Békés Megyei Népújság, 1985. szeptember (40. évfolyam, 205-229. szám)

1985-09-05 / 208. szám

1985. szeptember 5., csütörtök Megszállott, lelkes népművelők nélkül nem megy Új szerepkörben a művelődési házak | ------------------------------------------------------------r A tótkomlósi művelődési ház földszintjén a könyvtár működik Fotó: Gál Edit Amikor Szemes Mari mű­vésznő megérkezett, a műve­lődési ház ablaka sötét, ajta­ja zárva volt. Pedig,a pla­kát félreérthetetlenül bizo­nyította: a művésznő nem tévesztette el a dátumot, az időpontot. Aztán talált egy neki szóló üzenetet, amely­ben arra kérték, ha tudja, várja meg a község lakóit, akik miután a tv-sorozat be­fejező részét végignézték, visszajönnek előadóestjére. A nem éppen kis faluban fiatal humoristák estjét hir­dette a művelődési ház. Az­tán az esemény előtt néhány nappal lekerült a hirdetmény a falról. Mégis sokan eljöt­tek a megjelölt időpontban. S akkor a ruhatáros közölte, az előadás technikai okokból elmaradt. Dunántúli községben azért nem vetítették a beígért fil­met, mert nem tudták be­fűteni a nagytermet. A könyvtár heti háromnapos nyitva tartását egyszerire csökkentették — áramtaka­rékosság miatt. Az .ország másik felében ott volt a kö­zönség, ott az előadók is, a program mégis elmaradt, mert a fűtő nem jött időben, az öltözőkben jéggé fagyott a víz a poharakban. Észak- Magyarországon az egyik parádés művelődési központ­ban légfűtést terveztek, de a berendezés olyan hangosra sikeredett, hogy vagy fűte- nek és akkor se előadásról, se zenélésről nem lehet szó, vagy kikapcsolják a fűtést, akkor meg ezért használha­tatlan télen a terem. A művelődési otthon ve­zetője, a népművelő széttár­ja a kezét. Kevés a pénz, ro­zoga az épület, nincs felsze­relés, nem jönnek az embe­rek, nincs közönség, nincs érdeklődés. Pedig a statisz­tikák egyértelműen pozitív­nak látszanak. A rendezvé­nyek, a látogatók számának növekedéséről, legfeljebb stagnálásáról beszélnek. Emelkedők a számok, hiszen sokan vannak, akik intéz­ményi keretek között kere­sik, találják meg társaságu­kat, szórakozási lehetőségü­ket, a művelődési otthonba járnak táncolni, más embe­rekkel ismerkedni. Csakhogy a művelődési statisztika nem alkalmas a pontos információra. Nem mintha nem tükrözné a té­nyeket, hanem azért, mert nem tudja számba venni a hiányt, nem tudja jelezni, hogy mi hiányzik X-nek vagy Y-nak, gyerekének, csa­ládjának. Művelődési otthonaink szerepe az elmúlt évtizedek alatt alaposan megváltozott. Az alapítás éveiben szinte, egy-egy település kulturális életének egyedüli központjai voltak. Az 1976-os közműve­lődési törvény mondta ki, hogy ,,a művelődési otthonok és a közművelődési könyv­tárak, a közművelés helyi, esetenként területi feladato­kat is ellátó alapintézmé­nyei”. Tevékenységi körét az alábbiakban foglalta össze a Művelődési Minisztérium Közművelődési Főosztálya: „A művelődési otthon biz­tosítja a társadalmi igények­hez és a helyi sajátosságok­hoz, az élet- és munkakörül­ményekhez, továbbá az élet­korhoz igazodó művelődés­hez szükséges egyes feltéte­leket. Ösztönzi és elősegíti a közösségi és az egyéni mű­velődést, az alkotótevékeny­ség kibontakoztatását, szer­vezi az amatőr művészeti mozgalmat, segíti más mű­velődési mozgalmak céljai­nak megvalósítását, gondos­kodik a közösségi művelődés és a társas élet szervezeti kereteinek megismeréséről, közreműködik