Békés Megyei Népújság, 1985. október (40. évfolyam, 230-256. szám)
1985-10-02 / 231. szám
NÉPÚJSÁG 1985. október 2., szerda Hívó szó mindenkinek Q A közös akarat gyümölcse Nyolcadik kongresszusára készül a népfrontmozgalom. A helyi bizottságok újjáválasztása városban, községben jó alkalom az összegezésre. Ma kezdődő cikksorozatunk az országos tevékenység néhány fő jellemzőjét ismerteti meg az olvasókkal. Egyértelmű kiindulópont. A Hazafias Népfront VII. kongresszusán — 1981. március 14—15-én — az Országos Tanács beszámolója III. fejezetének első bekezdése így hangzott: „A Hazafias Népfront a szocialista népinemzeti egység megvalósításának és fejlesztésének politikai mozgalma. Ezért vállalkozott a társadalmi osztályok és rétegek, a magyarok és a nemzetiségiek, a különböző világnézetű emberek, a műveltség és a jólét másmás fokán élő állampolgárok összefogására és együttes tevékenységének a megszervezésére.” Mintha tükör lenne A községkörzeti, a városkörzeti, a községi, városi, megyei testületeket figyelembe véve, ötezer felett van az országban a népfrontbizottságok száma, a választott tagoké pedig kilencvenhét- ezer. Csupán ez a két szám is elegendő lenne annak kifejezésére, milyen lehetőségek rejlenek a mozgalomban, mind a lakosság különböző rétegeihez való eljutást, mind a lakosságnak a közéleti tevékenységbe történő bevonását tekintve. A mozgalom érdeke és a demokrácia érvényesítése azt kívánja: ezeket a lehetőségeket a társadalom egészének — a bizottságon belüli tükröződésével is — érzékelhetővé kell tenni. A népfrontbizottságok tagjainak harmincöt százaléka munkás, tizenegy százaléka paraszt, minden száz testületi tag közül harminchét a nő, huszonnégy a fiatal, azaz harminc éven aluli. A párttagok aránya 35,5/szá- zalék. (Az arányokon lehet, s most a választások alkalmával kell is változtatni.) Mintha tükör lenne...? Folytonosan változó, a szervezeti korlátokat nem ismerő tömegmozgalomról van szó, amely — élve a tagszervezetei, közülük is a legfontosabb, az alapító tag, a Magyar Szocialista Munkáspárt teremtette politikai környezet serkentő hatásával — hívó szóval fordulhat mindenkihez, hiszen céljait minden józan gondolkodású állampolgár vállalhatja, s mivel e célok között minden jó ügy ott van, teendő is jut mindenkinek. A népfront valójában minden állampolgár mozgalma kíván lenni, hiszen az ember élete folyamán sokféle . helyzetet, szerepkört foglal el — tanuló, kereső, nyugdíjas, házas, szülő stb. —, de mindenkor és alapvetően állampolgár. \ Tevékeny résztvevő Ez persze kézenfekvővé teszi, hogy a mozgalom serkentője, szervezője legyen az országos jelentőségű és a helyi közérdekű témák nyílt megvitatásának, a lakossági vélemények gyűjtésének és tolmácsolásának. Ennek akkor tehet eleget, ha minél több állampolgárt késztet véleménynyilvánításra, s az így formált közös akarat gyümölcse a korábbinál célszerűbb, ésszerűbb tett lesz. Ezt a munkát így értékelte a Magyar Szocialista Munkáspárt XIII. kongresszusán a Központi Bizottság beszámolója: „A Hazafias Népfront eredményesen segíti a párt szövetségi politikájának az érvényesítését, a szocialista célok jegyében megvalósuló nemzeti összefogást. Ellátja közjogi feladatait, a közélet tevékeny résztvevője.” Közjogi feladatok... Az 1985-ös választások lényeges tapasztalatokkal jártait, amelyek a jövőben is hasznosíthatók, útmutatók. Az azonban mind a választások előkészítésének időszakában, mind a választások napján igazolódott, hogy a célszerűbb választási rendszer jelentősen megnöveli a társadalmi aktivitást, új lakossági rétegeket von be a közéleti tevékenységbe. Az ötéves ciklus alatt az országgyűlés tizennyolc törvényt alkotott. Olyan, hosszú távra érvényes elveket fogadott el, — tükrözve azokban sok-sok népfrontfórum véleményét —, mint a közlekedés, a vízgazdálkodás, a köz- és felsőoktatás fejlesztéséről szólókat. Nehéz, ellentmondásos fejlődési szakasza ez társadalmunknak, gazdaságunknak. A népfrontmozgalomnak mégis sikerült a hetedik és a nyolcadik kongresszust összekötő időszakban befolyását növelnie, szerepkörét tágítania. Amit éppúgy bizonyít a béke- és barátsági hónapok rendezvénysorozatain való aktív részvétel, mint az, hogy az Országos Tanácsnak a külföldi szervezetekkel fenntartott munkakapcsolatai ma már megközelítik a hetvenet. A szerepkör természetesen tovább tágítható és kell is, hogy tágasabbá váljék. Egyetlen példát erre: a nők népességen belüli aránya az év elején 51,4 százalék volt. Amihez a népfrontmozgalomnak is az eddiginél hatásosabban, jobban kell igazodnia. Nem a statisztikai arányosság kedvéért, hanem a munka eredményesebbé tétele érdekében. Hiszen tapasztalatok mutatják a nők sajátos nézőpontjait, véleményét legjobban maguk a nők képviselik a népfrontmozgalomban. Vezérlő elv A VII. kongresszus, mint már említettük, 1981. március 13—14—15-e. Nemcsak felirat volt az 1981-es kongresszusnak otthont adó teremben — az Építők Rózsa Ferenc Művelődési Házában —, hanem vezérlő elv is lett: „Szocialista demokrácia: közös gondolkodás, együttes cselekvés!” Az eltelt négy és fél esztendőben a közös gondolkodás, együttes cselekvés gyakorlata újabb tízezreket győzött meg arról, [ehet, érdemes, kell is szólni, javasolni, nem belenyugodni, többre törekedni. Ezért hiba, ha valahol úgy tekintenek a népfrontmozgalomra, a helyi testületekre, hogy ami ide sem, oda sem sorolható, sem ide, sem oda nem tartozik, az a népfrontmozgalom része, mozgási terepe, lehetősége. Ez a maradványelv szerinti munka- megosztás azért veszedelmes, mert elfeledteti: a közös akarat gyümölcsei annál gazdagabban teremnek meg, minél többeké, tömegeké az a közös akarat. Mészáros Ottó Következik: Ott lenni a dolgok’ sűrűjében Néprajzkutatás és a nemzetiségi művelődés Harmadik alkalommal ül össze október 2—4. között Békéscsabán az ötévenként megrendezésre kerülő nemzetközi néprajzi nemzetiség- kutató konferencia. Ez azt tanúsítja, hogy nemcsak mi, magyarországiak, hanem a szomszédos országok, sőt, a távolabbiak is, szükségesnek tartják az ilyen összejövetel megrendezését. Ilyenkor a kutatók nemcsak az előadótermekben vitatkozhatnak, hanem a szünetekben, esténként, a kiránduláson kötetlen formában cserélhetik ki véleményüket, tervezhetnek közös akciókat, cserélhetnek kiadványokat, kérhetnek egymástól cikkeket, tanulmányokat. Ha "csak eny- njd lenne a konferenciák eredménye, már ez önmagában is nem lebecsülendő eredmény, hiszen így közvetlenül alkalmunk van egymás munkájának nemcsak megismerésére, hanem értékelésére is. Ennél azonban sokkal többről van szó. Az utóbbi három évtizedben a lenini nemzetiségi politika útját járjuk, és mész- szemenően igyekszünk biztosítani a Magyarországon élő nemzetiségeknek mindazt, ami művelődésünk ki- fejlesztéséhez szükséges. Mivel pedig ez egy többségi műveltséggel együtt fejlődik, ezért sok esetben nagyobb gondoskodást, anyagi támasztékot kíván, mint amit a többségire kell fordítani. Ez azonban olyan törvény- szerűség, melyet már sok országban felismertek, vagy előbb-utóbb . fel fognak ismerni. Nemzetiségi politikánk egyik jellegzetes vonása, hogy nemzetiségeinket hídnak tekintjük olyan szomszédos országokba, ahol a többség él, és ez a felfogásunk a különböző országokban élő magyarokkal kapcsolatban is. Ez a vélemény a múlt évtized közepe táján került megfogalmazásra, és lényegében ennek szellemében indította meg a Magyar Néprajzi Társaság is ilyen irányú munkásságát. Létrehozta nemzetiségi szakosztályát, mely egyre szélesebb körben fejti ki működését. 1975-ben a Nemzetiségek Demokratikus Szövetségével együtt megindítottuk A magyarországi nemzetiségek néprajza című, anyanyelven megjelenő könyvsorozatot különböző délszláv nyelveken (szerb, horvát, szlovén), németül, románul és szlovákul. Az eddig megjelent 24 kötet bizonyítja a vállalkozás életképességét, mely itthon és külföldön egyaránt jelentős visszhangot és elismerést váltott ki, nemcsak szakmai, hanem politikai körökben is. Elég, ha ezzel kapcsolatban Fred Sinowatznak. Ausztria szövetségi kancellárjának hozzám intézett leveléből idézek: „Nagyon örülök neki, hogy az ön által megindított sorozat az elmúlt időben számos kötettel gyarapodott. Meggyőződésem, hogy a modern etnográfia a régebbi néprajzi határokat messze túllépte, és különös jelentősége van annak, hogy a szociális dimenzió egyre nagyobb szerepet játszik”. E vállalkozásunk sikerét az 1975-ben első ízben megrendezett nemzetközi néprajzi nemzetiségkutató konferencia határainkon innen és túl még csak tovább növelte. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy az első alkalommal 60, öt évvel ezelőtt 80 előadás hangzott el, míg 1985-re 111 előadást jelentettek be, ami a rendezők számára már nehézséget is okoz. Ennek megfelelően emelkedett a résztvevők száma is, 120-ról 150- re, és ebben az évben már a 200-at is megközelíti. Ha az előadásokat sok esetben rövidítve kellett is megtartani, de azok teljes szövegét magyarul, illetve más nyelven is közölni tudtuk, úgyhogy ezek a nemzetiségi néprajzi kutatás alapköveivé váltak és válnak. Mindezt a nagyszabású összejövetelt nem tudtuk volna megrendezni, ha Békés megye és Békéscsaba város tanácsai és más szervei maximális segítséget nem nyújtottak volna, és nem nyújtanának ez alkalommal is. A Magyar Néprajzi Társaság szakmai irányításával a Magyarországi Nemzetiségek Demokratikus Szövetségei, a különböző TIT-szer- vekkel együtt dolgozva, immár harmadszor vállalkozik erre a nagy és fontos feladatra. Meg kell azonban mondanom azt is, hogy mi nagyon szívesen vennénk azt is, ha valamelyik környező ország is rendezne ugyanilyen témájú konferenciát. Ennek terve már több alkalommal felmerült, de sajnos, az ígéretek eddig nem váltak valóra. Szívesen vettük volna azt is, hogyha két békéscsabai konferencia között egy-egy kisebb összejövetelre került volna sor. Végül a múlt évben egy ilyet is Magyarországon rendezett meg a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Múzeumi Szervezet Miskolcon, ahol szép kiadásban mindjárt az előadások szövegét is kézbe vehettük. Meggyőződésem azonban, hogy az idő és a felfogás merevségének enyhülése ezen a téren is változásokat fog hozni, és ilyen konferenciák szervezésére más országok is vállalkoznak. A népi műveltség kutatásának egyaránt nagy szerepe van a tudományos feltárásban, és a mindennapok köz- művelődési gyakorlatában. A nemzetiségek népi műveltsége ugyanis sok olyan elemet, vagy akár elemcsoportokat őrzött meg, melyek az anyanemzetnél már nem találhatók meg. Ez természetes, h'iszen a nemzetiségek éppen nyelvük és népi kultúrájuk megőrzésével különböznek a többségiektől. Mivel pedig különösen évszázadunkban többé-kevésbé éles politikai határok választják el az anyanemzettől, ezért annak fejlődésében kevéssé tudnak részt venni, illetve más környezetben népi műveltségük is másképpen fejlődik. Mindezért az anyaország néprajzi kutatóinak éppen úgy különleges eredményeket ígérnek, mint a többségi kutatóknak, akik a fejlődés törvényszerűségeit éppen úgy tanulmányozhatják, mint a kétoldalú átadásátvétel folyamatát. Az eddigi kutatások azt bizonyítják, hogy a nemzetiségek néprajzi kutatása más eredményeket hoz, vagy legalábbis hozhat, mintha csak a többségiek néprajzát kutatjuk. De nemcsak a tudományos feltárás meríthet sokat a népi műveltség alapos megismeréséből, hanem a közművelődés is. Tudjuk azt, hogy közművelődésünkben milyen nagy szerepe van napjainkban a népdalnak, a táncnak, a hangszeres zenének. Ez a nemzetiségek esetében még fokozottabb mértékben igaz. Hiszen a népművészet különböző ágai, és ehhez hozzávesszük a tárgyi népművészetet, a népviseletet, és még más ágakat, mindig helyi. A falu talajában gyökerezik, és az ott fejleszthető tovább. Az irodalom, a színházművészet, és más művészeti ágak elsősorban az anyanemzetnél fejlődnek, ez a fejlődés fő iránya, amit követ, vagy követhet a nemzetiség is. A népi műveltség továbbfejlesztésével azonban minden kisebb településen újat lehet teremteni. A néprajztudománynak éppen az az egyik feladata, hogy ezt a műveltséget történeti mélységben felmérje, így meg tudja állapítani, hogy történeti, művészeti és néprajzi szempontból, melyek azok az elemek, amit érdemes, sőt, tovább kell fejleszteni. A kifejezetten tudományos feladatok mellett kiadványsorozatunknak, e konferenciának is éppen az a feladata, hogy ebben a nehéz kérdésben ne csak anyagot szolgáltasson, hanem segítse azokat a szakembereket, akiknek feladata az új nemzetiségi kultúra megteremtése. Mostani konferenciánkat is három szekcióra tagoltuk. Az I. szekcióban egy rendkívül érdekes kérdést tárgyalunk: „A nemzetiségi és többségi kultúra egymásra hatása". Kétségtelen az, hogy a többségi kultúra hatása, különösen napjainkban, sokkal nagyobb, de a gyűjtések és feldolgozások egyaránt arról tanúskodnak, hogy a kisebbség is hathat a többségre. Ilyet sokszor tapasztalunk: például a népművészet, a népi öltözet területén. A II. szekcióban „Egy nemzetiség népi kultúrájának vizsgálata" címen magyarországi németekről, szlovákokról, dél- szlávokról éppen úgy lesz szó, mint burgenlandi (Ausztria), amerikai, csehszlovákiai, és máshol élő magyarokról, hogy a témák közül csak néhányat említsek. A III. szekcióban „A nemzetiségi néprajzi kutatás általános és részeredményei” sok esetben egymástól időben, térben és témában távolabb eső kérdéseket tárgyalnak, de önmagában mindegyik érdekes témát tár fel. Egy teljes napos kirándulás során a nemzetiségekkel, és azok kultúrájával ismerkedhetnek meg a résztvevők Me- zőberényben, Gyulán és Két- egyházán szlovák, német, román környezetben, de