Békés Megyei Népújság, 1985. október (40. évfolyam, 230-256. szám)
1985-10-19 / 246. szám
NÉPÚJSÁG 1985. október 19., szombat A Röntgen- és Kórháztechnikai Vállalat orosházi gyárában előállított termékek — röntgenkészülékek, kórházi berendezések — zöme külföldre kerül. Képünkön egy klímaberendezés elkészítési tervét tanulmányozzák a dolgozók Fotó: Veress Erzsi Ötvenezer tonna burgonya exportra Jó termés volt az idén burgonyából, emiatt is az elmúlt hetekben feszültségek mutatkoztak az értékesítésben, forgalmazásban. A szakemberek szerint a rendelkezésre álló készlet bőségesen fedezi a jövő évi termésig a hazai igényeket, az ezen túli tételek eladása azonban egyes üzemek számára bizonytalannak tűnt. A MÉM-től kapott tájékoztatás szerint az értékesítési gondok megoldására külkereskedelmi tárgyalások kezdődtek, s ezek máris eredményt hoztak. A többlettermés jelentős részére sikerült exportmegállapodást kötni. Eddig több mint 50 ezer tonna burgonya eladását biztosították. A szállítmányok egy részét már útnak is indították, döntő részben Csehszlovákiába. A fagyok beálltáig nincs lehetőség arra, hogy a teljes mennyiséget átvegyék a termelőktől. Az exportszerződésekben szereplő burgonya egy részére ezért a kereskedelmi vállalatok tárolási szerződést kötnek a termelőkkel. Az importhelyettesítés új szakasza A gazdasági nehézségek súlyosbodásával egy idődén világszerte megerősödtek az import-takarékossági törekvések. Nem újkeletű módszer ez, akad rá példa az elmúlt évszázadokból is. Annak idején a francia arisz- tokrácia vásárolta meg az itáliai textilvárosok selyemtermelésének tekintélyes hányadát, természetesen igen drágán. Az aranypénzek külföldön — úgyszólván számo- latlanul — való elköltésének végül útját állta a király azzal, hogy az elcsábított itáliai iparosok segítségével Lyonban meghonosította a selyemszövést. Ezzel egy időben vámokkal nehezítette a behozatalt, a honi ipar támogatására pedig felhívásokkal ösztökélte a főurakat. ÉSSZERŰ TAKARÉKOSSÁG Az olajdollárokon hirtelen igen gazdaggá vált OPEC-or- szágok az olajüzlet lanyhulásával adminisztratív módszereket is bevetettek a behozatal drasztikus csökkentésének érdekében. Nigéria például néhány éve máról holnapra felfüggesztett minden importot, beleértve a már megkötött üzleteket is. A külföldi árukkal szembeni szigor aztán természetesen lényegesen enyhült, de ma sincs könnyű helyzetben az a nigériai (és sok más országban működő) kereskedő, aki külföldi árut kíván odahaza forgalmazni. Ami hazánkat illeti, az elmúlt évtizedben Magyarország is több terméket és nyersanyagot vásárolt a konvertibilis elszámolású országokból, mint amennyi reális lett volna. A világgazdaságban lezajlott ismert változások többsége kedvezőtlen a számunkra, ennek következtében fizetőképességünk megőrzése, a népgazdaság egyensúlyának javítása okán egyre sürgetőbb feladattá vált az importtal való ésszerű takarékoskodás. A konvertibilis behozatalból származó termékeket, alkatrészeket, anyagokat, technológiákat igyekszünk hazaival, vagy más szocialista országban beszerezhető produktummal helyettesíteni. SEGÍT AZ ÉRTÉKELEMZÉS A Mohácsi Farostlemez- gyárban értékelemzők tevékenysége nyomán tűnt ki, hogy a farostlemez a korábbinál kevesebb energiával is előállítható. Csak ennek köszönhetően évente 15 millió forinttal csökkenhet a gyár termelési költsége, ugyanakkor 5-fi millióval azáltal, hogy egyes import vegyszereket hazaival, illetve szocialista országból származóval helyettesítenek a technológiai folyamatban. A Győr-Sopron Megyei Állami Építőipari Vállalatnál a közelmúltban derült ki, hogy egyes import csomagolóanyagok helyett hazaiak is alkalmazhatók. Jövőre már 55 millió forintot takaríthat meg csupán e helyettesítés eredményeként a vállalat, ugyanannyit érő konvertibilis valutát pedig a népgazdaság. A Hódmezővásárhelyi Divat Kötöttárugyár szintén értékelemzés során az importtal való takarékoskodás több lehetőségét tárta fel. Korábban dolláron vett színezékeket, festékvegyszereket helyettesítenek hazaival, és szocialista országokban beszerezhetővel. Az importhelyettesítésből adódó költségcsökkenés és valutatakarékoskodás mértéke egyenként — e példákhoz hasonlóan — gyakran nem igazán számottevő, ám országos összesítésben több milliárd forintra rúg. Arról nem beszélve, hogy akad nem kevés példa a nagy ösz- szegű megtakarításra is. A Szolnoki Papírgyár tavaly befejeződött fejlesztése csupán ez év első négy hónapjában csaknem másfél ezer tonna úgynevezett mázolt- papír-import helyettesítését eredményezte. A könyvek és újságok alapanyagát korábban jobbára konvertibilis valutáért vásárolta az ország. Hasonló nagyságú megtakarítást ígér az Ipari Minisztérium egy kezdeményezése, amely eddig tőkés országokból behozott elektromotorok, illetve azok alkatrészeinek hazaiaval való helyettesítését szorgalmazza. ALAPOS MÉRLEGELÉS. A kezdeményezések további részletezése helyett elégedjünk meg annak megállapításával, hogy ma már az iparvállalatok vezetői és beosztott dolgozói — tervezők, technológusok, kereskedők — döntéseik előtt egyre gyakrabban és egyre alaposabban megvizsgálják, milyen lehetőségek mutatkoznak az importtal való takarékoskodásra. Nem kis részt ennek köszönhető, hogy Magyarország — szemben sok más országgal — megőrizte, sőt, javítja fizetőképességét. Hogy népgazdaságunk megítélése kedvező a világpiacon. Hogy olyan termékek, alkatrészek, nyersanyagok megvásárlására nyílik lehetőségünk, amelyek jelenleg csak tőkés országokban kaphatók. Még a külföldre utazó magyar turisták számára is előnyösek a mai törekvések, hiszen ha kevesebb devizát kell kiadni importcikkekre, több valuta marad a világot járó magyar állampolgárok számára is. Mónus Miklós Olajbányász F«tó: Fazekas László Alumínium — kaolinból A gyenge minőségű bauxitok hasznosítására, a meddőkbe kerülő értékes kísérő fémek kinyerésére dolgoznak ki eljárást a Magyar Tudományos Akadémia Műszaki Kémiai Kutató Intézetében. E jelentős tudományos munkára amerikai fejlesztő cégtől kaptak megbízatást, a Technoimpex közvetítésével. A laboratóriumi kísérletek ígéretesek, nemcsak bauxitból, hanem például a geoorgiai kaolinból is sikerült az úgynevezett klórozással történő feltárással alumíniumot kinyerni. A kutatómunkában együtt- működnek*az Alumíniumipari Tervező, Kutató, Fejlesztő Intézettel is. Magyar módszerekkel Mexikóban Egy év a Rio Grande partján A legkorszerűbb IHC-kombájnok dolgoznak Mexikóban Mexikó európai szemmel különleges ország. Magyar- országnál hússzor nagyobb, lakóinak