a tudományos és a szakmai ismeretek ter­jesztésében, a művészeti al­kotások bemutatásában és befogadásának elősegítésé­ben, részt vesz a helyi mű­velődési tevékenység szerve­zésében, lehetőséget nyújt a szabad idő hasznos eltöltésé­re, a kulturált szórakozás­ra.” Mindezekhez anyagi, épü­letbeli, felszereltségi, szemé­lyi feltételekben javulás nem várható. De szerencsére van­nak megszállott, lelkes, hi­vatásuk magaslatán álló népművelők, akik kitalálják, megteremtik a mai feltételek mellett a művelődési ottho­nok új szerepkörét. Ez pedig a mindennapi kultúra felé jelent nyitást. Csaknem minden a nép­nevelőkön múlik. Azokon a népművelőkön, akiknek in­tézményes szakmai képzése csak a ’60-as években kez­dődött. Akiknek nem jár szolgálati lakás, akiknek nem 8 órából áll munkaide­jük, akiknek igen alacsony a fizetésük. (Ezért a pálya elnőiesedett!) De akiknek például iskolai végzettsége is igen különböző. A Tudo­mányszervezési és Informa­tikai Intézet 1983-as adatai szerint 2699 főfoglalkozású és 1464 nem főfoglalkozású népművelő dolgozott a szak­területen. Az előbbiek közül 1484-en népművelési szak- képzettség nélkül, ezen be­lül csaknem ezren mindössze középiskolai végzettséggel. Nem attól függően jó vagy rossz egy-egy művelődési ház programja, hogy új vagy ré­gi épületben, falun vagy vá­roson működik, jó-e a fel­szereltsége, vagy nem, ha­nem attól, hogy milyen a népművelő, aki az intézmény élén áll. Ha a lakosság ér­deklődésére érzékeny — ak­kor megtalálja a működés legális formáit, akkor job­ban is támogatják a taná­csok, akkor könnyebben ta­lál mecénást a helyi üzemek, tsz-ek között, akkor jobb fel­szereltséghez is juthat. Andrássy Mária, a Műve­lődéskutató Intézet munka­társa tanulmányt írt a mű­velődési otthonok hetvenes évekbeli adottságait, lehető­ségeit, eredményeit értékel­ve. Tanulmányából idézzük: „A vizsgálat éveiben az ország művelődési otthonai­nak egynegyede gyenge fel­tételek mellett, gyenge tel­jesítményt nyújtott, egyhar- mada gyenge feltételei elle­nére közepesen dolgozott, egyötöde közepes feltételek­kel, közepes teljesítmény­szintet mutatott fel; egytize- de közepes feltételekkel jól működöt^ s mindössze egy- huszad (5 százalék) feltétel- rendszere és teljesítménye volt egyaránt jónak mond­ható.” Noha már a nyolcvanas évek közepén járunk, ezek az arányok nem sokat vál­toztak. Változást csak napjaink követelményeinek megfelelő új szakmai magatartás, kul­túrafejlesztői magatartás hozhat. Amikor a művelődési ház nem agyonüti, hanem tá­mogatja, kielégíti a maga módján művelődő egyes em­ber igényeit. Amikor a mű­velődési otthon az életforma­alakítás színterévé válik. „Olyan intézményekre van szükség — fogalmazza meg Andrássy Mária —, amely felhasználhat bármely törté­nelmileg kialakult művelő­dési-kommunikációs formát, tehát tarthat színházi és mo­zielőadást, rendezhet hang­versenyt, kiállítást, alkal­mazhat rádiót, televíziót, könyvet, műsorába iktathat ismeretterjesztő és tudomá­nyos előadást, otthont adhat az iskolarendszerű tanulás­nak — és mindezek által is lehetőséget ad, hogy a részt­vevők aktív-alkotó-közösségi módon végezzenek kulturális tevékenységet. A kommuni­kációs folyamat, amelyben részt vesznek, fokozottabb mértékben legyen többirá­nyú, közvetlen és közösségi, mint az eredeti intézmények­ben. Tevékenysége csak akkor éri el célját, ha az adott te­lepülés, illetve