Békés Megyei Népújság, 1985. október (40. évfolyam, 230-256. szám)
1985-10-28 / 253. szám
Megalakult a Gyulai Városszépítő Egyesület 1985. október 28., hétfő Könyvcsekkes propagandisták Vésztön ....... a Kis-Sárrét vésztői népe mindig jelentős szerepet játszott a magyar történelem haladásáért, nemzeti függetlenségért folytatott harcaiban a sorsfordulókon és békés években egyaránt. . .”. E gy-két év alatt országossá terebélyesedett a Ráday Mihály elindította városvédő-mozgalom, ma már több mint 50 egyesület működik hazánkban. A céljaik világosak: meg kell menteni a jelen s a jövő számára településeinken mindazt, ami érték, ami meghatározza egy-egy város arculatát. A gyulaiakról az a hír járja, hogy szeretik városukat, sokat tettek, tesznek Gyula fejlődéséért. Tettre- készségüket, önzetlenségüket számtalan esetben bizonyították már, elég csak — mondjuk — a Várfürdőre, a művelődési központra gondolni. Mindkét létesítmény megvalósulásához jelentős társadalmi munkával, anyagi támogatással járultak hozzá. Gyulán több mint 15 évvel ezelőtt volt egy kezdeményezés, sokan foglaltak állást akkor a városrendezési tervek kapcsán, annak jó néhány pontját vitatva. De ebből a kezdeményezésből nem lett egységes ..front”, így később elcsöndesedett a vita. Most azonban, úgy tűnik, eljött az idő. s az elmúlt héten, péntek este megtartotOktóber 25-én Gyulán a Körösi Vízgazdálkodási Társulás szakszervezeti tagsága vezetőség- és bizalmitestü- let-választó értekezletet rendezett. Krasznai László, levezetőelnök köszöntötte a megjelenteket, köztük Dombi Bé- lánét, a MEDOSZ megyei bizottságának munkatársát. Az elmúlt öt év munkájáról Bánfi Józsefné, szb-titkár ta alakulóülését a városi tanács dísztermében a Gyulai Városszépítő Egyesület. Először Horváth István, a Hazafias Népfront Városi Bizottságának titkára szólt — az Előkészítő Bizottság nevében — az előzményekről, az egyesület céljairól, feladatairól. Ezt követően az egyesület alapszabályát vitatták meg a jelenlevők. A felszólalók közül többen felhívták arra a figyelmet, a megalakuló szekciók úgy szervezzék munkájukat, hogy más, már hasonló munkával foglalkozó körök, klubok tevékenységével ne ütközzenek, illetve egyesíteni kell a cselekvésre kész erőket. Többen kifogásolták az egyesület javasolt nevét, végül is abban állapodtak meg: nem a név a legfontosabb, hanem az, hogy mit tesznek a tagok a városért, s ez a lényeg. Az egyesület alapszabálytervezetét az alakulóülés az elhangzott módosítási javaslatokkal elfogadta, majd megválasztották a vezetőséget és a szakosztályok vezetőit. A Gyulai Városszépítő Egyesület elnöke Nádházi tájékoztatta a részvevőket. A szakszervezet munkájának köszönhető, hogy a társulás dolgozóinak majdnem 40 százaléka rendszeresen részt vesz a szervezett üdültetésben. Az intézménynek két üdülője van a Balaton- parton és a Mátrában, de sokan utazhattak az NDK- beli csereüdültetés keretében is. A dolgozók igényét teljes mértékben ki tudják András, titkára Csontos János lett. Nádházi András megköszönte a bizalmat, s rövid beszédében hangsúlyozta, az egyesület megalakulását követő napon már a munka következik, ki-ki a maga területén dolgozzon a közös célokért. Kifejezésre juttatta, bízik ebben a kollektívában, s