Békés Megyei Népújság, 1985. október (40. évfolyam, 230-256. szám)

1985-10-16 / 243. szám

o 1985. okótber Ifi., szerda Anyu, nehogy meghúzd a ha­jam Bandi, a nagytestvér ellenőr­zi a gyakorlófüzetet Ez az én gyermekem Fotó: Gál Edit llmálkának otthona van Az anyaságot hivatásnak érzi Legutóbbi megrázó élmé­nyem sokáig nem felejtem. Magyar József dokumentum­filmje; A mi családunk ala­posan „leszedi mindnyájunk­ról a keresztvizet”, hogyan neveljük gyermekeinket. Kö­nyörtelenül éles visszfényű tükröt tart a mai család, a mai életformát élő emberek nagy része elé. A legszomo­rúbb mégis az, ha valakinek még ilyen; egymás mellett rohanó, csonka, érzelem­szegény, vagy ideges család sem jut, ha szülei eldobják maguktól, képtelenek a gyer­meknevelésre, ha a gyermek állami gondozott. Egy neve- lönő mondta a minap: az esetleg rosszabb szociális körülmények között élő csa­ládban is jobb felnőni a gyer­mekeknek, mint a legjobban felszerelt, korszerű állami in­tézetben. Kis barátnőm, a 8 éves Amálka, ma már tudja — sajnos, voltak „jóakarók”, akik idő előtt és tapintatla­nul közölték vele —, hogy állami gondozott volt. Sze­rencsére, úgy tűnik, megér­tette, hogy nevelőanyja éde­sebb, igazibb annál, mint aki megszülte őt. Éva asszonynak 17 éves nagylánya vidéken tanul, 26 éves fia dolgozik, hiányzott már a kisgyermek a család­ból. A vendéglátásban ledol­gozott huszon-valahány esz­tendő csak erősítette benne a vágyat, kisgyereket szeretne nevelni. Ha már a sajátjai felnőttek, átvállalja a társa­dalomtól legalább egy kis­gyermek felnevelését, neve­lőszülő lesz — gondolta. Milyen különös is a világ! Nincs ember, aki ne hatódna meg az állami gondozott gyermekek szeretetéhsége, ragaszkodása láttán. S mi­lyen másképpen gondolko­dik, ha közvetlen környeze­tében valaki magához fogad egy ilyen gyermeket, öt esz­tendő alatt Évát is bőven ér­ték a vádak: „Szükséged van neked még egy gyerekre? Ki tudja, milyen vér folyik az ereiben!” — sorolták fejére „jóakarói”. Elhatározta, meg­tette. Amálka három és fél évesen került az otthonába. Üj testvérei, a nagyok szere­tettel fogadták, gondozták, nevelték, rengeteget gyötrőd­tek vele együtt, amíg beszél­ni, az új környezetben élni tanult. Amálka így indult el az óvodába. — Az első óvó néni, az el­ső tanítónő olyan, mint az első szerelem — soha nem felejti az ember, mondja Zsófika óvó néni, akihez a kislány még most, iskolás korában is odaszalad, ha az utcán látja. — Árnál csak nekem en­gedte, hogy öltöztessem, pe­dig mindenki szerette, ölelte az óvodában — emlékezik az óvó néni. — Egy évig járt hozzánk. Amikor idejött, szinte semmit nem tudott. „Mit teszel a tányéromba? Hogy hívják ezt a sűrűt” — kérdezte a zöldborsófőzelék­re. Ennyire kevés ismerettel rendelkező gyermekünk még sosem volt. Tudom, hogy sze­rették az intézetben is, de ott egy gondozónő több gyerek­kel foglalkozik. Az édes­anyát, a családot semmi nem pótolhatja, hiszen az első há­rom év a meghatározó a gyerek életében. Vele együtt sírtam, amikor valamilyen kudarc érte. Soha nem fe­lejtem, októberben jött óvo­dába, és a Télapó-ünnepen állt először a többiekkel a körbe énekelni. A belső fe­szültségtől csak úgy gyöngyö­zött az orra. Igazi anya az az asszony, aki neveli! A családban nem volt nagyma­ma, kerestek egy idős nénit, Amálkának ugyanúgy legyen nagymamája, mint más gye­reknek. Nagyon fájt, amikor elment tőlünk. Kati óvó néni is kedves, mosolygós fiatalasszony. Hoz­zá több éven át járt a kis­lány. — Szerették a gyerekek — mondja. — Olyan tiszta, ápolt kislány, akit jólesett megpuszilni, átölelni. A ne­velő anyukája minden ruhá­ból, óvodai holmiból a leg­szebbet, a legjobbat adta meg neki! Kezdetben zárkó­zottam ridegen viselkedett, nehezen oldódott. Iskola­érettnek