száma 80 millió. Gazdasági fejlettsége alapján a harmadik világ országaihoz soroljuk. A világ egyik legjobban eladósodott országa, tartozásai megközelítik a 90 milliárd dollárt. S miközben a hitelek visz- szafizetése fokozott nehézséggel jár, egyre fenyegetőbben jelentkezik egy másik probléma: a hihetetlenül gyorsan növekvő lakosság élelmezése. Mexikó lakóinak több mint a fele 20 éven aluli, s egy-egy családban 10-12 gyereket nevelnek. Az országnak már csak ezért is sürgősen kell választania, hogy tartósan élelmiszer- exportra rendezkedik be. vagy fejleszti mezőgazdaságát. Ügy tűnik, Miguel de la Madrid kormánya ez utóbbi mellett döntött, s a nyolcvanas évek elején kidolgozták a PIPMA-t, a kormány kukoricatermesztési programját. A fejlesztésekbe magyar vállalatok és szakemberek is bekapcsolódtak. A kiutazó szaktanácsadók között volt a békéscsabai Árgyelán György, a Mezőgazdasági Tervező és Beruházó Vállalat munkatársa is: * * * — Sokan megkérdezték, mit akartok ti Mexikóban, a kukorica őshazájában? A magyar szakemberek egy évig tartó „látogatása” azonban csak azok számára lehetett meglepetés, akik nem tudták, hogy míg a közép- amerikai országban 2—4, Magyarországon 6—8, sőt, 10 tonnát meghaladó mennyiség terem hektáronként. A mexikói hagyományos termesztési kultúrától aligha lehet ennél többet elvárni. Kinttartózkodásunk alatt a Kite korszerű termesztéstechnológiáját kiséreltük meg az ottani viszonyok között alkalmazni. — Mexikó hatalmas ország, óriási különbségek lehetnek az időjárásban. Hol és milyen viszonyok között dolgoztak? — Négy, egymástól távol eső körzetben kaptunk lehetőséget a bizonyításra. Néhány szakemberrel együtt én Rio Bravóban dolgoztam. Ez egy kis város. a Rio Grande partján, közel az Egyesült Álamokhoz. nem messze a Mexikói-öböltől. Az ottani időjárásra a nagy hőség és a kevés csapadék a jellemző. Nyáron, júniustól augusztusig 40—45 fokos a hőség, az éves csapadék- mennyiség 80 százaléka pedig szeptemberben hullik le. Egyébként ezen a vidéken mindamellett, hogy szeles, poros, alig található növényzet. A tél ugyanakkor meglehetősen enyhe. Ez alól csak 1983 decembere volt a kivétel, amikor a hidegben a pálmafák megfagytak. az ágakról jégcsapok lógtak, s hónapokig nem zöldelltek ki. Rio Bravo és környéke Mexikó legnagyobb kukoricatermő területe. Innen délre, az ország középső részén a mexikói magasföldön, a 4 millió lakosú Guadalajará- ban és Irapuatóban kapott helyet a másik két magyar kolónia, ahol a hőség már mérsékeltebb, és gyakoribb csapadékkal párosult, és a negyedik csoport valahol délkeleten a rendkívüli csapadékos Veracrúzban volt. — Ezek szerint Rio Bravóban már-már sivatagi szárazság uralkodik, és mégis ez a legnagyobb kukorica- termő vidék? — Ez csak látszólag ellentmondásos. Itt ugyanis a gazdálkodás öntözéses termelésen alapszik. Ehhez bőven szállít vizet Mexikó legnagyobb folyója, a felduzzasztott Rio Grande. A jól kiépített öntözőhálózat segítségével egész évben lehet öntözni. Érdekességként tapasztaltuk, hogy itt majdnem kizárólag az árasztásos öntözés terjedt el. — Milyen feladatokat kellett megoldaniuk a kinttartózkodás ideje alatt? — Oktatás, bemutató gazdálkodás, szaktanácsadás (10 ezer hektáron), ezzel a három kifejezéssel foglalható