abban, hogy hamarosan kézzelfogható bizonyítékokkal is szolgálhatnak: életképes ez a szervezet. S ha ez úgy lesz, akkor bizonyára sokkal többen kapcsolódnak be a mozgalomba. Az alakulóülésen 55-en vettek részt. Ez egy kicsit kevésnek tűnik, ismervén a gyulaiak lokálpatriotizmusát. Mindenesetre péntek estig 83-an léptek be az az egyesületbe egyénileg, valamint két közösség is tagja lett a GYVE-nek: az Ügyvédi Munkaközösség és a Kertészeti és Városgazdálkodási Vállalat. Az ülésen részt vevők azonban optimisták voltak, hangoztatták: a jelenlevők képesek arra, hogy minél több embert mozgósítsanak a nemes célok elérése érdekében. elégíteni a lakásépítéshez és -vásárláshoz nyújtott kamatmentes hitelekkel. A számvizsgáló bizottság beszámolóját Zakar Istvánná ismertette. A hozzászólók elismeréssel szóltak a szak- szervezet tevékenységéről és szervezettségéről. A vezetőségválasztás során elnöknek Borbély Gyulát, titkárnak pedig ismét Bánfi Józsefnét választották meg. Most, amikor nem kell a grófi birtokon aratósztrájkkal harcolni a nagyobb darab kenyérért, szebb, jobb körülmények között élnek mint valaha, árra voltunk kíváncsiak: „kell-e a jó könyv” Vésztőn, hány forintot, szabadidőt szentelnek a könyvekre. Erről beszélgettünk a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat boltvezetőjével. Juhász Sárával: — December 1-én lesz négy éve, hogy megnyílt ez a bolt. Hanglemezzel együtt 260—270 ezer forint a raktárkészlet. A forgalom változó, hiszen a falusi ember a nyári nagy dologidőben kevesebbet gondol a könyvre. Annál nagyobb az érdeklődés karácsonytájt, jeles névnapok és az ünnepi könyvhét alkalmával. — Mik a slágerek? — Nehéz volna így fogalmazni. A Corvina, a Gondolat, a Magvető, a Móra, a Képzőművészeti kiadók csakúgy nem panaszkodhatnak, mint a Hanglemezgyártó Vállalat. A zenében a fiatalok a modern zenét, mai ifjú előadókat kedvelik, az idősebb nemzedék a régi slágereket, magyar nótákat. A „könyvpiacon” úgy keresik a klasszikusokat, mint a mai szerzőket. Kedvelik a történelmi könyveket, útleírásokat és ami meglep: a magyar paraszt mindig híres volt szemérmességéről, most mégis sokan keresik a szerelmes regényeket. Nagy a keletje a Planétás konyhareceptek és kerti növények kártyáinak. 155 az előfizetőnk, (Vésztő története előszavából) de pótrendeléseket kellett feladnunk. Má már Vésztőn sem csak a régi tájjellegű, magyaros, erősen zsíros és fűszeres ételeket készítik, szívesen böngészik a recepteket és sütik-íőzik a táplálkozáskultúrába jól beillő könnyen emészthető, fehérjedús ételeket. Kazettaforgalmunk is megnőtt, hiszen sok a magnó a nagyközségben. — Hogyan jutnak el a könyvek az olvasókhoz? — Több csatornán. Elég sokan járnak a boltba. Itt is mindenütt az első lépés a nehéz. De aki egyszer eljön, állandó vevő lesz. A könyvcsekktulajdonosok a legjobb propagandisták. Hetvenen váltottak csekkfüzetet, örülnek, hogy részletekben fizetnek, de a kiválasztott könyveket azonnal elvihetik. A szerző neve és a cím alapján nem mindig fedezik fel az emberek a könyv érdekességét. de ha szól a könyvcsekkes barát, szomszéd, szocialista brigádtag: „Olvastad”? „Hallottad”...? Akkor megvásárolják és el is olvassák. — Igen nagy segítők a könyvbizományosok. A Szeghalmi