Békés Megyei Népújság, 1985. szeptember (40. évfolyam, 205-229. szám)
1985-09-05 / 208. szám
NÉPÚJSÁG 1985, szeptember 5„ csütörtök o flz építőanyag-kereskedelem ellenőrzésének tapasztalatai Ebben az esztendőben néhány termék kivételével javult az építőanyagok kínálata — állapította meg az Országos Kereskedelmi Főfelügyelőség nyolc megyére kiterjedő vizsgálata. Az ellenőrzött területek nagy részén bővült és egyenletesebbé vált a Tüzép-telepek kínálata, a hazai cserép és a fenyő fűrészáru kivételével az építkezők azonnal megvásárolhatták a szükséges anyagokat. A felhalmozódott építőanyag itt-ott készletezési gondokat is okozott a telepeken, az év eleji rossz idő miatt ugyanis a szokásosnál később fogtak hozzá a munkához az építkezők. A lakásfelszerelési cikkek közül néhány tartósan hiányzott a telepek kínálatából. A vizsgálat időpontjában például komplett fürdőszobát vagy teljes központi fűtőberendezést egyetlen telep vagy bolt választéka alapján sem lehetett összeállítani, elsősorban a csövek és a csőkapcsoló idomok hiánya miatt. Változatlanul gond az is, hogy bár a Kecskeméti Kádgyár és az Alföldi Porcelángyár évekkel ezelőtt egyeztette színválasztékát, a kádak és a fürdőszoba egyéb tartozékai még mindig többnyire színárnyalat-eltéréssel kaphatók. Az ellenőrzések tapasztalatai szerint az építőanyagok és a szerelvények választéka a Fészek-áruházakban jobb az átlagosnál, s a vásárlási körülmények is lényegesen kedvezőbbek. Kevésbé pozitívan ítélik meg a felügyelőségek a különféle mgtsz-ek és az Éptek Házépítők Boltjait, a kínálat itt csak néhány dologra korlátozódik, s a bolti dolgozók — kellő szakértelem híján — tájékoztatni is kevésbé tudják vevőiket. Változatlanul sok a gond a minőséggel, különösen az ajtók, ablakok adnak gyakorta okot panaszra. Több termelő minőségtanúsítás nélkül szállítja az árut, a cementnél például nem tüntetik fel a töltési időt, s néhány terméknél a felhasználásra vonatkozó esetleges korlátozásokat. Az OKF megítélése szerint a kedvezőbb áruellátás lehetővé tenné, hogy a kereskedők nagyobb gondot fordítsanak a minőségi átvételre. A fogyasztók megkárosítását a korábbiaknál kevesebb alkalommal tapasztalták az ellenőrök. A legtöbb szabálytalanságra a faáruk értékesítésénél bukkantak, a lakásfelszerelési cikkek közül pedig — főként a nem egyértelmű gyári minőségjelölésből adódóan — a fal- és padlóburkolókat, valamint a fajansz árukat adták az indokoltnál drágábban. A kereskedelmi felügyelőségek szakemberei a vizsgálat során a korábbiaknál kevesebb etikailag kifogásolható jelenséget tapasztaltak az építőanyag-kereskedelemben. Ritkább például az áruvisszatartás, a magánkereskedők szabálytalan kiszolgálása, s az illegális árubeszerzés. Az ellenőrzések tapasztalatai alapján az OKF felhívta a forgalmazó vállalatok és szövetkezetek figyelmét, hogy az áruátvétel megszigorításával ösztönözzék jobb minőségű termékek szállítására a vállalatokat; a határidők pontos betartása, a fuvar- szervezés és a jól ütemezett kiszolgálás érdekében kössenek mind több anyagbiztosítási szerződést; s a belső ellenőrzés fokozottabban ügyeljen a telepi, bolti árakMagasra tették a mércét Azokra a hónapokra nem szívesen emlékeznek Nagy- bánhegyesen a Zalka Tsz tejüzemében. A hibát elismerték, de igazukért tovább harcoltak. Egészen a Legfelsőbb Bíróságig. A rájuk szabott bírságot kifizették, de az ügy körülményei számukra is szolgáltak néhány tanulsággal. Mi is történt valójában? A tejipari termékkategó-' riába sorolt Túró Rudiba az édesipari termékek gyártásánál használható szójalisz- tet tettek. A szabvány módosításának engedélyeztetése folyamatban volt, de közben a termék forgalomba került. A fogyasztói bejelentések alapján feltárt szabálytalanságért nyerészkedés vádjával álltak a tejüzem vezetői a bíróság előtt. A hibájukat elismerték. Azóta nem használnak szójalísztet, csak a megengedett — az előírásban szereplő — zselatint. Elmarasztalták a szövetkezetét azért is, mert kakaós bevonómasszával — csakúgy, mint minden más • hazai üzem, amelyik hasonló terméket gyárt — vonták bé a Túró Rudit, holott 1977 júliusa — az előírás életbe lépése — óta a szabványban csokoládémassza szerepelt. A lehetőségeket figyelmen kívül hagyó szabvány — a csokoládémassza nemcsak drága, de kevés is van