Békés Megyei Népújság, 1985. szeptember (40. évfolyam, 205-229. szám)

1985-09-11 / 213. szám

1985. szeptember 11., szerda Erőnk a szolidaritás A népfront gazdag és sokszínű megyei békemozgalmi tevé­kenységében mindig jelentős esemény az évenként megren­dezett őszi antiimperialistá szolidaritási akciósorozat. Foly­tatva a hagyományokat, és eleget téve a ma követelményé­nek, ismét megszerveztük ennek megyei programját. A HNF megyei elnökségének elvi állásfoglalása alapján a testület mellett működő béke-, barátsági szolidaritási munkabizott­ság koordinálja, szervezi e sok irányú munkát. Az akciósorozat nem véletlenül indul minden évben szep­tember 1-én: antifasiszta világnap ez a nap, figyelmeztetve mindenkit a fasiszta Németország által a II. világháború 1939. szeptember 1-i kirobbantására, illetve arra, hogy a ta­nulságokat nem felejtik el a népek, és nem engedhetik fele­désbe merülni. Ugyanakkor néhány éve a Béke-világtanács lékevilágnappá, a Szakszervezeti Világszövetség a békéért, leszerelésért akciónapnak nyilvánította szeptember elsejét. A szolidaritási akciósorozat megyei megrendezésével az alábbi céloknak igyekszünk megfelelni: Jusson kifejezésre ismételten a szolidaritás a nemzeti füg­getlenség és államiság megteremtéséért, vagy annak megszi­lárdításáért küzdő népekkel, felszabadítása szervezetekkel, pártokkal, mozgalmakkal. Ezt a lehetőséget is kihasználva új­ból és újból ismertetni kell a békéért, leszerelésért, a népek békés együttműködéséért, a társadalmi haladásért világszer­te folyó küzdelem aktuális eseményeit, összetett problémáit. Célunk, hogy tudatosítsuk a feszült, és az emberiség számára veszélyes világhelyzetben, az imperializmus agresszív ter­mészetének fokozott megnyilvánulásai közepette is a szocializ­mus erőinek és a vele szövetséges haladó'gondolkodású, bé­két akaró embereknek a szolidaritása legyőzhetetlen erő. Az USA és a NATO agresszív köreinek militarista politikáját, fegyverkezését, terveik haladásellenességét, a történelmi fe­lelősséget, ami terheli őket a nemzetközi helyzetben bekövet­kezett feszültségért — egyértelműen bizonyítani szükséges. Sokoldalúan igyekszünk bemutatni a Szovjetunió, a Varsói Szerződés tagállamai, a szocialista közösség béketörekvéseit, javaslatait. Ezen erők következetes és pozitív erőfeszítéseit a háborús fenyegetés elhárításában, az enyhülés eredményeinek megőrzésében, a helsinki folyamat, a békés egymás mellett élés politikájának továbbvitelében a tények alapján kíván­juk ismertetni. » Ismételten szkunk arról is, hogy népünk szolidaritásának legfőbb kifejezője az eredményes, szocialista országépítő munka, az MSZMP XIII. kongresszusa által meghatározott feladatok megvalósítása. Ehhez párosul hazánk következetes békepolitikája, a béke ügyét szolgáló, következetes nemzet­közi magatartás. Folytatva a hagyományokat, cél az is, hogy az erkölcsi, politikai mellett anyagi hozzájárulással (fel­ajánlás, akciók, befizetések a szolidaritási alapba) is kifejez­zük szolidaritásunkat. A szolidaritási rendezvényeken a célokat követve a mon­danivaló, a beszélgetések tartalma arra vonatkozik, hogy egyrészt a résztvevők figyelmét ráirányítsuk napjaink leg­égetőbb problémája, a nukleáris háború elhárításának, a fegy­verkezési verseny megfékezésének összetett kérdéskörére. A békeharchoz szeretnénk megnyerni minél több ember cselek­vő egyetértését, illetve támogatását. Másrészt jusson kifeje­zésre a megye közvéleményének szolidaritása, Ázsia, Latin- Amerika, Közel-Kelet, az afrikai kontinens népeinek igazsá­gos harcával. A testvéri szolidaritás, az erkölcsi, politikai és anyagi támogatás nagy erőt jelent a társadalmi haladásért, a nemzeti függetlenségért, a nemzetek szabad és demokrati­kus fejlődéséért vívott küzdelemben. Erre tanít minden józan gondolkodású embert a történelem tanulsága, és ebben a szellemben cselekszik, aki felelősséget érez a jelenért és a vőért. A jó ügy szolgálatában való összefogás azoknak az együtt- érzését és együttes cselekedeteit fejezi ki, akik a béke, a tár- , sadalmi haladás, a nemzeti függetlenség, az emberség, a né­pek közötti barátság és megértés érdekében azt teszik, amit tenni kell. A szolidaritási rendezvények megyei szervezésű programjában kambodzsai, szovjet, csehszlovák, nicaraguai, román vendégek közreműködésével a megye sok településére eljutunk. Sokféle formáját alkalmazzuk — erre ösztönöztük a HNF helyi testületéit is — az emberekkel való találkozás­nak: béke-, szolidaritási gyűlés, rétegtalálkozó, fórum, esz­mecsere a témához kapcsolódó kérdésekről. A lehetőségeken belül ebben az időszakban több agitációs és propagandaanya­got adnak az aktivistáknak. Az erkölcsi, politikai szolidaritás, ; békevágy kifejezésére jó forma a levél, távirat, illetve az aláírásokkal is megerősített vélemények továbbítása a Ma­gyar Szolidaritási Bizottsághoz, vagy az Országos Béketa­nácshoz. A rétegtalálkozók, fórumok különösen alkalmasak arra, hogy a lakosság újabb csoportjaihoz eljussunk a béke, barátság, szolidaritás mai aktuális mondanivalójával. Békét és biztonságot minden országnak! A társadalmi hala­dás lehetőségét minden nemzetnek. Szabadságot minden nép­nek! . Bocskai Mihályné, a HNF megyei alelnöke, az Országos Béketanács tagja Fokozott közúti ellenőrzés A közúti forgalom segíté­se, a közlekedési fegyelem megszilárdítása, a balesetek megelőzése érdekében Buda­pesten és az ország vala­mennyi megyéjében fokozott közúti ellenőrzést rendelt el a Belügyminisztérium Or­szágos Rendőr-főkapitány­sága. A napokban kezdődött akció során — a Közleke­dési Minisztérium, a na­gyobb közlekedési vállala­tok munkatársaival és a rendőrség önkéntes segítői­vel karöltve — fokozott fi­gyelmet fordítanak az ittas vezetők felderítésére, a vas­úti átjárók, a jelzőlámpás útkereszteződések forgalmá­ra, a PB-gázzal való tiltott üzemeltetés felderítésére és a biztonsági őv használatá­ra. Az ellenőrzés kiterjed a gyalogos közlekedés, a sze­mély- és áruszállítás szabá­lyainak megtartására, a kü­lönböző engedélyek érvé­nyességére, a járművek ha­tósági jelzéseire, világító be­rendezéseire, valamint a gu­miabroncsok állapotára. Az akciót az is indokolja, hogy az elmúlt időszakban nem sikerült visszaszorítani a közúti közlekedés bizton­ságát kedvezőtlenül befolyá­soló jelenségeket. A jármű­vezetők relatív gyorshajtás­sal, az elsőbbségadás elmu­lasztásával, a tilos jelzésen való áthajtással, szabályta­lan kanyarodással és irány- változtatással okoztak leg­gyakrabban balesetet. Kifo­gásolható a kerékpárosok, a segédmotor-kerékpárosok, a fogathajtók és a gyalogosok közlekedési magatartása is. A gyalogosok gyakran idéz­tek elő balesetet azzal, hogy figyelmetlenül — gyakran tilos jelzésnél — haladtak át az úttesten. Az utasellátó tanácskezása Budapesten kedden meg­kezdődött az európai szocia­lista országokban működő háló- és étkezőkocsi, illetve utasellátó vállalatok képvi­selőinek 15. ülése. A háromnapos tanácsko­záson kidolgozzák a követ­kező ötéves időszakra szóló munkaprogramot, s megvi­tatják az együttműködés to­vábbi feladatait. Szó lesz a nemzetközi gasztronómiai rendezvények tapasztalatai­ról, valamint a szakmai és idegen nyelvi továbbképzés rendszerének fejlesztéséről. A résztvevők megtárgyalják a KGST-tagországok közötti Interexpressz gyorsforgalmi járatok bevezetésével kap­csolatos tennivalókat. Ki a legény dombon? Fotó: Fazekas László Hogy okosan közlekedjenek... Megkezdődött a tanítás. Elcsendesedtek a nyáron oly hangos játszóterek. Már ko­ra reggeltől csapatostól ha­ladnak a gyerekek az isko-| Iák felé. Ugyanaz a gyerek­sereg azután délben — dél­után visszafelé teszi meg az utat az iskolától hazáig. Han­gosabb, forgalmasabb az ut­ca, a gyalogjáró és az út­test egyaránt. Hirtelen meg­növekedett a gyermekek szá­ma a közlekedésben. Különö­sen reggel és délután van csúcsforgalom falun és vái roson egyaránt. Kell a példamutatás A tanévkezdés problémáit, gondjait-bajait már alapo­san meghánytuk-vetettük. Hiszen alig akad ember, kit ígv vagy úgy ne érintene a szeptemberi csengőszó. Hadd emeljek ki most a mindany- nyiunk számára jelentős is­kolakezdéssel kapcsolatosan egy olyan feladatot, amely talán az egyik legfontosabb; az új tanév és a közlekedés kapcsolata gond a szülőknek, az iskolának és a közlekedés többi résztvevőinek is. Fokozott gondot jelent a KBT gyermek- és ifjúsági szakbizottságának, annál is inkább, mert a Miniszterta­nács a közlekedésbiztonság­ról megállapította, hogy a „közúti közlekedés biztonsá­ga nem javait a társadalmi­lag elvárható mértékben. Nem fejlődött kellően a köz­lekedési morál, romlott a közlekedési fegyelem.” Mu­tatja ezt a statisztika is: 1984 első felében egy halá­los és 16 súlyos, míg 1985. első felében három halálos és 10 súlyos sérülés történt. Mi tehát a feladat így év elején? Mit tegyünk, hogy közlekedésünk kulturáltab­bá váljon, s e szomorú sta­tisztikák javuljanak? A szü­lők felelőssége a legnagyobb. Az ő feladatuk elsősorban a példamutatás, kiegyensúlyo­zott életvitel mellett fegyel­mezett, udvarias közlekedés­re nevelés. Köztudott, hogy a gyermekek általában szü­leik viselkedését utánozzák. Mutasson tehát minden szü­lő ebben is jó példát! Nyu­godt, udvarias, fegyelmezett viselkedést lásson szüleitől a közlekedésben kicsi és nagy gyerek egyaránt. Sajnos, ez még nem általános. Sok a fegyelmezetlen felnőtt az utakon. Induljunk időben is­kolába, munkahelyre! Így nem kell rohanni, jut idő kivárni, amíg elmegy a jár­mű, felhúzzák a sorompót stb. Lesz ideje szétnézni a kicsiknek is. A túl korai in­dulás sem jó. A céltalanul ténfergő gyermeket is hama­rabb éri baj. Tanpályákon gyakorolni Az elsősök új útvonalon haladnak. Kísérjük néhány­szor el őket, s hívjuk fel a figyelmet a veszélyes he­lyekre és a veszélyhelyzetek­re! Legyen .téma a család­ban naponta a helyes köz­lekedés! Érezze minden gye­rek, hogy mekkora öröm szüleinek, ha nem történt baj a közlekedése közben! Jó, ha ezt gyakran hallja tőlünk egy-egy kedves szó, simogatás kíséretében! A művelődési intézmények felelőssége is nagy. A közle­kedési ismeretek tanítása már az óvodában elkezdődik és fokozott hangsúlyt kap ez az iskolába lépés után. Tanórá­kon (környezetismeret, osz­tályfőnöki stb.), valamint az órán kívüli foglalkozásokon egyaránt folyamatosan gon­doskodnak a nevelők a ta­nulók helyes közlekedési is­mereteinek kialakításáról. Az ismeretek gyákorlatban való alkalmazását az iskolai tan­pályákon gyakorolják a ta­nulók. Később a városi for­galomban is szervezetten részt vesznek tanítóik fel­ügyeletével. Kisdobos- és út­törőfoglalkozásokon is he­lyet kap a közlekedésre ne­velés, és annak gyakorlása. Az iskola környékének ve­szélytérképe sok iskolában elkészült, tanulmányozzák is azt a tanulók. Az is hasznos dolog, ha a kisebbek figyel­mét hazainduláskor felhívja a nevelő az utcán való bal­eset-megelőzésre. Ártatlan áldozatok A motorizáció jelenlegi szintje és további fejlődése új követelményeket támaszt a közúti közlekedésben részt vevők számára. A közleke­désbiztonság növelése érdé-, kében különös figyelmet kell fordítani minden közlekedés­ben részt vevőnek a kultu­rált közlekedésre, a közle­kedési szabályok fegyelme­zett betartására, a járműve­zetők humánus magatartá­sának fokozására (figyelés gyermekekre, idősekre). A gyermek- és ifjúsági bizott­ság ezekben a napokban ki-, emelten foglalkozik a köz­lekedéssel, illetve a helyes közlekedésre v neveléssel. Munkája abból a meggyőző­désből fakad, hogy minden balesetet szenvedő gyermek ártatlan áldozata közlekedé­sünknek. Érte mi, felnőttek vagyunk felelősek. Neveljük, tanítsuk meg őket a helyes közlekedésre! Németh Istvánná tanítónő, Békés Megyei KBT Gyermek- és Ifjúsági Szakbizottság Vége a literes sörnek A Kőbányai Sörgyár meg­szüntette a világos sör literes palackozását — ez volt egyéb­ként az egyetlen sörfajta, ame­lyet fél literesnél nagyobb üvegben árusítottak a hazai üz­letekben —, s a boltok szep­tember végéig váltják vissza az egyliteres söröspalackokat. A sör a továbbiakban kizárólag félliteres üvegekben, esetenként ennél kisebb dobozokban ke­rül forgalomba. A Kőbányai Sörgyártól kapott tájékoztatás szerint a literes Kőbányai világos iránt nagy volt ugyan az érdeklődés, de az üveg utánpótlását a gyártók nem tudták folyamatosan biz­tosítani, ezért az igényeket ed­dig sem tudták megfelelőn ki­elégíteni. E gondok miatt szün­tették meg a gyártást, s a li­teres palackok töltésére szolgá­ló gépet átállították félliteres palackozásra. A Kőbányai vilá­gos sörből emiatt nem lesz ke­vesebb. sőt tovább növekszik a gyártott mennyiség. A vissza­vásárolt üvegeket nem hozzák ismét forgalomba. a rekesze­ket azonban továbbadják az üdítőital-gyártóknak és -forgal­mazóknak. A Belkereskedelmi Miniszté­riumtól kapott információ sze­rint a nagyméretű sörösüvege­ket minden olyan — általában nagyobb — élelmiszerüzletben és vendéglátó helyen vissza kell vásárolni, ahol korábban a li­teres sört forgalomba hozták. Ezen kívül vissza lehet venni a literes palackokat az üvegvisz- sza váltásra szakosodott boltok­ban. Ellesett pillanatok Kicsiny, törékeny alakja alig látszik a magas támlájú székben az ablak előtt, ahonnan naphosszat nézi a kihalt utcát. Aszott, ezer ráncba húzódó arca rezzenés­telen. Egyik szemét már örök köd borítja, ám ettől csak még élőbb az egész lénye. De mozdulatlansága mélyen lehangoló, ahogyan groteszk keserűséggel, sorsába beletörődő reménytvesztettséggel, lemon­dóan céltalan várakozással bámul maga elé. Itt szeret ülni, itt ritkán bántják, nem úgy, mint azt a szegény Rózsit, akire teg­nap olyan durván rákiabáltak, hogy egész éjjel sírt. Az ő szeme is sokszor könnye­zik mostanában. Soha nem jönnek hozzá a gyerekek. A háromnapos ünnepen is hiába várta őket. Itt, az otthon ablakánál, ezen a széken ült kora reggeltől, míg el nem zavarták. — Mit szobrozik itt mama, mint egy faszent!? Kell a szék! Eredjen, oszt mo­zogjon egy kicsit! Még bemacskásodik a p . ..! Akiket vár, úgyse jönnek ... Megalázottan állt fel. Nem mert lefe­küdni, mert félt, hogy onnan is elzavar­ják. A kerti padra telepedett, ott várt to­vább ... Évekig úgy próbálta feloldani rászakadó magányát, hogy felidézte emlékeit, ami­kor még tanította a tanyasi gyerekeket a betűvetésre, az emberséges életre. Kieszelt magának feladatokat, hogy mozgásra kész­tesse agysejtjeit. Gondolatban felidézte és elmondta magában küzdelmes élete törté­néseit. Amikor vonatra ült az egész or­szág, aprók voltak az ő gyerekei is, ap­juk nem jött haza a frontról. Gondoskodni kellett róluk egymagának és ő negyven­évesen nem ismert soha fáradtságot. Min­dent megtett a gyerekekért. A tanítás mel­lett a kertet művelte, jószágokat tartott. Előkaparta a pénzt a taníttatásukra is. Józsika mérnök lett, Pisti agronómus, Jan­csi, a legkisebb meg jó szakmunkás. Négy­évesen, tüdőgyulladással öt cipelte egyszer a faluba az orvoshoz. Karja majd lesza­kadt, mire odaért. Jancsika alatt meg ’53- ban beszakadt a tavi jég. „Édesanyám! Jöjjön gyorsan, János elmerült a halas­ban!” — szaladtak érte a fiúk. Mire oda­ért, már kihalászták Jancsit. Mennyi baj volt velük! De jó fiúk lettek. ígérték is, mikor eladta a házat és szétosztotta a pénzt köztük: nálunk lakhat, anyám, élete végéig. Aztán jöttek az unokák, neki meg nem jutott hely senkinél. „Jobb lesz ma­gának, mama, az otthonban” — döntöt­tek. Valami történelmi szélvihar hordta szét az embereket, szaggatta el az együttélés, a szülőkhöz való ragaszkodás ősi morált hordozó szokásait. És mit hozott helyébe? Ürességet. Individuális önajnározást. Az emberi kapcsolatok leszűkítésével a pénz utáni hajszát. Fel akart állni a pádról. Szívéhez ka­pott és összeesett. A táviratot F. Jánosék lakására vitte a postás. A férfi, kezében forgatva az értesítést, kiabált be feleségé­hez. „Te, Irén. Azt hiszem néhány napra el kell halasztanunk a bulgáriai utat. — Ne marháskodj. Már mindent bepakoltam a kocsiba. Mi történt?” — Meghalt az anyám ... Az asszony arcán bosszús rángás futott végig, ahogy mondta: — Ennek is pont most kellett elhurcol- kodnia ...! Yarga Dezső

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents