Békés Megyei Népújság, 1985. október (40. évfolyam, 230-256. szám)
1985-10-24 / 250. szám
1985. október 24., csütörtök t:na«jw:cj Gondok, ünnepek, lehetősegek II mezőkovácsházi közművelődés pillanatai Manapság nem derül jókedvre a szemlélő, ha köz- művelődésünk kisebb-na- gyobb darabjának röntgenképét vizsgálja. Az általános és igencsak elszomorító helyzet közismert: erre az ágazatra még kevesebb pénz jut, mint a többire. Hogy ez jól van-e így vagy sem. arról igencsak megoszlanak a vélemények. A summa mégis elgondolkoztató, hiszen a ma mulasztásait igencsak a közeljövőben kell majd törlesz- tenünk. „Az általános gondok specifikus problémákkal bővülnek” — fogalmazza meg a mezökovácsházi művelődési' központ jelenét Arnóczky József igazgató. A mondat azonban folytatódik. Mindenki, akinek valamilyen köze van a közművelődéshez, tudja, a gondokba temetkezés a választás leg- rosszabbika. A megoldást meg kell. meg lehet találni. * * * Békés megye művelődési házai között a legnagyobb nagyterem — ha úgy tetszik: színházterem — itt. Mező- koyácsházán ^püjt fel, éppen negyed századdal ezelőtt. Kényelmesen hatszá- zan foglalhatnak helyet a mobil székeken. S íme az első „specifikus probléma”; egyike azoknak, amely egyrészt általánosítható is megyénkben, másrészt bizony befolyásolhatja a tartalmi munkát. A székeket hetente 7—12 alkalommal kell kipakolniuk. Ennek oka az. hogy csak ebben a teremben, a nézőtéri részen tud próbálni, foglalkozást tartani több együttes, kiscsoport. Az állandó pakolás részben rongálja a székeket, részben jelentős ‘összeget emészt fel, ;fmit az alkalmi munkásoknak szükséges kifizetni. A fenti csak egy apró példa. A jubileumát ünneplő épület bizony tönkrement az elmúlt évek alatt. Azon kevesek közé tartozik, amelyben az oly sokat emlegetett energiaracionalizálási programot még nem lehetett végrehajtani, vagyis az oly drága és költséges olajtüzelésről másfajtára áttérni. De a kazánhoz csatlakozó központi- fűtés-rendszer sem alkalmas feladatának ellátására. A becslések szerint körülbelül negyven százalékkal lenne így is kevesebb a fűtésre for- dtott összeg, ha felújíthatnák ezt a hálózatot. De szólni kell a bizony balesetveszélyes villamos hálózatról. a mai igények kielégítésére alkalmatlan vizes blokkról. A városi jogú nagyközség egyetlen középülete a művelődési központ, amely például még nincs bekötve a helyi vízvezeték-hálózatba. Közel tízmillió forintról szól az az új felújítási terv. amely a közelmúltban készült el. Ha sikerülne kivitelezni, akkor egy évszázadra megoldódna a kovácsházi gond. Ez a második felújítási terv (az első 1976-ban készült el), s úgy tűnik, aligha az utolsó. Jelenleg jó, ha egymillió forintot tudna ■ összehozni erre a célra a helyi tanács. Csak hát jövőre a teljem felújítás költsége lényegesen több lesz, két év múlva még több, tíz év múi- va ... De ne folytassuk! A tény azonban tény marad: nemcsak jelentős anyagi, de számottevő szellemi energiát is elvon. Az igazgató szerint amennyiben megvalósulna a felújítás, az évi (idei áron számolva) 100 ezer forint megtakarítást jelentene . .. A „ha”-k és „de”-k helyett nézzük meg, mégis mire telik? Mi az, amitől Békés megye egyik legjobban tevékenykedő, nem egy szempont alapján az ettől jobb feltételekkel működő háznak is például szolgáló művelődési intézménye a mezőkovácsházi. A kérdésekre az egyik választ bárki elolvashatja, akinek kezébe került a több mint ezer (!) példányban sokszorosított és terjesztett „színházi bérleti felhívás”. Régi hagyomány már Ko- vacsházán, hogy