Áfész jóval korábban kialakította a könyvbizományosi hálózatát, azért nekünk is sikerült hetet munkába állítani. A legtöbbet Balogh Sándor árusítja, ő a Körösmenti Tsz bizományosa. Nemrég kapott jutalmat. Ök helyben nagyon ismerik a kollégák igényeit és eszerint rendelnek. A Magyar Értelmező Kéziszótárt, az Idegen Szavak Szótárát ugyancsak sokan keresik. Ez pedig azt jelenti, hogy a vésztőiek nem kilóra vagy méterre veszik a könyveket. Én Szeghalmon végeztem a gimnáziumot, első perctől itt dolgozom és boldog vagyok, hogy egyre többen keresnek fel jó könyvért. — Azt mondják, semmit nem lehet elég korán elkezdeni. Nos a mi falunkban igen sok gyermekmesekönyv és ifjúsági regény talál gazdára. A szülők szívesen megvásárolják csemetéiknek a szép irodalmi termékeket, pedig — különösen a színes képekkel illusztrált könyvek — nem olcsók. A Kukori, Kotkoda például 57 forint, de egykettőre elfogyott. — Panasz? — Épp arról szeretnék szólni. A gyermekirodalmi könyvekre sokkal jobban oda kellene figyelni. (Ez nem könyvterjesztői feladat,- csak jelzés). A kisemberek gyakran forgatják, olvassák, vagy „felolvastatják” a mesekönyveket. De gyakran oly rossz a kötés, hogy egykettőre szétesik. — A másik: nincs összhangban a tanterv-összeállítás a kiadói tevékenységgel, így gyakran hiánycikk sok kötelező, vagy ajánlott irodalom az általános és középiskolákban. Az sem mindegy szerintem, milyen könyvek forgatására buzdítják a gyermeket. Véleményem szerint a VIII. osztályos kisdiáknak még nehéz téma So- lohov Emberi sors című — egyébként kitűnő — regénye. Azon fáradozunk, hogy újabbnál újabb könyveket, lemezeket hozzunk, hogy Vésztő lakossága olvasásban, zenében ne maradjon le a városlakóktól. Ary Róza Szakszervezeti vezetőségválasztás a vízgazdálkodási társulásnál Amerre én járok... „Immár tíz éve járom az utat. . . pontosabban a vasutat Budapest és Lökösháza között. Eleinte még újdonságszámba mentem, de aztán úgy megszoktak, hogy sokan már észre sem vesznek. Köztük sajnos egyik-másik gépkocsivezető még akkor sem, ha 100 kilométeres sebességgel robogok, és a villanysorompó piros fénye tilosat jelez. De most nem a balesetekről, hanem másról akarok beszélni. Arról, hogy a pályán az enyém és a kollégáimé a jelen és a jövő. Szinte miniatűr, automatizált gyárak vagyunk. Jobban gyorsulunk, gazdaságosabban dolgozunk, mint a gőzös, vagy a dízel elődjeink. Persze csak akkor, ha hajtjuk magunkat. De hát azért vagyunk, hogy 25 ezer volttal úgy feszüljünk neki a munkának, ahogy csak a pálya és a szerkezetünk bírja. Máskülönben feleslegesek lennénk, és meg kellene szüntetni bennünket, mint ahogy a gazdaságtalan termékek gyártását, vagy a folyton-folyvást ráfizetéses gazdasági egységeket szokás. Illetve még nem szokás, de remélhetőleg mihamarabb az lesz. Sokszor zakatolom az emberek fülébe: dolgozzanak okosan, értelmesen! De mintha olykor süketek lennének. Ha hangosabban zakatolok, és még dudálok is, az nem tetszik. Egyszer sértődötten kérdezte valaki: »Elvtársam, milyen hang ez? Azt akarja, hogy sérvet kapjak? A demokráciában így nem lehet beszélni egy dolgozóval.