Békés Megyei Népújság, 1985. szeptember (40. évfolyam, 205-229. szám)
1985-09-26 / 226. szám
1985. szeptember 26., csütörtök Bolti szikrák Előrebocsátom: én vagyok a hibás! A leírtakért csakis engem és sorstársaimat tessék okolni. Mikért képzeljük mi vevők, hogy hétfőn vásárolunk? Illetve próbálunk áruhoz jutni. Még a gondolat is eretnek, nemhogy a végrehajtás. Bűnbánóan bevallom: beleestem ebbe a hibába, de megfogadtam, hogy többé nem fordul elő. Az általánosítás vádját elkerülendő, elmesélem szeptember 23-i kalandomat a gyújtógyertyával. Ezt szerettem volna ugyanis venni délelőtt 11 óra körül Békéscsabán, a Tanácsköztársaság úti járműboltban. Soha nem bocsátom meg magamnak, hogy látva a nagy tömeget, nem futamodtam meg azonnal. Persze, az ember mindig optimista. Zöld kosárral a kezemben a szintén töretlenül bizakodók közé furakodtam. Az áhított áru ott díszelgett, kínálta magát karnyújtásnyira. Ácsorogtunk, ácsorogtunk, eladó sehol. Pontosabban a közeli pultnál fel-feltűnt egy-egy kékköpenyes, majd kámforrá vált a raktárajtóban. Csak éppen ott, ahol a legtöbben toporzékoltak, nem akart senki megjelenni. Már-már arra gondoltam, hogy valami nagy baj lehet, esetleg fertőzött területre léptünk, de erre utaló jeleket, figyelmeztetést nem láttam, ami felettébb megnyugtatott. Közben megérkezett ismerősöm, a kereskedők érdekeit védő szakszervezeti aktivista. Beszélgettünk. Arról többek között, hogy valamikor ebben az üzletben ettem a tanulók keserű kenyerét. Felelevenítettem Karcsi bácsi alakját. Szigorú szakember volt, sohasem engedte, hogy a pult mögötti rész elárvuljon. Ha nem is tudtunk a kért mütyürökről semmit, legalább feltartottuk a vevőt, amíg a segéd vagy az öreg elő nem került. Nosztalgia! — jegyezte meg a barátom, és sarkon fordult. Neki nincs ideje itt téblábolni, pedig nagyon kellene a pumpacső. Sebtében elbúcsúzott, én meg ott maradtam az eget verő optimizmusommal. Egyre sűrűbben pislogtam az órámra, hiszen várt az illetékes, aki a kereskedők helytállásáról, kiszolgáltatottságáról, udvariasságáról, kulturált viselkedéséről adott volna interjút. Magam sem értem, hogy mi ütött belém, kipattant belőlem az indulat, mint a gyertyából a szikra, és megkérdeztem a mellettünk levő, pultot támasztó fiatalembert: ide miért nem jön eladó, fél órája várakozók, és a kutya se kérdezi meg, hogy mit óhajtok?! Most már kénytelen leszek szólni a főnöknek. Nem, ne gondoljanak látványos fordulatra. A kereskedő nem kért elnézést, azt se mondta, hogy a munkatársai esküvőn vannak, elvitte őket a mentő, bevonultak katonának, a szülészeten vajúdnak, béremelést követelnek az igazgatónál, üdülnek a Kanári-szigeteken. Nem. Ehelyett enyhe megvetéssel rám nézett és közölte: ne túlozzak, mert egyáltalán nincs fél órája, hogy várakozók. Erre a közelemben levő úr szeme is szikrákat vetett, a pártomra állt, kevés sikerrel. Az eladó nem jött oda, nem emelte le a polcról a gyertyát, a gyújtáskapcsolót. A legnagyobb lelki nyugalommal eligazított: menjek csak nyugodtan a főnökhöz, még az ajtót is megmutatta, nehogy eltévedjek. Kissé megenyhülve baktattam az iroda felé, arra gondolván, hogy mégsem elveszett emberrel van