tartottuk, de változó volt a magatartása, a figyel­me, a hangulata. Egyik nap izgett-mozgott, nem figyelt, zavarta a többieket a foglal­kozáson másnap, mintha ki­cserélték volna. Az utasítás, a tárgyilagos, vagy szigorú hangnem csak konok dacot vált ki belőle. Szép szóval, szeretettel, türelemmel lehet eredményt elérni nála. A di­cséretre vágyik, ez lehet szá­mára a legfőbb nevelési esz­köz! Nehezen birkózott az első osztállyal, most meg a máso­dikkal a kislány. Az óvodai játékosfoglalkozások, a dél­utáni pihenés után bizony nagy erőfeszítés ez a komoly munka, a sok új ismeret. Más, családban született, ott nevelkedő gyermeknek is ne­héz, hát még Amálnak és édesanyjának! A rakoncát- lanságért járó feddésre, a másnak fel sem tűnő gyer­meki civakodásra, a meggon­dolatlanul elejtett felnőtt­megjegyzésre mindketten sokkal de sokkal érzékenyeb­bek, mint a vér szerint ösz- szetartozók. Bár az ő köté­sük legalább olyan szoros. — Aki manapság nevelő­szülői feladatra vállalkozik, bizonyos, hogy szeretetből te­szi — erősít meg Amálka ne­velőszülő felügyelője, aki ott­hon és az iskolában is rend­szeresen figyelemmel kíséri életét. — Bár minél több Évához hasonló nevelőszülő fordulna hozzánk gyermeket kérve, mert az állami gondo­zottak száma egyre nő. Fekete Béláné, Éva meg­tervezte a döntését. Ha Bé­kés megyében is kialakul a hivatásos nevelőszülői háló­zat, ez meghatározza sorsu­kat. További négy gyermeket szeretne még otthonába fo­gadni. Az anyaságot hiva­tásnak érzi. Bede Zsóka fl Házi Jogtanácsadó legújabb számából: A szerződéses üzemeltetés ennek a számnak a fő témá­ja. 1981. január 1. előtt a kis­kereskedelmi és vendéglátó üzletek kizárólag szoros el­számolású szabadkasszás formában működtek. Ezek­nek a hagyományos üzemel­tetési módoknak közös jel­lemzője, hogy a gazdálkodó szervezet részletesen megha­tározza a működés feltétele­it és szabályait. A korszerű (új) üzemelte­tési formáknál viszont a vállalat helyett v«z üzletek vezetői gazdálkodnak. Az dönt a legfontosabb kérdé­sekben, aki a legrészletesebb és legközvetlenebb informá­cióval rendelkezik. A széles hatáskörrel felruházott üz­letvezetőket a központi elő­írások helyett az anyagi ér­dekeltség ösztönzi a fo­gyasztók és a népgazdaság szempontjainak egyaránt megfelelő helyes döntésé­re. Néhány cím a tartalomból: Ki pályázhat a szerződéses üzlet vezetésére? Van-e le­hetőség a társas vállalkozás­ra? Hány üzletre lehet pá­lyázni? Hogyan történik a szerződés megkötése? Mi­lyen szabályok vonatkoznak a vezető és a beosztott munkaviszonyára? Milyen következményei vannak a szerződésszegésnek? Az esz­közök pótlása, karbantartá­sa. Kötelező nyilvántartások. Az üzleti jövedelem kiszámí­tása. Hatósági ellenőrzések. Adózás és társadalombizto­sítás. Felhívjuk a figyelmet a Gmk-posta című rovatra, amelyből megtudhatják, hogy van-e betekintés az üz­leti könyvekbe, hogy meddig lehet kivenni a vagyoni hoz­zájárulást, hogy hogyan le­het használni személyi szá­mítógépek vgmk-ban. Pótszellőző ablakokhoz Magyar vállalatok a Bukaresti Nemzetközi Vásáron Tizennégy magyar vállalat mintegy 1400 négyzetméter­nyi kiállítási területen mu­tatja be az exportkínálatát október 19—27. között a Bu- karesti Nemzetközi Vásáron. A Technoimpex szerszám- és cipőipari gépeket állít ki. Az Elektromodul személyi számítógépeket, a Dentacoop mozaiknyomtatót mutat be. Az idén első ízben vesz részt a bukaresti vásáron a győri Rába Magyar Vagon- és Gépgyár és a szegedi Vidia Vállalat. Házgyári lakások tömören záró ablakaihoz dolgoztak ki pótszellőző berendezést, úgy­nevezett légbevezető szerke­zetet az Építéstudományi In­tézet szentendrei kísérleti te­lepének szakemberei a Du­na—Tisza köz! Állami Építő­ipari Vállalat megbízásá­ból. A tapasztalatok szerint ugyanis a modem, energia- takarékos ablakok használa­takor — számos előnyük mellett — megszűnik az a természetes levegőmozgás, amely egyébként az ablak résein át áramlik be a szo­bába. A tökéletes zárás mi­att csupán minimális friss levegő jut a lakásba, s emi­att nem egy esetben pené- szesedés lép fel. A szakem­berek által kidolgozott lég­bevezető szerkezet az ablak alá, a külső homlokzati pa­nelba beépítve óránként 25 köbméter friss levegőt bo­csát a lakásba, ugyanakkor a benne elhelyezett hangcsapda révén csökken a lakásba ju­tó külső zaj erőssége. A be­rendezést olyan épületekbe lehet beépíteni, ahol termé­szetes vagy gépi elszívó be­rendezés működik. A termék sorozatgyártása a jövőben megkezdődik, sőt tervezik, hogy a későbbiekben az ab­lakokat már ezekkel a be­rendezésekkel egybeépítve hozzák forgalomba. Ellesett pillanatok SZNOB Még hogy nagy képű lenne! Igaz, hogy egyszer csak montázsban tudtak róla arc­képet készíteni egy igazolványhoz, mert egyetlen kockára nem fért rá, de hiába mondta akkor is annak az oktondi fényké­pésznek, hogy milyen szögből vegye le. Az a hülye arra hivatkozott, hogy ö mester­fotós, talán mégis jobban ért a felvételek­hez, mint egy laikus. Csak ugatja az ilyen a mesterségét, ha még a tanácsot sem fo­gadja el az okosabbtól! Fajankó! Hát tehet ö arról, hogy több érzéke van az. átlagosnál és általában jobban tudja annál, mit, hogyan kell csinálni, mint az, aki évek óta ösztönösen teszi?! Ez adott­ság. Van, aki erre született. Nevetséges. Persze a vak tyúk is talál szemet. Más szóval, néha másnak is tűrhetően jól sike­rül valami, mint múltkoriban egyik mun­katársának az a bizonyos dolog. Sokan di­csérték is érte, sőt majdnemhogy ajnároz- ták. Majd szétvetette a düh emiatt. Sze­rette volna két részben látni, mint egy folytatásos filmet, aztán beérte volna az­zal is, ha kitömheti a Széprajzi Múzeum számára. Mert senki sem vette észre azt a borzalmasan szembeötlő, egészen drasz­tikus hibát, amit csak ő mert az ajnáro- zott szemébe mondani, hogy: „Igaz. elfogadható, amit művelt, de azért jobb. ha tudja: a szó végi magánhangzókra min­dig hosszú ékezetet kell rakni és ennek elmaradása az újításának leírásakor rend­kívüli módon kirítt, szinte agyoncsapta az egész újítást.” De tudta, hiába a kritika. Köpj a tengerbe, nem fog hullámokat verni. — Az irigység beszél belőle. Nem tudja elviselni, ha másokat dicsérnek — hallotta a gúnyos megjegyzéseket. Még hogy az irigység! Az ember ott se­gít, ahol. . . leesik valami. Olyan magasra tartott orral ment végig a folyosón, hogy amikor fújni akarta, hiá­ba kereste a szemöldöke között. Apropó, szemöldök. Lehet az bozontos, összenőtt, hosszú, felálló, ritkás, rőtes, lényeg, hogy azzal, amit körülölel, hogyan lát az em­ber. Mit tudják azok a törpék, hogyan kell nézni a világot! Először En jövök, aztán megint En, utána hosszú űr, majd megint én. Nézőpont kérdése az egész. Szívből utálta azokat, akik nem néznek fel rá. Va­lamiféle régi kaszt, uralkodói gőg fojtott bele minden jó emberi tulajdonságot. A szerénységet hírből sem ismerte. Sőt, azt hitte, az valami betegség, amit kezelni kell. A Sinai-hegyen ö lett volna a kinyi­latkoztatás és szentül meg volt győződve arról, hogy az isten ma az ö képére alkot­ná meg saját magát. Egy ízben hivatalos helyen kérdezték tő­le, hány centiméter. Mindenki csodálko­zott, hogy 173 centiméterrel túlnőtt az ad­dig hitt magasságán, mert összesen 174. Mikor erre rádöbbentették, maga is gon­dolkodni kezdett a dolgon. Ugyanis nem volt félművelt. Igaz, hogy már évtizedek­kel ezelőtt járt iskolába, de talán még ma is betéve tudta az egyszeregyet.. . Varga Dezső Állampolgár és demokrácia A szocialista demokrácia fő szereplője a politizáló