« — »De hiszen maga nem dolgozó, hanem munkakerülő« — fogalmaztam kertelés nélkül. De hiábavaló volt az érvelésem, mert őt a dolgozók között tartották nyilván, és fizetést is kapott. Sőt, alig kevesebbet, mint a nem munkakerülők. Mint megtudtam, ő a munkaidő utánra tartogatta a munkaerejét, amikor kipihenten »rákapcsolt'■ a pénzes munkára. Arra, amiért sem adót, sem gyermektartási díjat nem kellett fizetnie. Hasonlóan a csúszó- és a hálapénz után sem kell, mert arról nem beszélünk. Tehát az nincs? Ahogy illetékes helyen mondta valaki, az ilyen »feketén« gazdát cserélő pénzek ellenőrizhetetlenek. Az effajta adócsalással tehát egyelőre nem foglalkozik a hivatal, mert nem lehet tetten érni sem azt, aki ad, sem azt, aki kap. Egyébként sok esetben itt már olyan nagy összegekről van szó, hogy az elszámoláshoz csillagászokra volna szükség, azok pedig nem teremnek minden bokorban. Az adózatlan csúszó- és hálapénz a jómód egyik forrása. Persze, csak annak, aki kapja, és kevésbé annak, aki adja, illetve kénytelen adni. így képződnek az egyik oldalon a gazdagok, a másikon a »csak munkából", vagy pláne »nyugdíjból« élők. Az utóbbiak életszínvonala erősen az »árrendezéshez*< igazodik. Erről jut eszembe: szükséges-e, hogy emelkedjenek az árak? Sokszor hallom ok a begyűrűzés. Szóval, az egész világra ható gazdasági válság, aminek mi különösen isszuk a levét. Nem tudjuk kellően értékesíteni a termékeinket. Ez a baj fő oka. Mi a teendő? — kérdezem én. Válaszom: értékes, jól használható termékeket kell gyártani, az biztosan értékesíthető. Könnyű a villanymozdonynak — mondhatná valaki. Való igaz. Az én vezetőm ugyanis olyan ember, aki gondosan ügyel arra, hogy mindig üzemképes legyek. így aztán mód van arra, hogy 50—60 vagonnal is vígan száguldjak, és nagy utakat járjak be. Szóval megkeresem a gazdámnak a kenyeret, magamnak pedig az áram, a kenőolaj és más egyéb árát, de jócskán marad a bevételből haszna a közösségnek is. Ha tranzitszállítmányokkal robogok végig a pályán, akkor néha dollárral fizetnek a munkámért. Az elmúlt tíz év alatt sokat tanultam. Persze a tanulásban mást nem korlátoztak. Sajnos, jócskán voltak olyanok, akik kihagyták a lehetőséget, és még az általános iskola $ osztályát sem végezték el. Mi lesz belőletek, gyerekek, ha a technikai fejlődés egyszer úgy isten igazában nekilódul? Gondolkozzatok ezen! Ma még ugyan előfordul, hogy 17 évesen mint segédmunkások többet kerestek, mint egy 23 éves kezdő mérnök, és talán magatokban mosolyogtok is ezen. De meddig? Meg kell értenetek, hogy a ti fejetek már nem segíti elő a gazdaság jövedelemtermelő képességét. Az izomerő ideje lejárt. Mit sem jelent az informatika, a számítástechnika alkalmazásának, a fejlesztési, a tervezési, a gyártási és a mérési folyamatok korszerűsítésének megvalósításában. Ám az is igaz, hogy ép testben ép lélek. Tehát a nívós szellemi munka sem képzelhető el izomerő, illetve testedzés és sport nélkül. Egyelőre ennyi. Most búcsúzom, de majd jövök. Szinte naponta erre járok, és továbbra is figyelem, hogy mi történik körülöttem. A véleményemnek rendszerint dudálással adok hangot. Ha pedig felkeres egy újságíró, szívesen nyilatkozom ismét. Őszinte leszek. Borravaló nincs, a helyemre senki sem pályázik. Nem félek attól, hogy megfúrnak." Lejegyezte: Pásztor Béla I.‘LÍPPES.» ÍÍCv, »a**«# tow aAu eoiv LSPJUPQfcTTfft twfamrOT!
