Békés Megyei Népújság, 1985. október (40. évfolyam, 230-256. szám)
1985-10-24 / 250. szám
1985. október 24., csütörtök o HI2SI2*} Ismét a művezetők Ősrégi, ám ma is keményen csattanó aforizma: „A művezető? Két cintányér között a levegő...” S máris komolyabbra fordítva a szót: „A művezetők az igazgatást képviselik a műhelyekben, de feladataik nincsenek pontosan meghatározva és keresetük gyakran kisebb, mint a munkásaiké. Túlzás nélkül állítható, hogy ők az ipar mostohagyermekei.” Az idézet egy angol szaklapból való s egyértelműen jelzi, hogy a művezetőkérdés Angliában — és gyaníthatóan másutt is — éppen olyan gond, mind nálunk. A más baja persze senkit nem vigasztalhat, mert a művezetőkkel kapcsolatban szerencsére még nem jutottunk el odáig, hogy „hja, kérem ez világ- jelenség! .. .” Sőt: nagyon is „ismerjük a problémát és mindent elkövetünk a megoldás érdekében . . .” (Az utóbbi idézet egy néhány évvel ezelőtti művezető-tanácskozás anyagából való.) Való igaz: időnként rangos intézmények, hivatalok, szervezetek és testületek foglalkoznak a művezetőkkel, tagadhatatlanul jobbító szándékkal, okos felismerésekből kiindulva, ám meglepően naiv hittel. Mert ha egyszer felismert tény például, hogy a vállalatok belső irányítási rendszerében — pontosabban a munkahelyek hierarchiájában — a felelősség „felfelé fokozatosan növekszik, „lefelé" meg csökken; következésképp, ha az is tény, hogy az alsó szinteken egyre nagyobb az ellenőrzés szerepe és emiatt létrejön a „túlellenőrzött”, a minimális döntési szabadsággal és felelősséggel dolgozók jelentős rétege akkor ugyan mi okból hihető, hogy például kormányrendelettel enyhíthető a művezető-társadalom megannyi gondja-baja? Ahol a művezető több millió forintos termelési programmal dolgozik, de nincs joga kivételezni például egy 200 forint értékű munkaköpenyt; ahol ugyanez a művezető, egy nem túlságosan jelentős, ám tetemes normaidőt rabló gyártási műveletet csak nagy titokban ésszerűsíthet — mert hát mit szólna a technológiai osztály? ... — nos, ott mit segíthet bármiféle rendelet? Figyelmeztető’ jelek sorozata arra int, hogy a művezető-probléma önmagában nem kezelhető, mert levá- laszthatatlan a vállalat belső irányítási rendszeréről és íelelősségmegosztási mechanizmusáról. Micsoda lehetetlen helyzet: a művezető felelős ugyan a műhelyterv, a kiszabott normaóraterv teljesítéséért, de többnyire semmi kapcsolata nincs a gyártáselőkészítéssel. így aztán szakmai ismeretei, gyakorlati — s főleg munkahelyvezetési — tapasztalatai alig-álig hasznosíthatók a gyártásszervezésben, a technologizálásban. ’ A' művezető, úgymond kulcsember. Ám e „kulcsember” lényegében nem válogathatja meg a munkatársait, érdemlegesen nem jutalmazhat és nem büntethet. (Illetve, ami az utóbbit illeti, dehogynem! Minden művezető önálló joga a szóbeli figyelmeztetés. Az írásbeli figyelmeztetéshez már adminisztratív egyeztetések kellenek, a fegyelmi eljárás javasolható, az elbocsátási jog pedig egyszerűen képtelenség.) Mondom: a művezető, állítólag, kulcsember, ám évtizedek óta és manapság is olyan fizetségért dolgozik, ami önmagában is oka a' művezetőgárda tagadhatatlan felhígulásának. Korábban többen is úgy vélték, hogy az ösztönzőbb bérezés, a differenciáltabb anyagi elismerés egyik nagy akadálya, hogy a művezetői teljesítmények nem mérhetők megbízhatóan. Mert például nehezen vagy éppen sehogy- sem mérhető, hogy a művezetők milyen szervezési erőfeszítéseket tesznek csoportjuk teljesítményének növeléséért, vagy hogy mennyiben járulnak hozzá — a szokványos rutinfeladatok elvégzésén túl — az úgynevezett jó munkahelyi légkör kialakításához. A vállalati belső ösztönzési rendszer az efféle „teljesítményeket” képtelen egzakt módon mérni és a jövedelmekkel honorálni. Most kommentáljam, hogy ha ez így igaz, akkor a vállalati vezetőség ugyan miféle szegénységi — emberismeretből csakis elégtelenül minősíthető — bizonyítványt állít ki önmagáról? Csoda-e, ha ilyen körülmények között a művezetőknek mindössze elenyésző