minden évadra ilyen jellegű sorozatot hirdetnek. A műsorterv azonban az évad elején még nincsen készen. A felhívás szövege szerint a közönség, a lakosság véleményét kérik, hogy milyen előadásokat, produkciókat vegyenek meg, kössenek le. Az idei évad a megyei színház Szabad szél című operettjével kezdődött, majd az Alom, álom . . . című operettesttel folytatódott (a Fővárosi Operettszínház előadásában). A harmadik előadás a bérleti nyolcból a Jókai Színház Szentivánéji álom című Shakespeare-vígjátéka lesz. Jó ez, szép ez, hogy úgymond közkívánatra szervezik a bérleti előadásokat. Gyorsan tegyük hozzá: a nem éppen olcsó jegyárak ellenére is igencsak ráfizetéses a dolog. A Szabad szél előadása 4600 forintnyi, a budapesti művészek operettestje „csak” 3200 forintnyi ráfizetést „eredményezett”. S ebben még nincsen benne az úgynevezett rezsi, a járulékos (s nem kevés) költségek! Igen, sokszor leírtuk már ezeken a hasábokon: mind jobban gyorsuló ütemben emelkednek a gázsik, a műsorárak. Ma itt is eljutották odáig, amikor már a bérlet- és jegyárat nem lehet tovább emelni. A művelődési házak — így természetesen a mezőkovácsházi is —- állami támogatást élveznek. A helyi termelőszövetkezetek — ebben a nagyközségben a termelőszövetkezet és az áfész — támogatást fizetnek, önkéntesen. Bevétele is van az intézménynek. Mindez azonban a mind jobban emelkedő színvonalú közönségigényeket aligha tudja szolgálni. Csak egy példa magyarázatképpen. Évek óta azonos az említett állami támogatás összege. Az árak, kiadások nem egy esetben sokszorosára emelkedtek. Magyarán: az anyagi szinten tartás végeredményben a .költségvetés radikális és a tartalmi munka színvonalát befolyásoló csökkenését eredményezi. Mindezek ellenére az őszi és a tavaszi félidényre 5-5 előadásból álló gyermekbér- let-sorozatot is hirdetnek. A következő napokban-heteto- ben a kovácsházi gyerekek szegedi színművészek előadásában a Csilicsala Csala- vári Csalavér című mesesorozat egyes epizódjait láthatják megelevenedni. De nemcsak az itteni gyerekek, ahogy a felnőtteknek meghirdetett bérlet előadásaira sem csak a kovácsháziak járnak. A művelődési központ körzeti munkájának színvonalát dicséri, hogy a helyi termelőegységek (ami adott esetben főleg a termelőszövetkezetet jelenti) segítségével Nagy- és Magyar- bánhegyesről, Kaszaperről. Kunágotáról, Medgyesbod- zásról és Végegyházáról is érkeznek nézők, buszozik ide a közönség. Évadonként 15-16 felnőtteknek szóló, tiz gyerekeknek való előadást szerveznek tehát. A kiscsoportosok közül a legbüszkébbek a társastáncosokra. Évente legalább négy országos versenyt rendeznek itt. Két kezdő és egy haladó csoportjuk van, s szép számú C, D—1, D—2 és E kategóriás táncospár is készül a versenyekre. A csoportokat azonban csak a helyi áfész igen jelentős anyagi támogatásával tudják fenntartani. Ha ez a forrás valamilyen okból elapadna, aligha lehetne folytatás .. . A többi, gyorsan összeszámolva 17 szakkör, klub és együttes esetében valamivel jobb a helyzet. De ezekben a napokban több új is alakul, mint például az akvaristakor, a magányosok Klubja (kis kiránduláson szeretnék ösz- szeismertetni a már jelentkezetteket), a hét végi napokon foglalkozásait tartó családi klub, valamint a művészetek valamelyik ágát művelőket összefogó alkotók köre, és a tizenéveseket tömörítő képzőművészszakkör. Több kiscsoport is lehetne, de hát éppen az említett technikai feltételek hiányosságai miatt működtetésük nem biztosítható. ,,Munkatársaimmal együtt tisztában vagyok azzal, hogy nem