vonzáskörzet gazdasági, termelési, társa­dalmi és életformájához kap­csolódik úgy, hogy folyama­tos munkája során az e kör­ből adódó problémamegol­dásra épít. Ennek során a társasági közösségi életre nyújt és biztosít lehetőséget, egyúttal a közélet fórumává, a szocialista demokrácia egyik helyi szervezőjévé vá­lik.” Kádár Márta Patthelyzet? Sok-e, vagy kevés az iparban a létszám? Lecsupaszítva és agyontömörítve a kései óra vitáját a Szemben egymással műsorban, ez volt a lényeges kérdés. Angyal Ádám, az MHD vezérigazgatója szerint kevés, ellentétben Gerencsér László­val, az ÁBMH munkatársával. Néha ugyan közelített egy­máshoz a két közgazdász — hisz végtére is azok — állás­pontja, de mégsem találkozott. A tét a magasabb termeiéi kenység, mely a versenyképesség — és még sok más életbe­vágóan fontos dolog — kulcsa, úgy is szóba került, mint az extenzív és intenzív fejlesztés problémája. De mit tud eh­hez hozzászólni, magában elgondolni, a témában nem túl já­ratos hallgató? Hallgat. Figyeli a szavak és mondatok kö­zötti összefüggést, igyekszik megérteni a nem túl könnyű és gyorsan pergő vitát. S hol erre, hol arra hajlik. Többször az ipar, mint a hivatal képviselője felé. S nem puszta szimpá­tiából. Mert: nagy-e ott a létszám, ahol a kincset érő gépek a lehetséges három műszak helyett csak egyben dolgoznak? Vagyis kettőben holt tőkét jelentenek, tehát nincsenek ki­használva. Se jól, se rosszul. S ez akkor is igaz, ha a terme­lékenység növelése — általában — kevesebb létszámot téte­lez föl. És igaz az is, hogy az iparból — a nagyiparból főleg — a jobb keresetek felé veszik az irányt már évek óta a tu-, dásuk értékét ismerő szakmunkások. Hisz élni kell, s lehe­tőleg jobban. Ha ott kapnának többet, eszükbe se jutna más­hová menni. De, mondja erre a másik fél, ez csak az első gazdaságra — csakis a nyolcórai munkára — vonatkozik, hi­szen az iparban is jelen van a második gazdaság, a vgmk, ahol igazán jól lehet keresni. Ez a kérdés viszont a munka le- vagy felértékeltségét pendíti meg, s annyit már a szak- tudományban nem túl járatos hallgató is tud, hogy nálunk — ellentétben az iparilag fejlett országokkal — a termelés tényezői közül az élő munka a legolcsóbb. Hogy mégis van­nak, akik viszonylag jól keresnek az első gazdaságban? Igen, de azok rendre 260—270 órákat dolgoznak, mint a vasúton, hogy a bányászok ma már szinte rendszerré vált hétnapos munkahetéről ne is beszéljünk. Vicsek Ferenc sorozata rétegműsor, de bárki érdeklődő fi­gyelemkeltő gondolatokat szerzett belőle. Tűnődni valókat, hiszen nagyon mai problémákról vitatkoztak. Közérthetően. Mindennapi irodalmunk Szép, hatásos és több értelmű a címe a Varga Lajos Már­ton szerkesztette-vezette műsoroknak. Utal az ima minden-, napi kenyerére, bár ez valószínűleg csak a közép- és idős nemzedékben sejlik föl, azokban, akik még tanulták. Utal arra is, hogy az irodalom olyan szellemi és lelki táplálék, mint kenyér a testnek. Nélkülözhetetlen. S utal a naprakész állapotra, arra, hogy folyamatosan tudjuk, mi van a köny­vek világában, mivel rendelkezhetünk, mit ne hagyjunk fi­gyelmen kívül. Varga megszállottja az olvasásnak, szeretne mindenkit megnyerni, bűvkörébe vonni, de józan figyelő is, aki statisztikai adatokat gyűjt és elemez. Az előbbinek tere a rádiós ismertetés, a bőséges informálás, az utóbbi pedig összegzés egy-egy cikkben. Helyzetfelmérés, majd az