dolgom. Aki ilyen készségesen tud ajtót mutatni, még sokra viheti a kereskedelemben. Végül lelohadt a lelkesedésem, mert az adminisztráció fellegvárában, ahol egyébként eléggé sűrűn voltak, felvilágosítottak: az üzletvezető szabadnapos, a helyettese itt van ugyan, de várnom kell a jelenésre. Űjra pattant a szikra. Várni! Várni az eladóra, a főnökre, a helyettesére, az árura. Egyáltalán, hova csöppentem: üzletbe vagy vasútállomásra? Szó nélkül kifordultam a boltból. A másik sarkon, a konkurenciánál két perc alatt kiszolgáltak. Azóta is azon töprengek: hogyan csinálják? (seres) Tengerészeti világnap Szeptember 26-án ünnepli a hajózó világ a tengerészeti világnapot. Az utóbbi években világszerte jelentősen megnőtt a hajóforgalom, ugyanakkor elszaporodtak a tengeri balesetek, a hajók elleni tá-t madások. Ez ad jelentőséget az ünnepi megemlékezések idei jelmondatának — amelyet az IMO, az ENSZ Nemzetközi Tengerészeti Szervezete hirdetett meg —: ,.Felkutatás és mentés.” Nemzetközi egyezmény szabályozza a tengereken bajbajutottak megsegítését, mentését. Ennek előírásai valamennyi hajó, így a magyar tengerjáró hajók számára is kötelező érvényűek. A szabályok mellett mind modernebb berendezések, mentő- és navigációs segédeszközök állnak a tengerészek szolgálatában. Ezek, valamint a különleges mentőhajók, repülőgépek, helikopterek, továbbá a hírközlést megkönnyítő mesterséges holdak segítséget nyújtanak a veszélyben lévő hajó, vagy a tengerbe zuhant repülőgép utasainak, személyzetének megmentéséhez. A világnap alkalmából valamennyi magyar tengeri hajón ünnepséget rendeznek, a tengerészeket a MAHART vezérigazgatója táviratban köszönti. Tüzeléstechnikai tanfolyam a TIT-nél Egyre több vállalat, üzem. szövetkezet és egyéb intézmény tér át az utóbbi időben egyedi olaj- kályha-tüzelésről a központi gázvagy olajtüzelésű kazánfűtésre. A TIT Békés Megyei Szervezete tüzeléstechnikai tanfolyamot szervez, amely az előírt szintű szakoktatást biztosítja a berendezések üzemeltetéséhez. A tanfolyamot két tagozatban hirdetik. A 290 kW-nál kisebb teljesítményű olaj- és gázfogyasztó berendezések kezelését az érdeklődök 8 alkalommal, összesen 36 órában sajátíthatják el. A gazdaságos és biztonságos széntüzelésű berendezések kezelését 6 alkalommal, 21 órában tanulják meg a hallgatók. A részvevők tudásukról tesztvizsgán tesznek tanúbizonyságot. Nyár végi történetek Toples(s) Fekszem a kihűlő Balaton-parti strandon, a napozás céljára összeeszkábált kényelmetlen vas-fa ágyon, és élvezem a gyengülő erejű napfény langyos sugarait. Szemérmesen forgolódom a csontmasszírozó, agyonfeküdt lécek között, amikor is — fektémben végigtekintve az ágyak ősz eleji rendjén — egyedüllétemet és békés kedélyállapotomat kettő plusz egy darab (postaláda nagyságú) csupasz női testrész korbácsolja fel. A furcsa elrendezödésű keblek együttese — évfordulónyi időre — kábé negyven esztendőre tekinthettek visz- sza. Annál is érdekesebbnek tűnt a dolog, mivel e vízparti rész nem szerepel a topless viselését hivatalosan is eltűrő strandok listáján, Szemérmetességemet legyőzvén, felülkerekedett bennem az egyetemes emberi s férfiúi kíváncsiság és elindultam a jobbra levő büfé felé — balra. Lőtávol- ságba érvén felgyülemlett kíváncsiságomnál már csak döbbenetem lett nagyobb. A fekvőalkalmatosságon egy — csak úgy saccra — nyolcadik hónapjában levő termetes kismama hunyorgott az ibolyántúli sugarakba, lábait felhúzva, toplessben, és hasat, s egyebet kímélő — egyébként divatos — tangában. Vermutjárat Utazom V.