egy területen szervezettséggel, az ésszerű és hatásaiban is átgondolt takarékossággal, újabb ötletekkel tudunk segíteni ezen a helyzeten” — fogalmazta mintegy summázva a kilábalás egyik lehetőségét az igazgató. A kijelentést igazolandó együttműködési szerződéseket szeretnének kötni a helyi üzemekkel, szövetkezetekkel. Egyelőre a már említett áfésszel van egy érvényben. A kiscsoportokat azzal is vonzóbbá szeretnék tenni, hogy két-három napos kirándulásokra (a helyi munkahelyek kollektíváinak hasonlóképpen) önköltségesen kölcsönöznek mikrobuszt. Nem egy pénzügyi-gazdálkodási utasítás is megfogalmazódott már. De lehetne sorolni tovább . . . t* * * * A jövő azonban nemcsak ezen, ezeken múlik. Hiába a nagyszerű szakmai munka, a megannyi ötlet, ha mindezek foglalata nem éri el a kellő. az elvárt színvonalat. Legalább itt be kellene tartani az önmagában ugyan nem éppen szimpatikus, mégis kényszerűsége folytán igaz elvet: oda adni, ahová érdemes. És a mezőkovácsházi művelődési központra áldozni valóban érdemes. Nemesi László Garabuczy-kiállítás Csepelen Jó sorsuk van a diákoknak Csepel egyik iskolájában. Hat éve, hogy egymást váltják az aulában a rangos képzőművészeti kiállítások. Ismert és feledés szélén lévő alkotók mutatták be munkáikat, eddig már hatvan művész volt vendég. Kiállított többek között Ru- zicskay György, Molnár C. Pál, Fülöp Erzsébet, Pataj László, most Pedig Garabu- czy Ágnes képeiben gyönyörködhetnek a tanulók. Jó annak, akit számon tart a szülőföldje. Garabuczy Ágnes szülőfalujából, Vésztőről népes és illusztris küldöttség utazott a kiállítás megnyitójára. Tiszteletet, elismerést tolmácsolva az útra bocsátó, szűkebb hazából. Komáromi Gábor vésztői tanácselnök hazai sütésű kenyérrel és szíves szavakkal köszöntötte az ünnepeltet. Hívó szóval: jövőre jöjjön haza is, rendezzen kiállítást Vésztőn. Olyan szépet, gazdagot, mint a csepeli iskolagalériában-. Jó együtt látni Garabuczy Ágnes képeit. Ritmusa, lüktetése van a kiállításnak, s az egységes ívelésű tárlat üzenete félre nem érthető: vigyázzunk az életre, a múlt törékeny emlékeire, értékeinkre. Egy-egy képe előtt megállva — Odisszeusz vagy Pénelopé — a teljesség nyugalma keríti hatalmába a látogatót, mégis ‘jó továbbmenni, felfedezni a vásznakon a lelkünk jobbik felében is lévő, íme képben is megfogalmazott hangulatokat. Szomorú, ha egy kiállítást járva nem talál a látogató olyan képet, amellyel szívesen együtt élne, amelyet otthonába is szívesen fogadna. Garabuczy Ágnes HANGSZÓRÓ Hétvége a múzeumban Egy-egy ember, számtalan szokás, amelyből van korán beidegzett, van későbbi, fontos és mellékes, s mindez a kulturális szokásainkra is vonatkozik. A múzeumlátogatásra is. Lassan erősödött fők s tömegek szokásává az utóbbi másfél évtizedben vált, a közművelődési munka eredménye folytán. S úgy, hogy maguk a múzeumok is keresték a kapcsolatot a közönséggel, vagyis tárlataikkal nemcsak rendelkezésre álltak, de különböző programokat is szerveztek. Történelemórák, szakkörök, történelmi játékok, szombat-vasárnapi családi programok találhatók a listán többek között, s tavaly már hazánkban húszmillió látogatója volt a múzeumoknak. Ebben — mint a Nemzeti Múfceum főigazgatója mondta — a sajtó, a rádió és a televízió szerepe is nagy volt. Az olyan műsoroké, mint amit a hétvégén is hallottunk. Antal Imre és Kertész Zsuzsa adott átfogó és további kedvcsináló képet a múzeumokról. Miniriportok, beszélgetések, magyarázatok hozták a hallgatók közelébe a távoli tárgyakat és vonzóvá a múzeumba járást. Amit