hányada próbál csak valami módon kitörni e sakk-matt helyzetből? Ezt hivatalos felmérésekkel bizonyítják. A többség fásult-fáradt belenyugvással viseli az önállót- lanság állapotát, ám senki ne ítélje el őket. A jegyzetíró csak 1964-ig emlékezik vissza: akkor jelent meg a művezetők helyzetét rendezni kívánó 35. számú kormányrendelet, s a művezetőgárda azóta is egyre súlyosbodó gondokkal bajlódik. Nem vigasz, mindössze csak elszigetelt helyi — ám azért reménykeltő — kísérlet, hogy néhány éve a dunaújvárosi kohászat vezetői próbálkoztak radikális belső intézkedésekkel a művezetők érdekében. Újabban Miskolcról, a Lenin Kohászati Művekből érkeznek hasonló hírek, jeléül annak, hogy ez ügyben igenis a vállalatoknál kell előbbre lépni; ott kell megfelelő jogot, hatáskört, lehetőséget, egyszersmind rangot adni a művezetőknek ahhoz, hogy ne csak formálisan, beosztásuk hivatalos elnevezése szerint, de valójában is a termelést közvetlenül irányító műszaki és gazdasági vezetők legyenek. Vértes Csaba Óriás fényképezőgép A világ legnagyobb fényképezőgépét készítették el és helyezték üzembe a zvenyi- gorodszki csillagvizsgálóban; a 25 tonnás szerkezetet a Föld körül keringő műholdak megfigyelésére, lefényképezésére használják. Mivel három tengelyen forgatható, bármely irányban haladó műholdak nyomon követésére alkalmas. Az óriás „fényképezőgépA Városi Tanács V. B. pénzügyi osztálya, Békéscsaba pályázatot hirdet 2 ADÓÜGYI ELŐADÓI ÄLLÄS BETÖLTÉSÉRE. (1 fő belső munkák elvégzésére, 1 fő külső helyszínelési munkákra) Feltétel: közgazdasági szakközépiskolai végzettség. Fizetés: a 11/1983. (XII. 17.) ÄBMH rendelkezés szerint. pel” meg lehet figyelni például, hogy milyen hatással van a mesterséges űrobjektumokra a Nap, a Hold vagy a többi égitest. A kozmikus kamerával az elmúlt napokban a Nap felé közeledő Halley-üstököst vizsgálták. A kamera által készített felvételek alapján korrigálták például az üstökös irányába tartó Vegá űrállomások pályáját. Talajjavitás Hová mész — iszap? MEGÉRI A BEFEKTETÉS? Új technológia a konzervgyárban Egy nemzetközi gépgyártó és kereskedő vállalat segített a Békéscsabai Konzervgyárnak abban, hogy a paradicsomból készülő termékekhez a legmodernebb technológiát választhassák ki a nemzetközi kínálatból. Merészen vállalkozva, az OMFB támogatásával, 1983-ban fogtak hozzá a korszerűsítéshez és 1984-ben beépítették a berendezéseket, amelyeken egy magasabb fogyasztási értékű termék készül ugyanabból a paradicsomból. Ennek a terméknek az ára a nemzetközi kereskedelemben 20 százalékkal több, mint a hagyományos technológiával, a régi berendezéseken gyártott sűrítményeké. Ez utóbbiból egyébként túlkínálat van a piacon, míg az új, aszeptikus, amerikai és olasz gyártósorokról a hordókba kerülő készítményből egyelőre szinte korlátlan a világpiac felvevőképessége. A teljes gyártási technológia három egysége 1 millió 200 ezer dollárba került, a számítások szeFint 5—10 év alatt térül meg a befektetés. Nemrégiben tudományos tanácskozást tartottak a konzervgyárban, melyen a külföldi gépgyártók és kereskedők, valamint az aszeptikus berendezéseket használó olasz és amerikai vállalatok szakemberei számoltak be termelési és piaci tapasztalataikról, a technológia előnyeiről egymásnak és a hazai társgyárak képviselőinek. Ekkor arról is szó esett, hogy magyar gépgyártó vállalatok már versenyeznek a nemzetközi gépgyártó és kereskedő cég li- cenceiért, s elképzelhető, hogy 1986-ban megkezdődhet néhány berendezés hazai gyártása. —ó —a „A talajjavítás a szokásos agrotechnikán túlmenő, olyan beavatkozás, mely hatására a kedvezőtlen tulajdonságú talajok termékenysége tartósan (nemcsak egy-két te- nyészidőre) megnövekszik . . . Talajjavításra főleg a savanyú, réti, agyagos talaj szorul. Fizikai javításuk 50— 60 centiméter mély altalajlazításból, kémiai javításuk égetett mésszel, biológiai javításuk erőszakos mély gyö- kérzetű, szálas takarmányok termesztésével és istállótrágyázással történik . . . A savanyú talajokon a meszezés