belőle — a bírság kifizetése után megváltozott, immár a kakaósmassza szerepel benne. Az új előírás 1985. október 1-től érvényes. A szövetkezet kálváriája, bár a végén igazuk lett, rossz fényt vetett a Túró Rudira. Ráadásul a rossz hírek között hamisak is szárnyra keltek. Akkor is azt mondták a szövetkezet és a tejüzem vezetői, hogy az 1982. februárja óta gyártott Túró Rudi jó termék, szívesen fogyasztják. i '.i.sárlók, s ők a hibák • * nérésé mellett mindent megtesznek azért, hogy a szégyenfoltot eltüntessék. A termék régi hírnevének megőrzéséért, a minőség javításáért az üzemen belül intézkedéseket tettek. A Túró Rudit, méllette a parenyicát 1985 januárjától egy, a tejtermékgyártásban már ismert eljárással készítik. Az ultrafilteres eljárással szűrt túró jobban megőrzi az értékes íz. és zamatanyagokat. Az már az idén történt, hogy a Kiváló Áruk Fóruma felhívására elküldték a Túró Rudit, mellette a parenyicát és a sonkasajtot a Békés Megyei Állat-egészségügyi Állomás Élelmiszer-ellenőrző Intézetébe, ahol az idén először vizsgálták a KÁF megbízásából a megkülönböztető jelzés odaítélése szempontjából a termékeket. A következő eredmény született: — Az 1984-ben használt alapanyagból készült Túró Rudi 17,3 pontot kapott, vagyis nem ütötte meg a mércét, miszerint viselhetné a KÁF emblémáját. Az ultA rudakat egy hárompengcjü késsel megfelelő méretűre szabják, majd a kakaós masszával bevonva nyeri el végleges formáját a Túró Rudi rafilteres eljárással szűrt alapanyagból készült Túró Rudi azonban már 19 pontot, a parenyica 19,4, a sonkasajt 18,4 pontot kapott, s így valamennyi termék viselheti a KÁF megkülönböztető jelzését — magyarázza Szabó- vik Tibor, a tejüzem vezetője. A termékek minőségét tanúsító KÁF-oklevelet augusztus 16-án, az OMÉK- on dr. Papócsi László MÉM- miniszterhelyettes adta át, de a jelzés az árukon várhatóan novembertől látható. Ekkorra készíti el a csomagolóanyagot a nyomda. Az idén egyébként Túró Rudiból 30 millió, Parenyicából 350 tonna, sonkasajtból 150—160 tonna készül. — A magasra emelt mércét a termékek színvonala elérte, de most már azon szeretnénk munkálkodni, hogy ezt meg is őrizzük — mondja Szabovik Tibor az üzemi séta közben. — Az elmúlt évben 11 millió forint munkabérből 2 millió forintot fordítottunk minőségi bérezésre, de ezt még tovább kívánjuk fejleszteni. A havi mozgóbér csak a jól dolgozóknak jár, amit a termelés egyetlen mozzanatának elrontása is veszélyeztethet. Az eddig elért eredmények megtartását az augusztus 1- től bevezetett mozgóbér is segítheti. Számadó Julianna A kézzel csavart, kinyújtott sajtcsíkokból készülő parenyicát tárolólapokra rakják, majd a füstölőbe viszik Fotó: Szőke Margit Kilencjegyű szám Egységes termékazonosító kód Rendet teremteni a termékek dzsungelében — régi óhaja gyártónak és kereskedőnek, nálunk és a világ minden táján. Van, ahol e téren előbbre járnak: számokkal és jelekkel látják el a gyárból kikerülő termékeket, s ezek a jelzések végigkísérik az árut az alapanyagtól a fogyasztóig. Vagyis: a vásárló pontosan tudja, mit vesz, milyen minőségű gyártmányra adja ki a pénzét. Mi néhány lépéssel lemaradtunk — s a hátrányt most kezdjük megszüntetni. A „most” nem értendő szó szerint, az Országos Anyag- és Arhivatal elnökének rendelkezése csak 1988. január 1-től lép életbe, az előkészületekhez azonban idő kell. Legalábbis remélhető, hogy az érintettek — jó hazai szokásokkal ellentétben — nem tartják soknak az addig hátralevő éveket, s nem Pató Pál módján fogják fel, mondván: „Ej, ráérünk arra még." Mert bizony, nem érünk rá, sőt, jó lett volna, ha erre előbb gondolunk. Mármint arra, hogy bármelyik termékről a felhasználók (most még nem a fogyasztó nagyközönség, csak a feldolgozás láncolatában egymást követő vállalatok) azonnal tudják: ki, melyik vállalat készítette, azonos-e vagy sem az ugyanonnan eddig kapott termékkel. A kilencjegyű szám — amelynek szerepelnie kell közvetlenül a gyártmányon vagy annak ipari csomagolásán — első öt számjegye a gyártónak amolyan „azonossági száma”. Minden készítményen ugyanannak az öt számjegynek kell szerepelnie. A további négy számjegy pedig a termék „névjegye". Ha a terméken bármilyen változtatást hajt végre a gyártó — legyen az szín, méret vagy akár adagolás — a termékszámnak is meg