em­ber, az állampolgár. Az ál­lampolgárral szemben köve­telményeket, elvárásokat meg lehet fogalmazni, de so­hase felejtsük, hogy a politi­záló szándék kevés, tettre a politizálás társadalmi kör­nyezete sarkall, s ugyanez taszít a privát szférába, ön­nön boldogulásunk mene­dékhelyére. A demokrácia nem part­talan szabadság, a lehetősé­gek növelése ésszerű korlá­tozással jár, mert minden lét korlátolt lét. A munkameg­osztás viszonyaiban személyi alá- és fölérendeltség van je­len. A munka, a termelés ra­cionális technológiája — mint korlát — nem tűri a demokráciát, a jó technoló­gia egyértelműen szabja meg a teendőket. Egyes gazdasá­gi-politikai intézmények, szervezetek ezzel az adott­sággal a tevékenységi körön túl — az állampolgárokkal való kapcsolatokban — is él­nek. Olyan jogosítványokat vindikálnak maguknak, ame­lyek sértik az állampolgári jogokat, előfordul, hogy tör­vényeinket, s az alkotmányt is. Egyes gazdasági szerveze­tek tételesen rögzítik a fo­gyasztó, megrendelő, az ál­lampolgár kötelezettségeit, de nagyvonalúan bánnak saját kötelességeikkel. hatalmi tényezőként élnek fogyasztó­ikkal szemben, eldöntik, ki­nek mit. mikor bocsátanak rendelkezésére. Csodálkozhatunk-e, hogy az állampolgár a munkameg­osztás viszonyait úgy éli át, mint hatalmi viszonyokat, mint a szocializmus rendsze­rének lényegi viszonyait. Az állampolgárt nem szabad bi­zonytalanságban hagyni, vi­lágossá kell tenni számára, hogy ez deviáns, abnormális jelenség, melynek leküzdésé­ben neki is vannak lehetősé­gei, teendői — mindenek­előtt a közélet fórumain. Kétségtelenül zavaró, hogy nem menetrendszerűen ér­keztünk el fejlődésünk kü­lönböző állomásaihoz, sike­reinkhez és kudarcainkhoz, akart és váratlan helyzetek keveredtek, keresztezik egy­mást. De nem fényesíthetjük ki a valóságot. Nagyon szép, nemes, de nem követhető ér­tékek elérésére nem mozgó­síthatunk tömegeket. Meg­próbáltuk, nem ment — mert nem a valóság igazodik el­képzeléseinkhez, céljainkhoz, hanem a kitűzhető céloknak kell igazodniuk a valóság­hoz. Nem az a kérdés, hogy milyen az ideális szocializ­mus, hanem az, hogy mi­lyen lehet az adott feltételek alapján. A szocializmus, a szocia­lista demokrácia fejlődésé­nek egyik problémája, hogy nem elég jó határozatot, programot, cselekvési tervet készíteni — nem elég elmé­letileg szükségesnek, a tár­sadalmi viszonyokból eredő­nek tekintve a demokráciát, akarni is kell, s „nem elég akarni, tenni kell" — fent és lent egyaránt. A társada­lom makrofolyamatai a mik- rofolyamatokon keresztül valósulnak meg. A munka­helyi viszonyok, a helyi po­litikai mozgások alkalmasak arra, hogy az egész népet, az egész társadalmat bevonják ügyei intézésébe. Az állam­polgárok többsége nem tud és nem is akar közvetlenül részt venni a „nagy politika” csinálásában, de érdekelt a munkahely viszonyainak jobbító változtatásában, tele­püléséhez ezer szál köti, munkahelyi politikai szerve­zetek tagja, mozgalom akti­vistája. Ebben a közegben tárul fel előtte a szocializ­mus lehetősége és valósága. Itt ítélkezik társadalmi rend­ről „erkölcsi értékekről, itt cselekszik vagy szorul a partvonalra, itt lehet aktív, kezdeményező, kockázatot is vállaló állampolgár, itt vál­hat passzív, csalódott ember­ré, cinikus egoistává, küldök­nézegető nyárspolgárrá. S ha valaki hallgat, s tenni rest, az sokféle platform alapján hallgat, s tétlen. Megnőtt az emberi ténye­zők szerepe — mondjuk —, de értjük-e? Az embert nem lehet feldarabolni, fegyelme­zett, képzett, közéleti, hivő vagy ateista mivoltára — nem egyik vagy másik ké­pességére, hanem egész sze­mélyiségére szükségünk van. Az ösztönös, mindennapi tu­dat egyaránt vonzódik a szocializmushoz, kapitaliz­mushoz is,., aki ügyesebben

Next

/
Thumbnails
Contents