Békés Megyei Népújság, 1985. október (40. évfolyam, 230-256. szám)

1985-10-17 / 244. szám

BÉKÉS MEGYEI Világ proletárjai, egyesüljetek! N É PÚJSÁG A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA 1985. OKTÓBER n„ CSÜTÖRTÖK Ára: 1,80 forint XL. ÉVFOLYAM, 244. SZÁM Folytatta munkáját az Európai Kulturális Fórum Az Európai Kulturális Fórum tegnap ple­náris üléssel folytatta munkáját a Buda­pest Kongresszusi Központban. A tanács­kozás bevezető szakaszában az eljárási sza­bályoknak megfelelően a záróokmányt alá­író 35 állam és az UNESCO képviselője is­mertette álláspontját az alkotás, a kultúra terjesztése és a kulturális együttműködés kérdéseiről. A konferencia első két napján a részt ve­vő országok delegátusainak nagy többsége elmondta nyitó felszólalását. A küldöttek közül sokan fejezték ki elismerésüket és köszönetüket azért a körültekintő, korrekt előkészítő munkáért, amelyet hazánk vég­zett a konferencia sikeres lebonyolítása ér­dekében. Többen meleg szavakkal szóltak fővárosunk vendégszeretetéről, megkapó szépségéről, arról a pezsgő kulturális élet­ről, amelyet a fórum idején szervezett mű­vészeti rendezvények is gazdagítanak. Ahogyan az egyik szerda délelőtti felszó­laló fogalmazott, Budapest élő példája az itteni vita középpontjában is álló közös európai kulturális örökségnek: ez a hagyo­mány a maga sokszínű gazdagságában érzé­kelhető a Duna-parti városban, amely ezért is kitűnő keretet ad az alkotó vitá­nak, tartalmas eszmecserének. A fórum második napján Edward J. Brennan nagykövet, az ír delegáció veze­tője elnökölt. Elsőként llmar Bekeris nagykövet, a svéd küldöttség vezetője szólalt fel. Áttekin­tette a helsinki találkozó után tartott úgynevezett utó­konferenciák menetét, majd megállapította: a Helsinki­ben nemrég tartott 10. év­fordulós ünnepségen számos külügyminiszter tett hitet a helsinki folyamat érvényes­sége mellett. Az európai biz­tonság és együttműködés elő­mozdítása azonban nem spontán folyamat. Ennek ér­dekében türelmes és kitartó munkára van szükség ahhoz, hogy elérjük célunkat: Eu­rópa földjén a biztonság és a nyíltság kontinensét te­remtsük meg. Edward J. Brennan nagy­követ, az ír küldöttség veze­tője megállapította: a kultu­rális fórum kiváló alkalmat nyújt a helsinki záróok­mányban foglalt célkitűzések megvalósításához, a kultúra területén meglevő kapcsola­tok fejlesztéséhez. Nem két­séges — mondotta —, hogy a tanácskozáson eltérő, sőt, olykor egymással merőben ellentétes vélemények hang­zanak el. Ám ez csak a mun­ka javára válik, hiszen az új eszmék éltetik a kulturális folyamatot. A nemzeti kultúrák érint­kezése és ötvöződése fontos tényező a kulturális folya­matban általában, s különös­képpen az európai kulturális hagyomány és identitás ápo­lásában. Kazimierz Zygulski kultu­rális és művészeti miniszter, a lengyel küldöttség vezetője felszólalásában azt vizsgálta: mit kell tenni azért, hogy a kultúra hozzájáruljon a fe­szültség forrásainak, az elő­ítéleteknek és a bizalmatlan­ságnak a felszámolásához, amely ma még az államok és a nemzetek közötti kapcsola­tokat mérgezi. Arra van szükség, hogy az alkotó művészek elősegitsék a bizalmon alapuló béke lég­körének létrejöttét és a köl­csönös félelmek leküzdését — mondotta. Ez a tanácskozás regionális jellegű, munkája ugyanakkor egyetemes jelen­tőségű, amennyiben Európa jelentős szerepet játszik a nemzetközi kulturális együtt­működés fejlődésében. Len­gyelország népe saját, törté­nelme során is tapasztalta annak igazságát, hogy a kul­túra fejlődése szorosan kap­csolódik a nemzeti és az álla­mi szuverenitás kérdéseihez. A ciprusi küldöttség nevé­ben Konsztantinosz heontiu kulturális attasé azt hangoz­tatta, hogy a budapesti ta­nácskozás reményt fejez ki: a béke, a kölcsönös jobo megértés és együttműködés reményét hordozza. Ezt se­gítheti elő az európai művé szék, értelmiségiek, a kultú­ra alkotói és felelősei közötti érintkezés, véleménycsere és párbeszéd. Noha — tette hoz­zá — földrészünk megosztott, az egyes kultúrákat határok, szövetségi rendszerekhez tar­tozás és eltérő vagy éppen ellentétes ideológiák választ­ják el egymástól. Kole Csasule nagykövet, a jugoszláv küldöttség veze­tője, neves makedón író fel­szólalásában elsőként népé­nek történelméről, a nyelvé­nek megőrzéséért vívott harcról szólt. Ezt követően kijelentette: a helsinki folya­mat a párbeszéd, az egyetér­tés lehetőségét kínálja szá­munkra. Lehetőséget arra. hogy kezdeményezzünk, és tényleges lépéseket tegyünk az itt megvitatandó kérdések­ben. Mi. az irodalom, a mű­vészet, a tudomány munká­sai bizonyos szempontból előnyben vagyunk az euró­pai együttműködés más el- kötelezetteivel szemben. Az együttműködés iránti vá­gyunk ugyanis az alkotásból fakad. A török küldöttségvezető, Cenap Keskin nagykövet elöljáróban visszautasította a ciprusi vádat, miszerint a tö­rök csapatok elpusztították a szigetország görög műem­lékeit, s azt hangoztatta, hogy a török csapatok nem megszállóként tartózkodnak Cipruson. A budapesti fórummal kapcsolatban emlékeztetett arra, hogy ez á rendezvény több szempontból újszerű, s alkalmat ad arra is, hogy a résztvevők áttekintsék: mennyiben teljesítették a helsinki záróokmány ajánlá­sait. Végül kijelentette. hogy Helsinki szellemében a tö­rök kormány egyenlő feltéte­leket biztosít a területén^ élő minden kisebbségnek, s eköz­ben ismertette kormánya ál­láspontját a Bulgáriában élő török kisebbség helyzetéről. Hans Kühne nagykövet, a dán delegáció vezetője fon­tosnak tartotta, hogy az érin­tett kormányok élő realitás­sá tegyék a helsinki záródo­kumentumot. Helyeselte, hogy a madridi értekezlet három fő témát határozott meg a kulturális fórummal kapcsolatban: az alkotást, a terjesztést, és az egyes or­szágok közötti együttműkö­dést. Az, hogy az egyes de­legációkban nemcsak kor­mányképviselők, hanem ki­emelkedő kulturális egyéni­ségek is helyet kaptak, Hel­sinki szellemét szolgálva le­hetővé teszi a személyes kap­csolatok bővítését — hangsú­lyozta. — Küldöttségünk — más országok delegációihoz ha­sonlóan — abban érdekelt, hogy * a kulturális fórum konstruktív légkörben végez­ze munkáját. Realisták lévén természetesen tudjuk, hogy a tanácskozás, mint az európai biztonsági és együttműködé­si folyamat egyik eseménye, nem lehet független a külvi­lágtól, amely tele van fe­szültségekkel. A nemzetközi környezet azonban nemcsak sötét színekkel ábrázolható: a Helsinkiben elindult folya­mat segítette a békés egy­más mellett élés politikájá­nak kibontakozását, amely­nek — minden ellentmondás ellenére — nincs más értel­mes, az emberiség jövőjét biztosító alternatívája. Más­részt: valljuk a