okok és összefüggések feltárása, különös tekintettel a munkásolvasók számának, arányának csökkenésére, melyben az írók egy része és a kritika is ludas. Eltávolodtak a közönségtől. E kitérő fölöslegesnek tűnhet mostani műsora bírálatához, dt pont azért, mert nagyra értékelem munkásságát, szüksé­gesnek tartom. Annál inkább, mivel a műsor hiányosságáról is szó lesz, olyanról, ami a szerkesztőt is érinti. Tartalmi ki­fogásaim nincsenek. A háromszor tíz percben helyet kapott a lengyel Kapuszinsky Sah in sah című sikerkönyve, sőt az író is megszólalt, szöveg szerint izgalmas, nem mindennapi információkkal. A kanadai magyar író-lapszerkesztővel ké­szült interjú közepesre sikerült. Aztán kövétkezett Gyurko- vics Tibor brilliáns jegyzete Dosztojevszkijről. Amit mon­dott és ahogy mondta: minta értékű. A két előző, különösen az első — nem. A tálalás módja ugyanis nem mindegy, a legfinomabb étel sem vonzó, ha rosszul szervírozzák. K. I. okosan és jól írt Kapuszinsky könyvéről, s az író élményeiről. Papíron. A rádióban viszont egy szövegnek nem csak a tartalmi része, hitele fontos, ha­nem az életre keltésé is legalább annyira. S itt az nem sike­rült. A teljesen személytelen hang, a darabos beszéd, a ne­hézkes és monoton felolvasás nemcsak a hatást rontotta unalomig, de a szöveg értelmezésének is a rovására ment. Mindez együtt, ellenérzést keltett, ami igencsak távol áll a céltól. Pedig, hogy odavezessen — megnyerjen —, nem sok kellett volna, csak annyi, hogy más mondja el a szöveget, olyan, aki a tartalmat és a formát összhangba hozza. Előfordult már mások műsorában is hasonló eset, oka ta­lán a spontán természetességre törekvés. Nem jó elgondolás, kár erőltetni, mikor adva van egy másik, jobb. Vass Márta Mai műsor KOSSUTH RÁDIÓ 8.20: Jegyzet 8.30: Honegger: Johanna a máglyán — oratórium 9.44: Tündérkert — Muzsika gyerekeknek. 10.05: Két hangon . . . (Ism.) 10.35: Nefelejcs. 10.49: Paisiello: Az úrhatnám szolgáló — Vígopera két részben. 11.39: Védett férfiak — Robert Merle regénye rádióra al­kalmazva. XXIV/23. rész. (Ism.) 12.30: Ki nyer ma? 12.45: Régen találkoztunk. 13.00: Lemezmúzeum 13.40: Kapcsoljuk a miskolci körzeti stúdiót — ősi mes­terségek mai arca 14.10: A magyar széppróza szá­zadai. (Ism.) 14.25: Nagy mesterek — világ­hírű előadóművészek. 15.20: Könyvszínpad. 15.48: Farkas Gyula: Csárdás rapszódia. 16.05: Révkalauz — Könyv, kép, színház, zene, mozi. 17.00: Rezeda Kázmér szép éle­te. (Regény) 17.56: Vass Lajos: Bodrogközi muzsikaszó és népdalkan­táta. 19.15: A Rádiószínház bemutató­ja: Bolond Ibrahim. 20.54: A kamarazene kedvelői­nek. 21.40: Iván, a félelmetes — be­szélgetés Szvák Gyula könyvéről. 22.20: Tíz perc külpolitika. 22.30 : Lakatos Róbert népi ze­nekara játszik 22.50 : Munkásutánpótlás I. rész. 23.00 : Énekek éneke VII. fejezet. 23.30 : Saint-Saens: C-dúr hege­dűverseny. 0.15: Éjfél után. PETŐFI RÁDIÓ 8.05: Reményi Sándor nótafel­vételeiből. 8.20: A Szabó család’ (Ism.) 8.50: Tíz nerc külpolitika. (Ism.) 9.05: Napközben. 12.10: Fúvósindulók. 12.25: Útikalauz — üdülőknek. 12.30: Nemzetiségeink zenéjéből. 13.05: Nosztalgiahullám. 14.00: Virágénekek. 14.15: Idősebbek hullámhosszán. 15.05: Néhány perc tudomány. 15.10: Operaslágerek. 15.45: Törvénykönyv. 16.00: Könnyűzenei stúdiónk fel­vételeiből. 17.05: Karel Ruzicka zongorázik, Rudolf Dasek gitározik. 17.30: Kézfogások. 18.30: Slágerlista. 