-be. Az autóbusz menetrend szerinti pontossággal érkezik. Kalauzzal „felszerelt” járat. Leghátul telepszem le, markomban csörgetvén az előre kiszámolt 18 forint aprót. Várom a jegy emberét, aki lassan és bizonytalan léptekkel araszol utastól utasig. Megakad szemem az ő szemén: vizenyős — mosolygós. Kedélyesen odahajol mindegyik „vendégéhez”, majd nevetve bólogatnak egymásra. (A biléta a táskában, pénz a markokban marad.) A város határában gurul már a busz, amikor elébem magasodik nyűtt-zöld egyenöl- tönyében: — No, mi van, fiatalúr? Hová lesz a menet? — kérdi lazán pergő nyelvvel, fülemhez hajolván, renyhe bor-, sör-, vegyespálinka-illatot engedvén magából. — V.-be — mondom én, s nyújtanám az utazásra szánt aprómat. Udvariasan elhárítja kezével a pénzt, majd bizalmasan közli velem (is), hogy ő nem ezért csinálja! — Én is, maga is jobban jár, ha V.-ben a buszállomás melletti büfében fizet egy deci vermutot! Megadom magam és bólintok. — Vöröset! — fordul vissza a csuklóból. V.-ben a járműről leszállván vártam, hogy a mintegy 15 „megfűzött” utastárs ott fog tolongani velem együtt a büfé ablaka előtt. De nem. A kalauz mellém húzódik, a csapos hölgy előbb a kalauzra, majd rám, végül a kolléganőjére mosolyog, s odasúgja neki: — Megint egy balek! Visszamosolygok és a pultra teszem a vermut árát — 12 forintot. Taxisokfk) Hosszú taxisor áll a vasútállomás előtt. Egy testes asszonyság cipeli végig cuccait a soron, közben a kocsikat mustrálgatja. Majd megállapodik az egyik személyszállító kisiparos által vezetett szép-új-fehér Mercedes 190-es mellett. A sofőr — új fiú lehetett a standon — kiugrik a volán mögül, készségesen segítené be a csomagokat és a kuncsaftot a fehér csodába, amikor a kocsisor elejéről fölharsan egy méltatlankodó, durva hang, melynek tulajdonosa egy kopott, harmadik évéhez közeledő, spenót színű Wartburg de Luxe-ból ugrott ki. — öreg! — ordított a 190-es úrvezetőjéhez —, tűnj el a tragacsoddal a P ■ ■. -ba és ott várj a sorodra! — A wartburgosnak még két — erősen helyeslő — sorstársa szállt ki az elöl várakozó taxikból, s nyomatékkai értésére adták a „hülye állatnak” — hogy tűnjön el. Majd a wartbur- gos az asszonysághoz fordult — aki tágra nyílt szemekkel figyelte a pillanatok alatt zajló eseményeket —, s hangszínt váltva zöld kétüteműjébe invitálta az éltes hölgyet, bőröndöstül, aki midőn megtekintette a spenótszínűt, rákiáltott a sofőrre: — Wartburggal márpedig én nem megyek! — s elindult a buszmegálló irányába. — oké — Új kezdeményezés Mozgó kamatozású kötvény A kötvénykibocsátás nem számít újdonságnak ma már. Ha nem is minden hónapban, de meglehetősen gyakran olvashatjuk a közleményeket, amelyek vállalatok, szövetkezetek vagy éppen egy bank újonnan kibocsátott értékpapírjait hirdetik. Egy üzlet megépítéséhez, a kínálat bővítéséhez szükséges forgóalap feltöltésére vagy éppen gázvezeték fektetéséhez gyűjtenek pénzt ily módon. Augusztus közepén viszont a korábbitól eltérő feltételek mellett kibocsátott értékpapírról érkezett hír. Az Állami Fejlesztési Bank közreműködésével a Pest Megyei Iparcikk-kereskedelmi Vállalat mozgó kamatozású kötvényt hozott forgalomba. 20 millió forintért. OSZTOZNAK A KOCKÁZATON A feltételek eltérnek a megszokottól, az értékpapír tulajdonosai biztosan csak 9 százalékos kamatot kapnak a törlesztés hét éve alatt, ezen felül pedig akkor fizet a vállalat számukra többet — maximum négy százalékot —, ha az üzlet jól jövedelmezőnek bizonyul. A pontos számítás a következő: ha a vállalat nyeresége a vagyonhoz képest 15 százalék alatt marad, akkor arra az évre nem fizetnek plusz kamatot, ha 15 és 20 között lesz, akkor egy. 20 és 25 között kettő, 30-ig három, afölött pedig négy százalékot kapnak a kötvényekre a tulajdonosok. A fix kamatozásról való áttérés a részben mozgó részesedésre azért jelent újdonságot, mert először osztozik a kockázaton a kibocsátó és a vásárló, a vállalat és a lakosság. Eddig ugyanis bármiféle eredményt hozott is a beruházás, a kötvényesek minden esetben megkapták az ígért kamatot. Csakhogy egyáltalán nem biztos, hogy a vállalkozás hét év alatt megtermeli az ehhez szükséges nyereséget. És ebben az esetben az előre megígért magas kamat miatt esetleg minimális hasznot hoz csak a kibocsátó cégnek az egész akció. Most viszont megosztják a kockázatot. Ám azonnal ellenérveket is lehet szegezni a fenti eszmefuttatásnak; a kötvények vásárlói csak a pénzüket fektetik be, az akció további sorsáról, a gazdálkodás mikéntjéről még információt sem kapnak. Miért viseljék tehát ők a kockázatot ? Ezt az ellentmondást úgy oldották meg a Pest megyeiek, hogy ezentúl minden évben nyilvánosságra hozzák az eredményeiket. így folyamatosan tájékozódhatnak a kötvényesek arról, vajon valóra válnak-e az elképzelések, és hozzájuthatnak-e az ígért plusz kamathoz. És ha úgy ítélik meg, hogy számukra ez nem megfelelő, bármikor eladhatják a kötvényt az Állami Fejlesztési Bank közvetítésével, adás-vétellel foglalkozó részlegének. TÖBBET FIZET Az ellenérvek sora ennyivel aligha zárul le. Mert eddig mindenféle kockázatvállalás nélkül lehetett olyan kötvényeket vásárolni, amelyek biztosan 11 százalékos kamatot hoztak. Vagyis, miféle érdeke fűződik bárkinek is ahhoz, hogy a biztos befektetést fölcserélje egy bizonytalanabbra? A válasz ebben az esetben nagyon egyszerű: a Pest megyeiek kötvénye várhatóan ennél a kamatnál is többet fizet, ha beválnak a számítások, és az üzlet az előre tervezett nyereséget hozza. A 11 százalékon fölül még körülbelül egy-másfél százalékos haszonra is számíthatnak a vásárlók. Vagyis ezért a pluszért kell kockázatot vállalniuk. VÁLASZTHATNAK A VÁSÁRLÓK A mozgó kamatozású kötvény kibocsátása várhatóan átalakítja majd a mostani piacot. Eddig éppen a biztos és a takarékbetétnél többet hozó befektetés lehetősége vonzotta a vásárlókat a kibocsátás helyére. Ezért is fogyott el sokszor néhány óra alatt az értékpapír. Most viszont megjelent egy ennél is többet kínáló, ám a kockázatot is megosztó fajta. így a vásárlók választhatnak: kisebb haszonért a biztosat, vagy nagyobbért a némileg bizonytalanabbat vásárolják-e meg. A befektetési formák között is nagyobb lesz ezzel a verseny, aminek — mint minden ágazatban — elsősorban a vásárlók látják hasznát. Persze mindez csak akkor bontakozhat ki, ha újabb mozgó kamatozású értékpapírokat bocsátanak ki. Ez oedig valószínűleg attól is függ, hogy miként váltja be a hozzá fűzött reményeket az ÁFB és a Pest Megyei Iparcikk-kereskedelmi . Vállalat első ilyen t'Pusá értékpapírja. Lakatos Mária Közlekedésünkről számokban A Statisztikai Kiadó Vállalat gondozásában megjelent a közlekedés, a posta és a hírközlés statisztikai adatait tartalmazó legújabb évkönyv, amely képet ad e népgazdasági ág tavalyi eredményeiről, s egyben visszatekint az elmúlt fél évtizedben bekövetkezett fejlődésre. Az évkönyvből többek között megtudhatjuk, hogy 1984-ben vasúton mintegy 240 millióan utaztak, 0,6 százalékkal többen, mint a megelőző esztendőben, s ezzel megtört az évek óta tartó csökkenő tendencia. A legtöbben a személyvonatok másodosztályú kocsijaiban utaztak, az első osztályra szóló jegyek száma a gyors- és személyvonatokon mindössze 15 millió volt. A távolsági forgalomban többnyire az autóbuszt vették igénybe az utasok: 1984-ben öszszesen 663 millióan utaztak a távolsági buszokon. A hajózást 3,1 millióan választották, valamivel többen, mint 1983-ban, a repülőgépek egymillió 73 ezer utast szállítottak, 7,4 százalékkal többet, mint egy évvel korábban. A helyi közlekedésben is az autóbuszoké volt a főszerep, az elmúlt évben csaknem kétmilliárd utast szállítottak, 3,2 százalékkal többet, mint 1983-ban, s megfigyelhető, hogy az utasszám 1980 óta folyamatosan növekszik. A villamosokon az utasok száma megközelítette a 700 milliót, a metrón 328,5 millióan, a HÉV-en pedig mintegy százmillióan utaztak. Hazánkban 1984 végén ösz- szesen 1 millió 344 ezer személygépkocsit tartottak nyilván, 85 ezerrel többet, mint a megelőző évben. Az autók egyharmada Zsiguli-Lada, ezt követi a Trabant 273 ezerrel, s továbbra is népszerűek a Wartburgok és a Skodák, mindkettőből több mint 180 ezer futott tavaly a hazai utakon. Az elmúlt évben összesen 772 millió levelet, 50 millió ajánlott küldeményt és 10 millió csomagot kézbesítettek a postások, emellett egymil- liárd újságot vittek házhoz. Magyarországról 43 ezer csomagot adtak fel külföldre, a legtöbbet az NSZK-ba és az NDK-ba. Külföldről 207 ezer csomag érkezett, többségük ugyancsak az említett országokból, de nem keveset adtak postára a Szovjetunióban és az Egyesült Államokban. A tavalyi év végén összesen 471 ezer lakásban volt telefon — csaknem 24 ezerrel több, mint a megelőző évben —, ebből 278 ezer Budapesten, a többi vidéken. A nyilvános állomások száma megközelítette a 19 ezret. Termálfürdővel gazdagodik a Velencei-tó környéke. A Fejér Megyei Tanácsi Építőipari Vállalat építi a 200 személyes fürdőt, melyet a későbbiekben még bővíteni is lehet. A hatvanmilliós építkezéssel ebben a hónapban végeznek, majd a belső szakipari munkák befejezése után birtokba vehetik a fürdőzők az új létesítményt (MTI Fotó: Kabáezy Szilárd felvétele — KS)