nemcsak a kémhatást változtatja meg, hanem a tápanyagviszonyokat is kedvezőbbé teszi. . . Hatására nagyobb lesz a takarmánynövény fehérjetartalma ...” (Fekete Zoltán: Talajtan és agrokémia) Javában tart a cukorgyári szezon. A répafeldolgozás technológiája után többféle melléktermék marad a gyárudvaron. Például a melasz, a répaszelet, vagy a mész- iszap. A felsoroltak közül egyik sem megy veszendőbe: az elsőt az édesipar, a másodikat az állattenyésztés, a harmadikat a mezőgazdaság hasznosítja. Ez utóbbinak eredtünk nyomába . . . * * * A Sarkad i Cukorgyárban az idei szezonban mintegy 30 ezer tonna mésziszap „termelődik”. Míg korábban alig-alig tudtak megszabadulni a felhalmozódott fehér iszaptól, mára fordult a kocka, s a gazdaságok viszik a meszet, mint a cukrot. A gyár elsősorban azoknak a termelőszövetkezeteknek a mész- igényét elégíti ki, amelyek répát termelnek számukra. Az iszap mázsája mintegy 10 forintba kerül. Az egyik nagy tételben vásárló a Kö- rösladányi Magyar—Vietnam Barátság Tsz. A termelőszövetkezet összterülete 9 ezer 300 hektár, ebből szántó — amely átlagosan 18 aranykoronás föld — 8 ezer hektár. Ez a szántóterület 75-ös kötöttségű, savanyú, régi agyagtalaj. E rossz minőségű termőföld följavítása érdekében 1976 óta folyik komplex meliorációs munka. Előreláthatóan a '90-es évek elejére fejeződik be a 8 ezer hektár teljes „tereprendezése”. A talaj gyenge minősége, alacsony termőképessége a belvíznek is köszönhető. Először tehát belvízcsatornákat ástak, s az így kialakított táblák mélyebben fekvő területein felgyülemlő víz levezetésére alagcsöveket, úgynevezett dréncsöveket (drénezés) fektettek a földbe. A felesleges víztől ily módon megszabadított savanyú talaj feljavítására meszet kellett használni, így háromféle módszer kínálkozott. Az egyik a digózás. Ez abból áll, hogy gödröt nyitnak, és az altalajból sótlan, meszes sárgafól- det bányásznak ki, amelyet 6—8 centiméter vastagon elterítenek a termőterületen. Ez a módszer igen költséges, bár előnye, hogy a javítóanyag helyben van. Mesze- zéshez használható még mészkőpor. Ennek hatóanyagtartalma 85—90 százalékos, tehát elég magas, de durva, szemcsés szerkezetű. A mésziszap, bár hatóanyagtartalma 40—45 százalékos, jobb hatású, ugyanis köny- nyen oldódó, finom szemcsé- zettségű, s emiatt könnyebben épül be a talajba. Ráadásul a cukorgyári mésziszap mindig tartalmaz — körülbelül 3-4 százalékban — szerves anyagokat. A tsz- ekben ezért előnyben részesítik az iszapot. * * * Kovács Imre, a gazdaság termelési főmérnöke elmondta, hogy a javítandó területeiken hektáronként 4 tonna hatóanyagot szórnak ki, ami 10 tonna mésziszapnak felel meg. Az elterített iszapot tárcsás talaj műveléssel dolgozzák a talajba. Ezután három évig csak — 60 centiméteres — mélylazítást, valamint tárcsázást végeznek a földeken, s majd csupán a harmadik esztendő után mélyszántanak. Bár a Magyar—Vietnam Barátság Tsz cukorrépát nem szállít Sarkadra, ennek ellenére 1977 óta együttműködnek a cukorgyáriakkal. Ülepítő medencéket, a mésziszap tárolóit takarítják, s ígv kap a gazdaság a jótékony hatású mésziszapból. Az idén mintegy 3 ezer 500 tonnányit vásárolnak a gyári mészből. — A lényeg — mondja a főmérnök —, hogy az utóbbi években 1,25 tonna hektár gabonaegységben mérhető többlettermést értünk el, ami egyértelműen a melioráció (vízrendezés, talajjavítás, mélylazítás) javára írható. A meszezéssel javított földeknek 4-5 év múltán már jóval kevesebb mésziszapra van szüksége, de ez a talaj később is, évről évre igényli majd a cukorgyári fehér masszát .. . Hornok Ernő iilliliitp l n Ebéd — nyérceknél A békéscsabai Május 1. Tsz ebben az esztendőben nyércteleppel bővítette állat- tenyésztési ágazatát. Ez év elején 2000 db vemhes anyaállatot vásároltak az NSZK- ból és jelenleg ezek szaporulatát tenyésztik a prémjükért. A táplálék összetételére rendkívül érzékeny állatokat a telep dolgozói nagy szakértelemmel gondozzák. A képek a napi egyszeri etetés idején készültek. Fotó: Fazekas László