nem lehet elég korán elkezdeni, mert még a négy-öt éves gyermek is élvezni tudja az ásványok alakját, 'színét, vagy a kitömött madarakat például, és vágyik vissza, hogy egyre több mást is lásson, megismerjen. A szakkörös gyerekek pedig már oly értőn szólaltak meg, akár a felnőttek, úgy mondták el, hogyan tudnak a múltról mesélni a tárgyak. Az egyiptomi, a görög, a római, a honfoglalás .kori világról, életről, emberekről. Messze... messze... A hasonló című sorozat pályázatának nyertesei ültek a stúdióban, és hallgatták meg először a Babits-verset, Kálmán György csodálatos tolmácsolásában. Messze, messze vágyik a költő, s szívfájdító szépséggel sorolja fel Európa hónait — melyek közül, tudjuk, csak keveset látott valójában. Nem így a nyertes gyerekek, különösen az egyik kislány, aki már tíz országot járt be, de a többi tíz is több országban barangolt. S bár még csak tíz—tizennégy évesek, a távoli tájak, az utazás varázsa élénken és maradandón él bennünk. Szerencsés nemzedék, s okos szülők, akik magukkal vitték őket az útjaikra. Szabó Éva műsora — beszélgetés a nyertesekkel — élvezetes és tanulságos hatvan perc volt. Jól ért a gyerekek nyelvén, a humora is jó, s így oldott légkört tudott teremteni, közvetlen csevegést. S ez nagyon fontos, mert a merevség vagy egy szikra nagyképűség tönkretette volna az egészet. Így viszont a hallgatók rokonszenve kísérte végig, akár Párizsról, a Csillag-térről a diadalívvel, akár a berlini Pergamon Múzeumról beszéltek, vagy Velence, Róma, s Göröghon elevenedett föl az emlékek során. Meg Erdély, meg a bolgár tengerpart. És a hazai tájak, Sopron és környékének szebbnél szebb látnivalói, a hozzájuk fűződő történetek, tudnivalók. Meghívás nemcsak teára Ha valaki, a nemrég elhunyt Heinrich Böll elkötelezett író volt. Minden sorát cél vezérelte. Művészetét annak érdekébe állította, hogy lássa a német ember, mi közepette él, milyen szoros hálót fon köréje a ma kapitalizmusa. Mekkora a pénz ereje, s mire képes. Élete olyan volt — írja Böllről a Spiegelben Enzensberger —, mint egy szomorú Grimm-mese, ami napjainkban esett meg, s a címe A szegény Heinrich lehetne, hiába gazdagodott meg. Nem illett bele az országba, ahol élt, amelyről írt, s zavarta azokat is, akik olvasták, s azokat is, akik nem olvasták. A kritikusok sem fogadták el igazán, túl egyszerűnek tartották a stílusát. Szegény Heinrich legnagyobb hibája azonban az volt, hogy nem tudott közönyös lenni soha. S elfogultsága írásos tett volt. A Meghívás teára című hangjátéka kiválóan bizonyítja ezt. Adva van egy fiatal költő — n«#yon tehetséges —, akit egy gyógyszerkonszern megbíz a nagy, már halott költő emlékkönyvének megírásával. A további terv pedig: megnyerni, mint elődeit, reklámszövegek írására. Sok pénzért, nagy jövővel a pitipályán. Vagyis prostituálni a tehetségét, eladni magát hazugságok megirására. A csábítás nagy, s hogy mégis visszautasítja, annak a története ez az 1963-ban rögzített hangjáték. A darab tandráma, helyenként még melodramatikus is, a szereplők azonban igazi színházi élménnyé teszik. Különösen Bulla Elma. aki tönkrement életét tárja föl rejtélyes, rekedten fátyolos hangján, furcsa kis nevetésekkel. Kgy kép a kiállításról: Odisszeusz munkáit látva nincs ilyen veszély, hiszen például a Fehér bohóc című alkotást elnézném napestig. Vésztőtől Washingtonig, Békéscsabától Strasbourgig számos városban volt eddig Garabuczy-kiállítás. Most a csepeli iskolagaléria is feliratkozott a sorba. Jó kis tárlattal. Andódy Tibor A veteránok klubja ilyen látogatott