kell változnia. Természetesen a terméket kísérő iratokon is szerepelnie kell termékszámnak, amelynek hivatalos neve (ajánlatos már most megjegyezni) egységes termékazonosító kód. Ha a terméket vásárló vállalat továbbadja a gyártmányt — a maga kódszámait köteles hozzátenKétségtelenül nagy jelentősége van — vagy inkább lesz — az alapanyagok, alkatrészek, kész- és félkésztermékek ilyen egyértelmű azonosításának. Minden vállalat, gyártó és forgalmazó cég a maga számának kötelező feltüntetésével — akarja-e vagy sem — felelősséget vállal a termékért. Ha kitűnő a termék vagy éppen kiemelkedő minőségű — szinte pillanatok alatt megállapítható, hogy kit és milyen mértékben illet érte elismerés. Ám az éremnek másik oldala is van: a rossz, hibás vagy netán selejtes termékért a hiba okozójának kell tartania a hátát. Hozzá kell-e tenni, hogy gondosabb munkára ösztönöz ez a módszer — ha következetesen alkalmazzák, sí anyagi jutalom illetve szankció formájában is érdekeltté teszik az azonosító számok használóit. Ami pedig az ETK jövőjét illeti: ma még talán korainak látszik erről szólni, mégsem utópia, hogy a továbbiakban ki kell ennek fejlődnie úgy, hogy a lakosság, a fogyasztó közvetlenül is hasznát lássa. Közvetve így is megmutatkoznak az azonosító számok bevezetésének előnyei, hiszen mi sem természetesebb, mint hogy a gyártótól a forgalomba hozóig bevezetésre kerülő kódok már eleve feltételezik: a fogyasztásba is jobb, de mindenképpen „visszakereshető" eredetű árucikkek kerülnek. Vagyis a kódok haszna, hogy vitát kizáróan megállapítható minden árucikkért a felelősség. Jobban oda kell figyelnie alapanyaggyártónak és készárut előállítónak, de még a készletező és kereskedelmi vállalatok illetékeseinek is a forgalomba kerülő árucikkekre. S a további, remélhetőleg nem is olyan sokára következő lépés: amikor a fogyasztó, a vásárló is előre tudja, a kód alapján mit és kitől vásárol, s tapasztalatai nyomán — ő is azonosít. Ügy, hogy honnan és milyen cikket érdemes vásárolnia, mert a kódszámok — ha a rendelkezést jól hajtják végre — garantálják a minőséget. Várkonyi Endre Megalakul a MMOE területi szervezete Békésen Várják a macskabarátokat Több mint ezer tagot számlál a Magyar Macskabarátok és Tenyésztők Országos Egyesülete, a MMOE, de bizonyára csak tízezrekben lehetne azok számát kifejezni, akik „csak úgy” szeretik az emberekhez évezredekkel ezelőtt hozzászegődött szép és nemes kis ragadozót. Az előzetes felmérések szerint Békés megyében harminc MMOE-tag tenyésztő él; a legtöbben Orosházán (tízen), Békéscsabán és Gyo,- maendrődön (heten-heten). Az országos elnökség állás- foglalása alpján, egy békési tenyésztő, Rubint Károly kezdeményezésére fogtak hozzá a békési városi művelődési központban a MMOE Közép-Alföldi .Területi Csoportjának megszervezéséhez. Legelőször az elmúlt szerdán volt ügyelet a békési művelődési központban; ezt követően minden szerdán délelőtt 10 és 12 óra között telefonon és személyesen — s persze levélben is — várják az érdeklődők jelentkezését. Felvilágosításért, tartási és tenyésztési kérdésekben. Hiszen ez az első lépés ahhoz, hogy megalakulhasson a területi szervezet. A békési művelődési központ szívesen ad helyet, már az első pillanattól kezdve a „cicásoknak”. Ez lesz az ország hatodik területi csoportja és a kaposvári mellett a második, amelynek bázisa egy közművelődési intézményben van. A szervező bizottságnak természetesen már kész tervei is vannak a megalakulást követő időkre. Az állandó szakmai tanácsadáson túl érdekvédelemmel is foglalkoznak, de a tenyésztéssel, tartással kapcsolatos szakirodalmat is rendszeresen szeretnének kiadni, megjelentetni. A legfőbb vágyuk az, hogy ha kellően megerősödik a területi szervezet, az országnak ezen a részén is rendezhessenek kiállításokat. Jelenleg húsvét táján Pécsett, novemberenként Budapesten tartanak nemzetközi kiállításokat, az egri székhelyű északmagyarországi szervezetnek pedig nemzeti bemutatók tartására van joga. Persze nemcsak az úgynevezett pedigrés, törzskönyvezett „szobamacskák” gazdáinak, kedvelőinek jelentkezését várják. Alapvető feladatuknak tekintik a „klasz,- szikus” cirmosok, a házimacskák barátainak megnyerését is. Céljuk, hogy minél több fiatal jelentkezzen a rövidesen megalakuló ’’cicaszervezetbe”. (ni)