össze tevékenységünk. A meghívott mexikói mező- gazdasági szakemberek kétszer egyhónapos elméleti és gyakorlati oktatáson vettek részt. A szakemberek nagy érdeklődéssel hallgattak bennünket, hogy azután 50 hektáros kísérleti parcelláinkon győződjenek meg arról, az elhangzottak mennyire felelnek meg a valóságnak. A mi kísérleti parcelláinkon, ahol 9 kukoricafajtát változó tőszámmal, kétféle műtrágyaadaggal termesztettünk, végül is hektáronként 7,5 tonna kukorica termett. Vagyis több, mint amennyihez a mexikóiak hozzászoktak. — Mivel magyarázható az Önök sikere, és miért nem értek el hasonló termést a közép-amerikaiak ? — A mexikóiaknál mélyebben szántottuk fel a talajt, és megnöveltük a műtrágyaadagot. ezen belül is elsősorban a foszfor- és káliumhatóanyag arányát. A jó fajták, az időben végzett gyomirtás, az öntözés, azután meghozták a kívánt eredményt. Mi úgy láttuk, hogy vendéglátóink a vetés megkezdéséig, a szántást követő hetenkénti tárcsázással, amely a gyomosodás elleni védekezést szolgálta, feleslegesen kiszárítják a talajt. Ehhez persze tudni kell, hogy Mexikóban februárban kerül földbe a mag, és júniusban törik a kukoricát. Ezt követően már újra a februári vetéshez készülnek. Jó szervezéssel persze akár kétszer is vethetnének. A mexikóiak azonban nem élnek ezzel a lehetőséggel. — Mit szóltak a mexikói szakemberek, gazdák a 7 tonnát meghaladó terméshez? — Voltak, akik kétkedéssel fogadtak bennünket. Mások nagy reményeket fűztek munkánkhoz. Mondanom sem kell talán, hogy ilyen helyzetben mivel járt vol- \ na az eredmények elmaradása. Szerencsére .. . szerencsére?! Nos, alaposan odafigyeltünk, s már jóval a betakarítás előtt, amikor látni lehetett, jó termésre van kilátás, egyszerre csak megváltozott a helyzetünk; egymást érték a bemutatók, az egész országból jöttek a hírre; a magyarok csodát tettek a kukoricával. — Alighanem volt idejük tanulmányozni a közép-amerikai ország mezőgazdaságát. Mit tapasztaltak? — Az előbb már elmondottakon túl megállapíthattuk, ha nem is egyformán, de a gazdaságok többsége gépekkel jól felszerelt. Különösen igaz ez a nagyobb földbirtokokra. Az Ejidok- ról, a munkák közös végzésére alakult szövetkezetekről, ez már kevésbé mondható el. Különösen sok nehézséget okoz a területileg egy-egy növényre, állatfajra szakosodott mezőgazdaságban a termények szállítása egyik államból a másikba. A vasút gyengén fejlett, a közúti járművek nagy része elavult, ráadásul a termőterületektől távol eső gabonatárolóknál egy-egy jármű órákat, sőt napokat várakozik. Ennek ellenére is van remény a termésátlagok növelésre. s további tartalék az is, hogy ma a művelhető terület alig felét hasznosítják. — S mit tudna mondani Mexikóról, a mexikóiakról? — Talán azt, hogy a nagy ellentmondások országa. Öriási a fényűzés és nagy a szegénység. Két véglet, amellyel mindenütt találkoztunk. De azért televízió szinte minden házban található, és gépkocsi is, mint fő közlekedési eszköz, igaz, nagy részük elavult. A mexikói ember? Kedves, segítőkész ... Ja és a tortilla. Majd elfelejtettem, a kukoricából készült kenyér itt nemzeti eledel... Kepenyes János A kísérleti parcellákon kilencfajta kukoricát termesztettek a magyar szakemberek, a termés hektáronként átlagosan 7,5 tonna volt