természetesen képet alkothatnak a magyar többség műveltségéről is. A két előző konferencia résztvevői közül nagyon sokan újra eljönnek. Ez azt bizonyítja, hogy a nemzetiségek néprajzi kutatása a néprajztudomány fontos területe, de, amellett is szól, hogy megkedvelték Békéscsabát, ezt a szép és vendégszerető várost. Balassa Iván, a Magyar Néprajzi Társaság elnöke Ellesett pillanatok Válás Csak ment tétován, senkit sem látva, át a bíróság előtt ívelő kis hídon. Nem vette észre a ráköszönő ismerősöket, a gépkocsit, mely éles fékcsikorgással alig tudta kikerülni, ügyet sem vetett a rázúduló trágár jelzőkre. Feneketlen ürességet érzett, súlytalan lebegést, azt a képtelen állapotot, amikor az asztronautát otthagyja űrhajója és ő széttárt karokkal, lábakkal bolyong a nagy semmiben. Tizenöt év fénye-árnya merült irdatlan mélybe a szóval, amit Erzsi kimondott a bírónő kérdésére: „Lát-e reményt házasságuk rendbe hozására?’’ .........Nem!" — felelte határ ozott an az asszony. Nem bocsátotta meg, hogy akkor, azon az éjen a vég nélküli civakodásoktól, idegszálszaggató csörtéktől perforálódott potenciája pillanatnyi csődöt mondott, amire gúnyos megjegyzéssel reagált Erzsi: „Talán a másiknál hagytad az erőd?” Annyira felkarcolódott férfiúi hiúsága, hogy felizzó dühében durván ellökte az asszonyt és máig sem tudja, mi mondatta ki vele a végzetes szavakat: „Nincs nőm, de kurvával nem tudok ... !” Másnap reggel rohant a bíróságra, s megindította a válópert. Otromba, megbocsáthatatlan riposzt volt, mert a leggonoszabb tett, ha szántszándékkal és ok nélkül megbántunk valakit, és Erzsi nem érdemelte meg. Erzsi, akinek a gyerekek nevelése ezernyi gondja-terhe tizennégy esztendejében még moziba elmenni sem volt módja, nemhogy titkos találkákra járni. Milliószor megbánta vérig sértő szavait, inkább a nyelvét harapta volna le. Próbálta visszacsinálni, elfeledtetni, de mélyebb volt már a közöttük tátongó szakadék, mintsem hogy bocsánatkéréssel át lehetett volna hidalni. Régen és szinte észrevétlenül kezdődött az elhidegülés. Evekig azt hitte, jól megy minden, ő keresi a pénzt a napi, sokszor 16 órás maszek munkával is, Erzsi meg szép csendesen, a maga majomszeretetével neveli a gyerekeket. Öröme telik ebben. Kitölti minden idejét (az üzemi munkán túl), és kielégíti minden igényét is. Egyre ritkábban járt haza nappal, a gyerekek idegesítő hangorkánja elől a régi haverokat kereste fel, sörözött, kártyázott velük, menekült otthonából, pedig legbelül vágyott maga is a szeretetre. így azonban könnyebb volt. A család anyagilag sohasem szenvedett hiányt. S úgy könyvelte el magában, ezért ő jó családapa. Felesége meg lassanként teljesen magára maradt, felőrölte idegeit a négy fal, a nagyobbak pubertáskori kilengései, a kisebb vissza-visszatérő betegsége és maga is lelkileg megrokkant. Először úgy próbálta igazolni magára- maradottságát, hogy sok ezer asszony is így küszködik, nekik sem hagy más választást az élet. Vannak, akik részeges, durva, verekedő férjeik mellett is kitartanak. Aztán... i'égül is azon az éjjelen betelt a pohár .. . A férfi befordult a házukhoz vezető úton és messziről észrevette a feléje rohanó legkisebb parányi szökdelését, aki egyszerre csak csodálkozva lecövekelt, és apja mögé meredt, ahonnan feltűnt édesanyja is. Ártatlanul kérdezte, nem sejtve a rá leselkedő gonosz jövőt: — Miért nem együtt jöttök, apu?... Varga Dezső
