Békés Megyei Népújság, 1985. október (40. évfolyam, 230-256. szám)
1985-10-16 / 243. szám
o 1985. okótber Ifi., szerda Anyu, nehogy meghúzd a hajam Bandi, a nagytestvér ellenőrzi a gyakorlófüzetet Ez az én gyermekem Fotó: Gál Edit llmálkának otthona van Az anyaságot hivatásnak érzi Legutóbbi megrázó élményem sokáig nem felejtem. Magyar József dokumentumfilmje; A mi családunk alaposan „leszedi mindnyájunkról a keresztvizet”, hogyan neveljük gyermekeinket. Könyörtelenül éles visszfényű tükröt tart a mai család, a mai életformát élő emberek nagy része elé. A legszomorúbb mégis az, ha valakinek még ilyen; egymás mellett rohanó, csonka, érzelemszegény, vagy ideges család sem jut, ha szülei eldobják maguktól, képtelenek a gyermeknevelésre, ha a gyermek állami gondozott. Egy neve- lönő mondta a minap: az esetleg rosszabb szociális körülmények között élő családban is jobb felnőni a gyermekeknek, mint a legjobban felszerelt, korszerű állami intézetben. Kis barátnőm, a 8 éves Amálka, ma már tudja — sajnos, voltak „jóakarók”, akik idő előtt és tapintatlanul közölték vele —, hogy állami gondozott volt. Szerencsére, úgy tűnik, megértette, hogy nevelőanyja édesebb, igazibb annál, mint aki megszülte őt. Éva asszonynak 17 éves nagylánya vidéken tanul, 26 éves fia dolgozik, hiányzott már a kisgyermek a családból. A vendéglátásban ledolgozott huszon-valahány esztendő csak erősítette benne a vágyat, kisgyereket szeretne nevelni. Ha már a sajátjai felnőttek, átvállalja a társadalomtól legalább egy kisgyermek felnevelését, nevelőszülő lesz — gondolta. Milyen különös is a világ! Nincs ember, aki ne hatódna meg az állami gondozott gyermekek szeretetéhsége, ragaszkodása láttán. S milyen másképpen gondolkodik, ha közvetlen környezetében valaki magához fogad egy ilyen gyermeket, öt esztendő alatt Évát is bőven érték a vádak: „Szükséged van neked még egy gyerekre? Ki tudja, milyen vér folyik az ereiben!” — sorolták fejére „jóakarói”. Elhatározta, megtette. Amálka három és fél évesen került az otthonába. Üj testvérei, a nagyok szeretettel fogadták, gondozták, nevelték, rengeteget gyötrődtek vele együtt, amíg beszélni, az új környezetben élni tanult. Amálka így indult el az óvodába. — Az első óvó néni, az első tanítónő olyan, mint az első szerelem — soha nem felejti az ember, mondja Zsófika óvó néni, akihez a kislány még most, iskolás korában is odaszalad, ha az utcán látja. — Árnál csak nekem engedte, hogy öltöztessem, pedig mindenki szerette, ölelte az óvodában — emlékezik az óvó néni. — Egy évig járt hozzánk. Amikor idejött, szinte semmit nem tudott. „Mit teszel a tányéromba? Hogy hívják ezt a sűrűt” — kérdezte a zöldborsófőzelékre. Ennyire kevés ismerettel rendelkező gyermekünk még sosem volt. Tudom, hogy szerették az intézetben is, de ott egy gondozónő több gyerekkel foglalkozik. Az édesanyát, a családot semmi nem pótolhatja, hiszen az első három év a meghatározó a gyerek életében. Vele együtt sírtam, amikor valamilyen kudarc érte. Soha nem felejtem, októberben jött óvodába, és a Télapó-ünnepen állt először a többiekkel a körbe énekelni. A belső feszültségtől csak úgy gyöngyözött az orra. Igazi anya az az asszony, aki neveli! A családban nem volt nagymama, kerestek egy idős nénit, Amálkának ugyanúgy legyen nagymamája, mint más gyereknek. Nagyon fájt, amikor elment tőlünk. Kati óvó néni is kedves, mosolygós fiatalasszony. Hozzá több éven át járt a kislány. — Szerették a gyerekek — mondja. — Olyan tiszta, ápolt kislány, akit jólesett megpuszilni, átölelni. A nevelő anyukája minden ruhából, óvodai holmiból a legszebbet, a legjobbat adta meg neki! Kezdetben zárkózottam ridegen viselkedett, nehezen oldódott. Iskolaérettnek tartottuk, de változó volt a magatartása, a figyelme, a hangulata. Egyik nap izgett-mozgott, nem figyelt, zavarta a többieket a foglalkozáson másnap, mintha kicserélték volna. Az utasítás, a tárgyilagos, vagy szigorú hangnem csak konok dacot vált ki belőle. Szép szóval, szeretettel, türelemmel lehet eredményt elérni nála. A dicséretre vágyik, ez lehet számára a legfőbb nevelési eszköz! Nehezen birkózott az első osztállyal, most meg a másodikkal a kislány. Az óvodai játékosfoglalkozások, a délutáni pihenés után bizony nagy erőfeszítés ez a komoly munka, a sok új ismeret. Más, családban született, ott nevelkedő gyermeknek is nehéz, hát még Amálnak és édesanyjának! A rakoncát- lanságért járó feddésre, a másnak fel sem tűnő gyermeki civakodásra, a meggondolatlanul elejtett felnőttmegjegyzésre mindketten sokkal de sokkal érzékenyebbek, mint a vér szerint ösz- szetartozók. Bár az ő kötésük legalább olyan szoros. — Aki manapság nevelőszülői feladatra vállalkozik, bizonyos, hogy szeretetből teszi — erősít meg Amálka nevelőszülő felügyelője, aki otthon és az iskolában is rendszeresen figyelemmel kíséri életét. — Bár minél több Évához hasonló nevelőszülő fordulna hozzánk gyermeket kérve, mert az állami gondozottak száma egyre nő. Fekete Béláné, Éva megtervezte a döntését. Ha Békés megyében is kialakul a hivatásos nevelőszülői hálózat, ez meghatározza sorsukat. További négy gyermeket szeretne még otthonába fogadni. Az anyaságot hivatásnak érzi. Bede Zsóka fl Házi Jogtanácsadó legújabb számából: A szerződéses üzemeltetés ennek a számnak a fő témája. 1981. január 1. előtt a kiskereskedelmi és vendéglátó üzletek kizárólag szoros elszámolású szabadkasszás formában működtek. Ezeknek a hagyományos üzemeltetési módoknak közös jellemzője, hogy a gazdálkodó szervezet részletesen meghatározza a működés feltételeit és szabályait. A korszerű (új) üzemeltetési formáknál viszont a vállalat helyett v«z üzletek vezetői gazdálkodnak. Az dönt a legfontosabb kérdésekben, aki a legrészletesebb és legközvetlenebb információval rendelkezik. A széles hatáskörrel felruházott üzletvezetőket a központi előírások helyett az anyagi érdekeltség ösztönzi a fogyasztók és a népgazdaság szempontjainak egyaránt megfelelő helyes döntésére. Néhány cím a tartalomból: Ki pályázhat a szerződéses üzlet vezetésére? Van-e lehetőség a társas vállalkozásra? Hány üzletre lehet pályázni? Hogyan történik a szerződés megkötése? Milyen szabályok vonatkoznak a vezető és a beosztott munkaviszonyára? Milyen következményei vannak a szerződésszegésnek? Az eszközök pótlása, karbantartása. Kötelező nyilvántartások. Az üzleti jövedelem kiszámítása. Hatósági ellenőrzések. Adózás és társadalombiztosítás. Felhívjuk a figyelmet a Gmk-posta című rovatra, amelyből megtudhatják, hogy van-e betekintés az üzleti könyvekbe, hogy meddig lehet kivenni a vagyoni hozzájárulást, hogy hogyan lehet használni személyi számítógépek vgmk-ban. Pótszellőző ablakokhoz Magyar vállalatok a Bukaresti Nemzetközi Vásáron Tizennégy magyar vállalat mintegy 1400 négyzetméternyi kiállítási területen mutatja be az exportkínálatát október 19—27. között a Bu- karesti Nemzetközi Vásáron. A Technoimpex szerszám- és cipőipari gépeket állít ki. Az Elektromodul személyi számítógépeket, a Dentacoop mozaiknyomtatót mutat be. Az idén első ízben vesz részt a bukaresti vásáron a győri Rába Magyar Vagon- és Gépgyár és a szegedi Vidia Vállalat. Házgyári lakások tömören záró ablakaihoz dolgoztak ki pótszellőző berendezést, úgynevezett légbevezető szerkezetet az Építéstudományi Intézet szentendrei kísérleti telepének szakemberei a Duna—Tisza köz! Állami Építőipari Vállalat megbízásából. A tapasztalatok szerint ugyanis a modem, energia- takarékos ablakok használatakor — számos előnyük mellett — megszűnik az a természetes levegőmozgás, amely egyébként az ablak résein át áramlik be a szobába. A tökéletes zárás miatt csupán minimális friss levegő jut a lakásba, s emiatt nem egy esetben pené- szesedés lép fel. A szakemberek által kidolgozott légbevezető szerkezet az ablak alá, a külső homlokzati panelba beépítve óránként 25 köbméter friss levegőt bocsát a lakásba, ugyanakkor a benne elhelyezett hangcsapda révén csökken a lakásba jutó külső zaj erőssége. A berendezést olyan épületekbe lehet beépíteni, ahol természetes vagy gépi elszívó berendezés működik. A termék sorozatgyártása a jövőben megkezdődik, sőt tervezik, hogy a későbbiekben az ablakokat már ezekkel a berendezésekkel egybeépítve hozzák forgalomba. Ellesett pillanatok SZNOB Még hogy nagy képű lenne! Igaz, hogy egyszer csak montázsban tudtak róla arcképet készíteni egy igazolványhoz, mert egyetlen kockára nem fért rá, de hiába mondta akkor is annak az oktondi fényképésznek, hogy milyen szögből vegye le. Az a hülye arra hivatkozott, hogy ö mesterfotós, talán mégis jobban ért a felvételekhez, mint egy laikus. Csak ugatja az ilyen a mesterségét, ha még a tanácsot sem fogadja el az okosabbtól! Fajankó! Hát tehet ö arról, hogy több érzéke van az. átlagosnál és általában jobban tudja annál, mit, hogyan kell csinálni, mint az, aki évek óta ösztönösen teszi?! Ez adottság. Van, aki erre született. Nevetséges. Persze a vak tyúk is talál szemet. Más szóval, néha másnak is tűrhetően jól sikerül valami, mint múltkoriban egyik munkatársának az a bizonyos dolog. Sokan dicsérték is érte, sőt majdnemhogy ajnároz- ták. Majd szétvetette a düh emiatt. Szerette volna két részben látni, mint egy folytatásos filmet, aztán beérte volna azzal is, ha kitömheti a Széprajzi Múzeum számára. Mert senki sem vette észre azt a borzalmasan szembeötlő, egészen drasztikus hibát, amit csak ő mert az ajnáro- zott szemébe mondani, hogy: „Igaz. elfogadható, amit művelt, de azért jobb. ha tudja: a szó végi magánhangzókra mindig hosszú ékezetet kell rakni és ennek elmaradása az újításának leírásakor rendkívüli módon kirítt, szinte agyoncsapta az egész újítást.” De tudta, hiába a kritika. Köpj a tengerbe, nem fog hullámokat verni. — Az irigység beszél belőle. Nem tudja elviselni, ha másokat dicsérnek — hallotta a gúnyos megjegyzéseket. Még hogy az irigység! Az ember ott segít, ahol. . . leesik valami. Olyan magasra tartott orral ment végig a folyosón, hogy amikor fújni akarta, hiába kereste a szemöldöke között. Apropó, szemöldök. Lehet az bozontos, összenőtt, hosszú, felálló, ritkás, rőtes, lényeg, hogy azzal, amit körülölel, hogyan lát az ember. Mit tudják azok a törpék, hogyan kell nézni a világot! Először En jövök, aztán megint En, utána hosszú űr, majd megint én. Nézőpont kérdése az egész. Szívből utálta azokat, akik nem néznek fel rá. Valamiféle régi kaszt, uralkodói gőg fojtott bele minden jó emberi tulajdonságot. A szerénységet hírből sem ismerte. Sőt, azt hitte, az valami betegség, amit kezelni kell. A Sinai-hegyen ö lett volna a kinyilatkoztatás és szentül meg volt győződve arról, hogy az isten ma az ö képére alkotná meg saját magát. Egy ízben hivatalos helyen kérdezték tőle, hány centiméter. Mindenki csodálkozott, hogy 173 centiméterrel túlnőtt az addig hitt magasságán, mert összesen 174. Mikor erre rádöbbentették, maga is gondolkodni kezdett a dolgon. Ugyanis nem volt félművelt. Igaz, hogy már évtizedekkel ezelőtt járt iskolába, de talán még ma is betéve tudta az egyszeregyet.. . Varga Dezső Állampolgár és demokrácia A szocialista demokrácia fő szereplője a politizáló ember, az állampolgár. Az állampolgárral szemben követelményeket, elvárásokat meg lehet fogalmazni, de sohase felejtsük, hogy a politizáló szándék kevés, tettre a politizálás társadalmi környezete sarkall, s ugyanez taszít a privát szférába, önnön boldogulásunk menedékhelyére. A demokrácia nem parttalan szabadság, a lehetőségek növelése ésszerű korlátozással jár, mert minden lét korlátolt lét. A munkamegosztás viszonyaiban személyi alá- és fölérendeltség van jelen. A munka, a termelés racionális technológiája — mint korlát — nem tűri a demokráciát, a jó technológia egyértelműen szabja meg a teendőket. Egyes gazdasági-politikai intézmények, szervezetek ezzel az adottsággal a tevékenységi körön túl — az állampolgárokkal való kapcsolatokban — is élnek. Olyan jogosítványokat vindikálnak maguknak, amelyek sértik az állampolgári jogokat, előfordul, hogy törvényeinket, s az alkotmányt is. Egyes gazdasági szervezetek tételesen rögzítik a fogyasztó, megrendelő, az állampolgár kötelezettségeit, de nagyvonalúan bánnak saját kötelességeikkel. hatalmi tényezőként élnek fogyasztóikkal szemben, eldöntik, kinek mit. mikor bocsátanak rendelkezésére. Csodálkozhatunk-e, hogy az állampolgár a munkamegosztás viszonyait úgy éli át, mint hatalmi viszonyokat, mint a szocializmus rendszerének lényegi viszonyait. Az állampolgárt nem szabad bizonytalanságban hagyni, világossá kell tenni számára, hogy ez deviáns, abnormális jelenség, melynek leküzdésében neki is vannak lehetőségei, teendői — mindenekelőtt a közélet fórumain. Kétségtelenül zavaró, hogy nem menetrendszerűen érkeztünk el fejlődésünk különböző állomásaihoz, sikereinkhez és kudarcainkhoz, akart és váratlan helyzetek keveredtek, keresztezik egymást. De nem fényesíthetjük ki a valóságot. Nagyon szép, nemes, de nem követhető értékek elérésére nem mozgósíthatunk tömegeket. Megpróbáltuk, nem ment — mert nem a valóság igazodik elképzeléseinkhez, céljainkhoz, hanem a kitűzhető céloknak kell igazodniuk a valósághoz. Nem az a kérdés, hogy milyen az ideális szocializmus, hanem az, hogy milyen lehet az adott feltételek alapján. A szocializmus, a szocialista demokrácia fejlődésének egyik problémája, hogy nem elég jó határozatot, programot, cselekvési tervet készíteni — nem elég elméletileg szükségesnek, a társadalmi viszonyokból eredőnek tekintve a demokráciát, akarni is kell, s „nem elég akarni, tenni kell" — fent és lent egyaránt. A társadalom makrofolyamatai a mik- rofolyamatokon keresztül valósulnak meg. A munkahelyi viszonyok, a helyi politikai mozgások alkalmasak arra, hogy az egész népet, az egész társadalmat bevonják ügyei intézésébe. Az állampolgárok többsége nem tud és nem is akar közvetlenül részt venni a „nagy politika” csinálásában, de érdekelt a munkahely viszonyainak jobbító változtatásában, településéhez ezer szál köti, munkahelyi politikai szervezetek tagja, mozgalom aktivistája. Ebben a közegben tárul fel előtte a szocializmus lehetősége és valósága. Itt ítélkezik társadalmi rendről „erkölcsi értékekről, itt cselekszik vagy szorul a partvonalra, itt lehet aktív, kezdeményező, kockázatot is vállaló állampolgár, itt válhat passzív, csalódott emberré, cinikus egoistává, küldöknézegető nyárspolgárrá. S ha valaki hallgat, s tenni rest, az sokféle platform alapján hallgat, s tétlen. Megnőtt az emberi tényezők szerepe — mondjuk —, de értjük-e? Az embert nem lehet feldarabolni, fegyelmezett, képzett, közéleti, hivő vagy ateista mivoltára — nem egyik vagy másik képességére, hanem egész személyiségére szükségünk van. Az ösztönös, mindennapi tudat egyaránt vonzódik a szocializmushoz, kapitalizmushoz is,., aki ügyesebben
