vállalatnál új szakmát sajá­títhatnak el. Van, aki fali- szőnyegszövéssel egészíti ki nyugdíját, és jó néhányan kamatoztatják nyelvtudásu­kat. A munkába állásban az országos szövetség, a me­gyei szervezetek próbálnak segíteni, de vannak kezde­ményezései a VERCS-nek és a baráti körnek is. Eddig sok mindenről szó esett, de még nem beszél­tünk arról: hogyan juthat el a látássérült a rehabilitációs tanfolyamra. Nos, a rászo­rulók forduljanak a megyei szervezetekhez, az országos szövetséghez (1146 Budapest, Május 1. út 47.) vagy pedig a Vakok Állami Intézetéhez (1146 Budapest, Hungária krt. 146—148.). A jelentkezők először kérdőíveket kapnak a VÁI-től, majd azok visz- szaküldése után kerül sor az előzetes ismerkedésre. Az­után az érdeklődők számától függően 2-3 hónap múlva a „hallgatójelöltek” megkapják behívójukat a — vidékiek számára bentlakásos — tan­folyamra. Hogy milyen ösz- szeget tesznek ki a költsé­gek? Elárulhatjuk: a VÁI a nyugdíj, a szociális helyzet legmesszebbmenőbb figye­lembe vételével állapítja meg a tandíj, szállás, étkezés ösz- szegét. Hírük az országban Érdekes kérdés azt vizs­gálni: országszerte mennyire ismerik a VERCS-et? Erről a koránt sem mellékes témáról a, csoport szociális szervező­jével beszélgettünk. dálkodását ismertette, és szólt a szerződéses üzletek munkájáról. Batke Jánosné javulónak értékelte a megyei bizottság tevékenységét. A testület el­sősorban az alapszervezetek­nek adott segítséget, de a gazdálkodáson is rajta tar­totta a szemeit. Elismerte, hogy a bérezésben nagyok a feszültségek, ugyanakkor el­sősorban az áfészeknél sok a bérmegtakarítás. Ezután a KPVDSZ XXXIV. kongresz- szusa javaslattervezetének főbb céljait, szempontjait is­mertette. Fodorné Birgés Ka­talin a kereskedelem szere­pét hangsúlyozta, amely na­gyon fontos politikai ténye­ző volt a VI. ötéves tervben, és az is maradt. Senkinek nem közömbös, hogy milyen az áruellátás, a pénzünkért mit tudunk megvenni. Sok a hiánycikk manapság, amely rányomja bélyegét az embe­rek közérzetére. Nem min­den kereskedő érzi ennek a felelősségét, súlyát. Elmon- tdotta: megyénkben nem csökkent a szakszervezetek tekintélye. Hankó György öszefoglaló- ja után a küldöttek egyhan­gúlag elfogadták a beszá­molót, majd megválasztották a 7 tagú megyei bizottságot, a háromtagú számvizsgáló bizottságot, a küldötteket a KPVDSZ kongresszusára, il­letve az SZMT küldöttérte­kezletére, és szavaztak a kü­lönböző munkabizottságok tagjaira. A megyei bizottság elnöke Jenei Sándor, titkára pedig Hankó György lett. — A munka 6 hallgatóval kezdődött, és igen örvende­tes, hogy a végzősök száma az év végére már túllépi a bűvös százas számot — új­ságolta Balogh Gyuláné, majd hozzátette: — A szer­vező, felvilágosító munka tükre a rehabilitáltak me­gyénkénti megoszlása. Bu­dapest 26. Pest 12, Borsod megye 9 fővel áll az élen. Békés 7 végzett hallgatóval — sportnyelven szólva — dobogóközeiben van. Négy megyét 4—6, a többieket 1-2 végzett hallgató képviseli. Három megyéből senki sem vett részt a hat éve folyó képzésben. A VGYOSZ nagy erőfeszí­téseket tesz az elemi rehabi­litáció minél szélesebb kör­ben való elterjesztéséért. A múlt évben jelent meg Csat~ tos Márta „Utak és kiutak” e témakörbe vágó tanulmá­nya. Az ízléses könyvecske kiadója dr. Bódi István fő­titkár. A lektorálás munká­ját Daru Geröné és Dorkó Györgyné végezte. A fotókat Nemes Zoltán készítette. A valóban hézagpótló tanul­mány minden bizonnyal is­mert szakmai körökben, de vajon eljutott-e a sajtó kép­viselőihez is? Pontosabban fogalmazva: vajon a tömeg­kommunikációs szervek mit tettek eddig a rehabilitáció népszerűsítése érdekében? A csoportnál regisztrált adatok szerint a Családi Lap 1981. áprilisi számában közölt ri­port mozgósító jellegűnek bizonyult. Azóta hat orszá­gos, két vidéki lap — közöt­tük a Békés Megyei Népúj­ság — ezenkívül három rá­diós interjú, két televíziós program, kilenc nappal ez­előtt pedig a Kossuth adón a Családi Tükör foglalkozott a felnőttkori látássérültek problémájával. Valljuk be őszintén: nem valami nagy publicitás! Machalek István Akik látni tanulnak Reflektorfényben a felnőttkori látássérültek rehabilitációja Ke her no llarlha Zsuzsa hűséges négylábú segítőjével. Ba­bával II KPVDSZ megyei küldöttértekezlete

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents