Békés Megyei Népújság, 1985. október (40. évfolyam, 230-256. szám)

1985-10-19 / 246. szám

1985. október 19., szombat NÉPÚJSÁG Körkép III. a településfejlesztési hozzájárulásról II jelek szerint a válasz általában igen Csütörtökön a Dobozon és Eleken, tegnap a Gyomaend- rődön, Sarkadon és Újkígyóson, ma pedig a Békésen, Gyulán és Orosházán szerzett tapasztalatainkat adjuk közre. Én csak Misit vezetem... BÉKÉS: A szeptemberi tanácsülés döntött a teho bevezetéséről és elfogadta a lakosság elé kerülő javaslatot. A tanács­tagok heves vita után álla­podtak meg abban, hogy a teho egyik felével a nevelési központ építését gyorsítják meg, a másikkal pedig a ke­rületekben javítják a kom­munális ellátást. Az I. ke­rületben járdaépítésre, a II.- ban öregek napközi otthoná­nak átalakítására, felújításá­ra, a III.-ban az áfész ABC- áruház támogatására, a IV- ben belvíz-, az V.-ben pedig csapadékvíz elvezetésére for­dítanák. Dr. Daróczi Mária. a tanács végrehajtó bizottsá­gának titkára az alábbiakkal indokolja a testület döntését: — Azért éppen ezeket ja­vasoltuk, mert az előkészítő munkánk során, a lakossági véleményeken kívül, a társa­dalmi és tömegszervezetek is a fentieket tartották a leg­fontosabb feladatoknak. Kap­csolódnak a VII. ötéves terv- koncepciónkhoz, A népfront kerületi választásain már is­mertettük az állampolgárok­kal a tanács javaslatát és meglepően jó visszhangot váltottak ki elképzeléseink. — Önök hogyan oldják meg a szavazást? — A népfrontgyűléseken kívül üzemi és intézményi fórumokon ismertetjük a ja­vaslatot. Ha a jelenlevők el­fogadják, akkor helyben ki- tölthetik a szavazólapot. Már több helyen volt ilyen nagy­gyűlés és az első négyen a többség, mintegy háromszá­zan. igennel szavaztak. — Mi lesz a nyugdíjasok­kal és azokkal, akik máshol dolgoznak? — Akiket az első körben nem érünk el, azokat város­részi gyűlésekre hívjuk. Ter­veink szerint a lakosság 90 százalékához juthatunk ' el így. — Mennyi bevételre szá­mítanak a tehóból? — Békésen a 7500 család­ból jó ha 40 százalék fizetni fog, a rossz jövedelmi vi­szonyok miatt. Egyébként az első három évben 600 fo­rintra, a 4-5. évben pedig 700 forintra gondoltunk. Ha el­fogadják az állampolgárok a tervezetet, akkor 7—7,5 mil­lió forinthoz jutna a város. — A mentesítések Békésen is ellentétes véleményeket alakítottak ki. Mi a városi tanács pillanatnyi állásfogla­lása a mentesítésekről? — Békésen a lakossági társulásban való részvétel nem jogosít mentesítésre. Az elmúlt időszakban a lakos­ság :«) százaléka vett részt valamilyen társulásban, ve­lük szemben lenne méltány­talan, ha az újak nem fizet- nérWk. Másrészt: olyan nagy a különböző társulásokban való részvétel, hogy mentesí­tés esetén alig akadna, akit fizetésre kötelezhetnénk. Ho­lott a városnak igen nagy szüksége van a pénzre, min­den egyes forintra, ha előre akarunk lépni. Tudjuk, hogy a békésiek nagyon leterhel­tek, ezért igyekeztünk a teho összegét viszonylag alacso­nyan megállapítani. GYULA: A város forgalmasabb pontjain a városi tanács pla­kátja ismerteti a lakosság­gal a teho legfontosabb he­lyi célkitűzéseit és egyben agitál az elfogadására. De mielőtt a tanács a javasla­tával a lakosság elé állt vol­na, széles előkészítő munkát végzett. Kikérték a lakosság, a társadalmi és tömegszerve­zetek és tanácstagok vélemé­nyét. Érdeklődtek más vá­rosokban, hogy ők hogyan csinálják, próbálták a fel­adatokat beleilleszteni a kö­vetkező időszak tervkoncep­ciójába. A közelmúltban megtartott körzeti népfront­bizottságok ülésein már a végleges javaslatot ismerhet­ték meg a gyulaiak. Dr. Szá­vai István, a végrehajtó bi­zottság titkára, az eddigi ta­pasztalatok alapjáQ bizako­dóan nyilatkozik a tehóról: — A választási felhívást és a szavazólapokat a kerületi népfrontüléseken osztottuk ki a tanácstagoknak, pótta­nácstagoknak, aktíváknak, lakóbizottsági elnököknek, hogy személyesen keressék fel velük a lakosságot. Az első tapasztalatokat kedve­zőnek ítélhettük meg. A be­érkezett válaszokat folyama­tosan értékeljük. Az értéke­lést a választókerület tanácsi felelőse készíti el, majd kör­zetenként elemezzük a sza­vazólapokat. A szavazólapo­kon a teho felhasználására több javaslatot tettünk. Pél­dául : csapadék- és szenny­vízcsatorna fejlesztését, köz­területek, parkok bővítését, fenntartását, nyári napközis úttörő- és ifjúsági tábor lé­tesítését, a városerdei sza­badstrand fejlesztését, az öregek napközi otthonának korszerűsítését. Ezenkívül bárki beírhatja saját, leg­fontosabbnak tartott javas­latait. Ügy érzem, az alapos előkészítés és a célok konk­rét megfogalmazása miatt a lakosság támogatni fogja a teho bevezetését. Az ösz- szegére javasoltuk: 1986-ban 600, ’87—88-ban 800 és ’89— 90-ben 800 vagy ezer forint legyen. — Mennyi tehóra számíta­nak ? — Évente 4—5,5 millió fo­rintra. — Az összegből arra kö­vetkeztetek, hogy önök te­kintettel lesznek a lakossági társulásokra. — Igen, akik részt vesznek valamilyen társulásban, azoknak a tehóját egyedi el­bírálás alapján állapítjuk meg. Megnézzük, hogy mek­kora megterhelést jelent a társulás a családnak. A men­tesítési kérelmeket a városi tanács társadalmi bizottsága bírálja el és csak ezután ke­rül a kérelem a pénzügyi osztályhoz. OROSHÁZA: A teho orosházi fizetése lassan országos üggyé nőtte ki magát. A Népszabadság­ban leírták, a rádióban el­mondták, hogy Orosházán nem lesz teho. Volt olyan ta­nácselnök, aki egy rádióin­terjúban nyilatkozott: nem követjük Orosháza példáját, azaz hajlandóak vagyunk a városunkért tehót fizetni. Ilyen előzmények után nem véletlen, hogy Mihály And­rás tanácselnök a követke­zőkkel kezdi: — Először is egy félreér­tést szeretnék tisztázni. Nem az látott napvilágot, illetve nem az hangzott el a rádió­ban, amit mondtunk. Mert miről is van szó? A teho, mint cél, szerencsétlenül esik össze a módszerrel, amit ma úgy ismerünk, mint a tele­pülésfejlesztési hozzájáru­lást. A településfejlesztési hozzájárulásnak azonban több módja van, amelyek közül a tanácsok választják ki a nekik legjobban megfe­lelőt. Vagy megszavaztatják a lakossággal, hogy fizet­nek-e vagy sem évente va­lamennyi hozzájárulást, vagy társadalmi munkát szerveznek, esetleg különbö­ző kommunális célokra tár­sulásokat. Mindegyiknek ugyanaz a célja, lakossági erőforrások bevonása a vá­rosok, falvak fejlesztésébe. Értelemszerűen elsősorban olyan célokkal, amelyekkel a lakosság maradéktalanul egyetért. Az Orosházi Váro­si Tanács a hangsúlyt a la­kossági érdekekre helyezte. Olyan célt kerestünk, ahol közvetlenül jelentkezik a la­kosság érdekeltsége. Megíté­lésünk szerint ugyanis a közérdek nem mindig talál­kozik a lakossági érdekek­kel, ezért nem minden hasz­nos kezdeményezés kap la­kossági támogatást. Van olyan közérdekű fejlesztés, amire a lakosság azt mond­ja: ez a tanács dolga, mint például az iskola építése, vagy eg.y kórház felújítása. De azokért a célokért, ahol közvetlenül érdekeltek az emberek, több áldozatot vál­lalnak, mintha a teho kive­tésével fizetnének. Az oros­házi tanács úgy döntött, hogy társulati formákban kérjük a lakosság közremű­ködését Orosháza fejleszté­sében. Egy olyan célért, ami­ben minden lakóingatlan­tulajdonos érdekelt. (A rossz tüzelőellátás is erre ösztön­zi az állampolgárokat.) A következő ötéves tervben — folytatva a megkezdett mun­kát — 75 kilométer gázveze­téket kívánunk megépíteni, amiben átlagosan egy telek részvétele 7 ezer 500 forint lesz. Azaz, legalább a csa­ládok fele ennyit fizet Oros­háza fejlesztéséért. Arról nem beszélve, hogy ezenkí­vül 40—60 ezer forint a gáz lakásokba való bevezetése. — Befolyásolták-e még önöket egyéb tényezők, ami­kor úgy döntöttek, hogy a településfejlesztési hozzájá­rulás formája Orosházán a lakossági társulás lesz? — Nem, elkezdtük a gáz­programot, ezzel, mint el­sődleges feladattal kellett számolni a tanácsnak. Igaz viszont, hogy amikor az év­tized végén befejeződik a gázvezeték-építés, akkor új mozgósító célokat kell ke­resnünk, és ugyancsak új módszereket találnunk a mostani társulati formán kí­vül. — Pótolja-e az így befolyt pénz a kofát? — A város kofája 12 mil­lió forint volt, most a város lakój 27 millió forinttal já­rulnak hozzá a gázvezeték építéséhez. De ezenkívül is keressük azokat a lehetősé­geket, amelyek lakossági tá­mogatásra számíthatnak. Itt elsősorban konkrét, lakóte­rületenkénti igények kielégí­tésére gondolunk. — Más településeken is jelentősek a társulások, mégis megpróbálják véghez­vinni a tehót. — A Minisztertanács Ta­nácsi Hivatalának elnöke irányelveiben egyértelműen leszögezte, hogy a település- fejlesztési hozzájárulásnak többféle formája és forrása lehet! Például: lehet társu­lás, társulat, társadalmi munka, vagy önkéntes pénz­beli hozzájárulás, amit leg­több helyen a tehónak ne­veznek. Mi úgy érezzük, hogy a lakosság a nagyará­nyú gáztársulással kiveszi a részét a város fejlesztéséből. Ezenkívül szervezünk útépí­tési társulást, ami tervek szerint 5 kilométer út asz­faltozását oldaná meg lakos­sági pénzből. Ez js több száz családot érintene, 8 ezer 500 forintos családonkénti ösz- szeggel. Mindezeket együtt­véve mi jelentős plusz fej­lesztési lehetőségeknek fog­juk fel, lakossági pénzből. Nem hiszem, hogy méltányos dolog lett volna további ter­heket róni az orosháziakra. * * * A fenti nyolc települést véletlenszerűen választottuk ki, ezért feltételezhetjük, hogy az így szerzett kép jól megközelíti a megye telepü­léseinek helyzetét, az elkép­zeléseket. Még akkor is, ha előfordulhat, hogy a vára­kozás ellenére egyik-másik helyen végül mégsem sza­vazza meg a lakosság a te­hót, vagy egyes falvakban, városokban az ismertetettek­nél lényegesen kedvezőtle­nebb helyzetről tájékoztat­tak volna bennünket. A legtöbb helyen a tanács vezetői felismerték, a lakos­sági erőforrásokat csak ak­kor képesek mozgósítani a település fejlesztésére, ha olyan célkitűzéseket állíta­nak fel, amelyek valóban mozgósítják az embereket. Nem véletlenül hangsúlyoz­ták az előkészítő munka fon­tosságát, a lakosság elvárá­sainak megismerését. Mert kár lenne tagadni, hogy ma­napság a családok jobban meggondolnak minden egyes forintot, mint évekkel ez­előtt. Sokaknak évi 600—1000 forint is jelentős megterhe­lést jelent, de a másik olda­lon saját bőrükön érzik a fejlesztési lehetőségek szű­kösségét, a járda, az iskola, a csatorna, a napközi ott­hon stb. hiányát. Belátják, hogy saját maguknak is ten­niük kell az előrelépés ér­dekében. A kérdés a továb­biakban már csak az, meny­nyit kívánhatnak el a tele­pülések a lakosságtól, meny­nyire szabad megterhelni az embereket, hogy sok egyéb anyagi kötelezettségüket is teljesítsék. Azt hiszem, ahol a helyes célok és arányok találkoznak, és nem próbál­ják túlfeszíteni a húrt, ott a többség igent mond, vállal­ják az anyagi áldozatokat is. Ellenkező esetben azon­ban előre kiszámíthatóan visszájára fordul a dolog, ami nem lehetett célja a rendelet megalkotóinak. Lovász Sándor (Vége) Kondoroson nem könnyen találom meg a Rózsa utcát. Kérdezek egy-két járókelőt, annyit tudnak, valahol a község szélén van. Egy kö­zépkorú asszony rákérdez: kit keres? Szuhaiékat. Hát úgy már tudom — mondja nevetve, s magyarázza csak az utcanévvel vagyok bajban. Kicsit poros a környék, sajnálom cipővel a tiszta, szép családi házba vinni. Háromszobás az otthon, ta­karos a kert, a hátsó udvar­ban jószágok. A háziasszony, Szuhainé Erzsiké fogad, s vezet fia szobájába. Jóképű, 16 esztendős, fekete hajú. barna szemű, mosolygós le­gényke Szuhaj Mihály. A lá­tását elvesztette, de kitartá­sa, tanulni vágyása töretlen. Bizonyosan azért is, mert a család körülveszi szeretettel, segíti, támogatja lépéseit, ösztönzi az útját. — 1980 augusztusában tör­tént — meséli a szomorú eseményt az édesanya —, hogy szinte egyik napról a másikra rosszul érezte ma­gát. elhomályosult a látása. Szaladtam vele az orvosok­hoz. Orosházán géppel vizs­gálták a fejét, ott jöttek rá. hogy nagy baj van. Azonnal műteni kell. Hazaszaladtam szólni, s lélekszakadva ro­hantam vissza Misihez, hát­ha utoljára láthat engem. Egyik hajnalban vitt a té- eszautó bennünket Buda­pestre, az idegsebészetre, ahol megműtötték a gyere­ket. Szinte a halálból hoz­ták vissza, kétszer nyitották fel a koponyáját, de a sze­mét nem tudták megmente­ni. A látóidegei elsorvadtak. A csendes szavú Misin lát­szik, sokszor hallotta már történetét, az emlékek nem zaklatják fel. A múltnál jobban foglalkoztatja őt a jelen. Gyógyulását követően elvégezte az általános isko­lát. Ikertestvére, Zoli segí­tette akkor a tanulásban. A 8. után szétváltak útjaik, Zolit a mezőgazdasági szak- középiskola érdekelte, Misi gimnáziumban szeretett vol­na továbbtanulni. Hogyan boldogulhat majd a látók között? — ez volt a nagy kérdés. A dolgozók esti is­koláját választották. — Erzsi, a nővérem, állan­dóan velem tanul — mond­ja Misi. — A tananyag egy részét édesanyám olvassa magnókazettára, a többit a nővérem, és mindent meg­magyaráz. — Minden este tanulnak, tanulnak ezek a gyerekek — meséli Szuhainé. — Én itt­hon vállaltam munkát, be­dolgozó vagyok a Békötnél. Így Misi mellett lehetek, hétfőn és szerdán pedig együtt buszozunk Békéscsa­bára, a dolgozók gimnáziu­mába. Másodikos a fiam. Az órákon nagyon figyel, és a tanárok úgy magyaráznak, hogy szinte helyben megta­nulja a tananyagot. Sokszor csak nézem a táblát, hallga­tom az előadót, de van, amit én már nem értek A bioló­giát, földrajzot. magyart szinte újratanulom. A mate­matika már magas nekem. Különben is, én csak Misit vezetem . . . A kötelező olvasmá­nyok magnófelvételéhez, a Braille-írásos újsághoz, az általa is használható sakk­hoz a vakok szövetsége se­gítségével jutottak. Misi kártyát is készített magá­nak, az ujjaival tapintja ki a figurák jelzéseit. Testvérével még kerékpároznak is ott­hon az elhagyatott ország­úton. Egyedül azonban nem közlekedik az utcán. Életé­nek legfőbb értelme a ta­nulás. Békéscsabán Lévai József sorstárs tanította meg a vakok írására, két hét után már alkalrríazni tudta a gyors felfogású fiú. — A vakok szövetsége egyik kiadványában olvas­tuk — meséli az édesanya —, hogy az érettségizni kí­vánó, nem látó emberek mi­lyen segédeszközöket alkal­mazhatnak. Megtudtuk, hogy külföldön kapható egy szá­mológép, amely pontírással jelzi a műveleteket. A fiam nagyon szereti a matemati­kát. Az Egyetértés Mgtsz szocialista brigádjai összead­ták az árát, a belföldi érté­ke több mint 30 ezer forint. Ladnyig Mihály, Maczik Mi­hály, Misik Lajos addig járt, intézkedett, amíg Ausztriá­ból megérkezett a várva várt készülék. Misi boldogsága le­írhatatlan. A fekete hajú fiú telkat- tintja órája fedelét. Speciális óra vakoknak, az idő állása kitapintható rajta. Fél ket­tőt mutat. Búcsúzom. — Elnézést, van utasa Bé­késcsabára? — kérdi az asz- szony. — Elvinne bennün­ket? Még a második órára beérünk az iskolába. Az úton is életükről be­szélgetünk. A fiút szeretnék mindig maguk mellett tud­ni. Ha majd dolgozik, jó lenne egy vakvezető kutyát vásárolni. Misit leginkább a számítógépek tudománya foglalkoztatja. Nővérétől né­metül tanul. Segít a család­ban, a múlt héten kukoricát tört. Fogynak a kilométerek, megérkeztünk. Köszönnek, s a fekete ruhás asszony fiát karolva megindul az iskola kapuja felé . . . Bede Zsóka Megnyitottuk új faiskolai lerakatunkat KAPHATÓK: örökzöldek, díszfák, díszcserjék, gyümölcsfaoltványok, kiwi, josta, szeder, gránátalma, levendula és egyéb különleges növények. N YITVATARTÁS: egész héten 7—16 óráig (munkaszüneti napokon is). VÁRJUK KEDVES VÁSÁRLÓINKAT! Cím: Békéscsabai Kertészeti és Köztisztasági Vállalat gyümölcs- és díszfaiskolai lerakata, 44-es műúton, a mezőgép oldalán, attól kb 800 m-re. Telefon: 25-664.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents