Békés Megyei Népújság, 1985. szeptember (40. évfolyam, 205-229. szám)
1985-09-11 / 213. szám
1985. szeptember 11., szerda o A nemdobányosokat is érdekelheti! Kevesebb mérget szívnak a dohányosok Az indulatok — mint újabban minden évben — megint magasra csaptak. Az elmúlt hét végén a paradicsom a termelők nyakán maradt. Nincs elég konténer, sok a paradicsom, vagy nem győzi a gyár a feldolgozást? Nézzük talán sorjában. A Békéscsabai Május 1. Tsz háztáji tábláiról szombaton 246, vasárnap 256 konténer paradicsomot szállítottak a Békéscsabai Konzervgyárba. E két napon közel 200 konténernyi maradt fóliára szedve a földön. A konténerekért nemegyszer tettlegességig fajuló közelharcot vívtak az emberek. — Sietnénk a szedéssel — magyarázza Nagy Lajosné — lehűlt a levegő, félünk, hogy megfagy a termés. Mások véleménye: „Ilyen gazdagok vagyunk?” „Hagyhatjuk megrothadni a termést?” „így aztán a beművelés költsége, a 6 ezer forint sem térül meg.” „Az ember a saját hasznáért is hajt, de maga itthagyná ezt a gyönyörű paradicsomot?” — mutogatják, válaszra és megoldásra várva. Farkas Miklós tsz-elnök már sejti, miért keressük: — Az utóbbi évek tapasztalatai azt igazolják, hogy a feldolgozó ipar teljesítőképessége elmaradt a mezőgazdaság magas termelési színvonalától. Ez már önmagában is feszültségek forrása. Most azonban mégsem erről van szó. Ügy tudom, hogy a gyár napi feldolgozási terve 700—800 tonna, ehelyett az előző napokban csak 300— 400 tonna paradicsomból készítettek sűrítményt. A teljesítménycsökkenés azután a Hazánk legnagyobb ciroktermesztő területén, Békés megyében kedden megkezdték ennek a jól jövedelmező ipari növénynek a betakarítását, vagyis a cirokszakáll szedését, amelyből itthon és kialakult helyzethez vezetett. — Mi is elkövettük azt a hibát — folytatja a tsz-elnök —, hogy az emberek több paradicsomot szedtek, mint amennyi konténer volt, és az összegyűlt, feldolgozatlan paradicsom miatt nem is kaphatunk elég tároló ládát. Intézkedtünk, hogy újabb mennyiséget ne szedjenek, amíg nincs konténer. A megoldás talán az lehetne, ha a nagyüzemi termelőktől ömlesztve szállítanák a paradicsomot, így a háztájizóknak jutna elég láda. A Békéscsabai Konzervgyár igazgatóhelyettese sem lepődik meg. amikor a Békülíöldön egyaránt háztartási seprűket készítenek. Az idei termés jó minőségű, az időjárás kedvez a betakarításnak, így a megközelítőleg 1700 hektárról várhatóan október végéig lekekéscsabai Május 1. Tsz tábláin látottakról beszámolunk : — Szombaton ezer tonna fölötti készletünk volt, de naponta 700—800 tonnánál többet nem tudunk feldolgozni. Benkö László termeltetési felügyelő segít, hogy megértsük, mitől érlelődik a paradicsomháború : — A hűvös június miatt az első-második terméskötés gyenge volt, a harmadik-negyedik erős, ezért a (40 tonna hektár) termés közel egy időben ért be. A paradicsom 80—90 százaléka a háztájiban terem. Mindenki pén- tek-szombat-vasárnap szedi. A tsz-tagoknak nem is engerüi a nyersanyag. Az előrejelzések szerint a mintegy 450 vagon cirokszakállból 300 vagon kerül exportra, a fennmaradó mennyiséget a hazai üzemekben dolgozzák fel. Fotó: Szőke Margit di a vezetőség, hogy hét közben ezzel foglalatoskodjanak. Így hiába van a teljesítménynek megfelelő szállító és rakodó jármű, elegendő konténer, ez az ingadozás zűrzavart okoz. A heti előrejelzés azt mutatta, hogy hétfőn 910 tonna, kedden 800 tonna nyersanyagot szállítanak az üzemek, szerdától pedig kevesebb érkezik, mint ami a berendezések teljesítménye. De a konkrét példánál maradva, a Május 1. Tsz 38 tonnát jelzett múlt hét hétfőre és 70 tonnát szállított. A mostani ellentmondások nagyobb része abból szár-, mazik, hogy a múlt héten három napig állt