19.05: Operettkedvelőknek. 20.00: Reklámparádé. 20.03: A Poptarisznya dalaiból. 21.05: Csalakabaré. (Ism.) 22.15: Slágerről slágerre 23.20: Nótacsokor. 0.15: Éjfél után. III. MŰSOR 9.08: Magyarán szólva . . . (Ism.) 9.23: Kamaramuzsika. 11.05: Felhívjuk a figyelmet! 11.10: Töltsön egy órát kedven­ceivel. 12.10: Versenyművek. 13.05: Háttérbeszélgetés. (Ism.) 13.35: Kórusok, hangszerszólók. 14.26: Népi dallamok nagymes­terek kezében. Janácek- művek. II. rész. (Ism.) 15.00: Pophullám. 16.00: Reflektorfényben egy ope­raária. (Ism.) 16.32: Zenekari muzsika. 17.49: Az Omega együttes felvé­teleiből. 18.07: A magyar rézfúvószene 25 éve. 18.30: A Magyar Rádió román nyelvű műsora Szolnok­ról. 19.05: Zenekari muzsika. 20.17: Opera művészlemezek. 21.14: Latin-Amerika irodalma — A városi próza. 21.40: Évfordulók nyomában — 250 éve született Johann Christian Bach. 22.21: Napjaink zenéje. SZOLNOKI STÚDIÓ 17.00: Műsorismertetés. Hírek. 17.05: Hétközben. 18.00—18.30: Alföldi krónika. TV, BUDAPEST, I. MŰSOR 9.25: Tévétorna. 9.30: Arcok a tükörben. 10.25: Képújság. 15.25: Hírek; 15.35: Műsoron a számítógép. 16.00: Valahol Európában. 17.40: Képújság. 17.45: Pedagógusok fóruma. 18.20: Tévébörze. 18.30: Telesport. 18.55: Reklám. 19.10: Tévétoma. 19.15: Esti mese. 19.30: Tv-híradó. 20.00: Starsky és Hutch. 20.50: Panoráma. 21.50: A hét műtárgya. 22.00: Egy hang és néhány maszk. 22.40: Tv-híradó 3. 22.50: Himnusz. II. MŰSOR 18.40: Képújság. 18.45: Sakk, Kempelen úr! 19.30: így pihenünk. 19.50: A távoli földrészek ma­darai a varsói állatkert­ben. 20.00: A folyóirat neve: Kritika. 20.45: Tv-híradó 2. 21.05: Reklám. I 21.10: összefoglaló a Súlyemelő Világbajnokságról. 22.30: Képújság. BUKAREST 20.00: Tv-híradó. 20.20 : Gazdasági figyelő. 20.25: Meghívás a stúdióba. 21.05: Dokumentumfilm. 21.20: Az élő bolygó — Tudomá­nyos sorozat. 21.50: Tv-híradó. BELGRAD, I. MŰSOR 17.00: Magyar nyelvű tv-napló. 17.20: Videooldalak. 17.30: Hírek. <• 17.35: Tv-naptár. 17.45: A fehér cigánygyerekek — sorozat gyermekeknek. 18.15: Tudomány. 18.45: Hihetetlen show. 19.15: Rajzfilm. 19.27: Ma este. 19.30: Tv-napló. 20.00: Monitor — politikai ma­gazin. 21.05: Vetélkedő. 22.05: Tv-napló. II. MŰSOR 18.05: Hírek. 18.10: Spliti krónika. 18.30: Zágrábi körkép. 19.00: Slágerlista helyett. 19.27: Ma este. 19.30: Tv-napló. 20.00 : Némely jóakaratú embe­rek — filmsorozat. 20.55: Hírek. 21.00: Művészeti est: Temetés Teresienburgban — elő­adás felvételről. SZÍNHÁZ 1985. szeptember 5-én, csütörtö­kön 20 órakor Hatvanban: SZABAD SZÉL Az 1985. szeptember 6-ra (pén­tekre) Mezőhegyesen hirdetett A BOR című előadás elmarad! MOZI Békés Bástya: 4-kor: Keresztül a nagy vízválasztón, 6 és 8-kor: Piszkos munka. Békéscsaba Szabadság: de. 10 és 4-kor: Jazzbolondok. 6 és 8-kor: Megfelelő ember, kényes fel­adatra. Békéscsaba Terv: fél 6- kor: Túl nagy rizikó, fél 8-kor: Kémek a lokálban. Békéscsaba Kert: Egy zsaru bőréért. Gyu­la Erkel: fél* 6-kor: Szultán fogságában, fél 8-kor: Hurri­kán. Gyula Petőfi: 4-kor: Tö­rekvő tanerő, 6 és 8-kor: Le­győzhetetlen Vutang. Gyula Kert: Segítség, felszarvaztak. Orosháza Béke: 5-kor: Nehéz fiúk, 7-kor: Maraton életre ha­lálra. Orosháza Partizán: fél 4 és fél 6-kor: Szavanna fia, fél 8-kor: Földrengés Tokióban. Szarvas Táncsics: 6-kor: Láttam az új világ születését I—II.. 22- kor: Halál egyenes adásban.

Next

/
Thumbnails
Contents