kultúra és a kulturális kapcsolatok vi­szonylagos önmozgását, azaz olyan sajátosságait, amelyek hagyományosan a nemzetkö­zi megértés és a béke, a ha­ladás irányában hatnak, és az általános fejlődési ten­denciák összefüggéseinek mai fokán is termékenyítő hatást gyakorolnak a részt vevő or­szágok általános kapcsolatai­ra. A magyar delegáció arra kapott megbízást, hogy lehe­tőségeihez mérten hozzájá­ruljon a kulturális fórum si­keréhez, és támogasson min­den olyan kezdeményezést, amely arra irányul, hogy tanácskozásunk ne a konf­rontáció, hanem a tartalmas és kölcsönösen hasznos ko­operáció színtere legyen. A madridi konferencia há­rom kérdéskört ajánlott a kulturális fórumon megvitat­ni : az alkotás, a kultúra ter­jesztése és a kulturális együttműködés témakörét. Engedjék meg, hogy ezekkel a kérdésekkel kapcsolatban országunk, kulturális éle­tünk gyakorlatára támasz- ,kodva kifejtsem a magyar delegáció álláspontját. Magyarország szocialista társadalmat épít, és ennek — az erre irányuló politikának Jósé Maria Ullrich y Rojas, Spanyolország budapesti nagykövete, a spanyol kül­döttség helyettes vezetője fel­szólalásában hangoztatta: a madridi találkozó szellemét szem előtt tartva érkeztek Budapestre. Bíznak abban, hogy sikerül lendületet adni az európai kultúra ügyének, s ezzel az egész helsinki fo­lyamatnak. Ä spanyol kül­döttség igyekszik elősegíteni a budapesti kulturális fórum sikerét. A nagykövet ígéretet tett arra, hogy Spanyolország ta­pasztalatait felhasználva, igyekszik minden módon elő­segíteni a kevésbé ismert eu­rópai nyelvek elterjesztését, annál is inkább, mert ezek a nyelvek is jelentős mérték­ben járultak hozzá a közös európai kultúra gazdagításá­hoz. Ezután hazánk képvisele­tében Köpeczi Béla művelő­dési miniszter, a magyar küldöttség vezetője szólalt fel. — szerves részé a kultúra fejlesztése, gazdagításának előmozdítása, ezen belül a művészetek támogatása. Fel­fogásunk szerint a művésze­tek egyszerre kritikus és építő funkciót töltenek be az emberi integritás védelmé­ben, az antihumánus erők elleni mozgósításban, az em­ber öntudatra ébresztésében, felszabadításában, világné­zetének, életmódjának for­málásában. A mai magyar művészeti életre a sokféleség a jellem­ző, különböző irányzatok vannak jelen a hagyományos realizmustól, vagy a roman­tikától a posztmodernig. A szocialista társadalom a mű­vészetek fejlődésére eszme- és értékrendszerével, tényle­ges gyakorlatával kíván hat­ni, s ezen az alapon támo­gatja a humanista törekvése­ket megtestesítő, a szocialis­ta eszmeiségű alkotásokat. Ugyanakkor tere van ná­lunk minden olyan irány­zatnak, amely nem áll szem­ben a művészetek alapvető funkcióival. Szembefordu­lunk viszont azokkal a tö­rekvésekkel, amelyen fasisz­ta, militarista nézeteket,' a népek közötti gyűlöletet akarják terjeszteni, és nem (Folytatás a 2. oldalon) Köpeczi Béla beszéde Az aknakutató és tűzszerész katonák négy évtizedes áldoza­tos munkája előtt tisztelegve Budapesten felavatták a tűz­szerészemlékművet. Az I. kerületben a Logodi és a Tárnok utca sarkán elhelyezett alkotást Csikszentmihályi Róbert szobrászművész készítette (Fotó: Hauer Lajos — KS) Agrártörténeti emlékekről tanácskoznak Mezőhegyesen Tegnap kezdődött Mezőhe­gyesen az V. népi építészeti tanácskozás, amely ezúttal az agrártörténeti emlékekkel foglalkozik. A tanácskozást eddig mindig Békésen ren­dezték. Ezúttal azért kapta Mezőhegyes a rendezés jo­gát, mert a mezőgazdasági kombinát idén ünnepelte ala­pításának 200 éves évfordu­lóját, s a műemlékekben gazdag települést tavaly Hild János-éremmel tüntették, ki. (Mezőhegyes volt egyébként az első község, amely kiérde­melte ezt a kitüntetést, hi­szen eddig még csak városok kaptak Hild-érmet.) Kassai Béla, Mezőhegyes tanácselnöke üdvözölte a ta­nácskozás résztvevőit, majd dr. Becsei József, a Békés Megyei Tanács elnökhelyet­tese megnyitotta a háromna­pos rendezvényt. A tanács­elnök-helyettes megállapítot­ta, hogy ez a sajátos funk­ciójú tanácskozás „gyökeret vert" megyénkben. Ez nem véletlen, hiszen Békés megye az országos átlagnál nagyobb számban őrizte meg az előző paraszti nemzedékek isme­retlen mesterei által készí­tett népi építészeti emléke­ket. Ezeket a csodálatosan leegyszerűsített formákat, sajnos, csak a hetvenes évek­ben kezdtük megfelelően ér­tékelni. Ez a társadalmunk­ban terjedő felismerés me­gyénkben is megjelent a het­venes évek közepére, és szá­mos lelkes, kitartó támoga­tóra talált. Békés Város Ta­nácsa akkori vezetőinek múl­hatatlan érdeme, hogy fel­karolták ennek a kis cso­portnak a kezdeményezését. Ezután dr. Becsei József arról beszélt, hogy a jövőbe­ni szakmai profil, az anyagi feltételek és a szervezési teendők átgondolt rendezését követően elképzelhető, hogy a rendezvény fokozatosan nemzetközivé legyen. Az előadások előtt az ülés­szakot vezető dr. Román András, az Országos Műem­léki Felügyelőség osztályve­zetője arról szólt, hogy az idei tanácskozás nem annyi­ra a népi építészettel, mint a magyar nagyüzemi mezőgaz­daság épületeivel foglalko­zik, majd Mendele Ferenc, az OMF igazgatója emlékpla­kettet nyújtott át azoknak, akik az immár hagyományos rendezvény sikeréért sokat tettek. Makoviczki János, Bé­kés város nyugalmazott ta­nácselnöke, Vámos László, a Békés Megyei Tanács mű­velődési osztályának vezető­je, Sz. Kozák Mária, a Me­gyei Múzeumi Szervezet igazgatóhelyettese, dr. Köte­les Lajos, a Békés Megyei Tanács tudományos-koordi­nációs szakbizottságának tit­kára és Katsányi Pál, a bé­késcsabai tanács főelőadója kapott emlékplakettet. Az első előadó, Mendele Ferenc, az agrártörténeti em­lékek védelméről beszélt. Mint mondta, az élelmiszer- ipar és az állami gazdaságok vigyáznak örökölt épületeik­re. sajnos a tsz-ekről ez egyáltalán nem mondható el. Pedig a népi épületek sok­kalta inkább magukon vise­lik egy nép múltját, gondol­kodás- és életmódját — s ez­által az idegenforgalom szá­mára is gyakorta érdekeseb­bek —, mint a templomok, kastélyok, várak. Egy ország arcát nem a főváros szabja meg, hanem a vidék. Épp ezért a falu formálása fele­lős feladat. Sok, vitára okot adó népi épületünket mutat­ta be diavetítéssel illusztrált előadásában, amelyet dr. Kirsch János, a Malomipari Múzeum igazgatójának Me-- zőgazdasági termékeket fel­dolgozó iparok című előadása követett. Délután előbb a holland Nijhof házaspár beszélt a hollandiai szélmalmokról, majd Kerner Gábor, az OMF főfelügyelője Agrártör­téneti emlékek kutatása cím­mel tartott előadást. Este baráti találkozó volt, s a rendezvény ma délelőtt és délután előadásokkal és üzemlátogatással folytatódik. U. T.

Next

/
Thumbnails
Contents