a gyártósorok egy része, mert nem volt elegendő hűtővíz az aszeptikus berendezésekhez. A gyár és a tsz vezetői közösen jutottak el a megoldáshoz. A közös gazdaság segítségével ma már öntözőcsöveken át pótolják a vízhiányt. így már hétfőtől 700 —800 tonna paradicsom feldolgozására képesek a gyártósorok. Ebben az ügyben is ta-. nulság, hogy a torlódás, az előre jelzett szedési ütem tartásával elkerülhető lett volna és a gyártás előtti üzemi próbával a konzervgyári vízhiány sem akadályozta volna a folyamatos feldolgozást. Ezek után is nyitva marad azonban a kérdés, hogyan lehet a jövőben megteremteni a szedés, a szállítás, a termékgyártás összhangját, ami ma még hiányzik, s ami miatt joggal türelmetlenkednek az emberek .. . Kép, szöveg: Számadó Julianna Helyszín: a békéscsabai vásárcsarnok. Időpont: a melegnek ígérkező utolsó augusztusi szombat reggele, háromnegyed hét. Sört keresek. A csarnok oldala mellett, a vendéglátóipari vállalat büféjének hátsó bejáratánál egy teherautóról éppen sört pakolnak^ le. Bemegyek a csarnokba, a büféhez, és kérdezem az eladótól, mikor lehet venni belőle. — Hát, még átvesszük, elintézzük a számlákat, az időbe telik. Jöjjön vissza fél óra múlva! Hagyok egy kis időt az adminisztrációra, 40 perc múlva jelentkezek újra. — Kérek négy üveg sört — mondom magabiztosan. — Nincs sörünk — hangzik a határozott válasz, ugyanannak az eladónak a szájából, aki nemrég még biztatott. — No, de az előbb még azt mondta ... — Sör nincs! Tessék paFura kérést hallottam tsz- elnök ismerősömtől. Augusztusban fölnézett a verőfényes égre, fölsóhajtott, s azt mondta: bárcsak jönne egy kiadós jégeső! Többen is értetlenül néztünk rá, mire helyesbített: csak erre a táblára kellene — s rámutatott egy dohányföldre. Megmagyarázta szokatlan óhaját. Kisebb területen dohányt termelnek, melynek betakarítása rendkívül kézimunkaigényes. Ha augusztusban elveri a jég, a biztosító megtéríti a kár egy részét, de még így sem járnak rosszabbul, mint ha az asszonyok hetekig hajladoznak, a dohány nagy levelét tördelve. Kétségtelen, ellentmondásos a helyzet, ám rávilágít egész dohánytermesztésünkre. Magyarországon az elmúlt évtizedben 13—14 ezer hektáron termeltek dohányt, s csak a harmadát a nagyüzemekben. Területileg is jócskán leszűkült, határolt a dohánytermelők körzete, főként Szabolcs-Szatmár és Hajdú-Bihar megyékre összpontosult. Itt a talaj és az éghajlat is kedvez e növényeknek, s ami legalább ennyire fontos, szabad és dolgos kéz is e vidéken van a termelés munkálataihoz. No meg a történelmi hagyományokat követve leginkább az ország észak-keleti felében szorgoskodnak a dohányosok. Szorgalmukkal alig van arányban a munka eredménye. A homokos földeken hektáronként másfél tonnás terméseket takarítanak be. ami nem sokkal több, mint amennyi a költségek fedezéséhez 'elengedhetetlenül fontos, s messze elmarad a világ élvonalától. Egy helyben toporognak a termelők, s bár látják a kiutat, fejlesztési források hiányában nehezen tudnak rálépni. A világszerte ismert, s kedvelt blend típusú cigaretták fontos alapanyaga a mesterségesen szárított dohány, ennek termeléséhez azonban beruházásokra lenne szükség. Ezek költségesek, a termelőknek pedig kevés a pénzük. Az ellentmondást már térbeli helyzetük is meghatározza, hiszen kedvezőtlen adottságú vidékeken gazdálkodnak, s más ágazatok sem ontják a jövedelmet. A füstölő embereket persze vajmi kevéssé érdekli a dohánytermelők panasza, ők zamatos, jóízű cigarettákat akarnak szívni. Ha pénztárcájuk engedi, tehetik, mert az importból származó cigaretták egy része valóban megfelel a kényesebb ízlésű vevőknek is. A hazaiakkal azonban más a helyrancsolni! — De ez utóbbi mondat már az utánam következőnek szól. Nincs mit tenni, odébb állok . .. * * * Néhány méter után a Zöldért 54. számú termékboltja előtt állapodok meg, nézegetem az árukat. S ha akarom, ha nem, hallom a következő párbeszédet: — Miért nem veszi át, hiszen itt vásároltam az üdítőket? — kérdezi egy idősebb asszony, két üveget fogva a kezében. — Nincs rekeszem hozzá — mondja a fiatal eladónő, s máris a következő vevőhöz fordul. Az idősebb nő hivatkozik a Belkereskedelmi Minisztérium rendeletére, de nem talál meghallgatásra. Az eladó nem tárgyal vele tovább, a néni tétován elindul, a két üres literes üdítős üveget a szatyrába téve. Aztán gondol egyet, látszik rajta, napon ideges, visszafordul: zet. Évente több mint 25 milliárd darab cigarettát gyártanak a négy magyar dohánygyárban, s ezeknek már 86 százaléka filteres. Ez önmagában kedvező, ám a filteres cigarettáknak csak 27 százaléka különleges minőségű. Vagy inkább csak annak mondott, mert a nyugat-európai színvonalhoz mérve közepesek, illetve annál gyengébbek. A fogyasztók persze ezt érzékelik és érzékeltetik. Az idei esztendő első felében 2 százalékkal nőtt a cigarettafogyasztás, de ezen belül a licenc-cigarettákból 40 százalékkal, a Marlboróból pedig 60 százalékkal fogyott több. Mindinkább teret hódítanak maguknak az amerikai ízesítésű, drágább cigaretták. Valószínűleg úgy érvelnek magukban a fogyasztók: inkább kevesebbet, de jobbat. Ezzel persze egészségüket is szolgálják, mert kevesebb káros égésterméket szívnak tüdejükbe. Jó hír a dohányosoknak: az egri dohánygyár és a Philip Morris cég közös fejlesztésének eredménye a Bond Street elnevezésű, amerikai ízesítésű cigaretta. Nikotintartalma nem éri el az egy milligrammot cigarettánként, s az ára is elmarad a drága hasonló minőségű külföldi cigaretták mögött. Többszörösen is jó hír a magyar dohánypiacon a Bond Street megjelenése. Ez ugyanis az első olyan amerikai ízesítésű' cigaretta, ami magyar dohányból készül. Másképpen fogalmazva, lehet a Nyírségben termesztett növényből is zamatos, jó terméket előállítani. Miként? Erre érzékletes példaként a koncertteremhez hasonlította egy szakember a cigarettagyártás folyamatát. Vagyis, muzsikusok a Hevesi, a Kerti, a Kálói elnevezésű dohányok, melyeket a karmesterek — az egri gyár és a Philip Morris cég — gondosan válogatnak és pácolnak. Jóllehet, befektetés nélkül mindez el sem képzelhető, hiszen az egriek is nyugati országban vásároltak gépeket a technológiához. De önmagában hiábavaló a legjobb technológia, a minden igényt kielégítő technika is, ha ehhez nem párosul szakmai tudás, s a munka minőségére való törekvés. Egerben, a Bond Street forgalmazásával bizonyították, hogy képesek erre. S ez nemcsak nekik jó, mert ha már a cigarettázók százezrei nem tudnak lemondani káros szenvedélyükről, legalább kevesebb mérget szívnak. V. Farkas József — Adja ide a panaszkönyvet, mert beírom! — Tessék bejönni, ott az ajtó — mutatja az eladó, mintha ez volna a legtermészetesebb dolog a világon. S odadobja a füzetet, meg egy tollat is. A néni hozzákezd írni. Hogy mit, azt nem tudom. Egy biztos, a két literes üveg a néni szatyrában marad ... * * * Továbbmegyek. Almát keresek. Szebbnél szebbeket látok. Az egyik kiskereskedőnél különösen kívánatos almák kínálják magukat. Az árát kicsit sokallom, de mutatósak, s nem tudok ellenállni. Egy kilót kérek. Míg az árus méri, egy, a szomszéd standnál lezajló jelenet elvonja a figyelmemet, s nem látom, mi kerül a zacskóba. örömmel, büszkén térek haza, a jó vásár tudatában. Otthon felbontom a zacskót, nézegetem az almákat, s azoknak a fele rohadt.. . p. f. „Emberek, értsék meg, a tábla másik végén nagyobb szükség van a konténerre” Szedik a cirokszakállt Kiszolgál(tat)va
